<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Egyre kevésbé hiszek a versenyszerű „hittan-pankrációban” – Interjú Lackfi János költővel</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/egyre-kevesbe-hiszek-versenyszeru-hittan-pankracioban-interju-lackfi-janos-koltovel">https://www.magyarkurir.hu/hirek/egyre-kevesbe-hiszek-versenyszeru-hittan-pankracioban-interju-lackfi-janos-koltovel</a><div class="gmail-ikonok"> <br> </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g101149']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=101149&v=0&img=c_5011.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"><span class="gmail-galcount" title="2 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 2</span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><font size="4">Hatszoros
apa és háromszoros nagyapa</font></span>ként bizonyára megszámlálhatatlan
„jóéjt-puszit” osztogatott már életében. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Lackfi János költő, író </span>egy
ideje azonban olvasóit sem hagyja „napvégi búcsúzkodás” nélkül: a <i>#jóéjtpuszi</i> bejegyzések igazi gyöngyszemek az esti Facebook-görgetős semmittevésben. </h3><div class="gmail-contentsav"><p><em>Az
azonos című (#jóéjtpuszi) zenés irodalmi estek erdélyi körútjának
kolozsvári helyszínén, a Protestáns Teológiai Intézetben kaptunk
lehetőséget egy jó kis „katolikus beszélgetésre”… </em><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/beskatulyazni-ferenc-papat-lackfi-janos-legujabb-verse-papa-paradigmarol" target="_blank">A sajtóérzékeny pápa-paradigma </a></b></span><em><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Lackfi vers</b></span> pedig – amelynek részleteit </em>Verskalendárium<em>unkból is ismerhetik – nem is jelenthetett volna jobb kiindulópontot ebben a találkozásban.</em></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Katolikus körökben sem, Magyarországon sem teljesen egyértelmű, hogy Ferenc pápa kiféle, miféle… <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/beskatulyazni-ferenc-papat-lackfi-janos-legujabb-verse-papa-paradigmarol" target="_blank">Hogyan, miért született meg egyáltalán ez a vers?</a></span></strong></p>
<p>– Írtam jó néhány hasonlóan szatirikus verset mai jelenségekről,
költészet és publicisztika határán egyensúlyozva.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Próbálom bennük
ütköztetni a különböző harcos álláspontokat, hiszen az internet korában
mindenki megmondóember, és az önérzetes választópolgár a pápát éppúgy
beosztottjának tekinti, mint az USA elnökét vagy a vécésnénit…</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ferenc pápa egyrészt nagyon festői, marketing szempontból jól
kiaknázható figura, teli váratlan ötletekkel, húzásokkal, rangjához
elvileg nem illő, mégis elképesztő szeretetteljes gesztusokkal</b></span>. Tényleg
nagyon <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>emlékeztet Jézusra, aki sosem azt csinálja, amit várnak tőle, és
ez baromira idegesíti a tanítványokat is, még jobban idegesíti
ellenségeit. </b>Rokonait megtagadja, mikor bolondnak hiszik, és szelíden
hazaterelnék. Jóakaratú farizeusok figyelmeztetik, meneküljön a halál
elől, ő felsóhajt: hej, Jeruzsálem, mindig megölöd prófétáidat…, és
marad. Pétert Sátánnak nevezi, mikor óvja őt a kereszthaláltól… Nem elég
kemény a rómaiakkal szemben, csak odadob egy pénzt, nézzétek meg, kinek
a képe van rajta, aztán vigyétek… Máskor azt mondja Heródesnek: ez egy
ravasz róka… Akkoriban ez nem lehetett veszélytelen móka. Gondolom, egy
óvatosabb tanítvány súgott neki: „nem kéne az oroszlán bajszát
piszkálni, mert rosszul végzed”. Aztán „rosszul végezte”</span>… De nem ezért,
hanem mert jól végezte dolgát, amiért jött.</p>
<p>Jézus nagyon istenképű, és az az érzésem, sokszor Ferenc pápa is
nagyon istenképű. Hogy belátok-e a fehér reverenda meg a homlokzatok
mögé, azt nem merném mondani, de azt hiszem, nem feladatunk
összeesküvés-elméleteket gyártani. Két másodperc alatt ítélünk, pedig az
Isten dolga. A miénk a haragok, szégyenek, félelmek, tartozások
elengedése, hisz Jézus óta itt az Úr kedves esztendeje, a jubileumi év, a
felszabadítás ideje… <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mi viszont sokkal jobban szeretünk pletykálni,
mint elgondolkodni, ha mond valamit Ferenc pápa.</b></span> Nem kell minden
nyilatkozatával száz százalékig egyetérteni, viszont sok gyorstüzelésű
kommentelő érezhetően két mondatot, egy enciklikát, egy interjút sem
olvasott el.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> A vélemény olyan, akár az orrlyuk, mindenkinek megvan a
