<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1 class="gmail-title"><a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/11/19/brandmuller_biboros_szexualis_visszaeles_es_homoszexualitas_a_papsagban">Brandmüller bíboros: Szexuális visszaélés és homoszexualitás a papságban</a></h1>
<h2 class="gmail-subtitle">"Szembenézni a válsággal – a történelem tanulságai."<a href="https://katolikusvalasz.blog.hu">https://katolikusvalasz.blog.hu</a><font size="2">/2018/11/19/brandmuller_biboros_szexualis_visszaeles_es_homoszexualitas_a_papsagban</font></h2>
<div class="entry">
<p style="text-align:justify"><strong>Az alábbiakban <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a teológus és egyháztörténész <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/Brandm%C3%BCller" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Walter Brandmüller</a>
bíboros, a Pápai Történelemtudományi Bizottság nyugalmazott elnökének <span style="background-color:rgb(208,224,227)">
</span></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)">írását </span>adjuk közre magyarul, teljes terjedelmében, amely<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> eredetileg
november 7-én <a href="https://www.kath.net/news/65778" target="_blank" rel="noopener noreferrer">jelent meg</a> német nyelven az osztrák <em><a href="http://kath.net">kath.net</a></em> oldalon.</span></strong></p>
<p style="text-align:center"><strong>***</strong></p>
<p style="text-align:justify"><img src="https://m.blog.hu/ka/katolikusvalasz/image/brandmuller.jpg" alt="brandmuller.jpg" class="gmail-imgnotext" style="margin-right: 0px;" width="471" height="359"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
papság</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>körében, sőt, az amerikai, ausztráliai és európai Egyház vezetői
között is szinte járványszerűen terjed a szexuális visszaélés és a
homoszexualitás</b></span>. Ez a tapasztalat <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>alapjaiban rengeti meg korunk</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Egyházát</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sokkoló hatása szinte bénító</b></span>. Olyan jelenségről van szó,
amely, bár régen is előfordult, a mai, rémisztő nagyságrendjében <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egészen
a XX. század közepéig ismeretlen volt.</b></span> Fel kell tehát tenni azt a
kérdést, hogyan juthattunk el idáig.</p>
<p style="text-align:justify">A választ keresve<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> két tényező</b></span>re kell
irányítani a figyelmünket:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> egyrészt a mai, parttalanul liberális
társadalom</b></span>ra, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>másrészt az utóbbi évtizedek erkölcsteológiájára és annak
képviselőire</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Néhány véleményvezér közülük elhagyta</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a klasszikus, a
természetjogon és a kinyilatkoztatás teológiáján alapuló felfogást</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>s új
elméleteket kezdett hirdetni.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Autonóm erkölcs</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>amely az általánosan
kötelező normákat</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem akarja elismerni,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>konzekvencializmus, amely</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egy
cselekvés etikai minőségét</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a következményei alapján ítéli meg,</b></span> vagy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
szituációs etika,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amely</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> egy tett jó vagy rossz jellegét az emberi
cselekvés </b></span>mindenkori <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>konkrét körülményeitől teszi függővé –</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az
erkölcsteológia ilyen és ehhez hasonló irányzatait képviselték a
professzorok a teológiai szakokon és a papi szemináriumokban, amelyeket
természetesen a szexuális erkölcsre is kiterjesztettek</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Így lehetett a
homoszexualitást is erkölcsileg elfogadhatónak beállítani</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>s a Szentírás<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
erről </span>alkotott egyértelműen elítélő kijelentéseit</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>korfüggőnek,
historikusnak, vagyis meghaladottnak tekinteni.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Ennek hátterében az a már ’klasszikus’
modernista felfogás áll, hogy – az ’evolúció’ sémáját követve – az
emberiség egyre magasabb kulturális szint irányába való fejlődésének
dinamikája a vallásra és az erkölcsre is érvényes. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Eszerint egy már
éppen elért, magasabb tudatossági szinten ma már erkölcsileg megengedett
az, ami <span style="background-color:rgb(255,242,204)">tegnap még tiltott volt.</span></b></span> Ismert neveket lehet említeni ezekkel
az elméletekkel kapcsolatban, olyanokat is, akik pápai egyetemeken
oktattak, de nem mentették fel őket a hivatalukból. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hamarosan látszottak
a következmények: papi szemináriumok váltak, különösen az Egyesült
Államokban, a homoszexualitás melegágyaivá.</b></span> Malachi Martin ex-jezsuita
írt az így kialakult helyzetről az 1996-ban megjelent <em>The Windswept House</em> című regényében, amely napjainkra megdöbbentő valósággá vált.</p>
<p style="text-align:justify">E romlottság nyilvánosságra kerülésére a
megdöbbent, de ugyanakkor felháborodott katolikus hívek széles fronton
reagáltak, mint ezt a különböző világhálós oldalak, stb., meggyőzően
bizonyítják. Következményként kezdtek megcsappanni a katolikus hívek
alapítványaiból a Vatikán kasszáiba egyébként bőven folyó pénzforrások.
