<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Akkor vagy igazán nagy, amikor térdre ereszkedsz – Böjte Csaba Balatonfűzfőn </h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hazai">Hazai</a> – 2019. július 11., csütörtök | 20:10<div class="gmail-ikonok"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/akkor-vagy-igazan-nagy-amikor-terdre-ereszkedsz-bojte-csaba-balatonfuzfon">https://www.magyarkurir.hu/hirek/akkor-vagy-igazan-nagy-amikor-terdre-ereszkedsz-bojte-csaba-balatonfuzfon</a> </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g98521']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=98521&v=1&img=c_IMG_2585.jpg" style="margin-right: 0px;" width="471" height="314"><span class="gmail-galcount" title="42 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 42</span></a></div><h3 class="gmail-lead">A
hagyományos <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Balatoni Csillagösvény Missziós Körút keretében Böjte Csaba
OFM főcelebrálásával</span> tartottak <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szentmisét július 10-én Balatonfűzfőn,
</span>és a közreműködő <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Magyar Örökség díjas Marosszéki Kodály Zoltán
Gyermekkar koncertet is adott.</span></h3><div class="gmail-contentsav"><p>Immár
másodszor látogatott el Csaba testvér és a kórus Balatonfűzfőre, a Jézus
Szíve-plébániára, és a helybeliek, az itt nyaralók, a köszöntőt mondó
Laposa Norbert helyi plébános, a veszprémi Stadler László Dezső atya,
valamint a Budapestről érkezett Vigassy Mihály atya nagy örömmel
fogadták őket. A Csillagösvény tavalyi záró alkalmán esett az eső, a
szervezők idén előrelátóan gondoskodtak fedett helyszínről is, de<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> az idő
ezúttal „verőfényes” volt,</b></span> ahogy ezt Csaba testvér a szabadtéri mise
elején a 13. századi romkápolnánál állva megfogalmazta, majd <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hozzátette:
„Jó együtt imádkozni.” Ahogy Teréz anya mondta, akik együtt imádkoznak,
együtt is maradnak. </b><b>Tehát ha mi, Kárpát-medenceiek együtt tudunk
imádkozni, akkor </b></span>a nagyhatalmak akárhova húztak határt, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mi együtt tudunk
maradni.</b></span></p>
<p>A szentmisén<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a zenei szolgálatot a Boldogasszony Iskolanővérek
erdélyi missziójának keretében működő Marosszéki Kodály Zoltán
Gyermekkar látta el – művészi színvonalon</b></span>. A Magyar Örökség díjas kórust
a nővérek énekiskolájának tanítványai alkotják: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szovátai gyerekek –
köztük Csaba testvér neveltjei is </b></span>–, valamint a Nyárád mente falvaiban
élő gyermekek. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Több nemzetközi kórusfesztivált megnyertek már,</b></span> a Balaton
partjára ezúttal olaszországi fellépésükről érkeztek.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g98521']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=98521&v=1&p=1&img=c_IMG_2713.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Böjte Csaba homíliája a kiengesztelődésről és a megbocsátásról szólt.</b></span>
A beszédet <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>egy fiatal pár vallomásával kezdte, akik elmondták neki,
hogy ugyan szeretik egymást, de a kapcsolatukat<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> hibák, bűnök ásták alá,
és úgy érzik, hogy el kell válniuk</span>.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„Mondtam nekik: »Inkább béküljetek
ki, ember<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> hiba </span>nélkül nincsen, a menyasszonyod, a férjed, a házastársad
sem tökéletes.«</b></span> Az angyalok körében nincs szükség arra, hogy gyepálja a
feleség a férjet vagy a férj a feleséget, ők nem házasodnak.</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A Jóisten azért találta ki a családot, az egyházközséget, az iskolát,
hogy gyaluljuk, tegyük jobbá, szebbé, ügyesebbé egymást. A mi Urunk és
Istenünk nem <span style="background-color:rgb(249,203,156)">egyszer használatos zsebkendőnek</span> teremtett bennünket, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">
össze-vissza kenjük magunkat, tévedünk, hibát követünk el</span>...</b></span></p>
</blockquote>
<p>– folytatta Csaba testvér. – Ha a pátriárkákat<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> nézzük,</b></span> ők sem voltak
mindig a helyzet magaslatán,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> például József és testvéreinek történetében
a legkisebb testvért<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a többi eladta rabszolgának</span>. </b></span>Ő azonban Egyiptomba
kerül, felviszi az Isten a dolgát, és amikor a testvérei bajba kerülnek,
elmennek hozzá, úgy, hogy nem is tudják, ki felé nyújtják ki a kolduló
kezüket. A történet szépen végződik: az eladott, meggyalázott rabszolga,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az útra kilökött</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>testvér lesz a család megmentője, áldása. Igen, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
bűnből, a rosszból </span>születhetnek jó dolgok is.”</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„Vagy nézzük Jónás történetét</b></span> – folytatta a ferences szerzetes. –
Olyan nagy mehetnékje nem volt Jónásnak, hogy az Úr parancsát követve
megtérésre buzdítsa az »ellenséget«, magában azt gondolta: »Ott
pusztuljon az egész társaság, én nem mondok semmit.« Elindul más
irányba, aztán <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>végül nagy duzzogva megérkezik Ninivébe, elmondja: »Még
negyven nap, s annyi nektek, el fogtok pusztulni.« Egy szóval sem beszél<span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>arról, hogy ha megtérnének, akkor élhetnének.</b></span> Fogja magát, beül valami
ricinusbozót alá, és várja, hogy mikor jön az istennyila erre a vidékre.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Közben eltelik a negyven nap, Ninive népe bűnbánatot tart, Istentől
