<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Segítettből lett segítő – Bemutatjuk a Szent Erzsébet rózsája díj idei kitüntetettjét </h1>
<div class="gmail-datum">2018. november 19. hétfő 11:41</div><div class="gmail-datum"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/segitettbol-lett-segito-bemutatjuk-szent-erzsebet-rozsaja-dij-idei-kituntetettjet">https://www.magyarkurir.hu/hirek/segitettbol-lett-segito-bemutatjuk-szent-erzsebet-rozsaja-dij-idei-kituntetettjet</a><br></div>
<h3 class="gmail-lead">A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idén <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Horváth
Kálmánnét, a Katolikus Karitász győri csoportjának önkéntesé</span>t tüntette
ki <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Szent Erzsébet rózsája díjjal, </span>melyet Veres András, az MKPK elnöke
adott át november 17-én a Szent István-bazilikában. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A díjazottról</span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)">szóló
riportunk</span>at olvashatják.</h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92042&v=1&img=o_398A9507.jpg" rel="lightbox['g92042']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92042&v=1&p=1&img=c_398A9507.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!</em></p>
<p>Rózsika néni könnyeivel küszködve <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mesél arról, hogyan találkozott
először a karitász önkénteseivel.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„2010 telén történt. Az anyagi
helyzetünk akkoriban a mélyponton volt, úgy alakult, hogy négy éven át
havi hetvenötezer forintból kellett megélnünk a férjemmel. A karitász
önkéntesei az egyik áruházban szólítottak meg, azt kérdezték, hozzá
tudnék-e járulni valamivel a gyűjtéshez. Sajnos nekem is szükségem volna
a segítségre – válaszoltam. Erre feljegyezték a címemet, és este
becsöngettek hozzánk egy nagy élelmiszercsomaggal.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Azonnal
felajánlottam, hogy bármiben szívesen segítek, ha a hasznukra tudok
lenni. Szeretettel fogadtak, hívtak a központjukba. Így kezdődött az
ismeretségünk.”</b></span></p>
<p>Mindössze nyolc év telt el azóta, hogy Horváth Kálmánné önkéntesként
bekapcsolódott a győri karitász munkájába, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>most ő a Szent Erzsébet
rózsája díj kitüntetettje. Mi az a rendkívüli benne, ami miatt
csoportjának vezetői úgy gondolták, a nyilvánosság elé kell tárniuk az
életpéldáját? </b></span>Kérdésünkre a választ akkor kaptuk meg, amikor megismertük
Rózsika néni életszemléletét, küzdelmekkel teli múltját és
mindennapjait. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Horváth Kálmánné feladatként éli meg, amit a sors rámér. A
családjában van egy mondás: „Rázd meg magad, Kovács vagy!” Ennek
szellemében él, és mindig feláll, ha<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> nehézségek</span> érik. </b><b>Bár neki <span style="background-color:rgb(234,209,220)">magának
is sok a gondja, </span>szívesen vállal szolgálatot az önkéntesek közösségében a
rászorulókért. </b></span>Összekapaszkodnak, és egymásból merítenek erőt, így
segítenek a bajban lévőknek. Beragyogják a velük kapcsolatban állók
hétköznapjait.</p>
<p>Győrben<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> egy lakótelepi lakás</b></span>ba kalauzol minket a GPS.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Horváth
Kálmánék a nyolcadik emelten laknak. Rózsika néni nyit ajtót, a szobába
invitál, süteményt, kávét tesz elénk.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Néhány napja jött haza a kórházbó</span>l</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
egy korábbi daganatműtét</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> utáni kontrollvizsgálatról. Örömmel újságolja,
hogy a férje ma le tudott menni sétálni</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Cukorbeteg, s emellett fél éve
ő is kemoterápiára jár.</b></span> Ahogy a helyzetükről mesél, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hangjában nyoma
sincs<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a panasz</span>nak, tényeket közöl.</b></span></p>
<p><b><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92042&v=1&img=o_398A9648.jpg" rel="lightbox['g92042']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92042&v=1&p=1&img=c_398A9648.jpg" alt="" border="0"></a></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Rózsika néni élete korán összefonódott<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a betegség</span>gel. Ötéves volt,
amikor az óvodában véletlenül<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> egy hinta alá lökték</span>. Külső sérülés nem
