<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<div id="m_-8283917523098233141gmail-contents">
<div class="m_-8283917523098233141gmail-leftcolumn m_-8283917523098233141gmail-col-md-8">
<div id="m_-8283917523098233141gmail-article">
<div class="m_-8283917523098233141gmail-top">
<div class="m_-8283917523098233141gmail-img"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0277/276909_nagy_imre2.jpg" alt="" title="" class="m_-8283917523098233141gmail-imgw" style="margin:0px 0px 0px auto" width="471" height="236"></div> <div class="m_-8283917523098233141gmail-articletext">
<h1><a href="http://mandiner.hu/cikk/20181015_sebes_gabor_rovid_kurzus_nagy_imrerol" target="_blank">Rövid kurzus Nagy Imréről</a></h1>
<div class="m_-8283917523098233141gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2018. október 15. 16:54</div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><a href="http://mandiner.hu/cikk/20181015_sebes_gabor_rovid_kurzus_nagy_imrerol" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/20181015_sebes_gabor_rovid_kurzus_nagy_imrerol</a><br><span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Sebes Gábor</span> <br><span><a href="http://mandiner.hu/cikk/20181015_sebes_gabor_rovid_kurzus_nagy_imrerol?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201812" id="m_-8283917523098233141gmail-count" class="m_-8283917523098233141gmail-count" target="_blank">Vendégszerző</a></span></div>
<div class="m_-8283917523098233141gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
</div>
<p class="m_-8283917523098233141gmail-lead">
Nagy Imre nem hogy meghatározó, hanem semmilyen vezetője nem volt a forradalomnak.
</p>A Rövid kurzus (krátkij kursz) a Szovjetunió Kommunista (Bolsevik)
Pártjának a története volt, amit minden párttagnak illett, a
funkcionáriusoknak pedig muszáj volt ismernie. Stílszerűen ezen a címen
foglalom össze a tudnivalókat Nagy Imréről.<div class="m_-8283917523098233141gmail-text">
<p style="text-align:center">***</p>
<p><b>Nagy Imre az 1956-os forradalom és szabadságharc hőse, a
demokrácia és a nemzeti függetlenség élharcosa. Megérdemli a
tiszteletet! Miért van mégis vita a történelmi szerepe körül?</b></p>
<p>Annyira érdemli meg a tiszteletet, amennyire a legkevesebb 185 ezer
németajkú deportálásáért személyesen felelős politikus megérdemli. Nagy
Imre, mint a kommunisták által delegált belügyminiszter nyújtotta be
1945. december 22-én a kormány elé a jogfosztó rendelettervezetet, majd ő
adta ki a végrehajtási utasítást is. Nagy a német nemzetiségűek
kitelepítését „magyar nemzeti kötelezettségnek” nevezte. Közel 200 ezer
embert fosztottak ki, majd deportáltak Magyarországról, szörnyű
körülmények között. Nagy Imre egyébként mind az 500 ezret ki szerette
volna telepíteni.</p>
<p>Nagy 1950 júniusától 1952 júliusáig az Magyar Dolgozók Pártja (MDP)
Központi Vezetőségének Adminisztratív Osztályát vezette. Mivel ez
felügyelte a fegyveres szervezetekben a „pártmunkát”, a szovjetek
feltétlen bizalma és támogatása kellett ehhez a poszthoz. 1950-ben, a
legsötétebb időszakban begyűjtési miniszter (1951-ben az addig
legszigorúbb rendeletet is ő nyújtotta be!). Hogyan tett eleget
feladatának? A történészek szerint 1948-1956 között a „közellátás
veszélyeztetéséért” 193 826 főt ítéltek el a bíróságok, 1951-53 között
egyedül több mint 120 ezret. Egyes adatok szerint legalább száz eljárás
