<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<div class="gmail-img"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0280/279387_karolyiek.jpg" alt="" title="" class="gmail-imgw" style="margin: 0px 0px 0px auto;" width="188" height="94"></div> <div class="gmail-articletext">
<h1><a href="http://mandiner.hu/cikk/20181031_trombitas_kristof_karolyiek_osbunerol">Károlyiék ősbűnéről</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2018. október 31. 20:11</div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0242/241278_trombitas_kristof.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);" align="left"><br><span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Trombitás Kristóf</span> <br><span><a href="http://mandiner.hu/cikk/20181031_trombitas_kristof_karolyiek_osbunerol?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201811" target="_blank" id="gmail-count" class="gmail-count">Mandiner</a><br></span></div><div style="margin:5px 5px 5px 0px"><a href="http://mandiner.hu/cikk/20181031_trombitas_kristof_karolyiek_osbunerol">http://mandiner.hu/cikk/20181031_trombitas_kristof_karolyiek_osbunerol</a><br><span></span></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
</div>
<p class="gmail-lead">
Nem, Magyarország nem volt összeomolva 1918 őszére.
Károlyiék bomlasztották szét az ezer éves régi Magyarország rendszerét.
</p>
<div id="gmail-article_billboard1" class="gmail-nbanner"><div id="gmail-adoceangemhuulmkktorca2" style="display:block">
<ins class="gmail-adsbygoogle" style="display:inline-block;width:640px;height:360px"><ins id="gmail-aswift_1_expand" style="display:inline-table;border:medium none;height:360px;margin:0px;padding:0px;width:640px;background-color:transparent"><ins id="gmail-aswift_1_anchor" style="display:block;border:medium none;height:360px;margin:0px;padding:0px;width:640px;background-color:transparent"></ins></ins></ins>
</div>
</div>
<div class="gmail-text">
<p class="gmail-western">Ahhoz, hogy felidézzük, mitől is volt
iszonyatos bűn, amit Károlyiék elkövettek az ország ellen, mely
tragédiának a nemzeti emlékezetben Mohács mellett kéne szerepelnie, fel
kell idéznünk, hogy mi is volt a helyzet 1918 őszén. A közvélekedéssel
ellentétben ugyanis semmiféle jele nem mutatkozott annak, hogy
összeomlana a magyar front, idegen katona sok száz kilométerre volt
legközelebb a magyar határtól. Egy pillanatig sem tagadható, hogy az
ellátási nehézségek egyre nagyobbak lettek, de nem volt ez másként az
antant oldalán sem. A magyarok Doberdo környékén ugyanúgy harcoltak,
mint azt megelőzően, és a németek sem szorultak vissza.<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga1" class="gmail-ga_img"></p>
<p class="gmail-western">Mindössze három héttel a szégyenteljes,
úgynevezett őszirózsás forradalom előtt, Wekerle Sándor miniszterelnök
jelentést kér és kap a Monarchia hadseregeinek állapotáról, amely azt
tartalmazza, hogy<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga2" class="gmail-ga_img"></p>
<div class="gmail-keretes">az összes egység harcképes állapotban van és mindenütt az ellenség területén küzdenek.</div>
<p>Ma sokan úgy képzelik el a helyzetet, hogy az hasonlatos volt 1944
végéhez, de erről szó sincs. Egy olyan szituációban bizonyos logika
alapján még érthető is lett volna, hogy a Károlyi-féle betegség miért
tudta leküzdeni az országot, de erről szó sem volt 1918-ban. Mellesleg
az a vezérkari tiszt – és zágrábi katonai attasé –, aki Wekerle részére
összeállította a jegyzéket, azt is javasolta, hogy a tartalékosok
behívásával, valamint a hazai ellenzék főhőbörgőinek, értsd, az árulók
letartóztatásával nemcsak a morál növelhető a hátországban, de a háború
is megnyerhető.</p>
<p class="gmail-western">Ez a vezérkari tiszt később egész komoly politikai karriert is befutott. Gömbös Gyulának hívták.</p>
<p class="gmail-western">Egészen hökkenetes, ahogy az akkori hazai sajtó,
mintha csak egy sajátos jelszóra cselekedett volna, egyszeriben elkezdte
támadni szövetségeseinket, a németeket; és mindenáron amellett
kardoskodott, hogy ebből a háborúból ki kell szállni, lehetőleg a
németek elárulásával. Ez ugyanaz a sajtó volt, amely a mai napig hasonló
jelszavakkal bombázza az embereket, de a lényeg soha nem változik:
küzdeni minden ellen, ami a nemzeti érdek.</p>
