<div dir="ltr">
<div id="m_6017548174235443206gmail-head2">
<div id="m_6017548174235443206gmail-headerBanner" style="background:rgba(0,0,0,0) none repeat scroll 0% 0%">
<div id="m_6017548174235443206gmail-article_header" class="m_6017548174235443206gmail-nbanner">
</div> </div>
</div>
<div id="m_6017548174235443206gmail-main">
<div id="m_6017548174235443206gmail-contents">
<div class="m_6017548174235443206gmail-leftcolumn m_6017548174235443206gmail-col-md-8">
<div id="m_6017548174235443206gmail-article">
<div class="m_6017548174235443206gmail-top">
<div class="m_6017548174235443206gmail-img"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0267/266303_marton_aron.jpg" alt="" title="" class="m_6017548174235443206gmail-imgw" style="margin:0px 0px 0px auto" width="188" height="94"><div class="m_6017548174235443206gmail-subtitle">„Székely fajunk büszkesége”</div></div> <div class="m_6017548174235443206gmail-articletext">
<h1><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180724_andreides_gabor_marton_aron_aki_nem_futamodott_meg_a_munkatol" target="_blank">Márton Áron: aki nem futamodott meg a munkától</a></h1>
<div class="m_6017548174235443206gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2018. július 26. 17:21</div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Andreides Gábor</span></div><div style="margin:5px 5px 5px 0px"><span style="text-transform:uppercase;font-weight:700"><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180724_andreides_gabor_marton_aron_aki_nem_futamodott_meg_a_munkatol" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/<wbr>20180724_andreides_gabor_<wbr>marton_aron_aki_nem_<wbr>futamodott_meg_a_munkatol</a></span><br><span><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180724_andreides_gabor_marton_aron_aki_nem_futamodott_meg_a_munkatol?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" id="m_6017548174235443206gmail-count" class="m_6017548174235443206gmail-count" target="_blank"></a></span></div><div class="m_6017548174235443206gmail-clearer"></div>
<div class="m_6017548174235443206gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
<div class="m_6017548174235443206gmail-clearer"></div>
</div>
<p class="m_6017548174235443206gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Csíkországunk új püspöke Márton Áron, székely fajunk
büszkesége” – énekelték Székelyföld-szerte,</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> miután Kolozsváron püspökké
szentelték Márton Áront. Az új főpap jelmondatának Tours-i Szent Márton
utolsó szavait választotta:</b></span> <b>„Non recuso laborem”, vagyis „nem futamodom
meg a munkától”. </b>A püspök, aki annak minden szenvedésével együtt élte
meg a 20. századot, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>soha nem habozott fölemelni a szavát az
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">üldözött</span>ekért vagy hívei jogainak védelmében. Bátor volt, magyar hős. </b></span><br></p><p class="m_6017548174235443206gmail-lead">
</p><div class="m_6017548174235443206gmail-taglist"><div class="m_6017548174235443206gmail-text">
<p>Márton Áron nem sokkal érettségi vizsgáit követően, 1915.
