<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<div class="m_8586564604854790540gmail-post-header"><h1 class="m_8586564604854790540gmail-cim m_8586564604854790540entry-title">Egy-házban vagyunk – Petrik-Sáfrány család</h1><div><a href="https://777blog.hu/2018/09/11/egy-hazban-vagyunk-petrik-safrany-csalad/" target="_blank">https://777blog.hu/2018/09/11/egy-hazban-vagyunk-petrik-safrany-csalad/</a><br></div>
</div>
<div class="m_8586564604854790540gmail-post-entry">
<p style="text-align:center"><i><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az <a href="https://777blog.hu/egy-hazban-vagyunk/" rel="noopener" target="_blank">Egy-házban vagyunk</a>
interjúsorozat következő vendége a Petrik-Sáfrány család. Judit, az
édesanya négy gyermekével <span style="background-color:rgb(234,209,220)">maradt özvegy, miután </span>első férje, Tibor<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> egy
súlyos betegségben meghalt</span>, amikor legkisebb gyermekük mindössze fél
éves volt. Isten azonban jelen volt vigasztaló szeretetével a család
életében, így ismerhették és szerethették meg Pétert, akivel új családot
alapítottak. </b><b>A zirci baptista házaspár hat gyereket nevel, melyből a
két legkisebb már közös gyermekük:</b></span> Regő, Emese, Zorka, Csepke, Lili és
Ádám. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az interjúban mind a nyolcan megszólalnak, ahogy halálról,
felnőtté válásról, Isten vezetéséről, példaképekről és életre szóló
döntésekről beszélgetünk</b></span>.</i><span id="m_8586564604854790540gmail-more-21415"></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>Szilvi <a href="https://777blog.hu/2018/03/17/gyemant-leszel-istennel-a-kriziseken-at/" rel="noopener" target="_blank">könyvében</a>
olvastam rólatok először. Megdöbbentett az az <span style="background-color:rgb(255,242,204)">őszinteség, nyugalom és
erő, amivel <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a veszteségről, gyászról</span> és az újrakezdésről beszéltetek</span>.
Mindig ilyen <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nagy hittel kapaszkodtatok Istenbe?</span></b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Judit:</b> Nem egészen. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Én
gyakorlatilag ateistaként nőttem fel, mindent elutasítottam,</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ami
kapcsolatban volt a hittel, vallással.</b></span> Fiatal felnőtt koromban,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> egy
nehezebb időszakban<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>tudott végül Isten megszólítan</b></span>i. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A megtérésem után
rengeteg kérdést tettek fel nekem Istennel és a Bibliával kapcsolatban</b></span>,
amire még magam sem tudtam a választ. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A válaszokért mentem a teológiára.
Ott ismertem meg az én nagyszerű férjemet, Tibort. Összeházasodtunk és
már két kicsi gyerekünk is volt, amikor Isten elhívott bennünket
Újfehértóra lelkipásztorcsaládnak.</b></span> Nagyon szerettünk ott élni és minket
is nagyon szerettek, támogattak a gyülekezetben.</p>
<p style="text-align:justify"><b>Talán, nem véletlenül küldött
oda benneteket Isten. Ott minden támogatást megkaptatok, amire
szükségetek volt Tibor betegsége alatt.</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Judit:</b> Igen,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> 31 évesen,
az első trimeszterben jártam a negyedik gyermekünkkel, Csepkével,
</b></span><b>amikor az orvosok megállapították, hogy egy seb Tibor szájában nem
átlagos. A rettegett nyelvgyökrákról volt szó. </b>Nagyon megijedtünk, de
bíztunk Istenben, hogy Ő ebből is meg tudja gyógyítani, szabadítani
Tibort. Hamarosan megműtötték, de<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> kiderült, hogy </b><b>a rák nagyon agresszív
fajtájáról van szó, méghozzá a harmadik stádiumban.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><a href="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/DSC_0042.jpg" class="m_8586564604854790540gmail-fancybox m_8586564604854790540gmail-image" rel="gallery" target="_blank"><img class="m_8586564604854790540gmail-alignnone m_8586564604854790540gmail-size-large m_8586564604854790540gmail-wp-image-21547" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/DSC_0042-1024x681.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="313"></a><b>Hogyan
