<div dir="ltr">
<div lang="HU"><div class="gmail-m_7837278405910827819Section1"><p class="MsoNormal"><span style="font-size:14pt;color:rgb(99,36,35)">   
Egy izgalmas cikk a kitűnő erdélyi fiatal írótól, szerkesztőtől,</span></p>

<p class="MsoNormal"><span style="font-size:14pt;color:rgb(99,36,35)">Orbán János
Dénestől. Az előző részben bemutatta a jellemző</span></p>

<p class="MsoNormal"><span style="font-size:14pt;color:rgb(99,36,35)">balliberális
túlsúlyt a könyvkiadásban és fordításban. (Aug.21-i</span></p>

<p class="MsoNormal"><span style="font-size:14pt;color:rgb(99,36,35)">cikke).Ez a mai
cikke meg teljesen lerántja a leplet a helyzetről.</span></p>

<p class="MsoNormal"><span style="font-size:14pt;color:rgb(99,36,35)">A nagyszerű
Makkai Ádám nyelvész-költő-író barátunk a példa.</span></p>

<p class="MsoNormal"><span style="font-size:14pt;color:rgb(99,36,35)">Érdemes a figyelmünkre.
Orbán János Dénes kimondja, amit</span></p>

<p class="MsoNormal"><span style="font-size:14pt;color:rgb(99,36,35)">régóta tudunk,
s kimondására régóta várunk.</span></p>

<p class="MsoNormal"><span style="font-size:14pt;color:rgb(99,36,35)">Baráti üdv:</span></p>

<p class="MsoNormal"><span style="font-size:14pt;color:rgb(99,36,35)">T.   (2018. aug.22.)<br></span></p>

<p class="MsoNormal"><span style="font-size:14pt;color:rgb(99,36,35)">--------------------------------------------------------------------------</span></p>

<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:14pt"><a href="https://magyaridok.hu/velemeny/igy-ferditenek-ok-befejezo-resz-3393115/" target="_blank">https://magyaridok.hu/velemeny/igy-ferditenek-ok-befejezo-resz-3393115/</a></span></b></p>

<p class="MsoNormal"> </p>

<p class="MsoNormal"><span class="gmail-m_7837278405910827819en-article-header-column"><b><span style="font-size:14pt">MAGYAR IDŐK / <a href="https://magyaridok.hu/velemeny/" target="_blank">Vélemény</a>
</span></b></span><span class="gmail-m_7837278405910827819en-article-header-email"><b><span style="font-size:14pt"></span></b></span></p>

<p class="MsoNormal"><span class="gmail-m_7837278405910827819en-article-dates-main"><b><span style="font-size:14pt">2018. augusztus 22. szerda 10:26</span></b></span><b><span style="font-size:14pt"> <span class="gmail-m_7837278405910827819en-article-dates-updated">2018. 08. 22.
10:44</span> </span></b></p>

<h1>Így ferdítenek ők (befejező rész)</h1>

<p class="MsoNormal">A fordításra kijelölt szerzők listáját nem minőségi, hanem
érdek- és lojalitási alapon rakják össze </p>