június 15-én kapta kézhez a katonai behívóját. Az 1896-ban a
székelyföldi Csíkszentdomokoson született fiatalembert az olasz frontra
vezényelték. Többször megsebesült, végigküzdötte a világháborút: harcolt
a Doberdò-fennsíkon, majd erdélyi frontszolgálatot követően ismételten
az itáliai hadszíntér következett. 1918 végén újra odahaza, a Székely
Hadosztály tagjaként harcolt a tiszai hadműveletekben. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A frontra induló
ifjúnak édesanyja <u>a rózsafüzérét </u>ajándékozta útravalóként. Évtizedekkel
később az idős főpásztor a pillanatot felidézve így emlékezett: <i>„<span style="background-color:rgb(208,224,227)">Az mentett meg engem.”</span></i><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="m_6017548174235443206gmail-ga1" class="m_6017548174235443206gmail-ga_img"></span></b></span></p>
<p>A harctéri szolgálat után, az impériumváltozást követő hónapokat
szülőföldjén töltötte.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> 1920 őszén egész életét meghatározó döntést
hozott: október 11-én jelentkezett a gyulafehérvári szemináriumba. Négy
évvel később gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök szentelte pappá.</b></span>
Lelkipásztori munkáját <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Székelyföldön, Ditrón és Gyergyószentmiklós</b></span>on
kezdte,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> majd Marosvásárhely</b></span>en a római katolikus főgimnázium hittantanára
lett. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A nagyszebeni árvaházban </b></span>tanulmányi felügyelőként dolgozott, majd
püspöki levéltárosként tevékenykedett Gyulafehérváron. Ezt követően egy
számára igen kedves munka, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a kolozsvári egyetemi ifjúsági lelkészség
</b></span>következett. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1936-tól a kolozsvári Szent Mihály-templom megbízott
plébánosa</b></span> volt. 1938 karácsonyán XI. Piusz pápa – Cassulo romániai
apostoli nuncius ajánlatára – kinevezte<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> gyulafehérvári püspök</b></span>ké. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
második bécsi döntést követően a püspök egyházmegyéjének északi,
nagyobbik része visszakerült az anyaországhoz. Ő azonban székhelyén
maradt, így is osztozván a kisebbségi magyarság sorsában.<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="m_6017548174235443206gmail-ga2" class="m_6017548174235443206gmail-ga_img"></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><i>„Ezt a földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk”</i></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A nehézségek, nélkülözés és szenvedés</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ellenére helytállásra
buzdította a híveit, miközben saját példájával is erőt kívánt adni a
kisebbségi magyarság számára. </b></span>1942 nyarán így fogalmazott:<i> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Ezt a
földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk. Mi nem vagyunk itt
idegenek, mi otthon érezzük itt magunkat, még akkor is, ha ez másoknak
nem tetszik.</b></span>”</i><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Amikor 1944-ben Kolozsváron is megkezdődött <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a zsidó
lakosság</span> deportálása,</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a püspök felemelte szavát </b></span>az üldöztetést szenvedők
érdekében. A Szent Mihály-templomban május 18-án következőképpen
figyelmeztette frissen felszentelt papjait:<i> </i><i>„Amikor a vihar
ítéletes zúgásában népek reszketnek jövő sorsuk miatt, akkor <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Krisztus
papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon
és az emberben – bármilyen hitet valljon és nyelvet beszéljen is – a
testvérét nézze.”</b></span> </i>Két nappal később, mielőtt teendői ismét
Romániába szólították volna, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>éles hangú levélben tiltakozott a magyar
hatóságoknál <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a deportálások </span>miatt:</b></span> <i>„Emberi keresztény és magyar
kötelességemnek tartom, hogy visszaindulásom előtt az illetékes hatósági
tényezőket szeretettel és <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>I</b><b>sten nevében kérjem, hogy az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">embertelenséget</span>
akadályozzák meg, vagy ha erre nem képesek, ne működjenek több ezer
ember <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elpusztítására irányuló cselekményben </span>közre.”</b></span></i></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A második világháborút követően<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Erdélyt </span>ismét <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Romániá</span>hoz csatolták.</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Márton Áron több alkalommal nyilvánosan is állást foglalt a másodszorra
is elveszített Erdély Magyarországhoz tartozás<span style=""></span>a mellett. Egyházát
illetően mindvégig ellentmondást nem tűrően a Rómához hű, katolikus
álláspontot képviselte</b></span>. Amikor 1948-ban a román kormány egyoldalúan
felmondta a Szentszékkel kötött konkordátumot, a püspöki kar nevében
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>tiltakozó levelet fogalmazott meg a miniszterelnöknek, és határozottan
elítélte az egyházi iskolák <span style="background-color:rgb(234,209,220)">államosítását</span> is.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Amikor 1949. május 15-én megkezdte öthetes Csík megyei bérmaútját,
