<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-cim"> Roma lelkinapot tartott Csatkán Székely János püspök</h1><div class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hazai" target="_blank">Hazai</a> – 2019. június 30., vasárnap | 17:01</div><div class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/-add-hogy-lassak-roma-lelkinapot-tartott-csatkan-szekely-janos" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/-add-hogy-lassak-roma-lelkinapot-tartott-csatkan-szekely-janos</a><div class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-ikonok"><br> </div></div><div class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-kozepre"><a class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-fokep" rel="lightbox['g98261']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=98261&v=1&img=c_DSC_7476_3514.jpg" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" style="margin-right: 0px;" width="471" height="314"></a></div><div class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-kozepre"><a class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-fokep" rel="lightbox['g98261']"><span class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-galcount" title="38 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" class="gmail-CToWUd" align="absmiddle"> 38</span></a></div><h3 class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hagyományteremtő
szándékkal lelkinapot </span>tartott június 29-én <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Csatkán cigányok és
cigánypasztorációs munkatársak számára Székely János püspök.</span></h3><div class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-contentsav"><p>Utunk
egy szakaszán feltűnik, hogy fasorban haladunk. Aztán ez a fasor
fokozatosan ligetté, majd erdővé sűrűsödik. Jobbra távol magasles, majd a
Vadaspuszta tábla ötlik a szemünkbe, és lekaszált fű intenzív illata
kúszik be az autóba. Végül – mintha a tábla igazságát akarná bizonyítani
– váratlanul egy őz terem előttünk. Azért nem azt írom, hogy átszalad,
mert noha csak egy pillanattal előbb érkezett, mintha különösebben nem
sietne: néhány tizedmásodpercig meredten – döbbenten? – áll és figyel
bennünket, mielőtt a bozótosba ugrik, de olyan gyorsan, hogy az szabad
szemmel követhetetlen. Így érkezünk meg Csatkára.</p>
<p style="text-align:center">*</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A faluba érve előbb a gótikus, 1357-ben épült templom </b></span>mellett megyünk
el, majd befordulunk a Szentkút utcába, amely annyira keskeny, hogy
senkinek sem szabad szembejönnie, mert nincs hová félrehúzódni. „Hogyan
lehetséges ilyen útnak léteznie?” – kérdezzük egymást, és nagyon
izgulunk, hogy valóban senki ne haladjon éppen a falu felé. „Miért is
haladna? Hiszen most mindenki ide, a lelkinapra jön” – mondja útitársunk
megnyugtatólag. És valóban nem adódik gond.</p>
<p style="text-align:center">*</p>
<p>Az út utolsó szakasza mély völgybe ereszkedik, és még attól a
tisztástól is lefelé kell mennünk, ahol leparkolunk.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A cigány kápolna
előtt egy fiú füvet nyír, egy úr a gazt szedegeti a kövek közül, bent
pedig takarítanak, ezért csak bepillantani tudunk. A kegykápolnához
vezető lépcső mellett valaki gitárt próbálgat. Kiderül, hogy egy kicsi
fiú</b></span>, de a gitárnak máris nagy mestere. A forrásnál többen palackokat
töltenek, alig lehet odaférni. Nagyon ki vagyunk tikkadva, jólesik a
hűs, tiszta, „természetazonos” víz. Nem sokkal később mégis azt olvassuk
a faliújságon, hogy nem iható. Erről a zarándokok között kialakul egy
kis vita. Nekünk nem lett bajunk tőle, ez biztos.</p>
<p style="text-align:center">*</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g98261']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-ckep gmail-CToWUd gmail-a6T" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=98261&v=1&p=1&img=c_DSC_7366_3404.jpg" alt="" tabindex="0" width="471" height="314" border="0"></a></p></div>
<p>A püspök a kápolnába invitálja és gitáros dalokkal fogadja a
vendégeket.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Az Ave Maria után Székely János azért imádkozik, hogy aki
egykor a vak fiú látását visszaadta itt, nyissa meg a mi szemünket is,
sok kéréssel, teherrel érkezőkét, majd arra kéri Máriát, hogy áldja meg a
cigány népet.</b></span> – Sokfelől érkeztünk ma ide – folytatja –, azért, hogy
imádkozzunk. Hogy legyen a cigányok számára a hagyományos szeptemberi
búcsún túl egy olyan alkalom is, amikor nem a mulatságon, a táncon a
hangsúly, hanem az elmélyülésen. A mélyben, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a dolgok mögött ugyanis ott
az Isten. A tisztaszívűek látják.</b></span></p>
<p>Székely János <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>kis történetek sorá</b></span>val járja körül a témát, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mit
jelent hitre jutni, megtérni, igazán látni. </b></span>Egy olyan, zsidó származású