halálos ítélettel zárult. 1950-53 között több mint 600 ezer termelő
hagyta el a mezőgazdaságot, közülük 220.000 1952-ben hagyott fel a
termeléssel. Bár ezzel a mezőgazdasági politikával nem értett egyet,
ekkor még semmiféle önállóságot nem engedett meg magának, híven
teljesítette a megbízatást.</p>
<p>De nem a háború után követte el az első gazemberségeket. Nagy Imre
1918-ban belépett a bolsevik pártba, 1918-20 között vörösgárdista, részt
vett az orosz polgárháborúban. 1921-22-ben csekista volt (a politikai
rendőrség tagja), majd a Vörös Hadsereg hírszerző csoportfőnökségén
szolgált. Rövid magyarországi tartózkodás után 1930-ban a Szovjetunióba
emigrált, azonnal, önként jelentkezett az OGPU-nál (titkosrendőrség,
1934-től NKVD, belügyi népbiztosság) besúgónak. Legalább 203 embert
jelentett fel, közülük 12-t kivégeztek. 1936-ban felvette a szovjet
állampolgárságot, amitől soha nem vált meg. Nagy Imre 1938. június 30-i
keltezésű, saját kezűleg írt önéletrajzában büszkén írja:</p>
<div class="m_-8283917523098233141gmail-keretes">„Hosszú ideje odaadóan és tisztességesen
együttműködök az NKVD-vel a népellenség minden fajtájának
megsemmisítéséért vívott harcban.”</div>
<p>Na, kijár neki a szobor?</p>
<p><b>Ezt nem tudtam! De akkor hogy lehet szobra Budapesten és
vidéki városokban? Miért van róla 22 közterület elnevezve
Magyarországon?</b></p>
<p>Mert közel 200 ezer ember deportálásában és kifosztásában
kezdeményezően, tevékenyen, egyetértve részt venni nem bűn, legalábbis
nem akkora, mint a közreműködés az első zsidótörvény megszövegezésében
és a további zsidótörvények támogatása (Hóman Bálintnak nem lehetett
szobra, noha 1944-ben zsidókat mentett, és az egyetlen magas rangú
politikus volt, aki élesen tiltakozott a német megszállás ellen).
Mármint a baloldali megmondóemberek szerint, akik ilyen
megkülönböztetéseket tesznek. Nagy Imrének jó a sajtója. </p>
<p>A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény szerint
közterület, illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a
XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában,
kiépítésében vagy fenntartásában részt vett. Kétség esetén be kell
szerezni a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását.</p>
<p>Nagy Imréről többek között ezt írta az MTA:<i> „Magas rangú vezetői
pozíciókat betöltve fontos szerepet játszott a magyarországi kommunista
rendszer kialakításában és működtetésében.”</i></p>
<p>Ennek alapján a törvény szerint nem viselhetné ma Nagy Imre nevét
közterület és közintézmény. Az önkormányzatok és a törvényességet
felügyelő kormányhivatalok azonban nem tartják be a törvényt, hanem az
Akadémia véleményének további, a törvény szempontjából irreleváns
részeire hivatkozva („Megtisztelve érezheti magát az a közterület, amely
nevét viselheti”) megtagadják az intézkedést. Onnan tudom, hogy
levélben kerestem meg az illetékes kormányhivatalokat.</p>
<p><b>Mégiscsak Nagy Imre volt az, akinek az 1953-as
miniszterelnöksége alatt kiengedték a börtönökből és Recskről az
embereket, feloszlatták az ÁVÓ-t, és ki lehetett lépni a
termelőszövetkezetekből!</b></p>
<p>Ez mind igaz. Szovjet utasításra őt választotta meg ezeknek az
intézkedéseknek a megtételére az MDP vezetősége, majd ennek nyomán az
Országgyűlés. Mivel Rákosi és társai csődbe vitték a társadalmat,
