<div dir="ltr"><div dir="ltr"><div>Kedves Lista!<br></div><div>A két utolsó levél gyakorlatilag ugyanakkor jelent meg, ezért ismét<u><b> bemásolom azt a levelet,</b></u> amelyet <u><b>Greschik Gyuszi írt Baják Lacinak</b></u>, és kitörlöm alóla a korábbi levelezést, hogy a moderátori kérésem se merüljön feledésbe.</div><div>Továbbá még egyszer felhívom a figyelmet az előző levélre is, ami a Havasi Kati által kiküldött Darwinról szóló cikket foglalja össze.<br></div><div>Szeretettel,</div><div>Emőke / Mőci</div><div>
Kedves Laci!<br>
<br>
Az állítás, miszerint „ahol a tudomány végződik, (ahol már nem tud 
érvényes válaszokat adni) ott kezdődik a hit” minimum félrevezető.  Nem 
csak azért félrevezető, mert pl. a teológia is tudomány -- ez a csöpp 
korrekció csak a lényegtelen felszínt súrolja, és annyival javítható is 
volna, ha az állítást a „természettudományra” vonatkoztatnánk.  Az sem a
 lényegi (csak járulékos) gond ezzel az állítással, hogy azt sugallja, 
hogy a hit és a (természet-)todomány egymással ellentétesek volnának, 
egymást (legalábbis valamilyen formában, bizonyos összefüggésekben) 
kizárnák.  Mindez nem igaz -- de mégsem ez az állítással a lényegi gond.<br>
<br>
A lényegi gondot most hirtelen talán úgy ragadnám meg, hogy ez a 
kijelentés a hit félreértésén alapul, és fogalmi zavarból ered.  De 
mutatós, és a liberális-racionalista világképhez szokott elménk számára 
kézzel fogható.  És mutatüsséga miatt további félreértéseket is szül, 
illetve előítéleteket, tévedéseket erősít meg.  Akár Lenin vagy Darwin 
is mondhatták volna, legfeljebb a rosszindulat mértékében vannak 
különbségek.<br>
<br>
A hit egyfelől az, amikor az intellektus elfogadja saját végességét és 
felismeri, hogy mindama dolgok mögött és bennük, amiket ő vizsgálni 
képes vagy amikről egyáltalán fogalmat tud alkotni -- állat, evolúció, 
fizika, művészet --, van valaki, akiből azok végülis mind 
fakadnak-fakadtak.  De a hit személyes kapcsolat is -- Istennel.  Mint 
amikor a gyermek megöleli anyját -- vagy gyűlölettel ellöki magától, de 
személyes kapcsolatban van vele.  A hit az Isten személyére való 
tekintés is.  Aztén, ezekből természetes módon (de nem minden esetben 
szükségszerűen) következő harmadik oldala ugyanannak a hitnek, éspedig 
az ember főhajtása az előtt a tudás előtt, amit Istentől kap azokon 
keresztül, akik előtte ezt a személyes kapcsolatot élték és annak 
tisztán látásának megtartásában munkálkodtak: az Egyháztól kapott tudás 
elfogadása.  Biztos vagyok benne, hogy más jobban is ki lehetne fejezni a
 hit különféle vetületeit..<br>
 .  Nem gondolkoztam ezen eleget.  Dehát a hit (kereszzény) lényegén 
gondolkodtak már óriások előttem, szégyen, hogy nem tudok tőlük idézni.<br>
<br>
Mindenesetre az a gondolat, hogy a hit ott kezdődik, ahol a tudomány 
véget ér, a föntieket, a lényeget, félresöpörve hamis dolgot állít és 
téves előítéleteket sugall.  A valóság az, hogy Isten és ember személyes
 kapcsolata, a Krisztus által az addiginél minőségileg tágabbra nyitott 
tudás, és ennek személyes elfogadása nem ott kezdődik, ahol a tudomány 
véget ér, ahol az utübbi valamire nem tud választ adni.  A tudománynak 
ilyeténképpen igazábl semmi köze nincs a hitnek.  Legfeljebb a tudomány 
válaszai, kérdései és módszerei erőszítik a hitet, amennyiben 
hozzájásulnak ahhoz, hogy az ember jobban megérti a világot és benne a 
maga helyét.  Ahol a tudomány választ ad valamire, ott a hit másképp és 
sokszor jobban erősöthet, mint a tudomány nélkül.<br>
<br>
Lehet, hogy ha valaki nem hisz, ha valaki nem a saját végességét és 
Isten személyét éli meg a tudományos megismerésben munkálkodva, az 
mindezt nem látja.<br>
<br>
Adja az Úr, hogy minél többen minél jobban lássuk.  Mert ahogy a 
szentírásból (és a történelemből, és a saját életünkből) is tudjuk: a 
hit, a természetfölötti meglátása a „homályos üvegen” való látás 
léformájában nem szükségszerű sajátja létünknek.  A hitet, a helyünk 
ismeretét a világban el lehet veszíteni, meg lehet kapni-szerezni.  De 
mint Krisztus óta tudjuk, ha valakiben halálakir nincs meg a hit, akkor 
nem képes elfogadni azt a mentőövet amit létének Isten felajánlott, és 
elkárhozik.  Ennél fontosabb, és gyakorlatiasabb, kérdése nem lehet az 
az emberi létnek.<br>
<br>
És mindennek semmi de semmi köze ahhoz, hogy a tudomány meddig ér és mit
 válaszol meg.  A tudomány a teremtett világ vizsgálata, már amennyire 
erre az ember képes.  Hogyan is lehetne ellentmondásban a teremtett 
világ vizsgálata a teremtővel, a benne való hittel?  Ha valaki 
ellentmondást lát, akkor vagy a hit, vagy a tudomány lényegét nem érti.<br>
<br>
Gyuszi

</div></div><br></div>