bocsánatot kér, és elmarad <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a világvége</span>. </b></span>Jónás zokon veszi, hogy Isten az
ő népének ellenségét nem pusztította el, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az Úr megmondja neki:
»Nézd, mennyi ártatlan gyerek van, ha te sajnálod a ricinusbokrot, ami <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
elpusztult </span>melletted, mennyire sajnálnám én a népemet?</b></span>!« Az
Ószövetségből világosan kitűnik, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus Krisztus is rengetegszer
beszél arról, hogy Isten azt akarja, hogy megtérjünk, éljünk. Felemeli <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
bajba került, bűnbe esett</span> embert az Isten, és nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elítéli</span>, és azt
szeretné, hogy mi se <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ítéljük el</span> egymást.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g98521']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=98521&v=1&p=1&img=c_IMG_2508.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A gonosz lélek újra és újra rászed bennünket, egymás torkának esünk,
bűnöket követünk el,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de Jézus Krisztus nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bűn</span>ös <span style="background-color:rgb(234,209,220)">halálát </span>akarja, nem
azt, hogy egy fiatal pár <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elváljon,</span> hogy egymás mellett <span style="background-color:rgb(234,209,220)">duzzogva éljük </span>az
életünket, s azután <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mindenféle rákos betegség megegye </span>a testünket,
hanem azt akarja, hogy bocsássunk meg egymásnak, engesztelődjünk ki az
éggel és a testvéreinkkel, és Isten gyermekeinek szabadságában éljük
életünket” </b></span>– tette hozzá a szerzetes.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>„Tény az, hogy a családjainkban </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>számos olyan sérelem van, amit
hurcolunk magunkban, ami beletokosodik a lelkünkbe, és éljük haraggal,
gyűlölettel</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az életünket. </b></span>Hiszek-e Isten gyógyító erejében?<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Mikor
gyóntam utoljára, hogy Isten gyermekeinek szabadságát élhessem?” </b></span>– tette
fel a kérdést a jelenlévőknek az ő nevükben a szónok, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>majd elmesélt egy
közel húsz évvel ezelőtti történetet, amely az általa patronált
gyerekek egyik otthonában történt.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g98521']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=98521&v=1&p=1&img=c_IMG_2632.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„Egy fiatal pár jelentkezett nevelőnek a Szent Ferenc Alapítványnál,
majd össze is költöztek nyolc-tíz gyerekkel. Eleinte szépen alakultak a
dolgok, túl szépen is. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Majd </b></span>eltelt két-három hét, és egyszer csak
kiderült, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a férj </span>berúgott</b></span>. Úgy csináltam, mintha nem vettem volna
észre, gondoltam, nem kell egyből mindent lereagálni, hátha a másik
magától kijavítja a hibáját. De a következő hétvégén megint ugyanaz
történt, sőt annyira, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a feleség</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>fogta magát, és elment. </b></span>Mondták a
kollégák, hogy a férjet küldjem haza. Elindultam, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megálltam a
kápolnánál, és elgondolkodtam: pedagógus vagyok, bármit csinálok, azzal
tanítok,</b></span> ha most ezt az embert kirúgom, a gyerekeket arra tanítom, hogy
»ha majd a te férjed iszik, vagy a feleséged valami hülyeséget csinál,
akkor rúgd ki«. De éppen ezt nem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>akarom tanítani, </b></span>hanem azt, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy
küzdjünk egymásért.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ha a gonosz lélek el akar ragadni</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> valakit </b></span>a
családból, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>akkor álljunk köréje, fogjuk meg a kezét, imádkozzunk érte. </b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Világosan éreztem,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy a gonosz lélek <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ezt a családot </span>szét akarja tépni,</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ezt az embert</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kárhozatba akarja taszítani</b></span>. És akkor én mint pap még
egyet lökjek rajta?</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Felmentem hozzá, leültem beszélni vele, azt mondtam: »Nézd, annyira
szeretném, hogy talpra állj, legyőzd</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> ezt a rossz szokást.</b></span>« Azt hitte,
viccelek. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Akkor azt mondtam: »Képes lennék egyik kezemet odaadni, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
ettől </span>megszabadulj<span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span></b><b> A gyerekeknek mutassuk meg, hogy igenis lehetséges a
gyógyulás, a talpra állás, az újrakezdés</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Mert </span></b><b>az összes gyerek, aki
nálunk van, az szinte mind</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azért van itt, mert <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az apa vagy az anya
</span>szakított, nem bíztak egymásban, bűnöket követtek el, és nem tudták
azokat orvosolni.«</b></span></p>
<p>Az ember azt mondta nekem: már kétszer volt elvonón, de nem tudja
megállni, hogy igyon. Gondoltam, ezt hamarabb is elmondhatta volna, de
akkor már ez volt a helyzet, tehát<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> azt mondtam neki: »Nézd, Jézus
Krisztus azt mondta, ’bármit kértek az én nevemben, megadom nektek’.