Nem a püspökök, hanem a hívek ragadták magukhoz a kezdeményezést. A
megszokott bőséges adományok visszatartását jogosnak mondható
protestként kell felfogni Rómának a jelenlegi válsághelyzetben
tanúsított elégtelen hozzáállásával szemben. S éppen ezzel a
magatartással követtek a hívők - valószínűleg tudtukon kívül – egy késő
középkori történelmi mintát.</p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A XI-XII. századi olasz Egyházban
ugyanis hasonló helyzet alakult ki. Az első évezred folyamán a jelentős
bevételek miatt a pápaság, a püspöki székek, sőt, az egyszerű egyházi
hivatalok is egyre vonzóbbá váltak, ezért viták, harcok, sőt pénzügyi
alkuk segítségével igyekeztek ezeket megszerezni. Ezt a beteg jelenséget
simóniának nevezik Simon mágus nevéről, aki pénzt ígért <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Péter</span>nek azért,
hogy megkapja<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a Szentlélek adományai</span>t. Ehhez társult a világi uralkodók
igénye arra, hogy beleavatkozzanak a magasabb egyházi hivatalok
elosztásába – laikus invesztitúra –, és természetesen számos pap
konkubinátusa is.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Még a pápaság is hasonló sorsra jutott: a
IX. és X. század folyamán áldozatul esett két római nemesi nemzetség
viszályának. Ezek a családok azután – semmitől sem visszariadva - saját
fiaikat és rokonaikat helyezték a pápai székbe. Közöttük voltak olyan,
nagyon fiatal és erkölcsi tartás nélküli férfiak is, akik <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Péter
utóda</span>ként inkább uralkodóként, s nem az <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egyház legfőbb pásztoraként
</span>viselkedtek.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>E fejlemények következtében valamilyen
okból kifolyólag a homoszexualitás is oly mértékben elterjedt <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
Egyház</span>ban, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">1049-ben Damjáni Szent Péter a frissen megválasztott
pápának, IX. Leónak (1049-1054) átnyújtotta a <em>Liber antigomorrhianus</em>
című levelét erről az Egyház és sokak lelki üdvé</span>t veszélyeztető
jelenségről.</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> A traktátus címe a Ter 18 alatt olvasható Szodoma és
Gomorra történetére utal, amely városokat Isten a bűneik miatt
megsemmisítette</b></span>.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Damjáni Szent Péter valószínűleg hathatós fellépést
várt</span> a reformerként ismert pápától <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a széles körben elterjedt vétekkel</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
szemben.</span></b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><em> </em></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Azt írja: <em><span style="background-color:rgb(234,209,220)">„A homoszexualitás rákfenéje befészkeli magát</span> az
Egyház testébe. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Vad, őrjöngő bestiaként tombol</span> Krisztus nyájának
akoljában olyan vakmerően és olyan fékezhetetlenül, hogy sokak lelki
üdvössége a laikusok rabigája alatt nagyobb biztonságban van, mint az
Isten szolgálatába való önkéntes belépés után <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a Sátán zsarnokságának
vastörvénye alatt</span>”</em>, amely a klérusban uralkodott.</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><em></em></b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Rendkívül figyelemre méltó, hogy szinte
ugyanabban az időben kezdett kialakulni egy laikus mozgalom, amely
nemcsak a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">klérusban uralkodó erkölcstelenségek, a papok konkubinátusa </span>
ellen lépett fel, hanem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a világi hatalmasságoknak az egyházi hivatalok
megszerzésére irányuló beavatkozása, és e hivatalok kiárusítása </span>ellen
is.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hiszen éppen emiatt szüremkedtek be olyan egyének a klérusba, akik
nem tudtak és nem is akartak a papi állapotnak megfelelő életet élni. A
világi uralkodóknak gyakran fontosabb volt <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az Egyház javá</span>nál az, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
püspöki szék</span>ben a hű vazallusuk üljön.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ez </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ellen emelte fel szavát a Pataria
nevű széleskörű népi mozgalom, melynek vezetői milánói nemesek voltak, a