reformokkal igyekeztek újra megszilárdítani a kommunista párt helyzetét.</p>
<div class="m_-8283917523098233141gmail-keretes">Még a termelőszövetkezetekből való kilépés lehetőségét is Berija tanácsolta.</div>
<p>Az 1953-as amnesztia nem vonatkozott a legtöbb politikai elítéltre. A
szabadon engedettek nem kapták vissza ingóságaikat, nem térhettek
vissza lakóhelyükre. Bár az ÁVH internálótáboraiból 3234-en szabadultak,
659 fő ellen közülük azonnal bírósági eljárást indítottak kémkedés,
háborús bűntett és hasonlók vádjával. Nagy Imre első miniszterelnöksége
alatt is voltak politikai perek és kivégzések. 1954 őszétől kezdték
szabadon engedni a koncepciós perekben elítélt kommunistákat és
szociáldemokratákat. Az ÁVO feloszlatása pedig olyan jól sikerült, hogy
1956-ban a népharag hatására Nagy Imrének újra fel kellett oszlatnia.</p>
<p><b>A Magyar Tudományos Akadémia kiemelte a szakvéleményében, hogy <i>„az
1956-os forradalom tapasztalata kommunista meggyőződését háttérbe
szorítva a nemzeti forradalom vezetőjévé tette. Az 1990-es választások
után összeülő országgyűlés első határozatában törvénybe iktatta, hogy az
új demokratikus Magyarország előzménye és alapja az 1956-os forradalom
és szabadságharc, amelynek meghatározó vezetője volt Nagy Imre. Emlékét
külön törvény is megörökítette, az 1996. LVI. törvény szerint ugyanis
Nagy Imre személyisége, államférfiúi magatartása, erkölcsi helytállása
elválaszthatatlan az 1956-os forradalomtól és szabadságharctól, a
demokrácia és a nemzeti függetlenség eszméjétől. A 2002. XXX. törvény
Nagy Imréről elnevezett magas magyar állami kitüntetést hozott létre.
Megtisztelve érezheti magát az a közterület, amely nevét viselheti.”</i> Ezért csak megérdemli az utókor tiszteletét?!</b></p>
<p>Ha ez az értékelés igaz lenne, akkor megérdemelné. De nem igaz!</p>
<div class="m_-8283917523098233141gmail-keretes">Nagy Imre nem hogy meghatározó, hanem semmilyen vezetője nem volt a forradalomnak.</div>
<p>A demokrácia és a nemzeti függetlenség nem azt jelentette az ő
számára, amit ma mindenki számára jelent. 1953-ban a szovjetek
kívánságára megválasztották miniszterelnöknek. Híven végrehajtotta, amit
vártak tőle, mégis, 1955-ben leváltották, a szovjetek egyetértésével.
Ez mélyen sértette, ettől kezdve kezdett eltávolodni a szovjetektől, bár
tanulmányait, írásait továbbra is kiküldte Moszkvába. Az „öt alapelvet”
tette magáévá, miszerint az egyes országoknak a nemzeti függetlenség, a
szuverenitás, egyenjogúság, területi sérthetetlenség és a belügyekbe
való be nem avatkozás alapján kellene együttműködniük. Ellenezte a
katonai tömböket, mert a Szovjetunió a Varsói Szerződés alapján itt
állomásozó, megszálló katonasága miatt tudott beleszólni a magyar
belpolitikába és váltatta le a miniszterelnökségből. Ez azonban nem
akadályozta abban, hogy október 26-án – miután 25-én, a Kossuth téren a
szovjet tankok a tüntetők közé lőttek! – ő is egyetértsen további
szovjet csapatok Budapestre hívásában. </p>
<p>Dr. Horváth Mikós hadtörténész október 25-e és 29-e között 45
sortüzet számolt össze. Érdekes, hogy a történészek fel sem vetik Nagy
Imre politikai felelősségének kérdését ezekért. Vessük ezt össze mondjuk
a Horthynak tulajdonított felelősséggel a fehérterrorért. Ebből is
látszik, hogy Nagy Imrét minden más történelmi szereplőtől eltérő
mércével mérik, aminek nincs köze a történelmi tényekhez.</p>