<p class="gmail-western">Egyebekben – és erre példaként – érdemes felidézni
egy mondatot, amit az Est ír le a Károlyi-párt egyik októberi
gyűléséről:„Demokraták nem tárgyalnak oligarchákkal”. Ha ezt a mondatot
ma beillesztenénk bármelyik ellenzéki sajtótermék egy baloldali párt
összejöveteléről írt beszámolójába, fel sem tűnne. Sőt, gyakorlatilag
jelmondataik egyike.</p>
<p class="gmail-western">Október közepén járunk, amikor</p>
<div class="gmail-keretes">Károlyi, ez a politikai analfabéta, akit bármelyik komcsi annyira dobott át a palánkon, ahogy nem szégyellt,</div>
<p class="gmail-western">és jóval később Rákosiéknak is vidáman gazsulált, úgy
szólal fel az Országgyűlésben, hogy teljes pacifizmust kell hirdetni és
egyedül a wilsoni politikában bízni. Minden harctéri katonánk
messze-messze az országhatároktól küzd, de dobjuk be a törülközőt! A
csehek már nyíltan közlik, hogy minden szlovák többségű vármegyére
igényt tartanak, de mi csak mosolyogjunk és helyeseljünk ehhez.</p>
<p class="gmail-western">Két héttel a hazaárulás intézményesítése előtt a
Károlyi-párt nem tagadja valódi céljait, és a Parlamentben is elhangzik,
hogy antant-barátok.</p>
<p class="gmail-western">El tudják ezt képzelni? Amikor minden lelkierőre
szükség van a hátországban, amikor katonáinknak a lehető legtöbb
buzdítást kéne megadni, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy a háború
elvesztése katasztrofális következményekkel fog járni, akkor egy
politikai párt vezetősége nyíltan megvallja, hogy ők az ellenséggel
kollaborálnak. Egy normális országban, hadiállapot közepette ennek
egyetlen kimenetele lehetett volna.</p>
<p class="gmail-western">A teljes zavart tetézi, hogy</p>
<div class="gmail-keretes">Tisza István meggyilkolásáról a legnagyobb természetességgel lehetett beszélni és írni,</div>
<p class="gmail-western">ahogy ezt egy héttel a merénylet előtt Kéri Pál is
megtette, a legdurvább, legnyilvánvalóbb szavakkal. Kérit ezért később –
mint felbujtót – halálra is ítélték, és életét csak az mentette meg,
hogy a fogolycsere-akció révén – hova máshova – Moszkvába került.</p>
<p class="gmail-western">Október 26-án, megszegve a cenzúrát, a pesti lapok
többsége közli a semmilyen felhatalmazással sem bíró Nemzeti Tanács
proklamációját, amely felhívja a nyugati kormányok figyelmét, hogy a
békét illetően velük és csak velük tárgyaljanak. És itt megint csak a
döbbenet játszhat szerepet az események felsorolása közepette. Hogy volt
ez megengedhető? Hát nem az első ilyen áruló cselekedet után kellett
volna a bilincsnek kattannia? Az ember nem hiszi el, hogy ilyen
körülmények között ezt elnézték és cselekvőképtelenségükkel még
bátorították is a felforgatókat.</p>
<p class="gmail-western"><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/10/karolyi2.jpg" style="width: 800px; height: 526px;"></p>
<p class="gmail-western">Persze, közben Budapest forrong, de átlátszó az
egész. Hasonlatos a manapság szervezett ellenzéki tüntetésekhez. Igen,
fel tudnak mutatni pár ezer embert, akiket instruálni és megszervezni
azért nem a világ csodája, de a sajtón, illetve aztán a történelmen
múlik, hogy később ez hogyan rögzül az emlékezetben. Mert ma úgy
hisszük, hogy óriási felfordulások kísérték 1918 októberét, csakhogy</p>
<div class="gmail-keretes">az határozza meg az emlékezetet, akinél az írott szó hatalma van.</div>
<p class="gmail-western">Október 31-án a megvezetett, Budapesten tartózkodó
katonák közül már sokan viselték ezt az utálatos jelképet, az
őszirózsát. És amíg a bolsevizmus is kezdi felütni lassanként a fejét,
az mindenki figyelmét elkerüli, hogy megalakult a szlovák és a jugoszláv
nemzeti tanács is, súlyos területi követelésekkel. De kit érdekel ez
Budapesten? Hiszen forradalmat kell csinálni!</p>
<p class="gmail-western">Károlyi már polgártársakhoz beszél, és népkormányt
emleget. A cél világos: mindent elsöpörni, ami Magyarországot jelentette
ezer éven át, különös tekintettel a királyságra. Ez azonban még működő
hadsereggel nem valósítható meg. Hiába Tisza István meggyilkolása, a
hatalom megszerzése és Budapest meghódítása, a hadsereg még áll a
vártán.</p>
<p class="gmail-western">És ha valamit, ezt nem lehetett tűrni.</p>
<p class="gmail-western">November elsején a hadügyminiszter, Linder Béla
bejelenti, hogy a harctereken zajló csatákat azonnal be kell szüntetni.
