<div dir="ltr">Kedves KEA! Amit irsz az persze igaz, viszont nem a könyvek indukálták az irás olvasást, hanem az igény jelent meg előbb és csak ezek kielégitésére született meg az irás sokszorositása, a könyvnyomtatás. Az igény először nem is a szellemi javak iránt mutatkozott, hanem pl.a gazdaág szereplői részéről, Elsősorban a reneszánsz korra megszülető prekapitalista vállalkozók, kereskedők, polgárok részéről. Számukra létkérdés volt információkat irásban rögziteni. Az első nyomdák a nagy délnémet kereskedővárosokban, az itáliai városállamokban és a polgárosult Németalföldön jelentek meg. Másodsorban pedig az egyháztól függetlenné váló tisztviselőknek, hivatalnokoknak, illetve a megszülető világi értelmiségnek volt elemi szüksége az irásra. A XV. század végére a gyorsuló átalakulás miatt az európai középkori társadalmak válságba jutottak. A válság megoldásának vágya sokakat ösztönzött a gondolataiknak szélesebb körben való megosztására. Nem véletlen, hogy a reformáció, amelynek legfontosabb bázisai az előbb emlitett városiasabb területek voltak, (Magyarország ebben is különleges eset) nagy katalizátora volt az irás olvasás elterjedésének, a könyvkultura robbanásszerű erősödésének.Üdv</div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr">KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu">kea@turul.banki.hu</a>> ezt írta (időpont: 2018. nov. 7., Sze, 22:05):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex">Legyen szabad nekem is hozzáfűzni megjegyzést.<br>
<br>
On 11/06/2018 06:04 PM, László Baják wrote:<br>
> A középkori társadalmak a 16. századra<br>
> teljesen átalakultak, (...) de leginkább ugrásszerűen megnő az irni-olvasni tudás. A<br>
> középkorban (16. századig) gyakorlatilag csak az egyház tagjai, a<br>
> klérus, egyes szerzetesek tudnak irni és olvasni. Aquinoi Tamás és más<br>
> teológusok munkáit is csak nagyon kevesen ismerik. A tudás az egyház<br>
> monopóliuma, amelyet csak nagyon leegyszerűsitve ad tovább a társadalom<br>
> többi részének.<br>
<br>
Egyetlen példányt egy tisztességes kódexből lemásolni akár éves<br>
időráfordítást is igényelhetett. Nem volt tehát mit olvasson a nép,<br>
ezért is nem volt érdemes olvasni tanulni -- a tudás átadásának<br>
legkézenfekvőbb módja a személyes út volt.<br>
<br>
Gutenberg a XV. század közepén megcsinálja a könyvnyomtatást, a korábbi<br>
(roppantul időigényes) művészi munkát ipari folyamattá alakítja át, az<br>
új technológiával nagyon hamar hetek alatt lehet több száz példányt<br>
előállítani és mindezt roppant olcsón.<br>
<br>
Innentől válik elsődlegessé és általánossá az írásbeliség a tudás<br>
tárolásában és továbbadásában, innentől kezdve van érdemi és általános<br>
ok arra, hogy írni-olvasni tanuljon az ember. Az egy főre jutó könyvek<br>
száma robbanásszerű növekedésnek indul.<br>
<br>
Paradigmaváltás a javából, aztán hatodfél századon át a technológia bár<br>
csiszolódik, de alapvetően változatlan marad. Aztán napjainkban, a<br>
digitális hálózatok (internet) elterjedésének általánossá válásával<br>
(értsd: nemcsak az asztalunkon, de a zsebünkben, sőt a Z-generációs<br>
fiataloknak már a kezében is) ott van a digi hálózati végpont. Ez meg a<br>
napjainkban zajló informatikai paradigmaváltás, amikor avval<br>
szembesülünk, Gutenberghez képest, hogy a digi világban a sokszorosítás<br>
és a szállítás időigénye és költsége gyakorlatilag nulla, ráadásul a<br>
másolatok minőségileg nem különböznek az eredetitől. További monőségi<br>
többletként -- csokimáz a tortára -- van Ctrl-F, sőt gugli.<br>
<br>
-- <br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>