<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<div class="gmail-post-right"><h1 class="gmail-title"><a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/12/20/megkulonboztetni_a_valodi_es_hamis_profetakat_interju_gerhard_muller_biborossal">Megkülönböztetni a valódi és hamis prófétákat (interjú Gerhard Müller bíborossal)</a></h1>
<div class="entry">
<p style="text-align:justify"><strong><a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/12/20/megkulonboztetni_a_valodi_es_hamis_profetakat_interju_gerhard_muller_biborossal">https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/12/20/megkulonboztetni_a_valodi_es_hamis_profetakat_interju_gerhard_muller_biborossal</a><br></strong></p><p style="text-align:justify"><strong>A német <em>Die Tagespost</em> lap december 5-én közölt <a href="https://www.die-tagespost.de/kirche-aktuell/Wahre-und-falsche-Propheten-unterscheiden;art312,194058" target="_blank" rel="noopener noreferrer">hosszú interjút</a> Gerhard <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/M%C3%BCller" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Müller bíborossal</a>, a Hittani Kongregáció előző prefektusával. Az alábbiakban ezt az interjút adjuk közre teljes terjedelmében, magyar nyelven.</strong></p>
<h2 style="text-align:center"><div class="gmail-popup_icon_container gmail-popup_icon_container_notext gmail-imgnotext" style="width:600px"><img src="https://m.blog.hu/ka/katolikusvalasz/image/49263_glider-detail_1s1vss_pj2jxj.jpg" alt="49263_glider-detail_1s1vss_pj2jxj.jpg" class="gmail-imgnotext gmail-open-in-modal" style="margin-right: 0px;" width="188" height="90"><span class="gmail-popup_icon"></span></div><strong>Megkülönböztetni a valódi és hamis prófétákat</strong></h2>
<p style="text-align:center"><strong><br>Beszélgetés Gerhard Müller bíborossal <br>az Egyház megosztottságáról és annak leküzdéséről</strong></p>
<p style="text-align:center"><em>Regina Einig, Die Tagespost, 2018. december 5.</em></p>
<p style="text-align:justify"><strong><br>Eminenciás úr, a spanyol püspökök nem akarnak felvenni homoszexuálisokat a papi szemináriumokba. Mi erről a véleménye?</strong></p>
<p style="text-align:justify">Ez megfelel az általános egyházi szabálynak, és épp a minap Ferenc pápa is <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/12/01/ferenc_papa_nincs_helye_homoszexualisoknak_a_papsagban_vagy_szerzetesrendekben" target="_blank" rel="noopener noreferrer">megerősítette</a>. Mindazonáltal olyan, hogy "homoszexuális", mint harmadik nem a férfi és a nő mellett, nem létezik. Az amerikai David Mattson <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/05/30/muller_biboros_a_genderelmelet_ideologiai_vakuumbol_nott_ki" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em>"Miért nem nevezem magamat melegnek?"</em></a>
című könyvére hivatkozom, aki érintettként a magas teológiai minőségű
érvelésével hitelesebb, mint az összes idevágó ideológia együttvéve. A
papi szemináriumba való felvétel megköveteli, hogy a férfi természetes
módon és erkölcsösen viszonyuljon a nemiségéhez, a kegyelem segítségével
pedig képes teljesíteni azt az ígéretet, hogy a mennyek országa
kedvéért nőtlenségben és önmegtartóztatásban él.</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>Ferenc pápa szerint a szerzetesi és a papi életben nincs helye homoszexuális hajlamoknak. Tekinthetjük ezt a kérdés lezárásának?</strong></p>
<p style="text-align:justify">Ehhez semmit sem lehet hozzátenni, akkor sem, ha néhányan jogtalanul továbbra is arra a pápai kijelentésre hivatkoznak, hogy <em>"Ki vagyok én, hogy másokat megítéljek?"</em>. A viselkedés erkölcsi megítélése nem azonos a személyről alkotott ítélettel.</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>Mi az oka annak, hogy válságba került az Egyház hitelessége?</strong></p>
<p style="text-align:justify">A hetvenes évek önmagukat progresszívnek
tituláló személyeinek hitbeli hiányossága, és a felelősök
megbocsáthatatlan naivitása, akik az irgalmasság hamis értelmezése és a
férfiatlan konfliktuskerülés miatt sem a bajokról nem vettek tudomást,
sem a következményeket nem vállalták. A Hittani Kongregáció
prefektusaként munkatársaimmal több, mint ezer olyan esettanulmányt
vizsgáltam át, amelyek a szexuális visszaélések áldozatainak drámáját
dokumentálták: életreszóló traumák, amelyek következménye az alkohol, a
drog, és a házasságra való képtelenség, akár az öngyilkosságig is
eljutva. Nem az Egyház szexuális etikája vagy a cölibátusi életforma a
felelős ezért a nyomorúságért, hanem az ezektől való megbocsáthatatlan
elszakadás.</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>Apropó hetvenes évek:
1968-tól Németországban egyetlen olyan erkölcsteológus sem kapott
katedrát, aki maradéktalanul képviselte volna az Egyház tanítását.