katolikus papról szól az első, akit szigorú apja zsidónak nevelt, ő
azonban a messiási ígéretek beteljesítőjét fedezte fel Jézusban. És
ettől minden „színes és pompás” lett a számára.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A hit ugyanis megnyitja a
szemünket. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ami szürke volt</span>, színessé válik. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Az emberekben és
önmagunkban csalódhatunk</span>, Istenben viszont nem. </b></span>Egy fiú – a történet
ezúttal amerikai – nagyon szerette világtalan apját, ám el kellett
vesztenie. És míg korábban rosszul baseballozott, ezután valósággal
megtáltosodott. Amikor az edző megkérdezte, mi lehet a változás oka, így
válaszolt: „Apám miatt történt. Mert ez volt az első meccsem, amit
odaföntről már láthatott. Neki játszottam.” <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha tudjuk, hogy van valaki,
aki végtelen szeretettel figyeli az életünket, a tetteinket, nagyon
fogunk igyekezni, hogy tetsszen neki. Isten remekművei vagyunk. Minden
nép.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egy mese szerint a cigány nép a leginkább, mert Isten tésztából
gyúrta és kemencében sütötte ki a különböző népeket. És míg az első
eresztést túl sokáig hagyta benn (így lettek a feketék), a másodikat túl
rövid ideig (így lettek a fehérek). A cigányok a harmadik sütés volt,
amelyet épp megfelelő idő után vett ki a Jóisten, és így szép barna
lett.</b></span></p>
<p>Volt egy kislány, akit egyedüli cigányként az óvodában és az
iskolában is kiközösítettek a többiek. Felnőttként óvónő lett, és az
első munkahelyén éppen olyan csoportot kapott, amelyben egyetlen cigány
sem volt. „Csak a gyerekek szeretete volt az, amely régi sebeimet
elkezdte begyógyítgatni” – mesélte később. Mert a gyerekek szeme tiszta.
Olyan, mint az Istené.</p>
<p style="text-align:center">*</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g98261']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-ckep gmail-CToWUd gmail-a6T" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=98261&v=1&p=1&img=c_DSC_7405_3443.jpg" alt="" tabindex="0" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p>Szent Péter és Pál ünnepe van ma. Péter csak lassan kezdett látni,
eleinte alig értette Jézust. Felháborodott, amikor Jézus arról beszélt,
hogy egyszer majd kereszten kell szenvednie, és meg kell halnia. Mintha
félig vak lett volna.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Van úgy, hogy szívesen válaszolnánk Jézus hívására, de ezt </b></span>
<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">megakadályozza valami.</span></b> Így járt a gazdag ifjú is: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a vagyon</b></span>a fontosabb
volt. Nekünk mi fontosabb? Lehet, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az indulataink, a lustaságunk, a
bűneink. </b></span>Jézus Júdásnak is megbocsátott volna, de ő nem hitt ebben, a
bűnbocsánat lehetőségében. Pedig Jézus mindenkire ugyanolyan szeretettel
néz. Legyünk Péterek, és ne Júdások.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Péterre Jézus nagy közösséget tudott alapítani. Erős cigány
közösségekre is szükség van. Hogyan lehet ilyeneket létrehozni? Úgy,
hogy ellenállunk </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a széthúzás, a rosszindulat, ellenségeskedés
kísértésé</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nek</b></span>.</p>
<p>Péter egy közösség oszlopa lett. Minden közösségnek kellenek ilyen,
Istentől megérintett emberek, és őket tisztelni, segíteni kell. Ahogyan a
Cursillóban bevett szokás, mindenhol fontos lenne, hogy a
közösségeinkben legyen civil vezető is a pap mellett.</p>
<p>Egyszer hat ember egy szigetre vetődött, miután hajótörést
szenvedtek. Nagy hideg volt. Mivel mindegyiknek valami baja volt a
többiekkel, nem egy tüzet raktak, hanem hatan hatfelé mentek, és egyedül
próbáltak túlélni. Így mind a hatan megfagytak. Az élet legfontosabb
kincseit csak együtt, összefogva tudjuk megőrizni.</p>
<p>Egy vak és egy béna ember az erdőben rekedt, amikor az kigyulladt. A
vak felkapta a bénát, aki mindig megmondta neki, merre menjen. Míg az az
ő lába, ő a másik szeme lett. Ennek köszönhetően megmenekültek. Így van
ez <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a közösségekben is: a különböző adományok kiegészítik egymást.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus közösséget alapított, tanítványaira bízta az evangéliumot, és
kétezer éve itt van velünk. Egyházunk az ő teste.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A sátán mindent szét
akar szakítani. Az a célja, hogy</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a házaspárok</b></span><b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">összevesszenek és
