<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1 class="m_-3745588296714120060m_4956656097422243899m_5638186755197434680gmail-cim">Éljünk úgy, hogy annak Isten is örüljön – Pál Feri atya az örömről </h1>
<div class="m_-3745588296714120060m_4956656097422243899m_5638186755197434680gmail-datum"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/eljunk-ugy-hogy-annak-isten-is-oruljon-pal-feri-atya-az-oromrol" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/eljunk-ugy-hogy-annak-isten-is-oruljon-pal-feri-atya-az-oromrol</a><br></div>
<h3 class="m_-3745588296714120060m_4956656097422243899m_5638186755197434680gmail-lead">Pál Feri katolikus pappal, mentálhigiénés szakemberrel az örömről beszélgettünk a Gaudete vasárnap apropóján.</h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92781&v=1&img=o_IMG_3445.jpg" rel="lightbox['g92781']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92781&v=1&p=1&img=c_IMG_3445.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Mi az öröm? Hosszúra nyúlt infantilizmus vagy rövid ideig tartó szenilitás?</b></p>
<p>– Mentálhigiénés szempontból azt mondtatjuk, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az öröm az egyik
alapérzés</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A pszichológia szerint legalább négy alapérzés van: a harag, a
félelem, a szomorúság és az öröm</b></span>. Az érzéseket érdemes megkülönböztetni
az érzetektől, mint például a hideg- vagy a fájdalomérzet. Az érzeteink
közvetlenebbül kapcsolódnak a fizikai létezésünkhöz. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az érzés
ugyanakkor nem azonos az érzelemmel.</b></span> Nézzük mondjuk <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a féltékenység</b></span>et.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ez
az érzelem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>három érzést is magában foglal,</b></span> különböző mértékben: van
benne <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>szomorúság, félelem és harag is</b></span>.</p>
<p>Érzéseket akkor és úgy is átélhetünk, ha nem ismerjük az okukat.
Tudok örülni annak, hogy reggel felkeltem, süt a nap, vagy éppen leesett
a hó – de nem tudom, hogy miért örülök, hiszen ilyesmi máskor is
előfordul. Papként pedig szívesen hozzáteszem, hogy az öröm a
Szentlélekkel való kapcsolat gyümölcse. Az Istenre hangolt élet
következménye.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Miért jó, hogy az Egyház belopja az örömöt a látszólag szomorú időszakokba is? </span>Adventben ott van például az örömvasárnap.</b></p>
<p>– Advent idején a karácsonyi öröm elővételezéséről is szó van. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
középkorban az örömvasárnap a szigorúbb böjti fegyelem oldására is
alkalmas volt, felhívva a figyelmet arra, hogy miért, kiért is tartjuk a
böjtöt. </b></span>Az Egyház bölcsességét lélektani szempontból izgalmasnak és
lényegesnek tartom. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mi az öröm? Az öröm egyfelől pozitív érzésekkel teli
állapot,</b></span> de ha azt mondom, hogy ma az öröm vasárnapja van, meddig
érezzük ezt valójában? Lehet, hogy csupán néhány percig. Mégis joggal
állítjuk, hogy ez egy örömteli nap. Miért? Azért, mert<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> mást jelent, ha
azt mondom, hogy boldognak érzem magam, és mást, ha azt, hogy boldog
ember vagyok.</b></span> Ha egy édesanya vajúdik, és húsz perce van hátra a
szülésig, mi pedig a fájdalma csúcsán megkérdezzük tőle, hogy most
érzel-e örömöt, vagy boldognak érzed-e magad, valószínűleg csúnyán fog
ránk nézni. De ha azt kérdezzük tőle, hogy boldog ember-e, akkor azt