sajátja, és senki sem kíváncsi a máséra.</b></span></p>
<p><strong>– Ennek a többhelyszínes erdélyi turnénak is a <em><a href="https://www.facebook.com/hashtag/joejtpuszi?source=feed_text&epa=HASHTAG&__xts__[0]=68.ARCWpFnGnmgzEI-lWPhurXTr8dBFRrMIbR7NK6xmkSqUiweB6mnkRCMLJGYxpRYGzxI6e331pHfzt6uuFcsRGNNqOIEttdh-VAyf9_dF9Dgarm36771M44fwXG8a_zQZ7lXQ1yCx-4aATf3zpIBkw5BnmSt68mFKQpUefPXd7mRh09jNoXUwApc1mlRs1B21Qz9-hmq0tK0RXGBKuXOYBWKeQURqPSwdGfuslgwYhXuRjvZ89fagKeR6KfrFpCLbPYNXICqmA41kf0zOPzm8RifQJK3Tc4U6E0S9bSEtRq54W485lXM4u-DiTdWgh8UiJqTmKfTtw8LdBk9hZeJUmfiboA&__tn__=*NK-R" target="_blank">#jóéjtpuszi</a></em>
volt a címe, ahogy a Facebookon olvasható szövegeké is. Ezek milyen
fajta katolikus hívő meggyőződésből vagy attitűdből törnek elő?</strong></p>
<p>– Hogyha az a kérdés, hogy mennyire vagyok katolikus: eléggé nagyon,
száz százalékig. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Felnőtt megtérő vagyok, húszévesen tértem meg, és
nagyon komolyan vettem magam, mint minden neofita, aki mélységesen és
magasságosan hisz abban, amire felesküdött. Irgum-burgum mindenkinek, és
jaj mindenkinek, a gyehennán fogtok égni… Na jó, nem ennyire, de azért
nagy rendőr voltam a mennyei autósztrádán, amiről ugyan sokat nem
tudtam, de menet közben tanulgattam, kupálódgattam. A feleségem volt
nagy mesterem, és rengeteg pap barátunk volt nagy hatással ránk, Osztie
Zoltán atya, aki összeadott bennünket, vagy Posta Benjámin ferences
atya, aki sajnos már nem él, és Pál Feritől Cseh Péterig sokan mások
formálták a hitünket.</b></span></p>
<p>Azt hittem, hogy a keresztény ember már biztonságban van, neki már
nem lehet megtérni. Tudtam persze a lózungokat, „szüntelenül
imádkozzatok”, meg „minden nap egy új megtérés”, huszonhárom és felet
elő tudtam kapni bármelyik pillanatban, mint jó katolikus. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ellenben
három éve mégis megtörtént, hogy megtértem, karizmatikus katolikusként
átestem a lélekkeresztségen, és nagyot fordult velem a világ. Azt
élvezem nagyon, hogy egyre ökumenikusabbnak és párhuzamosan egyre
katolikusabbnak érzem magam. </b></span>Nagyon-nagyon jó felemelt kézzel dicsőíteni
együtt testvérekkel olyan körben akár, ahol a hitgyülistől kezdve a
pünkösdi, az evangélikus, a református, a katolikus, mindenki jelen van.
Őrült nagy élmény! Mert ugye nem azt mondták, hogy „legyetek egyek és
mások meg harmadikok”, meg még ott vannak a válaszfalon túliak, hanem
hogy „legyetek egyek”, nem afféle hasadásosak.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Emellett egyre jobban kibomlanak előttem a saját kincseink: a
szentségimádás, a szentmise, a gyónás, a rózsafüzér</b></span>. Minderre más a
rálátásom így, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Istennel járok napi szinten, percről percre, óráról
órára. </b></span>Fiatalon elég sokat rózsafüzéreztem, és az az érzésem, hogy ez
olyan volt mint, amikor a kisgyerek nagyon erős akar lenni, nuncsakuval
hadonászik, és hol magát veri fejbe, hol mást… Majd felnőttként rájön a
fegyver valós erejére, súlypontjára. Nem állítom, hogy most mekkora
szintet léptem, és kihez képest hol tartok, dehogy… De <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>nagyon nagy
élmény elejétől olvasni a teljes Szentírást, napi rózsafüzérezni, minél
több dicsőítésre, szentségimádásra, szentmisére eljutni.</b></span> Biztos van,
akinek rémisztő, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> milyen szigorúan veszem a dolgokat, </b></span>de sokkal
inkább világok nyílnak ki előttem, hisz<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> ez egy szerelmi történet. Az,
hogy minél többet szeretnék a szerelmemmel lenni, nem szigorú, hanem
örömteli. Ebben élek, és nagyon élvezem.</b></span></p>
<p>Az internetes <em>#jóéjtpuszi</em>-bejegyzések úgy jelentek meg, hogy egy nagyon kedves barátom, Müller Márk <em>#napifrankó</em>
címmel bejegyzéseket ír hitéletéből. Gondoltam, én is felrakosgathatnék
hasonló hitélmény-szösszeneteket. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Valamikor nagy hitharcos voltam,
nagyon szerettem hitvitázni. Ebben a versenyszerű „hittan-pankrációban”
most már egyre kevésbé hiszek, persze végtelenül lehet folytatni, de
sehova nem jutunk</b></span>. Egyrészt mindenki okosabb, mint a másik, mindenki
okosabb még saját magánál is, nem beszélve arról, hogy a jó Istennél
mennyire okosabbak vagyunk mindannyian, külön-külön és együttvéve.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Ezt
nagyon szeretjük felekezetközi szinten is, biztos megtaláljuk azt a
könyvet, ami a másik Bibliájában nincs benne, és az orra alá dörgöljük.