lehet egy ilyen helyzetben helytállni? Ott volt a súlyos állapotban
lévő férjed, a három gyermeked és érkezett a negyedik is.</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Judit:</b> Amikor 3-4
hónapos volt Csepke, a legkisebb gyermekünk, akkor <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kezdtek a napok
megtelni fájdalommal. Tibor nem bírta tovább a kemoterápiát </b></span>és én
vállaltam az otthoni ápolását, ami <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nagy lelki és testi megterhelést
jelentett</b></span> a pár hónapos baba mellett.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Isten azonban ebben az időszakban
is rendkívüli módon segítségemre volt és megértettem, hogy Ő nem az
erőnkhöz méri a nehézségeket, hanem azokhoz turbózza fel az erőnket.</b></span> <i>„Mindenre van erőm Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4.13)</i>
A gyülekezet és a hívő barátaink nagyon sokat jelentettek ezekben a
hónapokban. A barátságuk, gondoskodásuk, imáik, az, hogy végig
biztosítottak minket a szeretetükről, és velünk együtt szenvedtek vagy
örültek. Annak ellenére, hogy egyre reménytelenebb lett a helyzetünk,
végig hittem, hogy Isten csodát fog tenni.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Végül Tibor annyira
legyengült, hogy már nem tudott felállni és kezdte elveszíteni velünk, a
külvilággal a kapcsolatát. </b></span>Egy napon úgy éreztem, nem tudok bemenni
abba a szobába, ahol az a férfi fekszik, akit ezen a világon a legjobban
szeretek.</p>
<p style="text-align:justify"><b>Mi lendített át a mélyponton?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Judit:</b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Rettentően
kiborultam és zokogtam.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Amikor bementem a fürdőszobába megmosakodni,
tisztán hallottam, hogy Isten szólt hozzám. Egyetlen mondatot mondott:
„JUDIT, NEM A TIED.”</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Másnak talán ez nem tűnhet annyira
vigasztalónak, de én pontosan megértettem, hogy nem az én felelősségem a
másik életének az ideje. Ez is Isten kezében van. </b></span>Nem attól függ, hogy
én megtettem-e mindent, akár fizikailag, akár lelkileg, vagy elég nagy
volt-e a hitem. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten dönt élet és halál felett. Akkor végre lehullott
rólam<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> az a hatalmas teher, amivel a halálos beteg</span> férjem ápolása járt.</b></span></p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">Istennek csak egyetlen szót kellett
szólnia és békességet nyertem. Így, csak Ő tud szólni. Szavára minden
megváltozik és helyrebillen: <i>„Csak egy szót szólj és meggyógyul a szolgám!”(Mt 8.8)</i></p>
</blockquote>
<p><a href="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/0103.jpg" class="m_8586564604854790540gmail-fancybox m_8586564604854790540gmail-image" rel="gallery" target="_blank"><img class="m_8586564604854790540gmail-alignnone m_8586564604854790540gmail-size-large m_8586564604854790540gmail-wp-image-21554" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/0103-1024x512.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="236"></a><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Bementem újra a szobába és azt mondtam Tibornak <i>„Nem az enyém vagy, Isten megvásárolt téged az Ő Fiának a drága vérén.”</i>
Ettől kezdve újra tudtam folytatni az ápolást, ami már nem tartott
sokáig. Minden hitharcunk, reményünk, imánk ellenére <span style="background-color:rgb(234,209,220)">néhány nap múlva
meghalt</span>.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>A gyász, a veszteség
feldolgozása után mennyire volt benned tudatos törekvés arra, hogy
találj egy férfit, aki férjed lehetne és apja a gyermekeidnek?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Judit:</b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Bizonyos idő elteltével úgy éreztem, hogy annyi <i>„fölösleges”</i> szeretet van bennem, hogy szívesen rázúdítanám valakire. Ennek ellenére mégsem éreztem magam magányosnak. </b></span><i>„Mert
aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki
megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak.” (
Ézs 54.5)</i> Isten átölelt engem, mint egy szerető férj és semmiféle
hiányérzet nem maradt bennem. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ugyanakkor azt is éreztem, hogy Isten nem
