<div dir="ltr">
<div class="gmail-img"><div class="gmail-subtitle">No born that way</div></div> <div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20190830_keves_szerepet_jatszik_a_genetika_a_homoszexualitas_kialakulasaban">Félmilliós kutatás: megint bebizonyosodott, hogy nincs „meleg gén”</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20190830_keves_szerepet_jatszik_a_genetika_a_homoszexualitas_kialakulasaban">https://mandiner.hu/cikk/20190830_keves_szerepet_jatszik_a_genetika_a_homoszexualitas_kialakulasaban</a></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
</div>
<p class="gmail-lead">
Nem igaz, hogy a homoszexuálisok melegnek születtek egy
félmillió embert vizsgáló kutatás szerint. Tudományos bizonyíték viszont
eddig sem volt arra, hogy bárki is homoszexuálisnak születne.
</p>
<div id="gmail-article_billboard1" class="gmail-nbanner">
</div>
<div class="gmail-text">
<p>A genetika nem tudja megjósolni, hogy egy személy a saját neméhez vonzódik-e – állítja a <a target="_blank" href="https://www.popsci.com/genes-cannot-predict-same-sex-sexual-behavior/?fbclid=IwAR3DSXIvJscYdmDZnS6-jkjWMtRpxI-aqisldOY0is_x0ZMRD95CXrGxAf8&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201908">Popular Science folyóiratban közzétett új kutatás</a>.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> A közel félmillió embert vizsgáló tanulmány megállapította, hogy <u>bár
vannak gének, amelyek</u> <u>valamelyest befolyásolják</u> az ember szexualitását,
mindegyiknek <u>csak csekély szerepe van </u>–<u> a társadalmi és környezeti
tényezőknek sokkal nagyobb szerepe van</u> ebben.<img src="https://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga1" class="gmail-ga_img"></b></span></p>
<p>„<em>Ez az eddigi legnagyobb és legalaposabb vizsgálat az azonos nemű szexuális viselkedés genetikájával kapcsolatban</em>”
– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mondja Ben Neale, a Broad Institute genetikusa, a Massachusetts
Általános Kórház Analitikai és Transzlációs Genetikai Egységének
docense. </b></span>A tanulmány felhívja a figyelmet a genetika kicsi szerepére,
ugyanakkor a biológiai tényezők összetettségére is.<img src="https://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga2" class="gmail-ga_img"></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„<em>Ez a tanulmány cáfolja azt a felfogást, miszerint létezik egy »meleg gén«</em>”
– mondja Darren Whitfield, a Pittsburgh-i Egyetem adjunktusa</b></span>, aki az
alternatív nemi vonzódások egészségügyi vonatkozásait tanulmányozta. A
szerzők hangsúlyozták, hogy LMBTQ érdekképviseleti csoportokkal is
együtt dolgoztak a munkafolyamat során.</p>
<p><strong>Félnek a homofóbia megerősödésétől</strong></p>
<p>Whitfield megjegyezte: „<em>Vannak aggályok, hogy ezeket az adatokat később fel lehet használni az LMBTQ-közösség ellen.</em> <em>Ezeknek az eredményeknek ugyanis ráhatásai lehetnek a homofóbia megerősödésére, és m</em><em>egerősítheti az azonos nemű vonzódáshoz kapcsolódó bármilyen rendellenesség gondolatát.</em>”</p>
<p>A tanulmány közel 500 000 ember génjeit elemezte. Az adatkészlet csak
az európai ősökre vonatkozott. A kutatók ezután összefüggéseket
kerestek a résztvevők génjei, és az azonos nemű vonzalmukról szóló
jelentéseik között. A tanulmányba nem vontak be a melegeken túl más nemi
identitású személyeket, például transzneműeket. A tanulmány
megállapította, hogy az azonos neműekhez való szexuális vonzódás
csak 8–25 százalékban magyarázható genetikával, azaz a genetikának csak
mellékes, döntőnek semmiképp nem nevezhető szerepe van az ember
szexuális orientációjának kialakulásában, amire túlnyomórészt a
környezet és a társadalmi tényezők vannak hatással.</p>
<p>„<em>Azt hiszem a kutatás aláhúzza, hogy létezik egy biológia elem, és hogy van egy környezeti elem</em>”
– mondja Neale, kissé elbagatellizálva a kutatás eredményét. A
tanulmány kitér arra is, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az azonos nemű szexuális viselkedéshez
kapcsolódó gének átfedésben vannak az olyan mentális, egészségügyi
rendellenességek génjeivel is, mint például a skizofrénia és a
depresszió.</b></span></p>
<p><strong>Eddig se volt bizonyíték a veleszületettségre</strong></p>
<p>Fontos tudni, hogy a meleg génekről vagy a homoszexualitás
veleszületettségéről <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>eddig sem volt tudományos konszenzus, még
pontosabban semmiféle kutatás nem állt elő a veleszületettségre való
bizonyítékkal</b></span>. A homoszexualitás veleszületettségére vonatkozó
kutatásokat magyarul Szilvay Gergely, a Mandiner főmunkatársa <em>A melegházasságról – Kritika a klasszikus gondolkodás</em> fényében című, 2016-os kötetében foglalta össze magyarul.</p>
<p>Mint a kötet vonatkozó fejezetében olvasható: Ikervizsgálatokat már
az ötvenes években is végeztek; a hetvenes években a hormonális