<p>Erkölcsi helytállására csak két példa: az egyik az utolsó
rádióbeszéde: „Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van” – majd
azonnal a jugoszláv követségre menekült. A pesti srácok meg, akik
hittek neki, harcoltak és meghaltak értelmetlenül. A másik: a követségre
csak a kommunista párttag munkatársait és családjukat vitte magával. A
kisgazda Tildy Zoltán és a parasztpárti Bibó István államminisztereket
búcsú nélkül hagyta ott a Parlamentben. Még csak nem is figyelmeztette
őket, hogy gondoskodjanak a saját biztonságukról.</p>
<p><b>Mit jelentett akkor számára a demokrácia és a nemzeti függetlenség?</b></p>
<p>A külpolitikai függetlenség akarása egyáltalán nem kapcsolódott nála
össze a belpolitikai függetlenség és szuverenitás akarásával.</p>
<div class="m_-8283917523098233141gmail-keretes">Fel sem merült benne, hogy az ország népének kellene döntenie a társadalmi rendszerről, amiben élni kíván.</div>
<p>Soha egy pillanatig nem adta fel a szocializmus építésének célját, a
kommunista párt vezetésével. Mikojan és Szuszlov október 27-i
jelentésükben így idézik Nagyot: <i>„Úgy határoztunk, hogy a lázadás
fegyveres elfojtása mellett a megbékélést, az értelmiség és a néptömegek
megnyerését szolgáló politikát fogunk folytatni, elébe megyünk a népi
mozgalomnak és a nemzeti érzéseknek, hogy élére álljunk ennek a népi
mozgalomnak, és ezáltal szétverjük az ellenforradalmárokat, és
megőrizzük a népi demokratikus rendszert”. </i>Amikor 1953 júliusától
kezdve vissza akart térni az 1948-as koalícióhoz, az a már lefejezett és
kommunista társutassá vált pártok beemelését jelentette volna a
hatalomba, azzal a céllal, hogy kiszélesítse a szocializmus építésének a
társadalmi bázisát. Esze ágában sem volt megfontolni a szabad
pártalapítás vagy a szabad választások lehetőségét. A rablott holmi
(gyárak, üzletek, földek, lakások) visszaadása végképp idegen volt tőle.
A Nagy Imre-csoportban Gimes Miklós volt az egyetlen, aki
következetesen végigment az úton, és eljutott a valóban szabad
választások követeléséig. Őt tekinthetik baloldali demokraták az
előfutáruknak és a hősüknek, Nagy Imrét nem.</p>
<p>Nagy Imre nem volt a mai értelemben nemzeti politikus. Kevéssé
ismert, hogy Rákosiék nemzetközi fórumokon igyekeztek felvetni a
romániai magyar kisebbség és a magyarok Csehszlovákiából történő
kitelepítésének ügyét. Nagy erről így írt:<i> „A Rákosi-féle zsidó
klikk nacionalistább akart lenni a magyaroknál, és ezzel rendkívül
súlyos károkat okozott az országnak, a revizionizmus (a területi revízió
– S. G.) veszélyeit idézte fel, gyanút keltett szomszédainknál, s ezzel
hosszú időre megrontotta velük barátinak induló viszonyunkat”.</i> Snagovban
írt leveleiben a külföldi kommunista vezetőknek igyekezett
elmagyarázni, hogy az ő politikája volt a helyes, és tőlük kért
vizsgálatot, tőlük várt feloldozást. Az utolsó szó jogán elmondott
beszédében a magyar nép mellett a „nemzetközi munkásosztálytól” várta az
utókor elismerését.</p>
<p><b>De hát Nagy Imre azonosult népének követeléseivel,
bejelentette a többpártrendszert, az ország semlegességét és a kilépést a
Varsói Szerződésből!</b></p>
<p>Ez is csak részben igaz: akkor már az 1945-ös koalícióhoz lépett
volna vissza, de ez sem jelentett lemondást a szocializmus építéséről
vagy a kommunista párt vezető szerepéről. Ami a legfontosabb, hogy ezt
sem azért tette, mert „azonosult” a felkelők követeléseivel, hanem mert
