<div dir="ltr">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20190612_pilhal_tamas_nyomot_hagyott_egy_eve_ment_el_lovas_istvan">Nyomot hagyott – Egy éve ment el Lovas István</a></h1>
                <div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2019. június 12. 10:19</div>
                                <div style="margin:5px 5px 5px 0px"><b>P</b><span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">ilhál Tamás</span> <br><span><a href="https://pestisracok.hu/nyomot-hagyott-egy-eve-ment-el-lovas-istvan/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201906" target="_blank" id="gmail-count131482" class="gmail-count">Pesti Srácok</a></span></div>
                                
        
        <div class="gmail-info">
            <div>
                        </div>
            <div>
               
            </div>
            
            
        </div>
       

                
        <p class="gmail-lead">
            <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ő ütötte be az első szeget </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a politikai korrektség<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
koporsójába,</b></span> ám az akkori bátorsága nem említhető egy napon a maiakéval.
        </p>

<div><br></div><div>
<div class="gmail-text">
            <p>„<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Bátornak lenni ma nem ugyanaz, mint mondjuk huszonöt 
éve. Akkoriban <span style="background-color:rgb(234,209,220)">(1994-ben,</span> a balliberálisok kétharmados győzelmekor) 
jobboldali sajtót csak nagyítóval lehetett találni, s<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a mindent elborító
 liberális propagandamédiában irtózatos lincselések zajlottak </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a nemzeti 
oldal politikusai, véleményformálói</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellen</span>, ha túlságosan hazafiaskodni 
mertek, ha kilógtak a sorból. Ebbe az egyoldalú, megnyerhetetlennek tűnő
 háborúba <span style="background-color:rgb(255,242,204)">„robbant be” a Lovas Pista</span>. Mikor a nemzeti oldal még a talajt
 kereste, ő – a jobboldali újságírók közül talán elsőként – hadat üzent a
 politikailag korrekt beszédnek,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> kilépett </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a liberális kánon</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">ból</span>. Mintha 
csak kereste volna magának a bajt: folyton a legkényesebb kérdéseket 
feszegette, az ellenfél legérzékenyebb pontjait támadta. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Tette ezt 
utolérhetetlen tárgyi tudással: öt világnyelven olvasott folyékonyan, 
állandóan naprakész volt, folyton dolgozott.<img src="https://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga1" class="gmail-ga_img"></span></b></span></p>

<p>Ő ütötte be az első szeget a politikai korrektség koporsójába. Ám az ő
 akkori bátorsága nem említhető egy napon a maiakéval – ugyanis<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ő 
kövezte ki az utat a maiak előtt.</b></span> Követőinek a szókimondásért már nem 
jár autódafé...<img src="https://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga2" class="gmail-ga_img"></p>

<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Lovas Pista</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> már egy éve nincs köztünk</b></span>. Talán nem vagyok vele egyedül:
 kíváncsi lennék, mit szólna az azóta történtekhez. Például a szívéhez 
közelálló Salvini és Strache baráti budapesti fogadtatásához, aztán 
Strache „kilövéséhez”, a Fidesz uniós választási diadalához, 
Nyugat-Európa agyhalálához, Manfred Weber csúszó-mászó mozgásához. Hogy 
honi ellenzékünk bohóckodásáról mit gondolna, az viszont nem kérdés: 
gyanítom, jóízűen és hosszú percekig hahotázna Kunhalmi ajtójelenetén, 
Hadházy pókemberkedésén, Bangóné bukásán, Fegyőr butaságán, Márki-Zay 
amerikai vesszőfutásán...”</p>
        </div>

</div></div>