<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Ferenc pápa szentmiséje Abu-Dzabiban: Közösségeitek legyenek a béke oázisai! </h1>
<div class="gmail-datum">2019. február 5. kedd, 14:39</div><div class="gmail-datum"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-szentmiseje-abu-dzabiban-kozossegeitek-legyenek-beke-oazisai">https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-szentmiseje-abu-dzabiban-kozossegeitek-legyenek-beke-oazisai</a><br></div>
<h3 class="gmail-lead">Ferenc pápa február 5-én Abu-Dzabiban, a
Zájed-stadionban mutatott be szentmisét 140 ezer hívő előtt. Előző nap
vallásközi konferencián vett részt, apostoli látogatása a szentmisével
ért véget.</h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94073&v=0&img=o_3.jpg" rel="lightbox['g94073']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94073&v=0&p=1&img=c_3.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!</em></p>
<p><em>Ferenc pápa homíliáját teljes terjedelmében közöljük:</em></p>
<p><em>Boldogok</em>: ezzel a szóval kezdi Jézus az igehirdetését Máté
evangéliuma szerint. Ezt a refrént ismétli meg ma is, mintha be akarna
vésni a szívünkbe egy alapvető üzenetet, ami minden más előtt áll: ha
Jézussal vagy; ha mint az akkori tanítványok, szereted hallgatni a
szavát, ha igyekszel mindennap megélni, boldog vagy. Nem boldog <em>leszel</em>, hanem boldog <em>vagy</em>:
íme, ez a keresztény élet első valósága. Nem úgy jelenik meg, mint
betartandó külsődleges előírások sorozata vagy mint megismerésre váró
hittételek összessége. Elsősorban nem erről van szó, hanem arról, hogy
tudjuk, Jézusban Isten szeretett gyermekei vagyunk. Hogy megéljük ennek a
boldogságnak az örömét, megértjük, hogy az élet szeretettörténet, Isten
hűséges szeretetének története, aki soha nem hagy el minket, és mindig
közösségben akar lenni velünk. Ez az oka az örömünknek, egy olyan
örömnek, amelyet a világon senki és semmilyen életkörülmény nem tud
elvenni tőlünk. Olyan öröm ez, amely békét ad a fájdalomban is, amely
már most megízlelteti velünk azt a boldogságot, amely örökkévalóan vár
ránk. Kedves testvéreim, a veletek való találkozás örömében ezt a szót
jöttem elmondani nektek: <em>boldogok</em> vagytok!</p>
<p>Jézus boldognak nevezi a tanítványait, ám ezzel együtt meglepőek az
egyes boldogságok okai. A visszáját látjuk bennük a közgondolkodásnak,
amely szerint a gazdagok, a hatalmasok a boldogok, azok, akik sikeresek,
akiket dicsőít a tömeg. Jézus szemében azonban a szegények, a szelídek a
boldogok, akik a megszégyenülés árán is igazak maradnak, az üldözöttek.
Kinek van igaza, Jézusnak, vagy a világnak? Hogy ezt megértsük, nézzük
meg, hogyan élt Jézus: dolgokban szegényen és szeretetben gazdagon, sok
életet meggyógyított, de nem kímélte a maga életét. Szolgálni jött, és
nem azért, hogy őt szolgálják; azt tanította nekünk, hogy nem az a nagy,
aki birtokol, hanem az, aki ad. Igaz és szelíd volt, nem tanúsított
ellenállást, és hagyta, hogy igazságtalanul elítéljék. Jézus így Isten
szeretetét hozta el ebbe a világba. Csak ezzel győzte le a halált, a
bűnt, a félelmet és magát a világiasságot: egyedül az isteni szeretet
erejével. Kérjük ma, itt, együtt a kegyelmet, hogy újra felfedezzük
Jézus követésének, utánzásának vonzerejét, hogy ne keressünk mást, csak
őt és az ő alázatos szeretetét. Mert ebben, a vele való közösségben és a
mások iránti szeretetben van a földi élet értelme. Hisztek ebben?</p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94073&v=0&img=o_6.jpg" rel="lightbox['g94073']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94073&v=0&p=1&img=c_6.jpg" alt="" border="0"></a>Azért
is jöttem, hogy megköszönjem nektek, ahogyan megélitek a most hallott
evangéliumot. Azt mondják, az írott és a megélt evangélium között olyan
különbség van, mint a leírt és az eljátszott zene között. Ti ismeritek
az evangélium dallamát, és magával ragad benneteket a ritmusa. Olyan
kórus vagytok, amelyben jelen van a nemzetek, nyelvek, rítusok
változatossága; sokféleség, amelyet a Szentlélek szeret és egyre jobban
összhangba akar hozni, hogy szimfóniát alkosson belőlük. Megérintett,
amit Hinder püspök mondott egyszer, hogy nem csupán a pásztorotoknak
érzi magát, hanem példátokkal gyakran ti vagytok a pásztorok az ő
számára. Köszönet ezért!</p>
<p>Boldogként élni és Jézus útját követni ezzel együtt nem azt jelenti,
hogy az ember mindig vidám. Aki szomorkodik, aki igazságtalanságot
szenved el, aki a béketeremtésnek szenteli magát, az tudja, mit jelent
szenvedni. Nektek biztosan nem könnyű az otthonotoktól távol élni, és a
szeretteitek hiányán túl talán még a jövő bizonytalanságát is érezni. Az
Úr azonban hűséges, és nem hagyja el az övéit. Segíthet nekünk Szent
Antal apát, a sivatagi szerzetesség nagy kezdeményezője életének egyik
eseménye. Az Úrért mindent elhagyott, és a sivatagban élt. Ott egy ideig
szűnni nem akaró, keserű spirituális harc dúlt benne, kétségek és
sötétség árasztották el, és az a kísértés is, hogy megadja magát a
honvágynak, visszasírja régi életét. Sok gyötrelem után az Úr végül
megvigasztalta, és Szent Antal akkor azt kérdezte tőle: „Hol voltál?