elváljanak</span></b>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> hogy</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a népek<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> egymás ellen forduljanak</span>. Ne hagyjuk, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hogy
tönkretegye</span> a közösségeinket. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Az egyik nagy veszély a pletyka.</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Fogadjuk
meg, hog</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">y nem fogunk pletykálkodni, mert tönkretehetünk vele másokat.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ne </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>csak kapni,</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> adni is akarjunk a közösségünknek. Jézus legyen a középpontban, rá figyeljünk.</b></span></p>
<p>Don Bosco arra kérte az édesanyját, hogy segítsen neki a befogadott
gyerekek istápolásában. De olyan rosszul viselkedtek, hogy a néni egy
idő után megelégelte a dolgot, és távozni akart. Búcsút vett volna a
fiától, de közben megálltak egy feszület előtt. „Róla – mondta ekkor az
asszony – megfeledkeztem” – és e felismerés hatására végül maradt. Ne
emberek miatt legyünk egy közösségben, és ne csak addig, amíg minden jól
megy.</p>
<p style="text-align:center">*</p>
<p></p>
<p>Szünet következik. Mivel megint szomjas lettem, kiautózunk a faluba,
de semmi sincs nyitva. A legközelebbi helység Súr, de túl bizonytalan
vállalkozás lenne oda átmenni, és valószínűleg nem érnénk vissza a délre
meghirdetett misére. Ezért visszagurulunk, és én a mise előtti
készülődés közben azon gondolkodom, mit ennek a szomjúságnak az üzenete
számomra és általában. Teréz anya kedvenc szentírási helye jut eszembe, a
„Szomjazom”: a szenvedő Jézus szavai, akit ő minden egyes emberben meg
akart látni. Aztán azon gondolkodom, milyen fonák dolog, hogy egész
életünkben az efféle diszkomfort érzések elkerülésére törekszünk. Mintha
magáról az életünkről próbálnánk így megfeledkezni. Az ember szomjazó
lény – talán még elemibb módon az, mint éhező.</p>
<p style="text-align:center">*</p>
<p>A mise első püspöki története egy afrikai kisfiúról szól, aki kétszer
húsz kilométert gyalogolt, hogy kagylót vigyen ajándékba a tanító
néninek. Arra a kérdésre pedig, hogy nem fáradt-e nagyon el, azt
válaszolta: „A hosszú út része az ajándéknak.” Mi is így, hosszú út után
vagyunk itt. És azért érkeztünk, hogy az égi édesanyánkat
meglátogassuk. Hogy az Isten olyanná tegyen bennünket, mint Péter vagy a
segítői voltak.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A prédikációban Pálról és a pálfordulásról beszél a püspök. A
Jézussal való találkozás átformálta Pált. Azok, akik apostolok
szeretnének lenni, nagyon hamar rájönnek, hogy nem szolgálhatnak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">két
úrnak</span>.</b></span></p>
<p>Volt egyszer egy kötéltáncos, aki két magas ház között kifeszített
dróton áttolt egy talicskát, és benne egy homokzsákot. „Menne ez
emberrel is?” – kérdezte valaki. „Persze, ha ön hajlandó beleülni” –
válaszolta a kötéltáncos. „Persze hogy hiszek” – válaszoljuk, ha
rákérdeznek. De a talicskába is be kellene szállni, azaz úgy is kéne
élni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Dönteni kellene Jézus mellett, misére kellene járni, elhagyni<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a
csúnya beszédet</span>, hűségesnek lenni a házastársunkhoz. Igazán Jézus
mellett dönteni. </b><b>Adni, és nemcsak <span style="background-color:rgb(217,234,211)">kapni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jézushoz vinni másokat is.</span></span></b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span><p><a title="" rel="lightbox['g98261']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-ckep gmail-CToWUd gmail-a6T" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=98261&v=1&p=1&img=c_DSC_7488_3526.jpg" alt="" tabindex="0" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p> </p>
<p>Ez néha nem is olyan nehéz.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Székely Jánosnak és más kispapoknak
egyszer régen például egy katonatársukat sikerült a karácsonyi
ajándékukkal, mert <span style="background-color:rgb(234,209,220)">soha senkitől nem kapott még</span> személyes ajándékot,
csecsemőként az anyja <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy kórház lépcsőjén hagyta.</span> Néha már egy egészen
kicsi szeretet is elég ahhoz, hogy valaki egészen megváltozzon tőle.</b></span></p>
<p style="text-align:center">*</p>
<p>A misén két tanúságtétel is elhangzik. Orsós Zoltán atyáé, aki a
bosszúvágytól, a világ gyűlöletétől a megbocsátásig, az újjászületésig
jutott, és míg korábban önmagát érezte koldusnak, egyszer csak
észrevette az igazi koldusokat. És <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egy asszonyé, akinek az anyukáját<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
sokáig elkerülte</span> a gyermekáldás. Álmában Jézus cigányul megszólította.