személye <span style="background-color:rgb(234,209,220)">már évek óta a hatalom célkeresztjében volt.</span> </b></span>A<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> falvakban a
székelyek testükkel védték püspöküket, szabályos őrséget alakítottak,
faluról falura kísérték, így akadályozva meg</span></b>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy a Securitate emberei a
közelébe férkőzzenek</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Amikor azonban <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a katolikus főpásztor</span>t Bukarestbe
hívatták a kultuszminiszterhez, útja végzetesnek bizonyult: </b></span>a Tövisre
vezető úton <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>csellel letartóztatták.</b></span></p>
<p><b><i>„A trianoni békeszerződést is a gyűlölet és a bosszú diktálta</i><i>”</i></b></p>
<p>Kétéves rabságot követően a Bukaresti Katonai Törvényszék I-es
Tagozatának ítélőtanácsa<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> 10 év szigorított fegyházra és életfogytiglani
kényszermunkára ítélte.</b></span> A bíróság előtt a leghatározottabban cáfolta,
hogy Titóval és Rajk Lászlóval szövetkezve meg kívánta volna dönteni
Románia kormányát. Elismerte viszont, hogy új határ megállapítását
indítványozta, valamint az önkéntes lakosságcserét sem tartotta
elképzelhetetlennek: <i>„A trianoni békeszerződést is a gyűlölet és a
bosszú diktálta. […] Romániában él közel kétmillió magyar. Ez tény, amit
nem lehet letagadni. […] Most volt alkalom az új békeszerződések
tárgyalásakor, amikor Európában módosítottak nem egy országhatárt, hogy a
magyar–román kérdésben is találjanak a győztes hatalmak egy olyan
megoldást, amely véglegesen, s lehetőleg igazságosan rendezné a
román-magyar kérdést. Mi nem akarunk igazságtalan megoldást, nem akarjuk
az olyan dél-erdélyi megyéket elvitatni, ahol a román nemzetiségű
lakosság többségben van, csak olyan területet, ahol a magyar anyanyelvű
lakosság van többségben. A Dél-Erdélyben maradt magyarok és az
Észak-Erdélyben maradt románok önkéntesen helyet cserélhetnének. Egyszer
már békét kellene teremteni a két nép között, de ez a béke nem
valósulhat meg kizárólag az egyik nép rovására.”</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Előbb Nagyenyeden, majd pedig a máramarosszigeti börtönben
raboskodott. A kínzással is felérő bánásmód következtében állapota
folyamatosan romlott.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Diplomáciai okokból 1955-ben</b></span> – immáron Bukarestben
–<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> felfüggesztették <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a börtönbüntetését</span>, és orvosi kezelésben
részesítették.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ezután visszatérhetett Gyulafehérvárra, ahol biztos
kézzel vette vissza egyházmegyéjének kormányzását. Elkövetkező
bérmaútjai az eddigieknél is nagyobb jelentőséggel bírtak a hívei
számára. </b></span>A püspök azonban <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem került ki a hatalom látóköréből:</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>1957-ben
házi őrizetbe vették, amely többszöri meghosszabbítást követően végül
tíz éven át tartott</b>.</span></span></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">VI. Pál pápa</span>: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Engedelmeskedjetek püspökötöknek, mert szent</span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Amikor 1970 őszén Rómába látogathatott, VI. Pál pápa
magánkihallgatáson fogadta, amelynek végén</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>így szólt a püspökükre
várakozó erdélyiekhez: </b></span><i><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Engedelmeskedjetek püspökötöknek, mert szent.</b></span>”</i>
Két évvel később kérte első ízben felmentését, amelyet még három
alkalom követett: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a Sz<span style=""></span>entszék egyik esetben sem fogadta el a lemondását.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Betegsége azonban egyre inkább elhatalmasodott rajta. </b></span>1980. március
17-én i<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>smételten megfogalmazta a lemondását, amelyet II. János Pál pápa </b></span>–
aki <i>„Integerrimus Domini famulusnak”,</i> vagyis <i>„az Úr becsületes szolgájának”</i>
nevezte a püspököt – április 2-án <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>immáron elfogadott. </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Körlevelében így
búcsúzott híveitől: „A <u>hitet</u> akartam megerősíteni lelketekben, és a
<u>hithez való ragaszkodást </u>hagyom rátok örökségül.”</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Márton Áron életének 1980. szeptember 29-én hunyt el Gyulafehérváron.
Temetése napján Erdély-szerte szóltak a harangok.</b></span> A püspök – akinek a
munkásságát a Securitate közel 80 ezer lapon <i>„dolgozta fel” </i>– az embertelenségekkel szembeni tiltakozásáért 1999-ben <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a jeruzsálemi Jad Vasem Intézettől megkapta a Világ Igaza címet.</b></span></p>
<p style="text-align:center">***</p>
<p style="text-align:right">A sorozat a Nemzeti Emlékezet Bizottságának segítségével készül.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/04/Partos/neb.jpg" style="float:right;height:184px;width:300px"></p>
<p><b>Irodalom</b></p>
<p>Szentelik a püspököt. Az Apostol kiadása, 1939. február 12. <a href="http://mek.oszk.hu/08000/08098/08098.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">http://mek.oszk.hu/08000/<wbr>08098/08098.pdf</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Denisa Bodeanu: Márton Áron püspök letartóztatása, pere és
börtönbüntetése a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS)
dokumentumai tükrében. Székelyföld, 2012, 8. sz. 81–104.
