<div dir="ltr">
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20190901_1939_vilaghaboru_magyar_sajto">Nyolcvan éve tört ki a világháború – így reagált rá a magyar nyilvánosság</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2019. szeptember 1. 07:01</div><div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20190901_1939_vilaghaboru_magyar_sajto">https://mandiner.hu/cikk/20190901_1939_vilaghaboru_magyar_sajto</a></div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><img src="https://mandiner.hu/attachment/0299/298681_pap_lazar.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);" align="left"><br><b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/pap_lazar">Pap Lázár</a></b></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
</div>
<p class="gmail-lead">
„Elérkeztünk a háború és béke keresztútjára” – írta a Magyar
Nemzet<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. Ma nyolcvan éve a danzigi Westerplattét ért német támadással
kezdetét vette minden idők legpusztítóbb konfliktusa, a 2. világháború –
de aznap ezt még alig sejthette valaki</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Hogyan fogadta a magyar
nyilvánosság a háború kitörését az első napokban? </b></span>Ennek jártunk utána!
</p>
<div id="gmail-article_billboard1" class="gmail-nbanner">
</div>
<div class="gmail-text">
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><em>„A német kormány közzétette a német-lengyel
ellentétek megoldására készített javaslatát – A javaslat tizenhat
pontból áll és többek között Danzig azonnali átadását, valamint a
lengyel korridoron népszavazás megejtését követeli – A pápa újból békére
hívta fel az érdekelt hatalmakat” </em>– olvasható a<em> Pesti Hírlap </em>címlapján 1939. szeptember 1-jén.</b></span><img src="https://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga1" class="gmail-ga_img"></p>
<p>Ezen a napon tört ki az utána hat évig tartó második világháború,
kezdetét vette a fegyveres harc – bár erről aznapra virradóra még nem
sejtettek semmit sem a magyar lapok, sem a nagyvilág.<img src="https://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga2" class="gmail-ga_img"></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A feszültség már régóta jelen volt: Németország lengyel területek
átadását, valamint népszavazás kiírását követelte a német kisebbség
érdekeire hivatkozva. Nagy-Britannia és Franciaország nem akarta, hogy
Lengyelország is Csehszlovákia sorsára jusson,</b></span><b> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a lengyelek pedig ebben bízva nem engedtek az amúgy is radikális német követeléseknek.</span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1939. augusztus 31-én <span style="background-color:rgb(234,209,220)">német ügynökök </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">lengyel</span> milicistának <span style="background-color:rgb(234,209,220)">öltözve
megtámadták</span> a gleiwitzi rádióállomást, majd németellenes propagandát
sugároztak a környéken. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ez szolgáltatta a casus bellit a háború
megindításához, amely Lengyelország lerohanásával vette kezdetét</span>.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/alfred naujocks.jpg" style="width: 467px; height: 533px;"></p>
<p style="text-align:center"><em>(Alfred Naujocks)</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A gleiwitzi akcióról </span>a nürnbergi perek során <span style="background-color:rgb(255,242,204)">derült ki az igazság </span>
</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A</b><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">lf</span>red Naujocks<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> SS-ügynök</span> vallomásaiból. Elmondása szerint a dachaui
koncentrációs táborból elhoztak néhány foglyot, illetve <span style="background-color:rgb(234,209,220)">letartóztatták
</span>Franciszek Honiokot, aki egy ismert sziléziai lengyel aktivista volt,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">majd szabotőrnek öltöztetve meggyilkolták</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> őket,</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">és mintha </span>az akció
közben haltak volna meg, a helyszínen hagyták a holttestüket.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A gleiwitzi eset</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ről a <em>Magyar Nemzet</em> is beszámolt</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>de csak a
német hatóságok információi álltak rendelkezésükre</b></span>, amelyek
alapján távolságtartóan számoltak be az ügyről <em>„Német jelentés a csütörtök esti lengyel támadásról Gleiwitz ellen”</em> címmel. A továbbiakban úgy fogalmaztak: „Egymást vádolják a támadással” a felek. </p>
<p>A Magyar Nemzet a korban jobboldali és náciellenes lapnak számított,
a német befolyás ellen felszólalók legfontosabb fóruma volt, de sokszínű
szellemiséget képviselt.</p>
<p>A visszafogottabb közlésekkel szemben az <em>Est </em>nevű bulvárlap címlapon hozta le, hogy <em>„A
lengyelek az éjjel betörtek német földre – A német hadsereg osztagai
fegyverrel válaszoltak a támadásra – Varsói jelentés lengyel
városok bombázásáról”</em>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A Magyar Nemzet szeptember 1-én közölte, hogy <em>„Lipszki lengyel nagykövet felkereste Ribbentropot”</em>, a cikkben még mindig a kételkedés hangja szólal meg, de egyértelműen érzékelték, hogy válaszúthoz érkeztek. <em>„Annyiszor
hittük már, hogy a válság elérkezett a döntő fordulóhoz, hogy vonakodva
írjuk le ismét ezt a mondatot. Most azonban inkább, mint eddig
bármikor, valóban úgy látszik, hogy elérkeztünk a háború és béke
keresztútjára”</em></b></span> – írják. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Szeptember 2-án az újságok már tudatában voltak, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Németország megindította a támadást </span>Lengyelország <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellen.</span></b></span></p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/MNszept2.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="127"></p>
<p style="text-align:center"><em>(Magyar Nemzet, 1939. szeptember 2.)</em></p>
<p>Teleki Pál közleményét is megjelentették lapok, amelyben a
miniszterelnök kihirdette a kormány rendeleteit.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> A béke és a nyugalom