Ráébredtem ennek az általam is lelkesen űzött műfajnak a végtelen
hiábavalóságára</b></span>. Viszont milyen jó akár a becsöngető Jehova tanúját
behívni egy teára és Isten-élményekről beszélgetni… Nyilván harci
készültségben vannak, ahogy hajdan én is élveztem ezt a kardozást. Nem
igazán Istenről szól, hogyha a Bibliát baseballütőnek használjuk és
koponyatörésre megyünk vele. Ennyi erővel bármely más könyvet
használhatnánk, és ha bármi más könyvre kicserélhető a Biblia, akkor
lehet, hogy nem rendeltetésszerűen használjuk.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Elkezdtem tehát leírni azokat a gondolatokat, amik imádság vagy
szentségimádás vagy szentírásolvasás közben jöttek. Persze igyekeztem a
magam módján fogalmazni, </b></span>tovább mondani, értelmezni a magam szája íze
szerint… És kiderült, hogy rengetegen érdeklődnek ezek iránt a jegyzetek
iránt, hívők sok-sok egyházból, no meg olyanok is, akik távol vannak a
vallástól, mégis békét találnak egy-egy ilyen apró olvasmányban.</p>
<p><strong>– Az jön le ezekből a szövegekből, hogy olyasvalaki írja őket, aki ismeri Jézust. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Ki Lackfi János számára Jézus?</span></strong></p>
<p>Jó kis kérdés… Karl Rahner és a többi nagy teológus sok-sokezer
oldalt írt erről. Próbálom összekapni azt, ahol én most éppen tartok az
Emberfia megismerésében. A folytonos meglepetések forrása egyfelől,
hihetetlenül közel jön, nem bemocskolni, betapicskolni akar, hanem már
ahogy rám néz, ahogy érint, már azzal áld. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem afféle mániákus pedellus
bácsi, aki mindig előírja, mi a jó, hogy kell csinálni, aztán számon
kéri, ha elszúrom. Nem köntörfalaz, de bátorít, gyógyít, felsegít.
Közvetlensége ellenére ott van benne az a fajta elképesztő felkentség,
az a kétségbevonhatatlan dicsőség, ami letaglóz. A színeváltozás hegyén a
tanítványok azt hiszik, ebbe az élménybe ott helyben belehalnak. Szavai
brutális erejűek, „ember így még nem beszélt”, s közben elhívja
tanítványait, megmutatja, hol lakik, s aznap nála alusznak</b></span>.
Feldolgozhatatlan feszültség, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Istenünk egyszerre hatalmas és
parányi, erős és gyengéd. Ebben az erőtérben élünk. Igazi Énekek
éneke-történet, szerelmi hullámvasúton ülünk Istennel. </b><b>Színe előtt
folyton megsemmisülünk és újrateremtődünk.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes">
<p><a title="" rel="lightbox['g101149']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=101149&v=0&p=1&img=c_501.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Lackfi János a kolozsvári találkozásán kapott emlékkönyvvel</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A <a href="https://www.magyarkurir.hu/kulhoni/lenyugozoen-szep-kiadvannyal-emlekezik-erdelyi-magyar-egyhaz-ferenc-papa-csiksomlyoi-latogatasara" target="_blank">Ferenc pápa Csíksomlyón</a>
című kiadvány, a Verbum Egyesület – a négy erdélyi egyházmegye kiadója –
gondozásában jelent meg</b></span>, mely megvásárolható az Új Ember könyvesboltban
(Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8.; nyitvatartás: hétfő, kedd,
csütörtök, péntek: 9–17 óráig; szerdán 10–18 óráig), vagy megrendelhető
az <a href="https://bolt.ujember.hu/ferenc-papa-csiksomlyon-emlekkonyv" target="_blank">Új Ember online könyváruházban.</a></p>
</div>
<p><strong>Forrás: Bodó Márta és Ser</strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>