„Miért haragszol rám?” „Mert nem adtál nekem gyermeket.” „Adok, ha
Máriának nevezed el.” – Így lettem én, és így lett Mária a nevem” –
mondja az asszony elcsukló hangon.</b></span></p>
<p>Itt tartunk, amikor a közeli falon roma Jézus-alakot veszek észre.</p>
<p style="text-align:center">*</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g98261']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-ckep gmail-CToWUd gmail-a6T" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=98261&v=1&p=1&img=c_DSC_7498_3536.jpg" alt="" tabindex="0" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p>Fájni kezd a fejem, ezért a közeli domb tetején álló remetelakba
megyek, hogy gyógyszert vegyek be. Megtudom, hogy sok év után megint
lakik itt remete, bár van, aki gondnoknak nevezi. Zsoldos Andrea, a
helyettese kedvesen felajánlja, hogy segít megkeresni, és a sekrestyébe
visz, hogy megmutassa a rengetegféle és a legkülönbözőbb színekben
pompázó ruhákat, amelyeket mind a Mária-kegyszobor öltöztetésére
csináltattak a hálás hívek. „Ki a szabó? Ki ért ehhez?” – kérdezem, de
ez nem derül ki, feltehetően nem egyazon helyen készült az összes ruha.
De az biztos, hogy nem lehet bárhová azzal beállítani, hogy „kegyszobor
számára szeretnék ruhát rendelni”.</p>
<p>Megérkezik a remete, de interjút nem ad, mert nem kértem előre
időpontot, és rengeteg a dolga. Mivel a remeték mindig is titokzatos
figurákként éltek a képzeletemben, ezen nem ütközöm meg, hanem sűrű
elnézéskérések közepette távozom.</p>
<p style="text-align:center">*</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g98261']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-ckep gmail-CToWUd gmail-a6T" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=98261&v=1&p=1&img=c_DSC_7575_3613.jpg" alt="" tabindex="0" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p>„A mai lelkinap a püspök úr érdeme. Reméljük, hogy sikerül hagyományt
teremtenünk vele – mondja szerényen Holubák Attila, Aka, Ácsteszér,
Csatka és Súr plébánosa ebéd közben. –<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kegyhelyen szolgálni azzal jár,
hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">sok testi-lelki bajról </span>hall az ember, és ez néha egyáltalán nem
könnyű, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">fájdalommal tölti el </span>az embert. De szerencsére gyógyulásokról is
beszámolnak a hívek, és itt most elsősorban lelki gyógyulásokra
gondolok. A hálájukat is ki akarják fejezni, ennek jelei a Mária-szobor
számára készíttetett ruhácskák.</span></b></span> Még Kanadából is küldenek ilyeneket
időnként.</p>
<p>Nagy terveink vannak a felújításra, a vizesblokk már épülőben, és a
régi, a betegek által használt, a forrás vizével feltölthető medencét is
használatba fogjuk venni. Két szervezet is segíti a munkánkat: az
Áldott Kereszt és a Csatkai Mária-kegyhelyért Alapítvány Köves Csaba és
Tóth Zoltán vezetésével.”</p>
<p style="text-align:center">*</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g98261']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-m_-6367873694037722744gmail-ckep gmail-CToWUd gmail-a6T" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=98261&v=1&p=1&img=c_DSC_7559_3597.jpg" alt="" tabindex="0" border="0"></a></p>
<p>Búcsúzóban még <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>bemegyek a cigány kápolnába</b></span>, amelynek új, egy
Franciaországban élő szerzetesnővér által festett keresztútját nemsokára
megáldja a püspök. Két megkülönböztető jegyét veszem észre: a képeken
mindenkinek kedves arca van, nem kivétel még a Jézust ostorozó katona
sem. Talán istenképűségünket akarta így érzékeltetni a nővér. A másik,
ami feltűnik, a halott Jézus iránti gyengédség, ahogyan a testét a
keresztről leveszik és sírba helyezik. Azt üzeni nekem, hogy a
halottainkkal is lehet élő a kapcsolatunk.</p>
<p style="text-align:center">*</p>
<p>Elindulunk haza. A temető mellett haladunk el, ahol éppen
szertartásra készülnek. Rengeteg autó és ember: valakit nagyon megsirat
ma a családja, a közössége.</p>
<p><strong>Fotó: Bókay László</strong></p>
</div>