<a href="http://www.hargitakiado.ro/cikk.php?a=MTcwMw==" target="_blank">http://www.hargitakiado.ro/<wbr>cikk.php?a=MTcwMw==</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Dr. Jakubinyi György: Márton Áron püspök és a Szentszék. <a href="https://ersekseg.ro/hu/node/3357?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">https://ersekseg.ro/hu/node/<wbr>3357</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Kiss Gábor: Márton Áron az első világháborús katona. <a href="http://nagyhaboru.blog.hu/2014/11/13/marton_aron_az_elso_vilaghaborus_katona?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">http://nagyhaboru.blog.hu/<wbr>2014/11/13/marton_aron_az_<wbr>elso_vilaghaborus_katona</a>, 2017. július 13.</p>
<p>A Magyar Katolikus Püspüki Konferencia Hitoktatási Bizottságának honlapja. <a href="http://www.hb.katolikus.hu/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">www.hb.katolikus.hu</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Márton Áron beszéde papjaihoz, Kolozsvár 1944. május 18. <a href="http://www.ersekseg.ro/?q=node/3365&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">http://www.ersekseg.ro/?q=<wbr>node/3365</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Levél a Magyar Királyi Minisztériumhoz, a Kolozs Megyei Főispáni
Hivatalhoz és a Kolozsvári Rendőrkapitánysághoz, 1944. május 22. <a href="http://www.ersekseg.ro/?q=node/3366&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">http://www.ersekseg.ro/?q=<wbr>node/3366</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Stefano Bottoni: Ellenállás és közösségépítés. Márton Áron és a román kommunista rendszer</p>
<p><a href="http://backoffice.martonaronmuzeum.ro/site/assets/files/1017/08bottoni_szf_2013_7.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">http://backoffice.<wbr>martonaronmuzeum.ro/site/<wbr>assets/files/1017/08bottoni_<wbr>szf_2013_7.pdf</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Lakatos István kolozsvári szociáldemokrata politikus visszaemlékezése a Márton Áron-per lefolyására. <a href="http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf1736.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">http://adatbank.transindex.ro/<wbr>html/alcim_pdf1736.pdf</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Márton Áron utolsó püspöki körlevele, 1980. május 15. <a href="http://ersekseg.ro/?q=node/3419" target="_blank">http://ersekseg.ro/?q=node/<wbr>3419</a>, 2017. július 13.</p>
</div></div>
<br><p></p>
<div id="m_6017548174235443206gmail-article_billboard1" class="m_6017548174235443206gmail-nbanner">
<ins class="m_6017548174235443206gmail-adsbygoogle" style="display:inline-block;width:640px;height:360px"><ins id="m_6017548174235443206gmail-aswift_1_expand" style="display:inline-table;border:medium none;height:360px;margin:0px;padding:0px;width:640px;background-color:transparent"><ins id="m_6017548174235443206gmail-aswift_1_anchor" style="display:block;border:medium none;height:360px;margin:0px;padding:0px;width:640px;background-color:transparent"></ins></ins></ins>
</div><div class="m_6017548174235443206gmail-clr"></div>
<div class="m_6017548174235443206gmail-clr"></div>
<div class="m_6017548174235443206gmail-text">
<p>Márton Áron nem sokkal érettségi vizsgáit követően, 1915.
június 15-én kapta kézhez a katonai behívóját. Az 1896-ban a
székelyföldi Csíkszentdomokoson született fiatalembert az olasz frontra
vezényelték. Többször megsebesült, végigküzdötte a világháborút: harcolt
a Doberdò-fennsíkon, majd erdélyi frontszolgálatot követően ismételten
az itáliai hadszíntér következett. 1918 végén újra odahaza, a Székely
Hadosztály tagjaként harcolt a tiszai hadműveletekben. A frontra induló
ifjúnak édesanyja a rózsafüzérét ajándékozta útravalóként. Évtizedekkel
később az idős főpásztor a pillanatot felidézve így emlékezett: <i>„Az mentett meg engem.”</i><img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="m_6017548174235443206gmail-ga1" class="m_6017548174235443206gmail-ga_img"></p>
<p>A harctéri szolgálat után, az impériumváltozást követő hónapokat
szülőföldjén töltötte. 1920 őszén egész életét meghatározó döntést
hozott: október 11-én jelentkezett a gyulafehérvári szemináriumba. Négy
évvel később gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök szentelte pappá.