Miért nem jöttél hamarabb, hogy megszabadíts a szenvedésektől? Hol
voltál?” Világosan hallotta akkor Jézus válaszát: „Antal, itt voltam”
(Szent Anasztáz, <em>Antal élete</em>, 10). Az Úr közel van.
Előfordulhat, hogy egy próbatétel előtt vagy egy nehéz időszakban úgy
érezzük, hogy egyedül vagyunk, még ha sok időt töltöttünk is előtte az
Úrral. Azokban a pillanatokban azonban Ő – ha nem is avatkozik közbe
azonnal – mellettünk lépked, és ha továbbra is előre haladunk, új utat
nyit meg. Mert az Úr az új dolgok létrehozásának szakértője, képes
utakat nyitni a sivatagban is (vö.: Iz 43,19).</p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94073&v=0&img=o_10.jpg" rel="lightbox['g94073']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94073&v=0&p=1&img=c_10.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Kedves testvéreim, azt is el szeretném mondani nektek, hogy a
boldogságok megéléséhez nem kellenek bámulatos gesztusok. Nézzünk
Jézusra: nem hagyott leírva semmit, nem épített semmi fontosat. És
amikor elmondta nekünk, hogyan éljünk, nem azt kérte, hogy nagy
alkotásokat hozzunk létre vagy nyomot hagyjunk magunk után azzal, hogy
különleges tetteket viszünk véghez. Csak egyetlen műalkotás létrehozását
kérte tőlünk, és ez mindenki számára lehetséges: az életünkét. A
boldogságok tehát az <em>életünk alaprajzát</em> mutatják: nem
emberfeletti tetteket kérnek, hanem azt, hogy utánozzuk Jézust a
mindennapi életben. Arra hívnak, hogy tartsuk tisztán a szívünket,
gyakoroljuk a szelídséget és az igazságosságot minden más ellenében,
legyünk irgalmasak mindenkivel, a gyötrelmeket Istennel egységben éljük
meg. Ez a hétköznapi élet szentsége, amelynek nincs szüksége csodákra és
különleges jelekre. A boldogmondások nem a szuperhősökhöz szólnak,
hanem azokhoz, akik mindennap szembenéznek a kihívásokkal és a
próbatételekkel. Aki Jézus szerint éli meg ezeket a boldogságokat, az
tisztábbá teszi a világot. Olyan, mint egy fa, amely – még ha kiszáradt
földben is – mindennap magába szívja a szennyezett levegőt, és oxigént
ad vissza. Azt kívánom, legyetek ilyenek, erősen gyökerezzetek
Krisztusban, Jézusban; legyetek készek jót tenni mindenkivel, aki
mellettetek van. Közösségeitek legyenek a béke oázisai.</p>
<p>Végül szeretnék röviden elidőzni két boldogságon. Az első: „Boldogok a
szelídek” (Mt 5,5). Nem az a boldog, aki rátámad másokra, túlkiabál
másokat, hanem aki követi Jézus viselkedését, aki megmentett minket:
szelíd a vádlóival szemben is. Szeretem idézni, amikor Szent Ferenc
arról ad útmutatást a testvéreknek, hogyan menjenek oda a szaracénokhoz,
a nem keresztényekhez, Azt írja: „Ne perlekedjenek, és ne vitázzanak,
hanem Isten szeretetéért legyenek alárendeltjei minden emberi
teremtménynek, és vallják meg, hogy ők keresztények” (<em>Nem megerősített regula</em>, XVI.) <em>Ne perlekedjenek, és ne vitázzanak</em>,
és ez a papokra is érvényes, ne perlekedjenek, és ne vitázzanak. Abban a
korban, amikor sokan indultak útnak nehéz fegyverzetben, Szent Ferenc
arra emlékeztet, hogy a keresztény ember úgy indul útnak, hogy fegyvere
csakis az alázatos hite és a konkrét szeretete. Fontos a szelídség: ha
Isten szerint élünk a világban, jelenlétének csatornáivá válunk;
másképpen nem termünk gyümölcsöt.</p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94073&v=0&img=o_15.jpg" rel="lightbox['g94073']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94073&v=0&p=1&img=c_15.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A második boldogság: „Boldogok, akik békét teremtenek” (Mt 5,9). A