megőrzésének érdekében</b></span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>korlátozták a gyülekezési szabadságot, az egyesülési jogot, illetve a sajtószabadságot is.</b></span></div>
<p>A miniszterelnök a közlemény végén jelezte, hogy <em>„ezeket a rendeleteket szükség szerint más kormányrendeletek is fogják követni”</em>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A kivételes állapot miatt a sajtócenzúra mellett a lapok terjedelmét
is csökkenteni kellett. </b></span>A vezetés feltehetően tanult az első világháború
alatti papírhiány esetéből, így ezt már korán próbálták megelőzni. Ezen
kívül <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>sajtóellenőrző hivatalt állítottak fel a külföldi sajtótermékek
vizsgálatára.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1939 decemberében Teleki enyhített a cenzúrán:</b></span> a szerkesztő és a
kiadó eldönthette, hogy bemutatja-e lapjának cikkeit a
cenzúrahatóságnak.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Ez mind <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Németország, mind a nyilasok nemtetszését
</span>kiváltotta, pedig a magyar hatóságok ügyeltek arra, hogy a baloldali
sajtónak ne legyen túlzottan nagy mozgástere.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A cenzúra végül
1940 augusztus végétől kezdve minden lapra kiterjedt.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/telekikozlemeny2.jpg" style="margin-right: 0px;" width="471" height="277"></p>
<p style="text-align:center"><em>(Pesti Hírlap, 1939. szeptember 2.)</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A franciák és az angolok <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a béke megteremtésére tett</span> utolsó
kísérletként 24 órás ultimátumot adtak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Hitler</span>nek, hogy szüntesse be <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
támadást Lengyelország</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ellen</span>.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A magyar újságok a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Führer rendkívüli birodalmi gyűlésen elmondott beszédéről </span>is tudósítottak.</b></span></p>
<p>Az olvasók minden külpolitikai fejleményről első kézből értesülhettek. <em>„Mint
nemzeti szocialista és mint német katona veszem fel a harcot. Egész
életem nem volt más, mint harc népemért s annak feltámadásáért. Egy szót
nem ismerünk, és ez a szó: meghódolás”</em> – idézte a Magyar Nemzet a német kancellárt.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/Lengyelorszag_megszallasa.jpg" style="text-align: center; margin-right: 0px;" width="188" height="122"></p>
<p style="text-align:center"><em>(Adolf Hitler üdvözli a Wehrmacht masírozó csapatait Varsóban, 1939. október 5.)</em></p>
<p>A <em>Magyarság </em>nevű lap, amely a szélsőséges magyar
nacionalizmus szószólója, illetve a nyilasok szócsöve volt, inkább
Hitler alapvetően békés szándékát és
„kényszerhelyzetét”, próbálta kiemelni.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Szeptember 1-én is „<em>Hitler 16 <span style="background-color:rgb(208,224,227)">békepontja</span>”</em>-ként hivatkoztak a németek ultimátumára <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a lengyelek</span> felé</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A <em>„Vezér”</em> beszédéből is a <span style="background-color:rgb(208,224,227)">békevágyat</span> emelték ki:</b></span> „<em>Megkíséreltük a danzigi probléma békés megoldását”</em>, illetve „U<em>tolsó kísérletként elfogadtam az angol közvetítést, de az nem vezetett sikerre”</em> – idézték.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A későbbiekben is előszeretettel cikkeztek a német katonai
sikerekről,</b></span> amelyek valósak voltak, de érezhetően lelkesebben fogadták,
mint a mérsékeltebb hazai orgánumok.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/magyarsag.jpg" style="text-align: center; margin-right: 0px;" width="188" height="104"></p>
<p style="text-align:center"><em>(A Magyarság címlapja, 1939. szeptember 1.)</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az ultimátumot Hitler nem fogadta el, így szeptember 3-án
Nagy-Britannia és Franciaország is hadat üzent a Harmadik Birodalomnak, </b></span>a
3-i magyar lapszámok viszont még Mussolini béketeremtő szándékáról cikkeztek.</p>
<p>A béketeremtő duce képe talán nem véletlenül nem maradt meg az utókor
emlékezetében, ugyanis a németek franciák elleni sikereit látva <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1940
júniusában Olaszország belépett a háborúba.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/mussolini_vilagbeke.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="115"></p>
<p style="text-align:center"><em>(Pesti Hírlap, 1939. szeptember 3.)</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ezek után kezdetét vette az úgynevezett „furcsa háború”, amelyben a
felek ugyan hadban álltak egymással, de komoly harci események nem
történtek</b></span>. A britek és a franciák is védelemre rendezkedtek be, a
németek pedig még csak készültek a Belgiumon és Hollandián keresztül
történő támadásra.</p>
<p>Az <em>Ujság </em>című lap szeptember 5-én számolt be a hadüzenetekről és egy részletes összefoglalót is adott az addig történtekről.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/Ujsag_1939-09__pages57-57-page-001.jpg" style="margin-right: 0px;" width="121" height="188"></p>
<p style="text-align:center"><em>(Ujság, 1939. szeptember 5.)</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Magyarország ekkor még csak kívülről</b><b> figyelte</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az eseményeket.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Szeptember 17-én aztán a Szovjetunió is elindította a támadást
</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Lengyelország</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> ellen, </b><b>aminek következtében</b></span> l<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>engyel menekültek ezrei
indultak meg a magyar határ felé.</b></span></p>
<p>Ekkor került kapcsolatba az ország először az új háborúval. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A hadba
lépést<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egészen 1941. június 27-ig sikerült elodázni</b></span>. Az addig és az
azután történtek pedig már: történelem.</p>
</div>
<div id="gmail-article_billboard2" class="gmail-nbanner">
</div>
</div>
</div>