Lelkipásztori munkáját Székelyföldön, Ditrón és Gyergyószentmiklóson
kezdte, majd Marosvásárhelyen a római katolikus főgimnázium hittantanára
lett. A nagyszebeni árvaházban tanulmányi felügyelőként dolgozott, majd
püspöki levéltárosként tevékenykedett Gyulafehérváron. Ezt követően egy
számára igen kedves munka, a kolozsvári egyetemi ifjúsági lelkészség
következett. 1936-tól a kolozsvári Szent Mihály-templom megbízott
plébánosa volt. 1938 karácsonyán XI. Piusz pápa – Cassulo romániai
apostoli nuncius ajánlatára – kinevezte gyulafehérvári püspökké. A
második bécsi döntést követően a püspök egyházmegyéjének északi,
nagyobbik része visszakerült az anyaországhoz. Ő azonban székhelyén
maradt, így is osztozván a kisebbségi magyarság sorsában.<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="m_6017548174235443206gmail-ga2" class="m_6017548174235443206gmail-ga_img"></p>
<p><b><i>„Ezt a földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk”</i></b></p>
<p>A nehézségek, nélkülözés és szenvedés ellenére helytállásra
buzdította a híveit, miközben saját példájával is erőt kívánt adni a
kisebbségi magyarság számára. 1942 nyarán így fogalmazott:<i> „Ezt a
földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk. Mi nem vagyunk itt
idegenek, mi otthon érezzük itt magunkat, még akkor is, ha ez másoknak
nem tetszik.”</i> Amikor 1944-ben Kolozsváron is megkezdődött a zsidó
lakosság deportálása, a püspök felemelte szavát az üldöztetést szenvedők
érdekében. A Szent Mihály-templomban május 18-án következőképpen
figyelmeztette frissen felszentelt papjait:<i> </i><i>„Amikor a vihar
ítéletes zúgásában népek reszketnek jövő sorsuk miatt, akkor Krisztus
papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon
és az emberben – bármilyen hitet valljon és nyelvet beszéljen is – a
testvérét nézze.” </i>Két nappal később, mielőtt teendői ismét
Romániába szólították volna, éles hangú levélben tiltakozott a magyar
hatóságoknál a deportálások miatt: <i>„Emberi keresztény és magyar
kötelességemnek tartom, hogy visszaindulásom előtt az illetékes hatósági
tényezőket szeretettel és Isten nevében kérjem, hogy az embertelenséget
akadályozzák meg, vagy ha erre nem képesek, ne működjenek több ezer
ember elpusztítására irányuló cselekményben közre.”</i></p>
<p>A második világháborút követően Erdélyt ismét Romániához csatolták.
