<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<div class="et_post_meta_wrapper">
<h1 class="entry-title">Az unió elveszett szuverenitása</h1>
<p class="gmail-post-meta"><span class="gmail-published"><a href="http://civilosszefogas.hu/az-unio-elveszett-szuverenitasa/">http://civilosszefogas.hu/az-unio-elveszett-szuverenitasa/</a><br></span><span class="gmail-comments-number"></span></p>
</div> 
<div class="entry-content">
<p><strong>A Külkapcsolatok Európai Tanácsa és a Külkapcsolatok Tanácsa az egész kontinenst behálózza.</strong></p>
<p><b>Kik irányítják valójában az Európai Uniót?</b> Talán Jean-Claude Juncker?
 Vagy Frans Timmermans? Esetleg az Európai Tanács? Vagy az ­Európai 
Parlament? Vajon a formális, látható uniós fórumokon dőlnek el az igazi 
kérdések euróról, gazdasági lépésekről, migrációról, költségvetésről, 
támogatásokról, kötelességszegési eljárásokról, a 7-es cikkely 
megindításáról? Vagy talán a háttérben, zárt ajtók mögött?<br>
Megelőlegezett válaszom a következő: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Európai Unió</span>val kapcsolatos 
lényeges, meghatározó ügyek informális csatornákon dőlnek el.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az Európai Uniót a globális – elsősorban pénzügyi – elit irányítja 
néha direkt, gyakrabban indirekt eszközökkel.</b></span> Ettől még számos 
részletkérdés van, amelyben a bizottság bürokráciája vagy a tanács hoz 
döntéseket, de ezek általában nem a meghatározó kérdések.<br>
Ahhoz azonban, hogy észrevegyük és felfogjuk a globális elit hálózati 
jelenlétét az unió körül és az unióban, ki kell lépnünk a hagyományos 
információs keretekből, s nem pusztán a sorok között kell olvasnunk, 
mint a régi pártállami időkben, hanem alternatív hírforrások után is 
kell néznünk, s ott keresni a hiányzó információkat.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A nyugati sajtó és média ugyanis politikailag korrekt nyelven beszél,
 s tevékenységének éppen az egyik legfontosabb célja, hogy a valóságos 
mozgatórugókat, informális döntési pozíciókat és hálózatokat eltitkolja</b> 
</span>előlünk, avagy ha mégis felszínre kerülnek, elkenje, bagatellizálja és 
nevetségessé tegye előttünk.</p>
<p>Nem véletlen az sem, hogy alig esik szó egy, az unió mellett – vagy 
fölött – működő szervezetről, amelyiknek azonban az unió döntéseire 
gyakorolt informális, de annál nagyobb és jelentősebb hatása még logikai
 úton is könnyen levezethető.</p>
<p>Az European Council on Foreign Rela­tionsról, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Külkapcsolatok 
Európai Tanácsá</b></span>ról (ECFR) van szó. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ezt a szervezetet Soros György 
segítségével alapították 2007-ben</b></span>, aki az anyaszervezetnek, a Council on
 Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa, CFR) is tagja, sőt egy ideig
 igazgatója is volt.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A tanács </b></span>a honlapján megfogalmazott ars poeticája 
szerint a – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>gróf Richard Coudenhove-Kalergiig visszavezethető </b></span>– 
páneurópai koncepció hívei, amelyet Brüsszellel és a tagállamokkal 
együttműködve szeretnének érvényre juttatni. Világos szavak, fordítsuk 
le magyarra: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>céljuk az Európai Egyesült Államok létrehozása.</b></span></p>
<p>Ha egy leányvállalatról beszélünk, akkor aligha lehet kérdéses, hogy 
annak működését alapvetően az anyavállalat irányítja. Éppen ezért, ha 
meg akarjuk érteni, hogy kiket és mit képvisel az ECFR, akkor tudnunk 
kell, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>miféle intézmény a CFR, azaz a Külkapcsolatok Tanácsa. A CFR,
 amelynek központi székháza New Yorkban van, nem más, mint az egyik, ha 
nem a legnagyobb erővel, forrásokkal és hálózattal rendelkező globális 