nem látott más kiutat arra, hogy a kommunista párt hatalmon maradhasson.</p>
<div class="m_-8283917523098233141gmail-keretes">Nem azonosult ő ezzel, hanem a fegyveres felkelők meghátrálásra késztették.</div>
<p>Snagovban így írt: „<i>Mi világosan láttuk és látjuk, hogy a
demokratikus kibontakozás, amelynek útjára elhatároztuk magunkat,
kompromisszum, de olyan, amely feltétlenül helyes és szükséges volt a
magyar események közepette ahhoz, hogy megmentsük a legtöbbet a népi
demokratikus rendszerből, a szocialista vívmányokból, és biztosítsuk a
szocialista építés feltételeit az országban ….. Ennek a nagy célnak az
érdekében mentünk kompromisszumra az egypártrendszerből a szocialista és
demokratikus pártok koalíciójára (1945-ös alapon), a Varsói Szerződés
felmondása és az ország semlegességének kinyilvánítására”.</i></p>
<p>Ezt a meghátrálást még saját maga előtt is leplezte azzal a
fikcióval, hogy a fegyveres harcban „a munkásosztály egész tömege a
kommunisták százezreinek vezetésével” vett részt, ő tehát csak a
kommunisták vezette munkásoknak engedett. Ezért vált a statáriumot
aláíró Nagy Imréből a Varsói Szerződésből kilépő Nagy Imre. Mellesleg,
amikor bejelentette a kilépést november 1-én, már tudta, hogy a keleti
határon özönlenek be a szovjet csapatok. Ezt ugyan gondosan elhallgatták
a lakosság elől, hírzárlatot rendeltek el. Mi értelme volt így a
kilépés bejelentésének?</p>
<p>A világon ő az egyetlen politikus, akinek a több évtizedes bűnös
tevékenységét semmivé tette volna két, két nap különbséggel elmondott
beszéde. Két, a gyakorlatban már semmin nem változtató beszéd miatt
lenne ő a nemzet mártírja!</p>
<p><b>Mint az ország törvényes miniszterelnöke, nem alkudozott az
orosz tankok hátán hatalomra kerülő, áruló Kádárral, hanem kitartott a
forradalom céljai mellett, és vállalta a halált is meggyőződéséért! Ezt
csak nem tagadod?</b></p>
<p>De, tagadom.</p>
<div class="m_-8283917523098233141gmail-keretes">Nagy Imre semmivel nem volt törvényesebb miniszterelnök, mint Kádár.</div>
<p>Még a kommunista Alkotmány is előírta, hogy a minisztertanácsot az
Országgyűlésnek kell megválasztania, az Országgyűlés hatáskörét két ülés
között pedig az Elnöki Tanács gyakorolta. Azonban sem a parlament, sem
az Elnöki Tanács nem ülésezett október 18. és november 12. között. Nagy
Imre és kormányai nem voltak törvényesek, kizárólag a párt és a
szovjetek akaratából működhettek – Kádár pozíciója sem volt ennél sem
kevesebb, sem több. Nagy Imre október 29-ig az Akadémia utcai
pártközpontban tartózkodott, csak akkor költözött át a Parlamentbe. Ez
is rávilágít a tényleges hatalmi központra és a hozzá való lojalitására.</p>
<p>Nagy Imre megalkudott volna Kádárral, a jugoszláv nagykövetségen
megírta a lemondólevelét. Ezt nem is vetem a szemére: az adott
helyzetben politikusként az lett volna a kötelessége, hogy elősegítse a
minél gyorsabb konszolidációt, a megtorlást lehetőség szerint enyhítse,
és megpróbáljon minél többet átmenteni politikájából. Ezt csak úgy tudta
volna megtenni, ha részt vesz a politikai életben. Kádár ezt ajánlotta
neki a lemondásért cserébe. Nagy Imre elvtársai a követségen azonban,
nagyon rossz helyzetértékelésről tanúságot téve, lebeszélték a
lemondásról. Dacból, hiúságból, ostobaságból azt hitték, hogy ők még
politikai tényezők és tárgyalásra kényszeríthetik Kádárt,