Most kérjük azt, hogy adja meg neked a szabadulás kegyelmét.</b></span>«<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ő
letérdelt, meghallgattam a gyónását, feloldoztam, és elégtételül adtam
neki, hogy elvégzi a kórházi elvonókúrát. El is vittem őt, fogadták, ott
ismertem az orvost. S még ott helyben felhívtam a feleséget, és mondtam
neki: »Nem azt kérem, hogy béküljetek ki, ez a ti dolgotok, de a férjed
ma elkezdi a kúrát, és hiszem, hogy meg fog gyógyulni, s arra kérlek,
imádkozzál te is érte, hogy sikerüljön neki talpra állni.</b></span>« Átadtam a
telefont a férjnek, mind a ketten sírtak. Aztán a feleség visszajött, és
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>utána mindennap kivittük a férjnek az Oltáriszentséget, a gyerekek
írtak vagy nyolcvan levelet, amelyekben az állt, hogy »Nevelő bácsi,
tudjuk, hogy meggyógyulsz, szükségünk van rád, bízunk benned!«</b></span>. És
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>amikor az ember hazajött, egy nagy molinó várta a kapuban: »Isten
hozott, drága nevelő bácsi!«</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Azóta eltelt vagy húsz év, egy csepp <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
alkoholt </span>nem tett a szájába, és most az egyik nagy házunkat ő és a
felesége vezetik. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A gonosz lélek próbált sebet ejteni </span>rajtunk, de mi
összezártunk, imádkoztunk – és győztünk!”</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g98521']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=98521&v=1&p=1&img=c_IMG_2846.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p>Ezután Csaba testvér arról beszélt, hogy <u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mernünk kell megvallani <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
bűneinket</span></b></span></u>. „Mindenki tudja, milyen nehéz jónak lenni, becsületesen élni,
nem kell megjátszanunk egymás előtt a szentet, de mindennap kellene
segítsük egymást, hogy a testvérünkből szent legyen. Ferenc pápa is
szentgyónáshoz járul minden héten, hogy lélekben megújulhasson” –
mondta.</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><u>Az az ember, aki letérdel a gyóntatószékbe, és szembenéz</u><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u> </u>a múltjával</span>,
az a világtörténelem legnagyobb embere. <u>Akkor vagy igazán nagy, amikor
térdre ereszkedsz</u>! –</b></span> zárta beszédét Böjte Csaba.</p>
</blockquote>
<p>A mise végén Csaba testvér meghívta a balatonfűzfői híveket, látogassák meg erdélyi gyermekotthonukat, az ott élőket.</p>
<div class="gmail-keretes">
<p><a title="" rel="lightbox['g98521']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=98521&v=1&p=1&img=c_IMG_2503.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p>A Csillagösvény misszió július 11-én Balatonfüreden, a
Koloska-völgyben folytatódott, július 12-én, pénteken 18 órától pedig az
Almádi Napok megnyitóján ad koncertet a Marosszéki Kodály Zoltán
Gyermekkar.</p>
<p><span>A Csillagösvény missziós alkalmai keretében adományt is
gyűjtenek a dévai Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott otthonokban
élő gyermekek számára. </span></p>
</div>
<p><strong>Fotó: Lambert Attila<br></strong></p>
<p><strong></strong></p></div>
</div>