keresztény ember a békét mozdítja elő, kezdve azon a közösségen,
amelyben él. Van egy a közösségek között, akikhez Jézus fordul a
Jelenések könyvében, a filadelfiai, amelyik szerintem hasonlít a
tiétekhez. Olyan egyház, amelynek az Úr, szinte minden más közösségtől
eltérően, nem tesz semmilyen szemrehányást. Ez a közösség ugyanis
megőrizte Jézus szavát, nem tagadta meg a nevét, állhatatos volt, vagyis
haladt előre a nehézségek közepette is. És van még egy fontos szempont:
a Filadelfia név azt jelenti, <em>testvérek közötti szeretet</em>.
Testvéri szeretet. Az az egyház tehát, amely állhatatos Jézus szavában
és a testvéri szeretetben, kedves az Úr előtt, és gyümölcsöt terem.
Kérem számotokra a kegyelmet, hogy őrizzétek meg a békét, az egységet,
gondoskodjatok egymásról, azzal a szép testvériességgel, amiben
nincsenek első- és másodosztályú keresztények.</p>
<p>Jézus, aki boldognak nevez benneteket, adja meg nektek a kegyelmet,
hogy mindig előre haladjatok anélkül, hogy elbátortalanodnátok,
növekedve a szeretetben „egymás iránt és mindenki iránt” (1Tessz 3,12).</p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94073&v=0&img=o_16.jpg" rel="lightbox['g94073']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94073&v=0&p=1&img=c_16.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><em>Köszöntések a szentmise végén:</em></p>
<p>Mielőtt befejezném ezt a szertartást, amely oly nagy örömmel töltött
el, szeretnék szeretettel üdvözölni mindenkit, aki eljött: a káld, kopt,
görögkatolikus, görög melkita, latin, maronita, szír katolikus, szír
malabár, szír malankár híveket.</p>
<p>Nagyon köszönöm Hinder püspöknek, hogy előkészítette ezt a
látogatást, és köszönöm egész lelkipásztori munkáját. Szívből köszönöm a
pátriárkáknak, a nagyérsekeknek és minden jelen lévő püspöknek, papnak,
megszentelt életű és világi testvérnek, hogy nagylelkűen és a szolgálat
szellemében munkálkodnak a közösségekben és a legszegényebbekért.</p>
<p>Köszöntöm <em>eyal Zayid fi dar Zayid</em> / Zajed gyermekeit Zajed házában, és köszönetet mondok nekik.</p>
<p>Édesanyánk, Szűz Mária őrizzen meg benneteket az Egyház szeretetében,
az evangéliumról való örömteli tanúságtételben. Kérlek benneteket, ne
felejtsetek el imádkozni értem.</p>
<div class="gmail-keretes">
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94073&v=0&img=o_21.jpg" rel="lightbox['g94073']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94073&v=0&p=1&img=c_21.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Az iszlám földjén, a minaretek és a mecsetek árnyékában majdnem
egymillió katolikus él az Egyesült Arab Emírségekben – Isten migráns
népe, akik főleg Ázsiából és Afrikából, de a világ minden részéből
származnak. Hatalmas nép, amely az emirátusok legnagyobb stadionjának
135 ezer helyét hamar megtöltötte a szentmisére. Ez volt a történelem
során az első szentmise, amelyet nyilvános helyen mutattak be egy olyan
államban, amely szerves része Mohamed próféta szent földjének. Négyezer
muszlim is részt vett a szertartáson, tradicionális öltözékben – az
Egyesült Arab Emírségek emberi erőforrások minisztériuma ünnepnapnak
nyilvánította ezt a napot, engedélyeket adott ki a szentmisén való
részvételre.</p>
<p>Forrás: Avvenire</p>
</div>
<p>Fordította: Thullner Zsuzsanna</p>
</div></div>