<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size:20pt">Orbán János Dénes </span></b></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Megjegyeztük
ugye, hogy „a zöme balodali”? Ha megnézzük, kiket fordítottak le
idegen nyelvekre az elmúlt években – ajánlom tanulmányozni a Magyar
Könyv- és Fordítástámogatási Iroda vagy a Magyar Fordítóház Alapítvány listáit
–, ott is zömével baloldali írókkal találkozunk. Ez a „zöm”
úgy 90 százalékot tesz ki.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Csukás
István, Lázár Ervin vagy Kányádi, Faludy nevével nem igazán találkozunk, a
balliberális kánon legfőbb sztárjaira ellenben igen csinosan költöttek. Egy
dolgot nem értek.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Mindenhol
azt olvassuk, hogy ezek a derék urak világhírűek, verik le egymást értük az olvasók
a könyvvásárokon. Ebből én azt a logikus következtetést vonom le, hogy a
külföldi kiadóknak visítva megérné a saját költségükön lefordítani ezeket a
műveket, hiszen kövér dollárokért meg eurókért adják el tízezreknek a
világsikerű könyveket.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Ehhez
képest a fordításokat leginkább a magyar állam finanszírozza meg. Itt valami
bűzlik – ugyanis ha én egy nyugati könyvkiadó góréja lennék,
villámgyorsan lefordíttatnám és a mohó piacra dobnám a magyar nagymenők
könyveit, nemhogy egy-másfél évet elvesztegessek, amíg a nehézkes magyar
pályázati rendszerből kipréselődik valahogy az a pár százezer forint…</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Akik
a nemzetközi projekteket „ügyintézik”, azzal szoktak visszavágni,
hogy azokat a szerzőket fordítják, akikre nemzetközi igény van.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">De
megvizsgálván a szóban forgó listákat, megállapíthatjuk, hogy a szerzők és
művek legalább felére még Magyarországon sem kíváncsi senki, nemhogy külföldön.
Ne ugrassuk egymást, hogy ezeket a listákat minőségi, nem pedig érdek- és
lojalitási alapon rakják össze! A fordítók pedig azokat fordítják, amiket
kiajánlanak nekik és megrendelnek tőlük.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Nem
igazán tudok mit kezdeni Nyáry magiszter önellentmondásaival. Ezt nyilatkozza
például: „Pillanatnyilag ez egy nagyon sikeres piac, az elmúlt négy-öt
évben mindig nőtt, egyre több könyvet vásárolnak az emberek. Szépirodalmat is.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Tehát
tényszerűen nem igaz, amit OJD mond, hogy a rendszerváltás óta folyamatosan
csökkenés volna.” Aztán néhány kérdés múlva – amikor a
kultúraközvetítő médiumok nagy hányadának megszűnéséről panaszkodik – azt
mondja: „Öt éve még, ha kiadtunk egy új könyvet a Magvetőnél, 50-60
sajtópéldányt küldtünk szét. Most ötöt-hatot tudunk.”</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Most
akkor pocsékabb a helyzet vagy sem? Vagy amikor cáfolni kell azt az
állításomat, hogy csődbe vitték a magyar szépirodalmat, akkor dübörögni kezd a
könyvpiac, amikor meg siránkozni kell, akkor az sincs már, akit a
sajtópéldányok érdekelnének, vagy anyagilag már nem engedheti meg magának az
ország vezető szépirodalmi kiadója?</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Neheztelés
és gúnyolódás tárgyává vált a könyvek áfakedvezményét vitató kijelentésem is,
itt sem maradhatott ki a félreértelmezés. A könyvről mint szent tárgyról illik
beszélni, a könyvpiacról mint kegytárgyakat forgalmazó közegről. Miközben ez
sajnos nem így van, tele ócska szennyel a piac, a könyvek túlnyomó hányada nem
kulturális érték, hanem fekália.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">És