akar engem egyedül hagyni, tartogat még számomra valakit.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>Hittél benne, hogy Isten vezetni fog hozzád valakit, aki a társad lehet?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Judit:</b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A hit egy
szívbeli meggyőződés a Zsidókhoz írt levél szerint, és ezt a
meggyőződést éreztem a férjhez menetellel kapcsolatban. Tudtam, hogy 4
gyerekes anyaként <span style="background-color:rgb(234,209,220)">gyakorlatilag nincs esélyem,</span> de kétségem sem volt
afelől, hogyha szeretne, Isten tud nekem adni egy hívő férjet, a
gyerekeimnek pedig egy jó apát. </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Sokan voltak, akik késztetést éreztek
arra, hogy támogassák a családunkat, mikor Tibor meghalt. Péter is egy
volt közülük. Nem ismertük egymást személyesen, mivel ismeretlen akart
maradni, de egy hálaadó napon találkoztunk. Illetve csak ő tudta meg a
nap végére, hogy én vagyok, akit ő támogat. Az igazán érdekes az volt,
hogy Péter anyukája lelkipásztornéként kapcsolatban volt velem, mert
közel egy időben veszítettük el a férjeinket</b></span>. Folyamatosan vigasztalt,
erősített, törődött velem, bár még sosem volt alkalmunk személyesen
találkozni.</p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><a href="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/10171186_10200877285333718_3614268001765506179_n.jpg" class="m_8586564604854790540gmail-fancybox m_8586564604854790540gmail-image" rel="gallery" target="_blank"><img class="m_8586564604854790540gmail-alignnone m_8586564604854790540gmail-size-full m_8586564604854790540gmail-wp-image-21557" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/10171186_10200877285333718_3614268001765506179_n.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="314"></a>Egyszer,
amikor felhívott, a beszélgetés alatt összeállt bennem a kép a titkos
támogatónkról, aki ráadásul ott volt a hálaadó napon. </b></span>A közösségi
oldalak segítségével sikerült kapcsolatba lépnünk egymással. Szó szót
követett, mígnem nagyon rövid idő alatt mély beszélgetésekbe
bonyolódtunk.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Nagyon hamar éreztük mindketten, hogy itt van valami más
is. Napi hat, de volt amikor 11 emailben fejtegettük a gondolatainkat,
aztán a másfél éves gyerekkel az ölemben írva rájöttem, hogy bizonytalan
helyzetben vagyok. Azt sem tudom, mire megy ki ez a nagy levelezés.
Négy gyermekes anyaként nem levelezgethetek csak úgy.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><blockquote><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Tudnom kell Istentől, hogy tervez-e
valamit kettőnkkel. Ha nem, akkor hagyjam abba ezt az egészet. </b></span>A
fiú-lány barátságban akkor már rég nem hittem.</p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify"><b>Ez megosztó téma még a keresztények között is. Te miért nem hiszel a fiú-lány barátságban?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Judit:</b> Egyrészt azért,
mert nekem nem vált be soha. Ha egy fiúval szorosabbra fűződött a
barátságom, máris vonzani kezdett a lehetőség, hogy másfajta
kapcsolatban legyek vele. A környezetemben lévő lányokon is ezt láttam
mindig. Másrészt azért nem hiszek a fiú-lány barátságban, mert Isten a
nőt a férfi társának teremtette és nem barátjának. Nő és férfi közt
mindig van több-kevesebb vonzás, amit bölcsen kell használni. Sok
házastársi kapcsolat fut zátonyra, mert az emberek becsapják magunkat
ezen a területen. Sok lelkigondozás alakul át valami egészen mássá az
óvatlanság miatt. <i>„Vihet-e valaki tüzet a keblében úgy, hogy meg ne gyulladjon a ruhája?” (Péld. 6,27)</i></p>
<p style="text-align:justify"><b>Visszatérve Péterrel induló kapcsolatotokra, hogyan tudtátok végül elhatározni magatokat?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Judit:</b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Elkezdtünk
mindketten egymástól függetlenül imádkozni Isten vezetéséért.</b></span> Nekem
nagyon nehéz volt elképzelni, hogy a nagyszerű első férjem után
ugyanannyira meg tudok valakit szeretni.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Magasan volt a mérce és ott
volt a négy gyerkőc is. Péter helyzete sem volt egyszerű. Egyedülállóból
egyből négygyermekes apa legyen? Ráadásul én hat évvel idősebb vagyok
nála. Nagyon fontos volt számunkra, hogy megtudjuk, mi Isten szándéka
velünk, ugyanis nem csupán a saját bőrünket vittük a vásárra. Ott volt a
