<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-m_-8186313335989432097gmail-m_-859604072381369398gmail-cim">Ki a szívét osztja szét – Csaba testvér élete és munkássága az édesanyja szemével </h1>
<div class="gmail-m_-8186313335989432097gmail-m_-859604072381369398gmail-datum">2018. augusztus 4. szombat 15:00</div><div class="gmail-m_-8186313335989432097gmail-m_-859604072381369398gmail-datum"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/ki-szivet-osztja-szet-csaba-testver-elete-es-munkassaga-az-edesanyja-szemevel" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hir<wbr>ek/ki-szivet-osztja-szet-csaba<wbr>-testver-elete-es-munkassaga-<wbr>az-edesanyja-szemevel</a><br></div>
<h3 class="gmail-m_-8186313335989432097gmail-m_-859604072381369398gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Karikó Éva korábban négy interjúkötetet készített Böjte
 Csaba dévai ferences szerzetessel. Ezúttal az erdélyi, elhagyatott 
gyermekek megmentőjének és nevelőjének édesanyjával, Böjte Júliával 
beszélgetett.</span></h3><p></p>
<p>A<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> kötet anyagát 2015-ben vették fel, Böjte Júlia abban az évben 
bekövetkezett, december 15-i halála előtt fél évvel.</b></span> Előszavában <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Csaba 
testvér így ír édesanyjáról: „Sokszor úgy érzem, hogy én vagyok a 
jéghegy látható része, de ő az az alap, amely felemel, magasban tart, 
erőt ad, hogy én is a magam gyermekeivel törődjek, gondjukat viseljem.”</b> </span>A
 ferences szerzetes pap vallja: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>édesanyja az ő legrégibb és 
leghűségesebb munkatársa. </b></span>Ez egyértelműen kiderül a beszélgetésből.</p>
<p>A kötetben Böjte Júlia egész élete – és így Böjte Csabáé is – 
feltárul előttünk. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az elsőszülött Csaba négyhónapos volt, amikor 1959 
júniusában édesapját <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a kommunista hatalom bebörtönözte, mert közösség 
elleni izgatásnak minősítette </span>egy költeményét. Mivel Böjte Júlia nem 
volt hajlandó elválni a férjétől, őt is <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a rendszer ellenségének 
kiáltották ki</span>; amíg férje <span style="background-color:rgb(234,209,220)">börtönben volt,</span> hivatalos helyen <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem </span>
dolgozhatott. Minden munkát elvállalt, elsősorban varrásból tartotta 
fenn magát és gyermekét. Böjte Csaba édesapja 1962 őszén szabadult, de 
1964. január 2-án <span style="background-color:rgb(234,209,220)">meghalt, halálát valószínűleg a börtönben szerzett 
sérülései szövődményei okozták</span>.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Böjte Júlia felidézi, hogy a fia kamaszként úgy érezte, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bosszút kell 
állnia</span> az apjáért, akit <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elveszítettek</span>. „Aztán rájött arra, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a 
rendszeren</span> igazából nem tud bosszút állni. Belátta, hogy az apja <span style="background-color:rgb(234,209,220)">vesztét
 az istentelenség, az embertelenség </span>okozta. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Tenni akart azért, hogy jobb
 legyen</span> a világ.” Csaba testvér édesapját <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy olyan ember jelentette 
fel, aki azóta is magyartanárként oktatja az ifjúságot.</span> Amikor Böjte 
Júlia tudomást szerzett erről, azt mondta, „a Jóisten engedje meg, hogy ő
 is tudja meg, mit jelent másnak ilyen nagy fájdalmat okozni”. Ma 
viszont már tiszta szívből mondja, „az uram is, én is, Csaba és az egész
 család megbocsátott neki, bár <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ő soha nem kért bocsánatot.</span> Nem kell 
féljen tőlünk.”</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Férje <span style="background-color:rgb(234,209,220)">korai halála </span>után Böjte Júlia egyedül nevelte és tartotta el 
két gyermekét, Csabát és öt évvel később született húgát, Katalint (aki 
már nem láthatta az édesapját),<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> nagyon nehéz körülmények között</span>, de így 
emlékszik vissza: „Velünk volt a Jóisten, adott erőt. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mindenhez ad erőt a
 Jóisten, mindenhez ad erőt, csak észre is kell vegyük</span>.” Nem hallgat 
arról sem, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> örökké félt a Securitatétől, „</span>de valahogy a Jóisten 
örökké mindenre adott erőt”. A kötetben olvashatjuk <u>Csaba testvér 
</u>gondolatait is, aki<u>nek egész gyermekkorában fájt, hogy neki <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nincs</span> apja, 
de úgy érzi, „nem biztos, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">pap lennék és árva gyermekekkel 
foglalkoznék,</span> ha <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ezen a présen</span> nem mentem volna keresztül”.</u></b></span></p>
<p>Csaba testvér édesanyja úgy emlékszik vissza, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> gyermekkorában a 
fiát csak szép szóval lehetett regulázni, „mert ha durván nyúltak hozzá,
 agresszívvé vált, feldurálta magát. Ha sarokba találtam állítani, ő 
biza’ nem kért bocsánatot. Rá kellett jöjjek, hogy ezt nem szabad 
csinálnom vele. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Magamat kellett megnevelni</span>.”</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Böjte Júlia nem tagadja, nem akarta, hogy egyszem fia pap legyen, még
 a somlyói Szűzanyához is elment, közbenjárását kérve. „<span style="background-color:rgb(234,209,220)">Féltem.</span> Tudtam, 
hogy szabad szájú. Aggódtam, Istenem, mi lesz, ha alighogy a teológiáról
 kikerül, a börtönbe bekerül. Féltem, nehogy az apja sorsára jusson.” 