fogja mondani, hogy igen. Mégpedig joggal, anélkül, hogy ez
realitásvesztést jelentene.</p>
<p>Carl Rogers amerikai pszichológus is leírta, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a boldogság, az
elégedettség elsősorban nem állapot, hanem folyamat; nem cél, hanem
irány</b></span>. Ha advent harmadik vasárnapján azt mondjuk, hogy ez az <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
örömvasárnap,</b></span> akkor<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> elővételezzük a karácsony örömét – ami pedig az
üdvösség elővételezése –, jelezve, hogy ez az irányunk. </b></span>Ha így látjuk,
akkor joggal mondjuk, hogy ez egy örömteli nap, még akkor is, ha a nap
során néha szomorúak, dühösek vagy csalódottak vagyunk. Ha advent
harmadik vasárnapját örömvasárnapnak nevezzük, azzal egy lényeges dolgot
tartunk elevenen: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az életünket úgy akarjuk élni, hogy az a jó irányba
tartó folyamat legyen. </b></span>Eképpen pedig <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a folyamatjelleg miatt <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az élet
hullámzásai, sőt drámaisága</span> elhordozhatóvá válik.</b></span></p>
<p><b> – Az öröm lélektani szempontból a boldogság szinonimája?</b></p>
<p>– Nem, hiszen <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az öröm egy érzés, a boldogság pedig érzelem.</b></span> A
boldogság összetettebb érzelmi és tudati állapot<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>. Az öröm egyszerűbb, ám
a boldogságban ott lehet az öröm, ahogyan a hála, a megrendültség, az
emelkedettség, az önfeledtség és az eufória is.</b></span> Lehet, hogy valaki
számára a boldogsága középpontjában a harmónia vagy a béke áll.</p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92781&v=1&img=o_IMG_3444.jpg" rel="lightbox['g92781']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92781&v=1&p=1&img=c_IMG_3444.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Tanulható az öröm?</b></p>
<p>– Abban az értelemben<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> tanulható, ahogyan az érzelmi intelligencia
fejleszthető. Az érzelmi intelligencia része, hogy képes vagyok az
érzéseket megélni, elmélyíteni, kifejezni, átadni, vagy más örömével
együtt örülni, és képes vagyok az érzésekre figyelni, </b></span>visszaemlékezni
rájuk. Ha most elmesélnénk egymásnak egy-egy történetet, amikor
örültünk, akkor megjelenne bennünk az öröm, mégpedig a tudatos
tevékenységünk révén. Nem érdemes csak arra várnunk, hogy az ég
megajándékozzon az örömmel, tehetünk is érte.</p>
<p><b>– Ezért fordul elő, hogy egy idősotthonban vagy egy
kemoterápiás kezelés idején valaki csak lógatja az orrát, míg más derűs
lélekkel viseli a sorsát?</b></p>
<p>– Egy betegség kapcsán könnyű érzelmileg, gondolkodásban és tudatilag
is beszűkült állapotba kerülni. Lehet, hogy valaki ki sem lát a
fájdalmából. Nem jut el másféle tartalomig. Lehet, hogy egyébként
találna olyat, ami erőforrást jelentene a számára, de a beszűkült
állapota miatt nem tud hozzá kapcsolódni. Egy fájdalmas kezelés során is
képes lehet valaki arra, hogy a beszűkült érzelmi állapoton túl más
tartalmakig is elérjen. Imádkozhat arra gondolva: Jézus is szenvedett,
többet is, mint én. A fájdalmamban nem vagyok egyedül. Ő megért. Ez a
gondolat kitágíthatja a világát, relativizálva a szenvedését, és
segíthet abban, hogy kilépjen az énközpontúságból. Ha nagyon énközpontú
vagyok, akkor az élet nehézségei egyéni sorscsapásként nyernek
értelmezést. Általában ilyenkor jelenik meg az a kérdés, hogy miért én.