történt, de a kislány <span style="background-color:rgb(234,209,220)">estére rosszul lett.</span> Édesapja a karjába vette, és
közlekedési eszköz híján gyalog indult vele Öttevényből Győrbe. Abdán
felvette őket egy lovas kocsi. A gyerek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">már életveszélyes állapotban
volt, mire</span> a kórházba értek. Megműtötték, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">eltávolították az egyik</span>
veséjét. Másnap kiderült, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a gyomra is megsérült. </span>Vérátömlesztésre
volt szüksége, kiskatonák sorakoztak a kórház folyosóján, hogy vért
adjanak neki. Az orvosok hónapokon át küzdöttek az életéért. A júniusban
történt sérüléséből a következő év májusára épült fel annyira, hogy
hazamehetett a kórházból.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> A sok szenvedésbe</span> a kislány<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> beleőszült.</span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mégsem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a betegség</span>ről szóltak számára a gyermekévek. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Az egy vesé</span>vel
élő lánykát az édesanyja a széltől is óvta, de a négy fiútestvére
gondoskodott a „kiképzéséről”. Ő maga pedig minden erejével azon volt,
hogy úgy éljen, ahogyan a többi gyerek. Fára mászott, rohangált, sőt,
más neve alatt atletizált, mert a sportorvos nem adott neki engedélyt a
versenyzésre. Igazi vagány volt. Rózsika úgy emlékezik vissza, hogy
boldog gyerekkor adatott neki, szerető szülők és jó testvérek. A
családja összetartásával kapcsolatban példaként a következő történetet
mesélte: A kórházi ágyon fekve egyszer aggódva azt kérdezte, hogy
biztosan meggyógyul-e, mire egy okoskodó barátja azt válaszolta: „<span style="background-color:rgb(234,209,220)">Majd
ha piros hó esik.” Az ötéves kislány ettől mély szomorúságba esett, mert
tudta, hogy piros hó nincsen.</span> „Akkor<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> soha nem</span> leszek egészséges?” – ez
járt a fejében. <u>Aztán amikor a karácsonyi ünnepekre hazaengedték a
kórházból, egyik reggel arra ébredt, hogy az ablakuk előtt piros pelyhek
szállingóznak. A testvérei krepp-papírból galacsinokat készítettek, és a
padlásablakból szórták alá a hópelyheket. „Meggyógyulok, piros hó
esik!” – kiabálta határtalan boldogságában a kislány.</u> </b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az összetartás akkor mutatkozott meg igazán, amikor a család <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
elveszítette</span> az édesapát, s vele együtt a kenyérkeresőt. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Szegénység
köszöntött </span>rájuk, az édesanya másoknál segített be a háztartásba, és a
határban dolgozott. Egy alkalommal a gyerekek nagyon várták haza.
Beesteledett, az asztalnál ültek, valami vacsorát remélve. Amikor végre
megérkezett, csak tejet hozott, mást <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem tudott venni </span>nekik. Lassan
iszogatták, hogy tovább tartson. Aztán<u> amikor az édesanya fel akarta
akasztani a kötényét a helyére, érezte, hogy szokatlan súlya van.
Kiderült, a zsebe tele volt kenyérrel, kaláccsal és szalonnával. Így
lett aznap vacsorájuk. „Számomra akkortól kezdve édesanyám volt Szent
Erzsébet, aki a kötényében hozza nekünk az ennivalót. Soha nem derült
ki, ki tette a zsebébe ”</u> – emlékezik vissza Rózsika. </b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92042&v=1&img=o_398A9689.jpg" rel="lightbox['g92042']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92042&v=1&p=1&img=c_398A9689.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A családi kapcsolatok ápolása ma is mindannyiuk számára fontos. Az
édesanya szép kort ért meg, az öt testvérből pedig ma hárman élnek.
Naponta beszélnek egymással. Az édesapjuk annak idején <span style="background-color:rgb(234,209,220)">vastagbélrákban</span>
halt meg, s<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ez a betegség örökletesnek bizonyult</span> a családban: sok-sok
unokatestvér, nagybácsi, nagynéni halálát okozta. A testvérek időnként
eljutnak arra a pontra, hogy már-már feladják a küzdelmet. „Időnként
nagyon neki tudunk keseredni, de aztán gyorsan felállunk. Azzal a
tudattal élünk, hogy úgy kell elfogadnunk a sorsunkat, ahogyan ránk
szabták” – mondja Rózsika. Ha valamelyikük <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bajban van</span>, így erősítik:
Élned kell, hogy lásd felnőni a gyereked, hogy ott lehess az esküvőjén,
aztán az unokáid születésénél, és megérd azt is, hogy iskolába mennek.