Amikor azonban látta, hogy „semmi akadály nincs, akkor beletörődtem 
volt: ha a Jóisten így akarja, akkor így kell lennie”.<u> Csaba testvér 
édesanyja<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> mindennap imádkozott a fiáért egy rózsafüzért</span>. „Imádkozom 
érte, hogyha már Isten erre az útra vezette, akkor vigyázzon reá, hogy 
mindvégig ki tudjon tartani. Biztosan Isten vezette erre az útra, mert 
szórakozásból, a maga erejéből nem hiszem, hogy valaki ezt tudná 
csinálni. Lehetetlennek tartom, hogy ezt az életet csak a saját 
akaratából élje. A mai napig is érzem, hogy Istennek kell őt segítenie, 
mert az anyagiakat is csak a Gondviselés segítségével lehet 
előteremteni, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az erőt, a lelkesedést, a szeretetet is fentről kapja</span>.”</u></b></span></p>
<p>„Juci néni” – ahogy a gondozott gyermekek hívták Csaba testvér 
édesanyját – arról is beszélt, hogy felnőve a gyerekek különböző 
életpályát választottak, „mert sokféle magból sokféle termés kerülhet, 
mindenre van példa”. Egyedül papot nem nevelt a Dévai Szent Ferenc 
Alapítvány, de a beszélgetés idején a ferences „Tarsoly Matyi” 
negyedéves szeminarista volt. Sokan vannak viszont olyanok, akik már 
két-három gyermekes anyukák, apukák, és többen végeztek, végeznek 
egyetemet is. Vannak, akik nevelőként térnek vissza az alapítványhoz. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A 
Szent Ferenc Alapítvány „olyan, mint egy nagy fa: meg lehet rajta 
pihenni, fészket is lehet rakni egyik-másik ágán, de tovább is lehet 
repülni”.</b></span> A nevelési módszert illetően Böjte Júlia vallja: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„Itt nincs 
semmi különleges módszer. A legfontosabb, hogy tudjuk,</b></span> bármit is 
mondunk, az elszáll, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><u>a személyes példával nevelünk</u>.</b></span> Mondhatod, hogy 
takarítson, ha te rendetlen vagy. Mondhatjuk, hogy szépen beszéljen, ha 
csúfokat mondunk… Itt elsősorban <span style="color:rgb(0,0,0)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u>nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">oktatás, </span>hanem nevelés zajlik</u>. 
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">Fontos az egyszeregy…,</span> de f<u>ontosabb, hogy életerős fiatalokat neveljünk,
 akik a jég hátán is megélnek.” </u></span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><u>A főparancs pedig a szeretet, harmonikus
 egységben az isten- és emberszeretet</u>. </b></span>Csaba testvér minden misén a 
hitről, a szeretetről beszél a gyermekeknek, de ez kevés lenne, ha nem 
tapasztalnák meg a mindennapokban, hogy ilyen sok jó ember van.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> <u>„Látják a
 sok jóságot, és ez őket is húzza felfelé.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></u></b><b>De a gyermekek is hitet 
tudnak adni a felnőtteknek. Erőst tudnak bízni, megbocsátani, szeretni 
még<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> azokat is, akik rosszul bánnak </span>velük.</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> A támogatók szokták mondani, </span><b>
aki egyszer itt járt nálunk, nem tud elszabadulni, visszahúz a szíve, a 
lelkiismerete.”</b></span></p>
<p>Elolvasva a kötetet igazolva érezhetjük az ismert mondást: minden 
rendkívüli férfi mellett, mögött, ott áll egy legalább annyira 
rendkívüli asszony.</p>
<p><em>Ki a szívét osztja szét</em><br><em>Csaba testvér élete és munkássága az édesanyja szemével</em><br><em>Helikon Kiadó, 2018</em></p>

<br></div>