visszavonulásra a szovjeteket. Nagy Imre pártszerűen elfogadta a számára
végzetes szavazást, és nem küldte el a lemondólevelet. Sorsát ez
pecsételte meg, nem az erkölcsi nagysága vagy a hűsége a forradalomhoz.</p>
<p><b>Ha igaz, amit írsz, akkor hogyan lehetett Nagy Imre az
1956-os forradalom szimbolikus alakja? Nem lehet, hogy te mész szembe
mindenkivel az autópályán?</b></p>
<p>Nagy Imre és köre pártellenzéknek, azaz a kommunista párton belüli
ellenzéknek nevezte saját magát. Ebből is látszik, hogy nem
azonosulhatott a forradalom céljaival. Az egyetemisták 16 pontja között
már október 22-én ez is szerepelt: Általános, egyenlő, titkos
választásokat, több pártot, új nemzetgyűlést, sztrájkjogot! Teljes
vélemény- és szólásszabadságot, szabad rádiót! A pártellenzék ezeket a
követeléseket soha nem fogadta el. A pártellenzék újságírókból, írókból,
kiábrándult pártfunkcionáriusokból állt. Akik nem tudtak Kádár alatt
beilleszkedni, azok tartották ébren évtizedekig a nemzeti és demokrata
Nagy Imre mítoszát, már csak saját maguk igazolásaképpen is. </p>
<p>A rendszerváltás előtt ezek az emberek a későbbi SZDSZ alapítóinak
köréhez csapódtak. Íróként, újságíróként befolyásolták a közvéleményt. A
Rendszerváltás programja című kék könyvben, az SZDSZ első programjában
szerepel is, hogy az SZDSZ vállalja Nagy Imre örökségét. A mai napig az
SZDSZ által kitalált és megszállt Történelmi Igazságtétel Bizottság
narratívája az elfogadott a magyar nyilvánosságban. A nem SZDSZ-es és
nem értelmiségi '56-os felkelők osztályrésze a lejáratás lett (Porubszky
István – „Potyka bácsi”, Wittner Mária, Dénes János, Pongrátz Gergely,
Fónay Jenő). A média szélsőségesnek, összeférhetetlennek,
gyengeelméjűnek, hazudósnak állította be őket.</p>
<p>A rendszerváltás előkészítésében, a társadalom áthangolásában komoly
szerepe volt Nagy Imre újratemetésének. Ez az SZDSZ és a Nagy Imre
köréhez tartozó „reformkommunisták” intenciójának megfelelően ment
végbe. Lényegében megismételték az 1956-os trükköt, Rajk László
újratemetését: akkor a kommunisták bűnbánóan beismerték, hogy „követtek
el hibákat”, „megsértették a szocialista törvényességet”, de lám,
beismerik vétkeiket és elégtételt adnak a törvénytelenségek
áldozatainak. Ez az elégtétel abban állt, hogy látványosan újratemették
véreskezű sztálinista elvtársukat, miközben a pártonkívüliek még a
börtönben sínylődtek.</p>
<div class="m_-8283917523098233141gmail-keretes">1989-ben hasonló volt a mese: bocs, nem is ellenforradalom volt, hanem népfelkelés;</div>
<p>követtünk el hibákat, de lám, beismerjük, elégtételt adunk
áldozatainknak – majd nagy pompával újratemették szintén véreskezű
sztálinista elvtársukat, miközben a megölt ’56-osok özvegyei, a
börtönviseltek és gyermekeik még évekig tűrték az elszenvedett
hátrányokat. Az SZDSZ és az MSZP 1994-es összeborulásának az volt az
egyik lélektani feltétele, hogy az MSZP fogadja el az SZDSZ-kánont Nagy
Imre értékelését illetően. Ez kapóra is jött az MSZP-nek, hiszen
igyekezett megszabadulni a kádárista múlt maradványaitól, noha a
pártvagyont és a személyek jó részét átmentette. Fel kellett mutatnia
egy baloldali hőst a magyar történelemből, ami nem könnyű. Ami ebben
mulatságos, hogy nem lehet egyszerre elítélni Kádárt és piedesztálra
állítani Nagy Imrét, hiszen Kádár politikája maga volt a megvalósítható