négy kisgyerek jövője és biztonsága is. Azonban a szerelem is erősödött
a szívünkben.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><a href="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/DSC_0268.jpg" class="m_8586564604854790540gmail-fancybox m_8586564604854790540gmail-image" rel="gallery" target="_blank"><img class="m_8586564604854790540gmail-alignnone m_8586564604854790540gmail-size-large m_8586564604854790540gmail-wp-image-21558" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/DSC_0268-1024x681.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="313"></a><b>Péter:</b>
Az ember életének második legfontosabb döntése, hogy ki legyen a
házastársa. Ha tanácstalan vagyok vagy útmutatásra van szükségem,
próbálok utána olvasni és tapasztaltabbakat megkérdezni.</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ilyen fontos kérdésekben pedig több, mint ajánlott, magát a Teremtőt is megkérdezni.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span></blockquote><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Így tettem tíz éve is. Jó pár napos böjt után, hazautaztam hétvégére. Szombat este ezt az igét olvastam a Bibliában: <i>„Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását!” (Péld 6:20)</i>
Édesapám addigra már meghalt, de volt egy kedves, idős lelkipásztor,
Sanyi bácsi, akit felkerestem. Röviden felvázoltam neki a helyzetet,
mire ő hálát adott, mert már régóta imádkozott társért számomra</b></span>. Nem
pont erre a reakcióra számítottam. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Utána elmesélte, hogy egy rokona
szintén özvegyasszonyt vett feleségül és összesen hat gyereket neveltek
fel. Ahogy Sanyi bácsi mondta, mind a hat egy-egy oszlopa lett a saját
gyülekezetének. Azóta is ez visszhangzik bennem, ha a saját hat
gyermekemre gondolok. Bíztatott, hogy merjek belevágni a házasságba,
majd imádkoztunk és mondhatni nagyapai áldással bocsátott utamra.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>Innentől már gyorsan zajlottak a dolgok?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Péter:</b> Nem,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a neheze még hátra volt.</b></span> Ezek után mentem édesanyámhoz. Ettől joggal tartott Judit is, én is.</p>
<p style="text-align:justify"><b>Judit:</b> Én ettől féltem a
leginkább. Szüntelenül arra gondoltam, hogy most majd kiderül, hogy az a
nő, akit telefonon keresztül lelkigondozott, lenyúlja a legkisebb fiát.
Tartottam tőle, hogy nem egy négygyermekes özvegyet képzelt el
álmaiban.</p>
<p style="text-align:justify"><b>Péter:</b> Igen, Anyu valószínűleg nem így képzelte, de ő sem úgy reagált, mint vártam.</p>
<p style="text-align:justify"><b>Judit:</b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Péter konkrétan azzal kezdte a beszélgetést, hogy van egy meglepetése. Mire az édesanyja csak annyit kérdezett: <i>„Egy kislány?” „Inkább nagylányról van szó”</i> – válaszolta Péter. Miután kiderült anyósom számára, hogy rólam van szó, csak annyit kérdezett: <i>„Ugye nem sajnálatból vennéd feleségül?”</i> Erről hála Istennek nem volt szó, úgyhogy a következő kérdése már az volt, hogy<i> „akkor hány unokája is lesz?”.</i></b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b><a href="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/0104.jpg" class="m_8586564604854790540gmail-fancybox m_8586564604854790540gmail-image" rel="gallery" target="_blank"><img class="m_8586564604854790540gmail-alignnone m_8586564604854790540gmail-size-large m_8586564604854790540gmail-wp-image-21555" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/0104-1024x512.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="236"></a>Az nem volt nehéz, hogy Judittal együtt járt négy gyerek is, méghozzá egyik pillanatról a másikra?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Péter:</b> A nővérem
családjának komoly szerepe volt ebben, mivel jó pár gyereket fogadtak
örökbe és neveltek hosszabb-rövidebb ideig a két vér szerinti gyerekük
mellett. Innen tudhattam, hogy nem a biológia számít. Minden esetre
vasárnap késő estére értem haza, már <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>csak arra volt erőm és időm, hogy a
Tescóban vegyek egy fehér rózsacsokrot, majd próbáljak aludni pár órát a
busz hajnali 5 órai indulásáig. Jó választásnak bizonyult a Tescós
rózsacsokor, mert másnap Judit igent mondott</b>.</span></p>