Márton Áron több alkalommal nyilvánosan is állást foglalt a másodszorra
is elveszített Erdély Magyarországhoz tartozása mellett. Egyházát
illetően mindvégig ellentmondást nem tűrően a Rómához hű, katolikus
álláspontot képviselte. Amikor 1948-ban a román kormány egyoldalúan
felmondta a Szentszékkel kötött konkordátumot, a püspöki kar nevében
tiltakozó levelet fogalmazott meg a miniszterelnöknek, és határozottan
elítélte az egyházi iskolák államosítását is.</p>
<p>Amikor 1949. május 15-én megkezdte öthetes Csík megyei bérmaútját,
személye már évek óta a hatalom célkeresztjében volt. A falvakban a
székelyek testükkel védték püspöküket, szabályos őrséget alakítottak,
faluról falura kísérték, így akadályozva meg, hogy a Securitate emberei a
közelébe férkőzzenek. Amikor azonban a katolikus főpásztort Bukarestbe
hívatták a kultuszminiszterhez, útja végzetesnek bizonyult: a Tövisre
vezető úton csellel letartóztatták.</p>
<p><b><i>„A trianoni békeszerződést is a gyűlölet és a bosszú diktálta</i><i>”</i></b></p>
<p>Kétéves rabságot követően a Bukaresti Katonai Törvényszék I-es
Tagozatának ítélőtanácsa 10 év szigorított fegyházra és életfogytiglani
kényszermunkára ítélte. A bíróság előtt a leghatározottabban cáfolta,
hogy Titóval és Rajk Lászlóval szövetkezve meg kívánta volna dönteni
Románia kormányát. Elismerte viszont, hogy új határ megállapítását
indítványozta, valamint az önkéntes lakosságcserét sem tartotta
elképzelhetetlennek: <i>„A trianoni békeszerződést is a gyűlölet és a
bosszú diktálta. […] Romániában él közel kétmillió magyar. Ez tény, amit
nem lehet letagadni. […] Most volt alkalom az új békeszerződések
tárgyalásakor, amikor Európában módosítottak nem egy országhatárt, hogy a
magyar–román kérdésben is találjanak a győztes hatalmak egy olyan
megoldást, amely véglegesen, s lehetőleg igazságosan rendezné a
román-magyar kérdést. Mi nem akarunk igazságtalan megoldást, nem akarjuk
az olyan dél-erdélyi megyéket elvitatni, ahol a román nemzetiségű
lakosság többségben van, csak olyan területet, ahol a magyar anyanyelvű
lakosság van többségben. A Dél-Erdélyben maradt magyarok és az
Észak-Erdélyben maradt románok önkéntesen helyet cserélhetnének. Egyszer
már békét kellene teremteni a két nép között, de ez a béke nem
valósulhat meg kizárólag az egyik nép rovására.”</i></p>
<p>Előbb Nagyenyeden, majd pedig a máramarosszigeti börtönben
raboskodott. A kínzással is felérő bánásmód következtében állapota
folyamatosan romlott. Diplomáciai okokból 1955-ben – immáron Bukarestben
– felfüggesztették a börtönbüntetését, és orvosi kezelésben
részesítették. Ezután visszatérhetett Gyulafehérvárra, ahol biztos
kézzel vette vissza egyházmegyéjének kormányzását. Elkövetkező
bérmaútjai az eddigieknél is nagyobb jelentőséggel bírtak a hívei
számára. A püspök azonban nem került ki a hatalom látóköréből: 1957-ben
házi őrizetbe vették, amely többszöri meghosszabbítást követően végül
tíz éven át tartott.</p>
<p><b>VI. Pál pápa: Engedelmeskedjetek püspökötöknek, mert szent</b></p>
<p>Amikor 1970 őszén Rómába látogathatott, VI. Pál pápa
magánkihallgatáson fogadta, amelynek végén így szólt a püspökükre
várakozó erdélyiekhez: <i>„Engedelmeskedjetek püspökötöknek, mert szent.”</i>
Két évvel később kérte első ízben felmentését, amelyet még három
alkalom követett: a Szentszék egyik esetben sem fogadta el a lemondását.</p>
<p>Betegsége azonban egyre inkább elhatalmasodott rajta. 1980. március
17-én ismételten megfogalmazta a lemondását, amelyet II. János Pál pápa –
aki <i>„Integerrimus Domini famulusnak”,</i> vagyis <i>„az Úr becsületes szolgájának”</i>
nevezte a püspököt – április 2-án immáron elfogadott. Körlevelében így
búcsúzott híveitől: „A hitet akartam megerősíteni lelketekben, és a
hithez való ragaszkodást hagyom rátok örökségül.”</p>
<p>Márton Áron életének 1980. szeptember 29-én hunyt el Gyulafehérváron.