hívei viszont a népből származtak, és néhány vezetője a papságból is.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
patarénusok szorosan együttműködtek a Damjáni Szent Péter körüli
reformista csoporttal, majd VII. Gergely pápával, valamint Luccai Anzelm
püspökkel, a jelentős egyházjogtudóssal – a későbbi II. Sándor pápával -
, és erőszakkal (is) kikövetelték az utóbb VII. Gergelyről elnevezett
reform végrehajtását a klérus hűségben megélt cölibátusáért, és a
püspökségek</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>erőszakos elfoglalása, valamint a simónia</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ellen.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ebben a reformmozgalomban az az érdekes,
hogy szinte egyszerre alakult ki Róma magasabb köreiben és a lombardiai
széles hívő néprétegekben, válaszként az Egyház</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ban uralkodó
tarthatatlan állapotok<span style="background-color:rgb(255,242,204)">ra</span>.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ugyanakkor <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ez az érdekszövetség</span> nem
bizonyult <span style="color:rgb(255,153,0)">tartós</span>nak. Amikor ugyanis<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> ennek következtében a szegénységi
mozgalom egyes ágai kialakultak</span>, sokan közülük nem vették át <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a ferences
testvérek hűségét az egyházi hierarchiához</span>, és spontán prédikációikkal
kivonták maguk ellen <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a hierarchia <span style="background-color:rgb(234,209,220)">haragját,</span> amely</span> nem értette meg <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
idők jeleit.</span> </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szentségek által megalapozott Egyház </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elutasítása miatt
számos „<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Krisztus szegénykéje</span>” süllyedt tévedésbe és engedetlenségbe. </b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Megjelentek a szerteágazó eretnek szegénymozgalmak, amelyek nagy részét
c<span style="background-color:rgb(255,242,204)">sak III. Ince pápa előrelátó pasztorális tevékenysége tudta ismét a
hivatalos Egyházba integrálni.</span></b></span></p>
<p style="text-align:justify">Az elmondottakat azért idéztem fel, mert
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az akkori helyzet néhány jelenségére ma is ráismerhetünk,</b></span> amikor
túlzottan ügybuzgó világi hívek a papok és a püspökök ellen fordulnak.
Ez <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>manapság, ugyanúgy, mint régen, konfliktusok</b></span>hoz vezet egy az
intézményrendszerében megmerevedett episzkopátus – a pápai kúriát is
beleértve - és a laikus mozgalmak között, akik úgy érzik, hogy az Egyház
pásztorai és tanítói, az apostolok utódai elhagyták, sőt, elárulták
őket.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Nem kevés erőfeszítést fog igénybe venni a klérus és az egyházi
hierarchia részéről, hogy a hívek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elvesztett</span> bizalmát visszaszerezzék.
</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Igaz, hogy a Hittani Kongregáció kiadott a morálteológiával kapcsolatban
néhány dokumentumot, mint pl. 1975-ben a <em>„Persona humana”</em>
címűt. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Teológiai tévedések miatt két professzort </span>el is tiltottak az
oktatói tevékenységének gyakorlás<span style="background-color:rgb(234,209,220)">ától </span>1972-ben és 1986-ban, valamint
kifogásolták <span style="background-color:rgb(234,209,220)">néhány, a szexuális erkölcsről szóló könyv megjelenésé</span>t.</b></span> De
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az igazán jelentős tévtanítók, pl. a jezsuita Josef Fuchs, aki
1954-1982 között a Pápai Gergely Egyetemen oktatott,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b><b>Bernard Häring, aki
a redemptoristák római főiskolájának tanára volt, Franz Böckle, a
rendkívül befolyásos bonni morálteológus, vagy a tübingeni Alfons Auer, </b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Róma és a püspökök <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szeme </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>előtt hinthették el a tévtanítás magjait.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Visszatekintve,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> érthetetlen<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a Hittani
Kongregáció és a püspökök</span> magatartása ezekkel az esetekkel kapcsolatban.