Azon harctereken, amelyek mindegyike távol helyezkedik el
Magyarországtól. Ugyanő mondja november harmadikán, hogy ebben a
háborúban nem az antant győzött – miközben még senki sem győzött, sehol
–, hanem az emberiség közös ügye.</p>
<div class="gmail-keretes">Mintha egy balliberális tótumfaktumot hallanánk napjaink híradásából.</div>
<p>És hozzáteszi a legszégyenteljesebb mondatokat is, miszerint a
béketárgyalásokon is ez az eszmeiség fog bennünket vezetni, ugyanis nem
kell többé hadsereg és soha többé katonát nem akar látni.
.</p>
<p class="gmail-western">Mintha csak tetézni akarná a hazaárulást, a pontot az
i-re az teszi fel, hogy hirtelen felhangzik egy ellenséges ország
himnusza, a Marseillase.</p>
<p class="gmail-western">Miközben itthon tort ült a veszettség, az ország
határait átlépték a románok, a szerbek és a csehek, és akadálytalanul
haladtak előre. Linder és elvtársai bizonnyal koruk trudeau-i
mentalitásával gondolkoztak, ami az ellenséget illeti, mely szerint ha
megölöd ellenfeleidet, valójában ők győznek.</p>
<p class="gmail-western" style="text-align:center"><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/10/1257018.1.jpg" style="width: 400px; height: 598px;"></p>
<p class="gmail-western">A Monarchia ezen események közben november 2-án
megköti Diaz olasz főparancsnokkal a fegyverszüneti megállapodást,
amelyben szó sincs Magyarország megszállásáról. A feltételek kemények,
de összevethetetlenek mindazzal, ami végül hazánkra várt. A
Károlyi-kormánynak viszont nem kell a Diaz-féle megoldás. Ők saját maguk
szeretnének tárgyalni, hiszen mindenhez is értenek. Hadd ne hozzam elő
az újabb és nyilvánvaló párhuzamot. És mivel Diazzal nem tud
összeköttetést találni a vicckormány, ezért Franchet D’Espérey-től, a
francia főparancsnoktól kérnek kihallgatást.</p>
<p class="gmail-western">Ha léteznek igazán szégyenletes pontjai az október
31-től datálható eseményeknek, akkor ez a belgrádi találkozó
mindenképpen azok közé tartozik.</p>
<p class="gmail-western">Franchet D’Espérey, aki ellenség ugyan, de talpig
katona, Szalonikiből érkezett, díszegyenruháját felöltve. Így találkozik
azzal a szedett-vedett társasággal, akik elmondásuk szerint
Magyarországot képviselik. D'Espérey az ezeréves birodalom méltó
követeivel igyekezett tárgyalni, erre megkapta Károlyiékat.