Temetése napján Erdély-szerte szóltak a harangok. A püspök – akinek a
munkásságát a Securitate közel 80 ezer lapon <i>„dolgozta fel” </i>– az embertelenségekkel szembeni tiltakozásáért 1999-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézettől megkapta a Világ Igaza címet.</p>
<p style="text-align:center">***</p>
<p style="text-align:right">A sorozat a Nemzeti Emlékezet Bizottságának segítségével készül.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/04/Partos/neb.jpg" style="float:right;height:184px;width:300px"></p>
<p><b>Irodalom</b></p>
<p>Szentelik a püspököt. Az Apostol kiadása, 1939. február 12. <a href="http://mek.oszk.hu/08000/08098/08098.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">http://mek.oszk.hu/08000/<wbr>08098/08098.pdf</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Denisa Bodeanu: Márton Áron püspök letartóztatása, pere és
börtönbüntetése a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS)
dokumentumai tükrében. Székelyföld, 2012, 8. sz. 81–104.
<a href="http://www.hargitakiado.ro/cikk.php?a=MTcwMw==" target="_blank">http://www.hargitakiado.ro/<wbr>cikk.php?a=MTcwMw==</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Dr. Jakubinyi György: Márton Áron püspök és a Szentszék. <a href="https://ersekseg.ro/hu/node/3357?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">https://ersekseg.ro/hu/node/<wbr>3357</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Kiss Gábor: Márton Áron az első világháborús katona. <a href="http://nagyhaboru.blog.hu/2014/11/13/marton_aron_az_elso_vilaghaborus_katona?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">http://nagyhaboru.blog.hu/<wbr>2014/11/13/marton_aron_az_<wbr>elso_vilaghaborus_katona</a>, 2017. július 13.</p>
<p>A Magyar Katolikus Püspüki Konferencia Hitoktatási Bizottságának honlapja. <a href="http://www.hb.katolikus.hu/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">www.hb.katolikus.hu</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Márton Áron beszéde papjaihoz, Kolozsvár 1944. május 18. <a href="http://www.ersekseg.ro/?q=node/3365&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">http://www.ersekseg.ro/?q=<wbr>node/3365</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Levél a Magyar Királyi Minisztériumhoz, a Kolozs Megyei Főispáni
Hivatalhoz és a Kolozsvári Rendőrkapitánysághoz, 1944. május 22. <a href="http://www.ersekseg.ro/?q=node/3366&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">http://www.ersekseg.ro/?q=<wbr>node/3366</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Stefano Bottoni: Ellenállás és közösségépítés. Márton Áron és a román kommunista rendszer</p>
<p><a href="http://backoffice.martonaronmuzeum.ro/site/assets/files/1017/08bottoni_szf_2013_7.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">http://backoffice.<wbr>martonaronmuzeum.ro/site/<wbr>assets/files/1017/08bottoni_<wbr>szf_2013_7.pdf</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Lakatos István kolozsvári szociáldemokrata politikus visszaemlékezése a Márton Áron-per lefolyására. <a href="http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf1736.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">http://adatbank.transindex.ro/<wbr>html/alcim_pdf1736.pdf</a>, 2017. július 13.</p>
<p>Márton Áron utolsó püspöki körlevele, 1980. május 15. <a href="http://ersekseg.ro/?q=node/3419" target="_blank">http://ersekseg.ro/?q=node/<wbr>3419</a>, 2017. július 13.</p>
</div>
<div id="m_6017548174235443206gmail-article_billboard2" class="m_6017548174235443206gmail-nbanner">
<ins class="m_6017548174235443206gmail-adsbygoogle" style="display:inline-block;width:640px;height:360px"><ins id="m_6017548174235443206gmail-aswift_2_expand" style="display:inline-table;border:medium none;height:360px;margin:0px;padding:0px;width:640px;background-color:transparent"><ins id="m_6017548174235443206gmail-aswift_2_anchor" style="display:block;border:medium none;height:360px;margin:0px;padding:0px;width:640px;background-color:transparent"></ins></ins></ins>
</div><div class="m_6017548174235443206gmail-clr"></div>
</div>
<div class="m_6017548174235443206gmail-taglist"><a href="http://mandiner.hu/tag/belfold/" target="_blank">belföld</a> | <a href="http://mandiner.hu/tag/romania/" target="_blank">Románia</a> | <a href="http://mandiner.hu/tag/erdely/" target="_blank">Erdély</a> | <a href="http://mandiner.hu/tag/Magyarorszag/" target="_blank">Magyarország</a> | <a href="http://mandiner.hu/tag/marton_aron/" target="_blank">Márton Áron</a> | <a href="http://mandiner.hu/tag/magyar_hos/" target="_blank">magyar hős</a></div></div></div></div></div></div>
<br></div>