Miért?</strong></p>
<p style="text-align:justify">A teológia szabadságát nem értelmezik felelősségteljesen, az <em>"evangélium tanítása"</em>
(ld. Gal 2,14) szerint. Gyakran hallottam a magukat "progresszívnek"
tartó doktori témavezetők körében, hogy a doktori disszertációt vagy
habilitációs dolgozatot úgy kell megfogalmazni, hogy ne jöjjön
tisztázandó kérdés Rómából. És ha az illetőnek már egy állami egyetem
professzoraként megvan a zsíros állása, úgy, hogy nem lehet neki
felmondani, attól kezdve "szabadon", vagyis a többségi véleményhez
igazodva, Rómát kritizálva nyilatkozhat meg.</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>Korszerű még az állami egyetemeken folyó teológusképzés?</strong></p>
<p style="text-align:justify">Csak akkor, ha a teológiaprofesszorok a
köztisztviselői státuszukat a valódi szabadságuk garanciájaként, a
teológiától idegen felfogásokkal szemben érvényesítik, és elvégzik azt a
megbízást, amelyet egy tanszékre való kinevezéssel kapnak. Minden
tudománynak megvannak a maga alapelvei. Ha a teológia megfeledkezik a
saját alapelvéről, a kinyilatkoztatott hitről, úgy annak megismerési
elvei és igazságról alkotott kritériumai tagadásával saját maga alatt
vágja el a fát.</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>De az Ön kritikusai a Ferenc pápa által szorgalmazott szabad dialógusra hivatkoznak.</strong></p>
<p style="text-align:justify">A szabad dialógus éppen azt jelenti,
hogy elismerjük a teológia alapelveit Isten szavában. Eretnek nézeteket
képviselni, és eközben a pápára hivatkozni, önmagában való ellentmondás.
Nyilvánvalóan nem a pápához való hűségről van szó, hanem arról, hogy a
jelenlegi médiabeli tekintélyét kihasználják, instrumentalizálják. De ha
a pápa valami kényelmetlen dolgot mond, például azt, hogy az abortusz
gyilkosság, akkor vége a tréfának.</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>Hogyan kellene az Egyháznak átalakítania a teológusképzést?</strong></p>
<p style="text-align:justify">Tisztán katolikus meggyőződésű püspököket és teológiaprofesszorokat kellene kinevezni. Olyanokat, akik <em>"alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak"</em>
(2Tim 2,2). Szükségünk van a hittudatunk teológiai és filozófiai
reflexiójára. A diffúz és világias életfelfogású teológusoknak meg kell
térnie – vagy emberi nagyságot mutatva mondjanak le a professzori
állásukról, illetve ne fogadják el a felkínált püspöki széket.</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>Mégis ragaszkodik néhány teológus ahhoz, hogy "továbbfejlesszék" a tanítóhivatalt, s az Egyház önkorrekciójának példájaként a <a href="http://katolikus-honlap.freeweb.hu/060210/syllabus.htm" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Syllabus</a>-ra vagy a <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/08/02/ferenc_papa_atirta_a_katolikus_egyhaz_katekizmusat" target="_blank" rel="noopener noreferrer">halálbüntetés példájára</a> hivatkoznak. Mi alapján tudják a hívők még egyáltalán a tanítás ún. "fejlődését" a tévedéstől megkülönböztetni?</strong></p>
<p style="text-align:justify">A Szentírás alapján, amelyet a <em>"világi gondolkodás"</em>
(vö. Róm 12,2) nem relativizálhat, mert Isten szava a teológia
legmagasabb rendű normája. Tisztátalanság, gyilkosság, házasságtörés,
fiatalok meggyalázása és hasonló dolgok – aki ilyet tesz, <em>"nem részesül Isten országából"</em>
(1Kor 6,9). A tanítás legitim fejlődésének eredménye nem lehet
önellentmondás. A halálbüntetés a szekuláris államban elvetendő, és ez a
különbség az előző évszázadok értelmezéséhez képest. A Syllabus a
tévedhetetlenséget sohasem a kinyilatkoztatott igazságokkal kapcsolatban
hirdette, hanem a kor kontextusában mutatott rá bizonyos tévedésekre,
és azok végzetes következményeire. A Syllabus jónéhány figyelmeztetése
később beigazolódott, gondoljunk például az ateizmus, a materializmus, a
nacionalizmus és a kommunizmus pusztító következményeire való
figyelmeztetésre. Tisztességtelen rá hivatkozni annak érdekében, hogy az
Egyház tévedhetetlenségét az üdvösséghez szükséges hitigazságok
tekintetében relativizálják, és olyan tetteket igazoljanak, amelyek
objektíven ellentmondanak Isten szent és bennünket megszentelő
akaratának.</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>Mely területeken volna az Egyháznak mit tanulnia?</strong></p>
<p style="text-align:justify">Az aszkézis, a misztika, és a fegyelem
területein. Egy hedonista világ ellenpólusaként meg kell különböztetnie a
hamis és az igaz prófétákat. Olyan helyzetben vagyunk, mint amely a
nyugati kereszténység XVI. századi kettészakadása előtti és utáni
időhöz, valamint a XVIII. század végének szekularizációjához hasonló.