Láttuk jönni a farkast, és csak néztük, hogyan hatol be a nyájba.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Noha
II. János Pál <a href="https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=82" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em>„Veritatis splendor”</em></a>
című enciklikája - amelyben Joseph Ratzinger szerepét is méltatnunk
kell – nagyon világosan lerakta a katolikus erkölcstan alapjait, az </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
továbbra is a teológusok elutasításába ütközött. Talán azért is, mert
amikor megjelent, az erkölcsteológiai hanyatlás és szétesés már nagyon
előrehaladott állapotban volt.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Bármilyen érthetetlen és sajnálatos az
egyházi apparátus kudarca egyrészt, s bármennyire is szükséges és
dicséretes a hívek ügybuzgalma másrészt, mindkettőjük hozzáállása és
magatartása jelentős veszélyt rejt magában. Ugyanis ha az inkább csak a
pénzügyekkel és igazgatással törődő ún. „hivatalos Egyház” fentebb
vázolt viselkedése miatt a katolikusok növekvő számban kivonulnak az
Egyházból, ezeket a túl öntudatos laikusokat az a veszély fenyegeti,
hogy nem veszik figyelembe az Egyház megszentelt voltát, és
tiltakozásból evangéliumi keresztény közösségek alapításával letérnek a
helyes útról.</p>
<p style="text-align:justify">Tehát <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a jelenlegi helyzetben </b></span>bármennyire
is fontos, hogy megértsük, sőt, elismerjük és bátorítsuk azokat az
elsősorban észak-amerikai, tudatosan szerveződő hívő csoportosulásokat,
akik tiltakoznak a papok, püspökök, sőt, bíborosok szexuális lezüllése
ellen, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ügyelni kell arra, nehogy</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>figyelmen kívül hagyják</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a papság
szentségén alapuló Egyház konstitutív jelentőségét, és azt, hogy a papok
többsége a hivatásához hűséges életet él.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Mindazonáltal a válság leküzdésében
éppen a két pólus közti feszültség bizonyulhatna hatékonynak.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Gondoljunk
csak boldog John Henry Newman-re, aki a hívek tanúságtételének
jelentőségét méltatta <em>„in matters of doctrine”</em>, a tantételek dolgában. Amit 1859-ben megfogalmazott, manapság is alkalmazható lenne a <em>„matters of economic”</em> ill. <em>„moral”</em>,
az Egyház gazdasági és erkölcsi ügyeire</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Különösen azért, mert </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
püspökök - éppen úgy, mint a IV. század krisztológiai harcaiban – ma sem
tesznek semmit.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>E passzivitásnak a jelenlegi, szexuális visszaélések
okozta válságban is valószínűleg az lehet az oka, hogy a püspöki
konferenciák struktúrája és apparátusa a kollegialitás és a szinódusi
szellemiség ürügyén megnehezíti az egyes püspökök<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> személyes
lelkipásztori felelősségének tudatosításá</span>t, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az abból fakadó egyéni
kezdeményezést</span>.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">De minél erősebben érzik a püspökök a
hívek erős akaratát és támogatását az Egyház revitalizálására és
megújítására, annál könnyebben fognak bele az egyház hiteles reformjának
munkájába. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A püspökök, papok és hívek együttműködésével a Szentlélek
erejéből válhat – és kell is, hogy váljon – <span style="background-color:rgb(234,209,220)">korunk válsága egy
posztkeresztény</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> társadalom</span> lelki megújulásának, s ezzel együtt
újraevangelizációjának kezdetévé.</b></span></p></div>
</div></div>