ez a fekália ugyanúgy áfakedvezményben részesül, mint a minőségi könyv. Ha
roppant engedékenyek vagyunk, és csak a könyvek kétharmadát minősítjük
szemétnek, akkor a kultúrmocsok piaca 33 milliárd forint (ha Nyáry 50
milliárdos bevételű könyvpiacáról beszélünk).</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Utánaszámolva
kiderül, hogy évente mintegy hétmilliárd forintnyi áfakedvezményről van szó,
ami sokkal több, mint amennyivel az állam a szépirodalmat támogatja. Elnézést
kívánok, hogy ez nem tetszik nekem, és elmondtam a véleményemet, egyúttal azt
is hozzátéve, hogy sajnos nem igazán kivitelezhető a különválasztás.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Egy
ilyen elemzésben sort kell keríteni az ellenfél kudarcaira is. Nyáry magiszter
Méhes György kanonizálási kísérletéről is mesél, ami nem sikerült nekem, és
előkotorja Méhes György kilobbizott Kossuth-díjának toposzát is. 2002-ben
ugyanis az első Orbán-kormány Kossuth-díjjal merészelte kitüntetni Méhes
Györgyöt, aki egyike volt a második világháború utáni nagyon kevés erdélyi
polgári írónak, egy fél évszázadon keresztül ellátta kiváló gyermekkönyvekkel
az erdélyi gyerekeket, megtöltötte sikeres darabjaival az erdélyi színházakat,
és legalább egymillió könyve kelt el egy nem egészen másfél milliós piacon.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Ebből
aztán jó kis támadásokat lehetett kikerekíteni, mert Méhes György fia
történetesen Fidesz-közeli nagyvállalkozó volt. Nyáry Krisztiánnak egyébként
hasonló kudarcokat kívánok, ugyanis Méhes György Kolozsvári millio­mosok című
főműve több mint 125 ezer példányban kelt el, a többi könyve pedig 15-40 ezer
között.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Való
igaz, nem sikerült elérnem azt, hogy a bölcsészlaboratóriumokban megírják az
Immanencián innen és túl – a metafikció és az intertextualitás egyedisége
Méhes György prózájának elváráshorizontja mögött típusú tanulmányokat, ezek
híján pedig a balliberális kánonba nem nyert felvételt, de hát ilyen az élet:
van, akiről írnak, van, akit olvasnak.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Van
Nyáry Krisztiánnak egy vesszőparipája, már sokadszorra szembesülök vele. Makkai
Ádám lekicsinyléséről van szó. Ebben az interjúban is sort kerít rá.
„Tudod, hogy ma Magyarországon hivatalosan ki az első számú költő, ha az
állami elismerést nézed?” – kérdezi a riportert. Uj Péter nem
tudja. „Makkai Ádám” – jelenti be Nyáry. „???”
– „mondja” Uj Péter, gondolom, ez a „ki a
f…szom”-ot helyettesíti a balliberális portál tájékozott
főszerkesztőjénél.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">„Amerikában
élő költő, műfordító, irodalomszervező, egy kedves idős bácsi, akinek most
kiadták díszkötésben a műveit, és megkapta a Kossuth-nagydíjat” –
világosítja föl Nyáry.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Az
életrajzok mestere, aki még az írók hálószobáinak titkait is kinyomozta,
ezúttal elfelejt megemlíteni néhány dolgot. A kedélyesen lekedvesidősbácsizott </span><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:red">Makkai Ádám
ugyanis világhírű nyelvészprofesszor, aki az angol és az amerikai angol
idiómáinak kutatását forradalmasította, szótárai, könyvei alapkönyvek az angol
nyelvészetben.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Holott
’56-os menekültként alig tudott valamit angolul, amikor Amerikába
megérkezett. Nemcsak egyszerű műfordító volt, hanem <span style="color:rgb(255,0,0)">neki köszönhető a magyar
költészet kétkötetes, mindösszesen 2500 oldalt kitevő, angol nyelvű
megaantológiája, egy elképesztő munka, amely az ősköltészettől a kortársakig
mindent felölel.</span></span></p>