Akkor csak a hitben és az Egyház küldetésének felismerésében való
megújulás tette lehetővé a valódi újrakezdést.</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>Sok katolikus már semmit sem vár a püspöki szinódusoktól. Mi az Ön tapasztalata erről?</strong></p>
<p style="text-align:justify">Ezeken az alkalmakon a teológia már rég
nem játszik olyan szerepet, mint amilyen megilletné. Néha az érvelés
színvonala egyenesen kínos. Gyakran anekdotázásba fullad az eszmecsere. A
lelkipásztoroknak és teológusoknak voltaképpen készeknek és képeseknek
kellene lenniük arra, hogy bárkinek megfelelő választ adjanak, <em>"aki azt kérdezi, mi az alapja a reményeteknek"</em>
(1Pét 3,15). Az már a mélypont, amikor vallásszociológusokat és
marketingszakembereket kérnek fel stratégiák kidolgozására arról, hogyan
lehet a hitet "jobban eladni", mintha a hit, amely által üdvözülünk,
egy a vélemények piacán kínált áru volna.</p>
<p style="text-align:justify">Természetesen vannak magas intellektusú
püspökeink, de őket szinte szisztematikusan távoltartják a
felelősségteljes pozícióktól. A teológiában nem becsülik a magas
színvonalú szakmaiságot. Sőt, szinte hibának vélik az "emberközeli
pasztorációban", mintha egy olyan korban, amelyben a hit értelmét
tagadják, fontosabbak volnának a menedzseri képességek, mint a teológiai
éleslátás. Ez a hittudomány és a pasztoráció, az ortodoxia és az
ortopraxis a katolicizmustól teljesen idegen szembeállításával függ
össze.</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>Róma miért nem von le mindebből megfelelő következtetéseket?</strong></p>
<p style="text-align:justify">Róma meg van félemlítve és szenved attól
az állandó előítélettől, hogy túl szigorú, vagy hogy egy olyan
intézmény, mint a Hittani Kongregáció, nem való a mai korba.
Számtalanszor utalnak anakronisztikusan a római inkvizícióra vagy Szent
Hivatalra, azért, hogy a pápa megbízásából működő Kongregáció döntéseit
előre relativizálják és elutasítsák. Senki sem vállalja fel a fék
szerepét, és nem adja meg a professzoroknak a fejlődés lehetőségét.
Pedig az ilyen taktikus játékokkal nem jutunk messzire. Ha csökken a
teológia színvonala, és szubjektív vélemények kaotikus elegyévé válik,
nincs értelme tovább annak, hogy az egyetemeken teológiai képzés
folyjon. Néhány esetben már olyan zavaros és reménytelen a helyzet, hogy
egyes intézmények már az egyházi tanítóhivatal segítségével sem képesek
önmaguk megreformálására. <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/Wucherpfennig" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Wucherpfennig esetében</a>
például taktikai játszadozással érvényesítettek egy semmitmondó, nem
egyértelmű szabályzatot, amely gúnyt űz a hit tanának igazságából.