<p style="text-align:justify"><b>Judit:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Amikor a
gyerekeknek elmondtam, hogy lehet, hogy újra lesz apukájuk, a
legnagyobb, aki akkor 10 éves volt, azt mondta, hogy úgy kerek a család,
ha van egy apa is. A legnagyobb lányom el is kezdett emaileket írni
Péternek. Amikor végre személyesen is találkoztunk az úgynevezett első
randinkon, magammal vittem a gyerekeket is. Péter majdnem feldőlt a sok
öleléstől, amit kapott. A gyerekek maguktól mondtak egymás után, hogy az
esküvő után apának fogják szólítani. Így is tettek, kivéve Csepkét, a
két éves legkisebbet, aki csak képekről és elbeszélésekből ismerte az
apukáját, mégsem volt hajlandó fél évig a cserére.</span></b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Ha már szóba kerültél, Csepke,
egy darabig te voltál a családban a legkisebb, aztán lett még két kisebb
testvéred. Összesen hatan vagytok. Jó dolog nagycsaládban lenni? Te mit
szeretsz benne a legjobban?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Csepke (13):</b> Az benne a
legjobb, hogy mindig akad játszópajtásom. Nagyon élvezem, amikor sokan
vagyunk, például karácsonykor, olyankor mindenki itthon van. Ráadásul
szeretek sok embertől ajándékot kapni és adni is! Viszont az elég nehéz,
hogy sokan kell osztozkodnunk a dolgokon és nem férünk el az autónkban.
Azt sem szeretem, amikor senki nem ad nekem igazat és mindenki rám
mérges.</p>
<p style="text-align:justify"><b>Van olyan egy ilyen nagy családban, hogy kedvenc tesó?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Csepke:</b> Mindegyik tesómat ugyanúgy szeretem, de Zorkával jövök ki a legjobban.</p>
<p style="text-align:justify"><b>Talán mert ő van hozzád korban a
legközelebb. Zorka, neked, mint 16 éves lánynak mennyire nehéz a
keresztény értékek szerint élni? Bulik, fiúk, divat… elég határozott
elvárása van a világnak ezekkel kapcsolatban.</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Zorka (16):</b> Bulikba nem
szokásom eljárni, enyhén antiszociális típus vagyok, komoly udvarlóm
pedig még sosem volt, ha pedig lesz, igyekszem majd Isten akaratát
követni és nem a saját vágyaimat.</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">Szerintem, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egy keresztény fiatal
befolyásolhatóságát az Isten iránti elkötelezettsége határozza meg. Ha
van Vele egy határozott kapcsolata, könnyebben meg tudja állni a helyét.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify"><b><a href="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/0102.jpg" class="m_8586564604854790540gmail-fancybox m_8586564604854790540gmail-image" rel="gallery" target="_blank"><img class="m_8586564604854790540gmail-alignnone m_8586564604854790540gmail-size-large m_8586564604854790540gmail-wp-image-21553" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/0102-1024x512.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="236"></a>Örülök,
hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szóba került az Istennel való kapcsolat, ugyanis ti többek között
Pintér Bélán nőttetek fel, keresztény gyökereket kaptatok a
szüleitektől. Segítenek ezek a gyökerek a felnőtté válás útján</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">vagy
inkább teherként, irreális elvárásként</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> élitek meg</span> ezeket?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Regő (20):</b> Segítettek
is, meg nem is. A<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>lapvetően örülök neki, hogy keresztény családban
nevelkedhettem, jóval ritkábbak voltak a konfliktusok, </b></span>mint sok világi
családban, és<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ha voltak is, majdnem mindig sikerült őket békés
körülmények között rendezni. Büszke vagyok a neveltetésemre is.</b></span> Amikor
eljött a tinédzserkor, és láttam, hogy mindenki más kint maradhat akár
tizenegy-éjfélig, nekem meg otthon kellett lennem kilencre; nem ihattam
alkoholt, amíg a többiek boldogan söröztek… Na, akkor <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kezdtem irreális
elvárásként megélni ezt. Később még nagyobb teher lett, 16-17 évesen is
úgy éreztem, hogy a vallás miatt úgy kezelnek, mint egy 12-13 éves
gyereket. </b></span>Tudtam, hogy a tetteimnek következményei vannak, és vállaltam
is volna őket, de lehetőségem se volt rá. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Úgy éreztem nincs választási