összefüggések vizsgálata volt divatban, de nem sikerült kimutatni
különösebb összefüggést a hormonok hatása és a szexuális irányultság
területén; a nyolcvanas években pedig elterjedtek a homo- és
heteroszexuálisok közti, agyfelépítésben, -fejlődésben mutatkozó
esetleges különbségeket kutató vizsgálatok. Utóbbi legismertebb kutatója<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
az amúgy meleg Simon LeVay volt, aki egy apró agyi sejtcsoportról
feltételezte, hogy hozzájárulhat a homoszexualitás kialakulásához, de
végül más eredményre jutott.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mint akkor nyilatkozta: <em>„Fontos
leszögezni, hogy mit nem találtam. Nem bizonyítottam be, hogy a
homoszexualitás genetikus, nem találtam genetikus okot a
homoszexualitásra. Nem mutattam ki, hogy a melegek így születtek, ez a
leggyakoribb félreértés a munkámmal kapcsolatban.”</em></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1993 nyarán megint arról szóltak az újságok szalagcímei, hogy
rábukkantak a meleggénre.</b></span> Az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet
munkatársa, Dean Hamer kutatócsoportja bejelentette: összefüggés van a
homoszexualitás és az X-kromoszóma felépítése közt. A bejelentés azonban
elhamarkodott volt, s mint kiderült, módszertanilag aggályos volt a
kutatás. Hamerék 2005-ben is folytattak hasonló vizsgálatokat Azonban
nem sikerült statisztikailag szignifikáns kapcsolatot találniuk a
DNS-szerkezetek és a homoszexualitás között. Az amúgy meleg Hamer
egyébként maga is hangsúlyozta, hogy ha van is genetikai tényező, ettől
még nem lesznek az emberek homoszexuálisok, mivel a személyiség
biológiája ennél sokkal összetettebb.</p>
<p>William Byne és Bruce Parsons, a melegjogokat egyébként támogató
kutatók 135 vonatkozó publikációt vizsgáltak át 1993-ban, s
megállapításuk szerint sem a pusztán biológiai, sem a pusztán
pszichológiai magyarázatra nincs megfelelő bizonyíték. Szerintük a
kilencvenes évek elejének biológiai okok iránt való érdeklődése inkább a
pszichológiai magyarázatokkal való elégedetlenségnek volt köszönhető. </p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Martin Dannecker, a Frankfurti Egyetem Szexuáltudományi Intézetének
professzora, a melegmozgalom egyik fő alakja egy 2000-es
publikációjában, amelyben a német kormány felkérésére foglalt állást a
kortárs gén-, agy-, hormon- és ikerkutatásokra vonatkozóan, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">beismerte</span>:
min den addigi kísérlet, ami biológiai magyarázatot akart adni a
homoszexualitásra, kudarcot vallott</b></span>: <em>„Minden olyan múltbéli
kísérlet, amely arra irányult, hogy a homoszexualitást biológiai
magyarázattal támassza alá, kudarcot vallott. Mostanában is több
jelentős kutatás irányult arra, hogy bebizonyítsa: a saját nem felé
forduló kizárólagos szexuális és erotikus érdeklődés biológiailag
meghatározott késztetés... Ezek pszichoendokrinológiai és genetikai,
agy-, valamint egy- és többpetéjű ikreken végzett kutatások (...),
melyek mindeddig nem vezettek megbízható és konzisztens eredményekhez.
(…) A biológiai irányultságú homoszexualitás-kutatás immanens kritikája
azonban kiegészítésre szorul. Ez a kutatás, melynek az a célja, hogy a
szexuális irányultságot primer biológiai jelenségként állítsa be, a
szexuális irányultság teljesen redukcionista felfogásán alapul. (…) A
szexuális irányultság azonban olyan rendkívül összetett dolog, melyet
csak akkor lehet megfelelőképpen megérteni, ha biológiai,
fejlődéslélektani, interperszonális szempontból, az élettörténet
tapasztalatain alapulóként és szociális konstrukcióként fogják fel.”</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>S. Marc Breedlove, a kaliforniai Berkeley Egyetem pszichológia
tanszékének munkatársa 2012-ben</b></span> úgy nyilatkozott: habár szerinte részint
van biológiai oka is a homoszexualitásnak,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> nem találtak még
homoszexualitást okozó gént, emellett pedig ahogy a gének, a szexuális
viselkedés is okozhat változásokat az agyban.</b></span></p>
<p>Richard Pillard, a nagy visszhangot kiváltó, 1991-es
ikervizsgálatokról ismert professzor, aki az egyik első,
homoszexualitását nyíltan vállaló tudós volt, egy 2010-es interjúban
elismerte:<em> „Igazán nehéz bármilyen végleges állásfoglalással
előállni a helyzetet illetően. Szerintem valamennyi genetikai hatás
eléggé valószínűnek tűnik, de ezen túl mit mondhatnánk? A válasz: nem
sok mindent.”</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><u>Elmondható tehát, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a közvélekedéssel </span>ellentétben eddig sem volt
bizonyíték a homoszexualitás veleszületettségére, ami ugyanakkor nem
jelenti azt, hogy az szabad választás eredménye volna</u>. </b></span></p></div></div>
</div>