irányító intézmény. </b></span>Aki rámegy a szervezet honlapjára és áttekinti, hogy
 kik és milyen cégek, intézmények a tagjai – mintegy ötezer tagot 
számlál –, rögtön látja, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> itt a világ legnagyobb és legerősebb 
politikai, gazdasági, pénzügyi és médiaérdekeltségei vannak jelen.</b></span></p>
<p>A Külkapcsolatok Tanácsát 1921-ben alapították (társintézménye a 
londoni Királyi Külügyi Intézet), <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az első időszakban a Rothschild 
Bankház irányította, később azonban a Rockefeller család vette át a 
tanács ellenőrzését. </b></span>Ha csak a természetes személyeket vesszük, elég 
annyit mondani, hogy a második világháború utáni szinte mindegyik 
amerikai elnök, a legtöbb amerikai külügyminiszter és védelmi miniszter 
is a tagja volt – demokraták és republikánusok egyaránt.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Jelenleg vezetői politikusok, kormányzati emberek, a média, az 
oktatás, a tudomány kiemelkedő személyiségei, a civil szféra irányítói 
stb. tagjai a testületnek. De</b></span> káprázatos azoknak <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a multicégek</b></span>nek<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> is</b></span> a 
listája, akik részt vesznek a CFR tevékenységében. Csak a példa 
kedvéért, az alapító cégek közé tartozik többek között a Chevron, az 
ExxonMobil, a Goldman Sachs bankház, a Google, a J. P. Morgan, a 
Moody’s, a Morgan Stanley, a Nasdaq, a Pepsi és a Viasat. De sorolhatnám
 tovább: Generali, BP, Credit Suisse, a mostanában bajban lévő Deutsche 
Bank, a Paypal, a migránsbizniszbe jócskán beleálló MasterCard, a Shell,
 a Toyota, a Boeing, a Fitch Ratings, az IBM, a Walmart, a Total, a 
Mitsubishi, és hát természetesen a Soros Fund Management LLC.</p>
<p>Soroljam még tovább, Lendvai Ildikó?</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Tehát: a világ legnagyobb bankjai, brókerházai, befektetőcégei, 
multinacionális nagyvállalatai, biztosítótársaságai, médiabirodalmai 
egyaránt jelen vannak ebben a</b></span> különös, gigászi befolyással bíró nem is 
intézményben, hanem – mert ez a pontos – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>globális hatalmi hálózatban.</b></span></p>
<p>A CFR-hez korábban és ma is kötődő személyek<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> számtalanszor kifejezték
 elköteleződésüket egy új világrend kialakítása, a globális 
szabadkereskedelem, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a nemzetállamok</span> háttérbe szorítása, a 
multikulturalizmus és a migráció hasznossága s ami témánk szempontjából a
 legfontosabb, az Európai Unió szuperföderális állammá való átalakítása,
 azaz a világkormányzás európai bázisának megteremtése mellett.</b></span></p>
<p>Aligha lehet kétségünk, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Soros György és fia által felügyelt 
Külkapcsolatok Európai Tanácsa mint fiókintézmény az anyaintézményhez 
hasonló célokat követ. Az ECFR-nak 330 tagja van, s itt is, akárcsak a 
CFR-ben, vezető európai politikusok, kormánytagok, médiaguruk, a 
tudományos és oktatási élet befolyásos személyiségei találhatók meg 
köztük.</b></span></p>
<p>De ami a legfontosabb: számos, az Európai Unió testületeinek – a 
bizottságnak és a parlamentnek – volt és mai befolyásos vezetői tagjai 
az ECFR-nak, ismét csak a példa ked­véért: Pierre Moscovici jelenlegi 
biztos, Joschka Fischer volt külügyminiszter és nem mellékesen igazi 
’68-as „hős”, Romano Prodi volt bizottsági elnök, a számunkra jól 
ismert, Gyurcsány-hívő Joaquín Almunia volt pénzügyi biztos, Alexander 
Graf Lambsdorff neoliberális politikus, Sigmar Gabriel volt 
szociál­demokrata külügyminiszter, Hannes Swoboda volt szocialista 
parlamenti képviselő és a végére egy kedvencünk: Ulrike Lunacek asszony,