Miért pont velem történik mindez? Hol van Isten? Ezek a kérdések
valójában nem várnak válaszra, már csak azért sem, mert nincs rájuk jó
válasz. Ha felmerülnek, általában egy beszűkült, énközpontú állapot
tünetei, vagyis nem a válaszra érdemes várnunk, hanem megnyitnunk a
figyelmünket a nálunk több felé. Ez lehet a másik ember, a szeretteink,
egy másik beteg vagy Jézus. Esetleg annak tudatosítása, hogy kiért,
miért érdemes vállalnom a szenvedést. Így felülmúlhatom a kérdést.</p>
<p><b>– Milyen kapcsolatban áll az öröm a derűvel?</b></p>
<p>– Az öröm rövid ideig tart, s a helyét átveheti más érzés. A derű
inkább hangulat, melyet a világi nyelvhasználat gyakran leértékel. Ha
valakire azt mondjuk, hogy derűs, azon azt értjük, hogy állandó benne
egy bizonyos érzelmi minőség. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A magas spirituális nívóval rendelkező
személyek pozitív szándékok, érzések és motivációk többletével élnek.
Vagyis a spiritualitásban előrehaladott személy derűsnek hat. Nem harcol
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">a rossz</span>al, hanem a jó szerelmeseként él, és ezáltal alakul ki benne a
derű. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ebben az esetben egy kialakult és megerősödött érzületről
beszélhetünk.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92781&v=1&img=o_IMG_3416.jpg" rel="lightbox['g92781']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92781&v=1&p=1&img=c_IMG_3416.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Keresztény szempontból van az örömnek mértéke?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mi, keresztények együtt örülünk a másik emberrel. Olyan emberek
akarunk lenni, hogy mások sok örömben részesüljenek mellettünk</span>. </b></span>Jó, ha
tudunk örülni, de szükség van a többközpontú örömre. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha továbblépünk, és
bevonjuk gondolkodásunkba az istenkapcsolatot is, akkor már arról
beszélünk, hogy valaki <i>Istennel</i> tud együtt örülni. Élhetünk úgy is, hogy annak Isten is örüljön.</b></span></p>
<p><b>– Hogyan tegyünk tanúságot az örömről?</b></p>
<p>– Ez a kifejezés óvatosságra int engem. A tanúságtétel sokaknál
minden mástól független cselekvést jelent, mintha egyszer csak átállnánk
egy tanúságtevő működésbe. Tőlem idegen ez. Úgy gondolom, Jézus
elsősorban azzal bízott meg bennünket, hogy legyünk tanúvá. Arra hívott
minket, hogy legyünk valakivé, legyünk a követőjévé. Ha valaki tanúja
egy kapcsolat élményvilágának, akkor azt látjuk rajta, hogy személye és
magatartásmódja maga a tanúságtétel. Önmagában a létezése a
tanúságtétel. Nem azért cselekszik, mert eljött a tanúságtétel ideje,
hanem azért, mert a nap huszonnégy órájában valakivel van és valakivé
vált. Törekedhetünk-e arra, hogy hitelesek vagy természetesek legyünk?
Arra érdemes törekednünk, hogy önazonosak legyünk. Ami befelé
önazonosság, az kifelé hitelesség, s ez természetes is. Arra
törekedhetünk, hogy jóban legyünk Jézussal, hogy a vele való kapcsolat
valódi öröm legyen, hogy örömteli ember legyek a vele való kapcsolat
révén.</p>
<p><b> – Mi jelent Önnek örömöt ma?</b></p>
<p>– Szeretem azt a kifejezést, hogy <i>a jól végzett munka öröme</i>.
Ha valaki jó minőségben, odaszántan, elmélyülten és gyümölcsözően
csinál valamit, akkor joggal éli át a jól végzett munka örömét. Én
törekszem erre. Most vasárnap késő este van, s ha arra gondolok, hogy
nemsokára jót fogok aludni, máris örülni kezdek.</p>
<p>Fotó: Lambert Attila</p>
<p>Kuzmányi István/Magyar Kurír</p>
<p><i>Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2018. december 16-i számában jelent meg.</i></p>
</div></div>