<div dir="ltr"><div dir="ltr"><div>Kedves Ildikó!<br></div><div>Nagyon tanulságos, amit az írás a házasságban, családban élők önzetlenségének kialakulásáról, gyakorlásáról mond kontra a szinglik önzését.</div><div>Sajnos, hozzá kell tennem, hogy nemcsak a szinglikkel van a baj. A csak úgy vadasan együtt élők is inkább a saját önzésük szolgái v.  a házasságból kilépők is, akik fogják magukat elhagyák hitvesüket, családjukat, hogy inkább saját elképzeléseiknek, akaratuknak szolgáljanak, minthogy Isten törvényei szerint a hűségben való szeretetet, önátadást és bizony tűrést gyakorolnák.</div><div>És manapság nagyon nehéz olyan leendő házastársba helyezni a bizalmadat, aki az Istennek tett esküjét az egész életre szóló kötésként kezelné, s nem relativizálná saját önzése, akarata szerint, továbbá, aki a katolikus egyház tanítását a gyermeknemzésre való mindenkor nyitottnak maradásról ugyancsak komolyan megtartaná.  <br></div><div>Van itt még egy-két nehézség, sajnos, de azért az írás nagyon tanulságos. Köszönjük. <br></div><div>Szeretettel,</div><div>Emőke<br></div><div><br></div></div><br></div>