Csalódottsága és megvetése nem is lehetne nagyobb. Ahogy későbbi
emlékiratokból kiderül, a beszélgetés egy pontján keserűen megjegyezte,
hogy azért azt nem hitte, hogy a magyarok idáig süllyedtek.</p>
<p class="gmail-western">Ebből jól már nem lehetett kijönni, ráadásul az a 18
pontból álló memorandum, amit felolvastak D"Espérey-nek, pontosan az a
behódoló mentalitás volt, ami az elmúlt száz évben is jellemezte a
magyar baloldalt.</p>
<div class="gmail-keretes">Mindenért mi vagyunk a hibásak, mindenért nekünk kell felelni; ennyi a zanzája.</div>
<p class="gmail-western">Katasztrofális módon végződik a tárgyalás, a francia
főparancsnok, látva tárgyalópartnerei inkompetenciáját, a végén már az
elemi udvariasság szabályait sem tartja be.</p>
<p class="gmail-western">Ahelyett, hogy zokszó nélkül elfogadta volna a
kormány a Diaz-féle megállapodást, most sokkal súlyosabb
következményekkel kell szembenéznie. Magyarországnak ki kell ürítenie
minden területet a Szamostól a Maros-Tisza vonaláig, és a Duna
folyásától a horvát határig.</p>
<p class="gmail-western">Ez mind semmi ahhoz képest, hogy északról továbbra is özönlenek a csehek, keletről a románok, Újvidék pedig már szerb kézen van.</p>
<p class="gmail-western">Rosszul értelmezett hazafisággal IV. Károly november
13-án lemond a magyar trónról, és ezzel lényegében minden ellenhatást
megszűnik, ami a felfordulást akár csak névleg akadályozhatná. Amikor
három napra rá összehívják az országgyűlést, hogy feloszlassák, akkor
helyükre olyanok nyomulnak be, akiket senki sem választott, csak éppen a
történések emeltek a felszínre, mint a víz a szemetet. A köztársaság
kikiáltására pont megfelelnek.</p>
<p class="gmail-western">És közben csak jönnek és jönnek a kisantant katonái.
Károlyi, a meggyőződéses pacifista a Nemzeti Tanács ülésén felhívja a
figyelmet, hogy természetesen felemelik óvó szavukat és</p>
<div class="gmail-keretes">a világ művelt közvéleményének segítségét kérik, de fegyvert nem emelnek.</div>
<p class="gmail-western" style="text-align:center"><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/10/mackensen.jpg" style="width: 600px; height: 859px;"></p>
<p class="gmail-western" style="text-align:center">Mackensen</p>
<p class="gmail-western">De a szégyen tovább üli hosszas torát. Mackensen
tábornagy, aki csapatai élén pár évvel korábban felszabadította Erdélyt a
román betörés után és védte az ezeréves határokat, legyűri hányingerét,
és az akkor már köztársasági elnök Károlyival tárgyalásba kezd a német
csapatok áthaladásáról. Mackensen várna valami szövetségesi
megnyilvánulását, még ebben a helyzetben is, mire Károlyi közli vele,
hogy internálják Fóton. Egy anekdota szerint erre Mackensen az egész
magyarság ítéletét mondta ki, amikor az asztaltól felállva, Károlyi
kéznyújtására a zsebébe tette kezeit: <em>„Sok emberrel volt már dolgom az életben, de olyan férfival, akiből ennyire hiányzott volna a becsület, még nem találkoztam”.</em></p>
<p class="gmail-western">A többi csak epilógus. Igaz ugyan, hogy Kun Béláék
alatt tombolt a vörösterror, de – bár teljesen más elméleti hátteret
adva az egésznek – a Vörös Hadsereg elkezdett harcolni a területi
épségért és el is ért részsikereket. Kunék felelősségét cseppet sem
csökkenti az, ha megjegyezzük, hogy az ősbűn Károlyit és bandáját
terheli, akiknél többet senki sem dolgozott azon, hogy</p>
<div class="gmail-keretes">egy bármelyik irányba eldönthető, de legalábbis ésszerű vereségből borzalmas országégés legyen,</div>
<p class="gmail-western">az ezer éves állam széttördelésével.</p>
<p class="gmail-western">Károlyi bűne olyan irtózatos, amivel szinte egyedül
áll a magyar történelem gonosztevőinek nem kis lélekszámú
szégyentáblájának elején.</p>
<p class="gmail-western">Közös szégyenünk, hogy annyi ideig állhatott szobra az Országház mellett.</p>
</div></div>
</div></div>