lehetőségem és rám erőltetik a vallásos dogmákat. A tiltással való <i>„nevelés”</i>
nem sok jóra vezetett nálam,</b></span> ha őszinték akarunk lenni.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mára már látom
benne a logikát, de nem értek egyet ezekkel a módszerekkel.</span></b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>Van olyan minta, amit viszont szívesen követnél? Esetleg egy példakép?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Regő:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Egy baptista lelkipásztort, Uzonyi Barnabást tartom a példaképemnek. Gyerekkoromtól mind a mai napig felnézek rá.</span></b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Emese, neked nőként van
példaképed? Sokan úgy gondolják, a jó keresztény fiatalon házasodik,
szül egy tucat gyereket és a karrierjét háttérbe szorítja. Szerinted
milyen egy jó, keresztény nő?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Emese (19):</b> Véleményem
szerint nem létezik egyetlen jól körülhatárolható kategória, amibe a
keresztény nőket be lehetne vagy kellene sorolni. Én, például nem
hinném, hogy a keresztény nőknek az a dolguk, hogy fiatalon házasodjanak
és sok gyereket szüljenek. Mi van akkor, ha 40 évesen házasodik meg
valaki, mert akkor ismeri meg azt a férfit, akit Isten neki adott? És
itt azon van a hangsúly, hogy Isten adta neki a párját.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Egy keresztény
nőnek akkor kell összeházasodnia a párjával, ha Istentől van
bizonyossága, hogy őt szánta neki. A gyermekek száma is egyéni, saját
döntés, és persze Istené. Anyukám eleinte kettő, maximum három gyereket
tervezett, most pedig öt testvérem van.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>Ezek szerint, te nem éled meg nagy nyomásként ezeket a sztereotip elvárásokat?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Emese:</b> Nem, én nem igazán küzdök ezekkel a „keresztény sztereotípiákkal”, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egyszer olyan szeretnék lenni, mint az anyukám.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ő a példaképed?</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Emese: Igen, de nemcsak mint nő, hanem mint keresztény is. Szerintem egy keresztény nő <i>„dolga”</i>,
ahogy a Biblia is írja, hogy engedelmeskedjen a férjének és támogassa
őt és másokat is. A Biblia szerint nevelje a gyermekeit és Istent
helyezze az első helyre, </b></span>még akkor is, ha éppen a férjét vagy a
gyerekeit könnyebb lenne. De a családon kívül is mindenkinek megvan a
személyre szabott küldetése, amit Istentől kap.</p>
<p style="text-align:justify"><b><a href="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/0105.jpg" class="m_8586564604854790540gmail-fancybox m_8586564604854790540gmail-image" rel="gallery" target="_blank"><img class="m_8586564604854790540gmail-alignnone m_8586564604854790540gmail-size-large m_8586564604854790540gmail-wp-image-21556" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/0105-1024x512.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="465" height="232"></a><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nektek is van ilyen küldetésetek, mint család?</span></b></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Péter: A gyülekezetünk
próbál kinyúlni a környékbeli lakásotthonokban élő gyerekek felé, oda
szívesen jönnek velünk a gyerekeink is. Ez nekik is és a bentlakóknak is
jót tesz. A gyerekeink egy része nagy örömünkre vállal valami feladatot
a gyülekezetben is, életkoruknak megfelelően.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>Van olyan terület, ahol az által tudsz segíteni másoknak, hogy apa, férj és családfő vagy?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Péter:</b> Magam is
meglepődtem, amikor mástól hallottam, hogy az én példámat látva mert ő
is lépni egy fiatal özvegy felé. A munkahely érdekes terület. A
pályafutásom során nekem sem volt mindig egyértelmű, hogy a munkaidő
végeztével felkelek és hazamegyek. Bátorság kellett hozzá, de tudtam,
nekem 17:01-kor már nem a munkahelyemen van dolgom, hanem otthon várnak
rám. Nem mondta a főnökség, hogy mennyire örül neki, de az egyik
munkahelyemen, ahol korábban nem ez volt a szokás, a példám mégis
ragadóssá, sőt általánosan elterjedt szokássá vált. A beszélgetés,
bátorítás nem az én területem, nem jellemző, hogy pont velem szeretné
valaki megosztani az életét.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Azt viszont látják a gyerekek, hogy mik a