Sajnos Ladaria bíboros sem tudta ezt megakadályozni.</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>A Hittani Kongregáció prefektusaként elegendő mozgástérrel rendelkezett ahhoz, hogy befolyást gyakoroljon a teológusokra?</strong></p>
<p style="text-align:justify">A Hittani Kongregáció először mindig
párbeszéddel igyekszik megoldani a problémákat, nem bürokratikus
rutinnal. Professzorkoromból tudom, milyen nyomás nehezedik a karokon a
fiatal teológusokra. Lényegesen beleavatkoznak a teológia szabadságába a
tanszékvezetői kinevezésekkel. Nem a szakma legjobbjait választják,
hanem az ideológiailag megbízhatóakat. Aki nem Róma-ellenes, az nem a
"mi kutyánk kölyke". Olyasvalakinek, aki Joseph Ratzingerről vagy II.
János Pálról doktorált vagy habilitált, aligha volna esélye
Németországban tanszékhez jutni. Az ilyeneket még bemutatkozó előadásra
sem hívják meg, akkor sem, ha toronymagasan fölötte állnak a többi
jelöltnek.</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>Milyen szerepet játszik Rómában a helyi egyházak pénze?</strong></p>
<p style="text-align:justify">A Róma nyelvét beszélő világnak
kisebbrendűségi komplexusa van a német nyelvűvel szemben, egyrészt annak
pénze miatt, másrészt a "német teológia" - korábbi – tekintélye
folytán. Ez oda vezet, hogy a németekkel nem foglalkoznak, amíg jön a
pénz, ugyanúgy, mint ahogy a régi rómaiak sem törődtek a germánok
viszálykodásaival. Csakhogy az Egyház nem politikai nagyhatalom, hanem a
Krisztusban hívők egyetemes közössége, amelyet az evangélium igazsága
és az isteni kegyelemből kapott szentségek egyesítenek. Tehát itt
mindenki felelősséggel tartozik mindenki iránt, elsősorban a <em>"pápa, mint az egyház egységének és közösségének örökérvényű princípiuma és fundamentuma"</em> (Lumen gentium 18).</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>A kritikusai a szemére vetik, hogy a hozzászólásaival szítja az Egyházon belüli konfliktusokat. Mit szól ehhez?</strong></p>
<p style="text-align:justify">Ezt pont azok mondják, akik így
cselekszenek. Ezek a támadások a progresszivista pártharcos szellem
tipikus megnyilvánulásai, amelynek nem az igazság, hanem a hatalom a
legfontosabb. De az Egyház egy, és az Istentől eredő hitben egyesül, nem
az egyik pártnak a másik felett aratott győzelméből. Szent Pálnak
jónéhány személyeskedő sértést el kellett szenvednie a kora
"főapostolaitól". Aki az érvelésében bizonytalan, annak az arcátlan,
pimasz viselkedés a fegyvere.</p>
<p style="text-align:justify">Igen, az Egyház megosztott, de a
progresszívok részéről a régi tévedések felmelegítésén kívül semmi
jövőbe mutató nem hangzik el. Az ő modelljük, amely az Egyházat jónéhány
országban az eljelentéktelenedés szélére sodorta, nem lehet recept a
jórészt házon belül kreált válság leküzdésére. Nem attól lesz az Egyház
újra hiteles, ami szembemegy Isten akaratával, és tönkreteszi az
embereket.</p>
<p style="text-align:justify"><br><strong>Mennyire reprezentálja a német egyház állapota a világegyházét?</strong></p>
<p style="text-align:justify">Semennyire. A teológiaprofesszorok nagy
többsége világszerte hű a tanítóhivatalhoz. Természetesen mindenütt
vannak problémák, de azok jóakarattal, az együttműködés szellemében
tisztázhatók az Egyház java érdekében. A legtöbb probléma a
közép-európai térségben van, ahol a legmélyebb a válság. A római
nemzetközi szakmai kongresszusokon a németek általában a távollétükkel
tűnnek ki. A tudományos minőség a spanyoloknál, a lengyeleknél, az
USA-ban és Itáliában legalább olyan – ha nem magasabb – színvonalú. Az
úgynevezett "német egyházfik" önmagukat nevetségesen túlbecsülve még
mindig arról ábrándoznak, hogy ők taníthatják a többieket, és ők
alakíthatják a világegyház fejlődését. Eközben itt az ideje, hogy mások
iskolájába iratkozzanak be, és alázatosan megtanulják tőlük, hogyan
maradhatnak hűségesek Isten szavához, és hogyan nyerhetnek abból
energiát az újraevangelizációra.</p>
</div>
</div>
<div class="gmail-article-bottom">
<div class="gmail-tags">
</div></div>
</div></div>