<p><span style="color:rgb(255,0,0)"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif"">A
címe In Quest of The Miracle Stag (A csodaszarvas nyomában), és olyan
monumentális kiadvány, amellyel büszkén dicsekedhetünk bárhol a nagyvilágban.</span></span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:red">Makkai
Ádám</span><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)"> tehát nemcsak kiváló költészetéért kapta meg a legrangosabb
magyar állami kitüntetéseket, hanem azért is, mert <span style="color:rgb(255,0,0)">elismerést hozott a
nemzetnek, tudományos teljesítményével dicsőséget a legendás magyar elmének, és
költészetünk nagyköveteként is tevékenykedett.</span></span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">A
legmagasabb állami kitüntetéseket nemcsak művészeti teljesítményért adják,
hanem nemzetszolgálatért és azért is, ha dicsőséget hozol a hazának. Például
Nemes Jeles László vagy Röhrig Géza – különösebb művészi előélet nélkül
– is Kossuth-díjat kaptak, mert a világhírt és az Oscar-díj dicsőségét
hozták a nemzetnek a Saul fia című filmmel.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:red">Makkai
Ádámban</span><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)"> minden kritérium egyesült, úgyhogy sarkítás azt állítani, hogy
íróként kapta meg: nemcsak íróként, hanem emeritus tudósként és a magyar
költészet nagyköveteként is. „Soha más író ezt a kitüntetést még nem
kapta meg” – fokozza a hatást Nyáry. Dehogy. Csak Csoóri Sándor
2012-ben és Jókai Anna 2014-ben.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">„De
azért nem kell kardlappal oszlatni a terhes anyákat, akik sorba állnának Makkai
Ádám műveiért” – megy át cinizmusba Nyáry barátunk. Hát igen, épp
erről beszélünk, erről szól a kultúrkampf.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Hogy
adottak ilyen jelenségek, mint <span style="color:rgb(255,0,0)">Makkai Ádám, akinek van egy igen különleges és
színes költői életműve (amely a magyar mellett még több nyelven írt verseket is
tartalmaz), aki világhírű tudós, aki egy évtizedet és a saját pénzét fordítja
arra, hogy minden idők legkomplexebb angol nyelvű magyar költészeti
antológiáját sajtó alá rendezze és terjessze a nagyvilágban, s akinek élete
ráadásul izgalmas bulvárelemektől sem mentes (ő volt a maláj királyfi
nyelvtanára; feleségével, aki Arany János leszármazottja, Szingapúrban
ismerkedett meg, hiszen hol máshol is találna egymásra két szerető magyar
szív), összefoglalva: izgalmas figura izgalmas életművel,</span> a nagyközönség mégsem
ismeri Magyarországon.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Mert
senki nem törte magát, hogy megismertesse, leszámítva mondjuk engem, akinek
azonban nem voltak olyan eszközeim, mint Nyáry Krisztiánnak. Aki egyébként
2015-ben nem találta méltónak az akkor még csak Kossuth-díjas Makkai Ádámot
arra, hogy a Magvetőnél publikálja.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Röhrig
Géza nevét nem véletlenül említettem. Az ő verseskönyvét ugyanis kiadta a
Magvető, sőt azzal indította be az Időmérték című sorozatot. A könyv
ősbemutatója épp egy héttel azután volt, hogy Makkai Ádámot Kossuth-nagydíjjal
tüntették ki.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Na
már most Oscar meg Kossuth ide vagy oda – igaz, nem is költőként kapta
–, Röhrig Géza egy kedves műkedvelő poéta, semmi több, és roppant kínos
lenne erről vitába bocsátkozniuk azoknak, akik ennél többet próbálnának
rábizonyítani. Még kínosabb lenne, ha Makkai Ádám virtuóz költészetével vetnénk
össze.</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">A
Magvető az előbbit mégis kiadta, az utóbbit nem. Pedig Nyáry Krisztiánnak
ugyanúgy gyerekjáték lett volna az egzotikus Makkait szétsztárolnia, mint
Röhrig Gézát, és elérnie, hogy a terhes anyákat kardlappal kelljen csillapítani
a rajongásban. De valamiért nem akarta, és ennek nem piaci oka volt. Minőségi
oka sem lehetett, mert ha Röhrig Géza a mérce, akkor…, akkor ne kormozzuk
egymást…</span></p>

<p><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)">Makkai
Ádám példája csak egy a sok közül, hogy miként lehet elhallgatni alkotókat és
életműveket. De hát a kulturális diktatúrák sem tartanak örökké.</span></p>

<p class="MsoNormal"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(15,36,62)"> </span></p>

</div>

</div>


<div class="gmail-iX">...</div>

</div>