prioritásaim az életben, és ebben elég elöl van az elesettek és az ő
segítőik segítése, támogatása.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b><a href="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/0101.jpg" class="m_8586564604854790540gmail-fancybox m_8586564604854790540gmail-image" rel="gallery" target="_blank"><img class="m_8586564604854790540gmail-alignnone m_8586564604854790540gmail-size-large m_8586564604854790540gmail-wp-image-21548" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/0101-1024x683.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="314"></a>Á<span style="background-color:rgb(255,242,204)">dám, a szolgálatok és 5 fantasztikus testvér mellett van olyan, amikor csak veled, kettesben tölt időt apukád vagy anyukád?</span></b></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ádám (6): Igen, anyával
főzni szoktunk együtt, ő ebben a legjobb. Apával pedig azt szoktam
játszani, hogy felmászom a hátára. Ő pedig a mesélésben a legjobb.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>Ha elutaznak a szüleitek, vagy csak későn jönnek haza és nem ők fektetnek le, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">mi hiányzik nektek a legjobban?</span></b></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Lili (8): Az imádkozás és az, hogy elmondhassam, ha <span style="background-color:rgb(234,209,220)">valami furdalja</span> a lelkiismeretemet. Meg persze anya ölelése.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>Hosszabb ideig voltatok kint külföldön is. Mit tapasztaltatok itthon vagy külföldön könnyebb keresztény fiatalnak lenni?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Zorka:</b> Én nem nagyon
tudtam beilleszkedni Írországban, ezért nekem egyértelműen itthon
könnyebb. Igazság szerint, sosem volt hátrányom abból, hogy keresztény
vagyok. Általánosban, akik nem bírtak és szekáltak valamiért, nem a
vallásom miatt tették, bár amúgy sem érdekelt a véleményük! <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Barátnőim
mindig is tudták, hogy keresztény vagyok, és nem volt vele bajuk. Sokáig
próbáltam beszélni nekik Jézusról</b></span>, egyikük a gyülekezetünk által
szervezett angol táborba is járt egy ideig, de sajnos, végül egyikük sem
lett keresztény. Azért, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>talán sikerült elültetni bennük egy aprócska
magot.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b><a href="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/IMG_20170709_150819.jpg" class="m_8586564604854790540gmail-fancybox m_8586564604854790540gmail-image" rel="gallery" target="_blank"><img class="m_8586564604854790540gmail-alignnone m_8586564604854790540gmail-size-large m_8586564604854790540gmail-wp-image-21559" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/09/IMG_20170709_150819-1024x574.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="264"></a>Az <a href="https://777blog.hu/2018/08/21/egy-hazban-vagyunk-revesz-csalad/" rel="noopener" target="_blank">előző interjúban</a>
a Révész család azt a kérdést tette fel nektek, hogy mi az a
jellegzetesség, ami a ti családotok összetételéből fakadóan csak rátok
jellemző?</b></p>
<p style="text-align:justify"><b>Judit:</b> Az egyik az,
hogy állandóan ölelkezünk. A másik, ami szintén családi
jellegzetességünk, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>sokat változunk és formálódunk a családon belül.
Igyekszünk tanulni a hibáinkból és másképp csinálni legközelebb.
Házaspárként pedig az lehet egy jellemző tulajdonságunk, hogy nagy
szabadságot adunk egymásnak. Összetartozunk, de mindketten a saját
elhívásunkban szolgálunk, és abban támogatjuk egymást. Péter sosem
korlátoz, hanem igyekszik támogatni, hogy kiteljesedjek mindenben,
amiben szeretnék. Ennek érdekében sokat van a gyerekekkel, részt vállal a
házimunkában és bátorít, hogy az időmet olyan dolgokra szánjam, ami jól
esik a lelkemnek, vagy amivel mások épülését tudom segíteni. Nem
birtokol, de ragaszkodik, így olyan szabadságot élhetek meg vele, ami
rendkívül bátorító.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>Ahogy tőletek kérdezett Szilvi és Lajos, ti is kérdezhettek a következő családtól. Ti mire vagytok kíváncsiak?</b></p>
<p style="text-align:justify">Ha egy családi tetkót csináltatnának, milyen lenne? Mit ábrázolna, vagy mi lenne esetleg ráírva?</p>
<p style="text-align:right"><i><b>Lábánné Hollai Katalin</b></i></p></div>
</div></div>