nagyimrizmus. Hiába mondta Gyurcsány Ferenc az MSZP 2007. februári
kongresszusán, hogy „Én Nagy Imre mellett tettem le a voksomat, Kádár
János a magyar demokrácia hagyományaiba nem gyömöszölhető be”. </p>
<p>Kádár sok mindenben egyetértett Nagy Imrével, megszavazta a
semlegességet, a Varsói Szerződésből történő kilépést és a
többpártrendszert is, amiért Nagy Imrét olyan nagyra tartják. Útjuk
akkor vált szét, amikor Kádárral a szovjetek megértették, hogy Nagy nem
maradhat, a Varsói Szerződésből nem lehet kilépni. A Kádár-rendszer
jellemzői – a csak a rendszer fenntartásához feltétlenül szükségesre
korlátozott terror, párosulva az életszínvonal rendszeres emelésével; a
könnyűipar fejlesztése a nehézipar rovására, a kisárutermelés elfogadása
(kisipar, háztáji); az áruviszonyok és a gazdasági törvényszerűségek
óvatos érvényesítése (a ’68-as új gazdasági mechanizmus, majd a GMK-k), a
szövetségi politika – gyökerei Nagy Imre programjából erednek. Személyi
átfedés is van: Aczél György rokonszenvezett Nagy Imrével, mégis a
kultúra fő irányíthatója lehetett; a pártellenzékhez tartozó Ujhelyi
Szilárd fontos bizalmi állásokat tölthetett be; Fehér Lajos irányíthatta
a mezőgazdaságot; Déry Tibor ünnepelt író lehetett; Vásárhelyi Miklós
vezethette a nyílt társadalmat propagáló magyarországi Soros-alapítványt
– hosszan folytathatnám a példákat, mert Nagy Imre híveinek akár
büntetésük letöltése után is volt tere, ha elfogadták a szovjetek által
kijelölt határokat. </p>
<p>A Kádár-rendszer éppen attól volt népszerű, amit átvett Nagy Imre
programjából. Az emberek értékelték a többi szocialista országhoz képest
az előnyöket, a szovjetek szerepe is nyilvánvaló volt előttük, ezért
bocsátottak meg Kádárnak. Ha a Kádár-rendszer diktatúra volt – hiszen az
volt –, akkor maga a megvalósult nagyimrizmus volt diktatúra.</p>
<p><b>Akkor mi legyen a szobrával? A Jászai Mari téren csak jó helyen lesz?</b></p>
<p>Nagy Imre ellenezte a katonai szövetségeket, és</p>
<div class="m_-8283917523098233141gmail-keretes">először a szocializmust, majd a kommunizmust akarta felépíteni Magyarországon.</div>
<p>Vajon mit gondolna ma, hol van a helye a szobrának? Egy olyan
kapitalista NATO- és EU-tagország fővárosának reprezentatív terén,
amelyben a bankok, gyárak és földek magánkézben vannak? Nem kezdene
azonnal szervezkedni a rendszer megdöntésére? Hiller István, az MSZP
választmányi elnöke és Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke
egyaránt Nagy Imre szellemi örökösének nevezte pártját, amikor 2018.
június 16-án megkoszorúzta a szobrát. Nagy Imre őket és pártjaikat
revizionista osztályárulónak tartaná, aligha viszonozná
törleszkedésüket, ahogyan a nagytőkés Gyurcsányét sem.</p>
<p>Dr. Horváth Miklós hadtörténész helyesen mutatott rá a <a href="https://vs.hu/kozelet/osszes/nagy-imre-es-a-megemlekezesek-protokollja-horvath-miklos-tortenesz-0226?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201812" target="_blank">vs.hu-nak adott interjújában</a>
(2014. február 26.), hogy kegyeletsértő, amit Nagy Imre emlékével
művelnek, hiszen Nagy Imre az életét tette fel a tőkés rendszer
felszámolására. Nagy Imre szobrának a helye ezért elvtársai, példaképei,
Marx, Engels, Lenin, Ságvári Endre és Dimitrov szobra között van – a
szoborparkban. Története a diktatúra történetének a része, nem a
demokráciáé!</p>
</div></div></div></div></div></div>
</div></div>