<div dir="ltr">
<div class="gmail-post-img">
                                
                                <img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/08/39302071_1835209309901158_1879776210431508480_n.jpg" class="gmail-attachment-full-thumb gmail-size-full-thumb gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="264">                        
                </div>
                        

        <div class="gmail-post-header">
                
                <span class="gmail-cat"><a href="https://777blog.hu/blog/" rel="category tag">Blog</a></span>
                
                                        <h1 class="gmail-cim entry-title">Jézus meggyógyította azt, amit az orvosok nem tudtak – avagy csoda a CsIT-en</h1><div><a href="https://777blog.hu/">https://777blog.hu/</a><br></div>
                                
        </div>
                <div class="gmail-post-entry">
        
<p style="text-align:center"><em>Hogy milyen történetet is rejt a cím?
 Egy hihetetlent. Pont ezért vagyok biztos abban, hogy lesztek néhányan,
 akik nem hiszitek majd el, de nem baj, még én is alig tudom 
feldolgozni, annak ellenére, hogy velem történt. De mindenképp meg 
szeretném osztani veletek ezt a hatalmas tapasztalatot.  </em><span id="gmail-more-21191"></span></p>
<p style="text-align:justify">
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az idei CsIT-re (</b></span><em><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó –</b></span> a szerk.)</em> 
elvárások nélkül mentem. Azt mondtam Istennek, hogy rá bízom magam és 
engedem, hogy azt tegyen velem, amit szeretne. Azt mondtam, hogy mindent
 elfogadok, és minden helyzetben az Ő akaratát fogom keresni. </p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">
Na de ekkor még csak nem is sejtettem, hogy mi minden vár rám.</p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>5 nap telt el minden probléma nélkül,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>de a gonosz résen volt, és tudta 
mivel ronthatja el a kedvem, hogyan érheti el azt, hogy ne érezzem jól 
magam és a hangulatom 180 fokos fordulatot vegyen.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><strong>Valami megcsípett. 
Egyszerűnek hangzik, hmm? Csakhogy közel sem volt olyan egyszerű, mint 
amilyennek hangzik. Viszketett, szúrt, de nem törődtem vele. Másnapra 
kezdett dagadni és begyulladni</strong></span>, így meglátogattam az egészségügyi 
sátrat, ahol azt mondták, hogy biztos csak szúnyogcsípés és én vakartam 
így el, de bekenték, és azt ígérték, holnapra elmúlik. Hát nem így volt.<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
 <b>Már aznap estére annyira begyulladt, hogy járni nem tudtam, és 2 
percnél tovább állni sem bírtam.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">
Amikor viszont 3 ember közölte velem, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><strong> egy nemrég elterjedt mérges pókot
 találtak a találkozó területén</strong></span>, végképp kétségbe estem. Elolvastam a 
pók csípésének tüneteit és mind megegyeztek az én tüneteimmel: <strong>szúnyogcsípésként indul, később feldagad, begyullad és elszíneződik.</strong>
 Hadd ne mondjam, hogy a következményei közé tartozik az is, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>akár a
 végtag eltávolítására is sor kerül, ha nem kezeltetik időben. </b></span></p>
<p style="text-align:justify">Ne akard átélni azt az érzést, ami akkor
 és ott bennem volt. Úgy éreztem, ez életem legrosszabb CsIT-e.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ez lenne
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Istennek a terve velem ebben az évben?</span> Oké, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> rá bíztam magam</span>, de 
rosszul esett, hogy mindezt megengedte..</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mégis semmi másba nem tudtam 
kapaszkodni, egyedül az imába, hiszen ígéretet tettem Istennek, mielőtt 
eljöttem otthonról.</b></span> (Az egészségügyi sátor amúgy is kilőve, mert már a 
negyedik alkalom után, nem akartam fárasztani őket, úgysem tudtak volna 
tenni semmit ötödjére sem..) <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><strong>Így tehát imádkoztam. Tudtam, hogy annak legalább hatása van.</strong></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Másnap reggel felkeltem, és bumm!</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><blockquote><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
 Nem volt semmi változás.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">
De nem adtam fel. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Elsántikáltam a kávézóig,ahol egy kedves szervezővel, 
Kimivel beszéltem meg találkozót, hogy imádkozzunk együtt. </b></span>Könnyek közt 
meséltem el neki, hogy mennyire fáj az, hogy nem tudok teljes szívvel 
bekapcsolódni a programokba, és a flashmob-tanulásba a fájdalmaim miatt.
 ( Pedig Pintérre tombolt mindenki… ) <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kimi meghallgatott, a kezét a 
lábamra helyezte, majd imádkozni kezdett. Tudtam, hogy különleges 
kapcsolatban van a jó Istennel, és hittem abban, hogy ez az ima 
meggyógyít. </b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Ha hiszed, ha nem, nem csalódtam. </b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><blockquote><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Miközben imádkozott értem, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a dagadás </span>kezdett egyre kisebbé válni,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a 
gyulladás és a fájdalmaim</span> másodpercről másodpercre szűntek meg. </b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">
Leírhatatlan érzés volt. Felálltam a székből, és az arcomon levő 
szomorúság szemmel láthatóan hatalmas mosollyá alakult át. Nem hittem 
el. Pár perccel azelőtt még azzal a tudattal mentem be a kávézóba, hogy 
ha nem kezeltetem azt a borzalmas valamit, amivé a lábam kezdett 
átalakulni, akkor le fogják vágni.. De<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><strong> úgy jöttem ki, mint egy 
végtelenül boldog lány, aki ismét megtapasztalta azt, hogy Isten szereti
 és gondoskodik róla. A legrosszabb CsIT-emből pedig majdhogynem a legjobb
 lett, hisz egy valóságos csodát élhettem át.</strong></span> Megértettem, hogy mért 
engedte meg Isten, hogy valami rossz történjen velem, megértettem, hogy 
mért engedi meg azt a sok rosszat, ami a világban történik. Hogy az 
emberek végre hozzá forduljanak és meglássák, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egyedül Ő az, aki 
mindent helyre tud hozni egy szempillantás alatt. </b></span></p>
<p style="text-align:justify">
Egy végigsírt nap után Isten letörölte a könnyeim, és 2 perc alatt 
meggyógyította azt, amit az orvosok nem tudtak. Mindezt azért, mert 
hittem.</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">
”<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Amit imádságban hittel kértek, megkapjátok </b></span>”<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Mt. 21:22</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Kedves olvasó! Ha eddig kételkedtél az 
ima erejében, csak remélni tudom, hogy az Én történetem legalább egy 
kicsit is elgondolkodtatott.</p>
<p style="text-align:justify">
A következő programpont dicsőítés, majd flashmob-tanulás volt.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Életemben
 nem dicsőítettem még olyan hatalmas örömmel és hálával a szívemben, 
mint akkor, és soha nem énekeltem még annyira őszintén a flashmob-dalt, 
ami mostanra már teljesen új értelmet nyert számomra:</b></span></p>
<p> </p>
<p style="text-align:center">” Az én Istenem erős, hatalmas Isten, <br>
Nincs olyan, mit Ő nem tehet! “<br>
                                                                     Pintér Béla – Az én Istenem</p></div>

</div>