 az EP korábbi alelnöke, Judith Sargentini egyik „elődje”, az 
Orbán-kormány elkötelezett híve… Egyszóval <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>csupa-csupa liberális és a 
globalizmusnak elkötelezett személy.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A magyar tagok közül érdemes megemlíteni Bajnai Gordon volt 
miniszterelnököt, Ficsor Ádámot, a Gyurcsány-kormány volt 
miniszterét,vagy Meszerics Tamás LMP-s képviselőt, aki arról ismerszik 
meg, hogy tartalmilag teljesen elfogadhatónak ítélte a 
Sargentini-jelentést. De ami a legszebb: Soros Györgyöt és fiát, 
Alexander Sorost </b></span>a tagok nemzetek szerinti felsorolásában a magyar tagok
 között tartják számon.</p>
<p>A magyar érdekképviselet tehát már biztosított. Utóbbiban azért 
mégsem lehetünk olyan biztosak, hiszen tavaly tavasszal <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az ECFR ötven 
tagja, befolyásos európai személyiségek – köztük Bajnai Gordon – nyílt 
levelet tettek közzé <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a magyar felsőoktatási törvény </span>ellen és a 
Soros-féle CEU (Közép-európai Egyetem) védelmében. Ebben gyakorlatilag 
felszólították (!) az Európai Bizottságot és az unió tagállamait, hogy 
minden erővel lépjenek fel <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a törvény </span>ellen.</b></span></p>
<p>Még egy érdekesség: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az ECFR-nak jelenleg 34 szakértője van, és e 
csapat csaknem egyharmada vagy arab származású, vagy beszél valamilyen 
arab nyelven. </b></span>Teljesen érthetőnek tűnik mindez, hiszen mégiscsak egy 
európai intézményről van szó: nem árt a nyitottság Afrika és Ázsia 
irányában. De talán az is számít, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy megfelelő szakértőkkel készítsék 
elő a szép, iszlám migránsokkal „megmentett” európai jövőt.</b></span></p>
<p>A Soros György és fia által felügyelt Külkapcsolatok Európai Tanácsa 
kézzelfogható, egyértelmű, igen erős és befolyásos hálózattal van jelen 
az Európai Unió, különösen a bizottság és a parlament életében. Úgy is 
fogalmazhatnék, hogy a ECFR behálózza az uniót, s nem együttműködésről, 
hanem nyomásgyakorlásról, sőt megítélésem szerint irányításról van szó. 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Itt kell említeni<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a DC Leaks nyilvánosságra került titkos dokumentumát, 
amelyből kiderül,</span> hogy a parlament 751 képviselője közül 226-ot tartanak
 nyilván Soros és szervezetei megbízható szövetségesének.</b></span></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ha ebből a szempontból nézzük Soros György rendszeres találkozóit az 
unió vezetőivel, amelyekről soha nem tudhatunk meg semmi érdemlegeset 
(éljen a demokrácia, a sajtószabadság és a transzparencia!), vagy ha azt
 vesszük, hogy az új spanyol miniszterelnöknek, Pedro Sáncheznek az első
 dolga vol<span style=""></span>t Sorossal négyszemközt találkozni, s ha ehhez hozzávesszük, 
hogy az ECFR nyilvánvalóan Soros ellenőrzése alatt áll, akkor</span> </b>sajátos 
következtetésekre levonására van jó okunk. Ez pedig az, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy van egy 
szervezet, amelyik gyakorlatilag az unió deep state-jeként, 
mélyállamaként van jelen. Egyfajta háttérerőként, amely nagymértékben 
megszabja, hogy milyen </b><b>döntések szülessenek az unióban</b></span>. Amíg teheti<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>, 
amíg </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>minderre nem hívjuk fel a közvélemény figyelmét.</b></span></p>
<p>Szerző: <em>Fricz Tamás politológus</em></p>
<p>Forrás: <a href="https://magyaridok.hu/velemeny/az-unio-elveszett-szuverenitasa-3871529/">https://magyaridok.hu/velemeny/az-unio-elveszett-szuverenitasa-3871529/</a></p></div>

</div></div>