Mindig a következő lépcsőfokig nézz, addig kell eljutnod – biztatják
egymást</b></span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezt a szemléletet vitte magával Rózsika néni a karitászba is. Munkája
az adományba kapott ruhák szortírozásával kezdődött, aztán egyre
többféle tevékenységbe bekapcsolódott. Ma leginkább a megváltozott
munkaképességűek műhelyében segít. Sokféle feladatot látnak el az itt
dolgozók. Bedolgoznak egy papírkereskedőnek, játékállatkákat varrnak.
Rózsika ott segít, ahol tud. „Mindig azon agyalok, milyen újdonsággal
tudnánk előrukkolni, hogy folyamatos legyen a munkavégzés.</b></span>”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A közösség sokat segít a tagjainak és a körülöttük élőknek, hogy
képesek legyenek feldolgozni az őket <span style="background-color:rgb(234,209,220)">érő bajokat</span>. „Nagyon jólesett, hogy
meghallgattak és felráztak. Úgy érzem, szeretik is, ha mesélek” –
mondja Rózsika néni, és azt is elárulja, hogy <u>a karitász vezetői nem
szeretnek nemet mondani. Ha valaki elpanaszolja a gondját, addig keresik
a megoldást, amíg meg nem találják.</u> Azonnal igyekeznek lépni, mert
tudják, hogy aki gyorsan segít, kétszeresen segít.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92042&v=1&img=o_398A9729-2_2.jpg" rel="lightbox['g92042']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=92042&v=1&p=1&img=c_398A9729-2_2.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A díjazott arról is mesél, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>milyen családias a légkör a
karitászcsoportban. A műhelyben az evangélium felolvasásával és imával
kezdik a napot. Tíz órakor kávészünetet tartanak, aztán visszatérnek a
munkához. Az önkéntesek havonta összegyűlnek a központban kialakított
imaszobában. Teát főznek, otthon készített süteménnyel vendégelik meg
egymást, köszöntik a születés- és névnaposokat. <em>Németh László</em>
pasztorális püspöki helynök tart nekik elmélkedést. „Tátott szájjal
hallgatjuk. Nagy hatással van ránk, hogy a saját élményeit is beleszövi
az adott témába” – mondja Rózsika néni</b></span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A beszélgetésünk a szobába vonzza <em>Kálmán</em> bácsit is, aki
örömmel mutat néhány családi fényképet. <u>Feleségével negyvenhat éve
házasok, egy bálban ismerkedtek meg, amikor Rózsika még középiskolába
járt. A fiatal lány már az elején megmondta Kálmánnak: „Nem biztos, hogy
lehet gyerekem. Gondold meg, kellek-e így is. De a férjem a gondommal
együtt szeretett.” Aztán egészséges, stramm fiuk született, ma már ő is
ezüstlakodalmas, és két unokára is büszkék lehetnek a nagyszülők.</u></b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Rózsika nénit <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem kímélte </span>az élet, de mindig megküzdött <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
nehézségek</span>kel. „<span style="background-color:rgb(234,209,220)">A minket érő bajok</span> a hitünket teszik próbára. Az ember
hajlamos perlekedni Istennel, hogy miért neki jutott ez a sors. De
vallom,<u> a sok próbatétel tesz minket emberré”</u> – <u>mondja a hatvanhét éves
asszony, aki egész életében kitartott, minden körülmények között.</u></b></span></p>
<div class="gmail-keretes">
<p>A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) által alapított Szent
Erzsébet rózsája díj november 17-i átadóünnepségéről bővebben <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/tizenkilencedik-alkalommal-kerestek-szent-erzsebet-utodat" target="_blank"><strong>ITT</strong></a> olvashat. </p>
</div>
<p>Fotó: Merényi Zita</p>
<p>Trauttwein Éva/Magyar Kurír</p>
</div></div>