<div dir="ltr"><font size="4"><b>Az egészségügy felzárkóztatása</b></font><div class="m_4619184640873036956et_main_title">
</div><font size="4"><b>
</b></font><div class="m_4619184640873036956en-article-source-and-author"><font size="4"><b>
</b></font><div class="m_4619184640873036956en-article-author"><font size="4"><b>
</b></font>Surján László <br></div><div class="m_4619184640873036956en-article-author"><a href="https://magyaridok.hu/velemeny/az-egeszsegugy-felzarkoztatasa-3283541/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807" target="_blank">https://magyaridok.hu/<wbr>velemeny/az-egeszsegugy-<wbr>felzarkoztatasa-3283541/?utm_<wbr>source=mandiner&utm_medium=<wbr>link&utm_campaign=mandiner_<wbr>201807</a><br></div>
</div>
<div style="clear:both"></div>
<div class="m_4619184640873036956entry-content m_4619184640873036956gmail-clearfix">
<div class="m_4619184640873036956en-article-fb-inline" id="m_4619184640873036956gmail-fb-root">
<div class="m_4619184640873036956gmail-fb-like m_4619184640873036956gmail-fb_iframe_widget"><span style="vertical-align:bottom;width:450px;height:24px"></span></div>
</div>
<p>1994-ben az egyik pártelnök a kampány során azt találta mondani,
hogy a magyar egészségügy nem halott, hogy patológusra volna szüksége.
Nem sokkal később egy rendezvényen összefutottam az illetővel, és
szemére vetettem otrombaságát. Bocsánat, mondta védekezve, nem tudtam,
hogy a sajtó is jelen van.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Egészségügyünk sem akkor, sem most nem
halott, de folyton javítani, ha tetszik, gyógyítani kell.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 180 lépés a magyar gazdaság fenntartható
felzárkózásáért című anyagának egészségügyi fejezete is van.</b></span> Elvben
persze egy ilyen javaslatcsomag előrelépés is lehet. Az egészségügyet
nem szabad az államháztartás kiadási oldalára helyezni. Különösen
Magyarországon nem, ahol a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> középkorú férfiak kiugróan magas halálozása
jelentős munkaerő-veszteséget és így a gazdaságban versenyhátrányt okoz</b></span>.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ha befektetünk az egészségügybe, és ezáltal egészségesebbek leszünk,
akkor versenyképességünk is nő.</b></span> Az, hogy most ezt a gondolatot a
gazdasági szféra hozza elő, igen nagy segítség, mondhatni
forgatónyomaték az egészségügyi kormányzatunk számára.</p>
<p>Az ördög persze a részletekben rejlik<span style="background-color:rgb(255,255,255)">. A Magyar Nemzeti Bank
oldaláról letölthető javaslatcsomagjának 180 pontjából 22 tartozik az
egészségügyhöz.</span></p>
<p>A pontok némelyikéhez bővebb magyarázatra volna szükség, a javaslat
nem megy bele a részletekbe, mintha – helyesen – nem akarná átlépni a
kompetenciahatárokat. A 22 pont részletes taglalása sokoldalas
tanulmányt igényel, sejtésem szerint ilyenek részben már készen vannak a
minisztériumban, az országos intézetekben és más műhelyekben, mint
például a KDNP egészségügyi bizottságában. Ebben az írásban mindössze
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>néhány olyan részt emelek ki, amelynek a megvalósítása jelentősen
hozzájárulhat ahhoz, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> egészségesebbek legyünk és javuljanak a
gyógyító munka feltételei.</span></b></span></p>
<p>Óriási jelentőségűnek tartom a teljesítményvolumen-korlát
felülvizsgálatának igényét.<span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b> A kilencvenes évek elején megindult
egészségügyi reform egyik al<span></span>apgondolata az volt, hogy kórházaink között –
a megfelelő szabályok megtartásával – verseny indulhat meg a
betegekért. A kórház költségeit a társadalombiztostó a kezelt betegek
diagnózisai alapján állapította meg.</b></span> Mivel a rendelkezésre álló pénz
mindig kevesebb volt a szükségesnél, <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>megindult a pontvadászat: a
kórházak egyre nagyobb teljesítményt jelentettek.</b></span></p>
<p>Persze ettől még nem lett több pénz, hiszen a pontok értékét úgy
számították ki, hogy a rendelkezésre álló összeget elosztották az adott
hónapban bejelentett pontok számával. A teljesítmény többnyire
látszólagos növelés<span style="background-color:rgb(255,255,255)">e </span><span style="background-color:rgb(249,203,156)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">ezért</span><b> pontinflációhoz vezetett, amit valamiképp meg
kellett állítani. A szocialista kormány a lehető legrosszabb megoldást
választotta: megszabta, hogy egy kórház mennyi beteget gyógyíthat.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>Ennek következtében a kórház bevétele nem az elvégzett munka
mennyiségétől, hanem a kórházvezetés lobbierejétől függött:
visszakerültünk a rendszerváltás előtti időkbe, csak sokkal többet
kellett adminisztrálni.</b></span> A volumenkorlát bevezetése óta az egymást váltó
kormányok egyre lazítottak a rendszeren, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>valós megoldás csak a
volumenkorlát teljes megszüntetése lenne, amihez viszont erős szakmai
ellenőrző rendszert kell működtetni.</b></span> Üdvözlöm, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a szakmai
ellenőrzést az MNB javaslata is tartalmazza.</b></span></p>
<p>Nagy jelentőségű a javaslatok<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> 2. pontja: „Eredményességhez kötött
finanszírozási módszerek alkalmazásának bővítése”,</b></span> kérdés persze, hogy
mit értünk eredményesség alatt. Az ágazatban évtizedek óta egyszerre van
jelen a hiány és a pazarlás. Miért nem történt az elmúlt harminc évben e
téren érdemi javulás? A módszer, amit javaslok, kockázatos, de az
említett erős szakmai ellenőrzés mellett kivitelezhető.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Maradványérdekeltséget kell teremteni az alapellátásban és a
szakellátásban is. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Ennek részleteire nem térek ki, de</span><b> amíg az orvos
számára nem jelent anyagi előnyt a költséghatékonyság, addig ez a
helyzet nem fog változni. A probléma nem oldható meg költségvetési
megszorításokkal és egyoldalú pénzügyi ellenőrzéssel.</b></span></p>
<p>A javasoltak között van néhány olyan pont is, amely legalább részben
már megvalósult. Ilyen<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a minimumfeltételek és a szakmai protokollok
kérdése. Ezeket folyamatosan korszerűsíteni kell, de mit sem érnek, ha
végrehajtásukat nem ellenőrzik</b></span>. Jónak tartom <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a megelőzés</b></span>sel kapcsolatos
pontokat, nagy lehetőség<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a beteg-együttműködésen alapuló
gyógyszerár-korrekció bevezetése</b></span> is. Szociális szempontból <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>hatalmas
lépés volna, ha a háztartások közvetlen egészségügyi kiadásainak aránya a
visegrádi országok szintje alá csökkenne</b></span> az összes egészségügyi
kiadáson belül.</p>
<p>Végezetül két megjegyzés. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az első az egészségügyet érintő
MNB-javaslat </b></span>általános értékelése: jó irányba mutató elképzelés, és
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>örvendetes, hogy a széles nyilvánosság megismerheti. </b></span>Alapot ad arra,
hogy a konkrét lépéseket megfelelő<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> nyílt vita előzze meg, s az egyes
kormányzati rendelkezéseket értően fogadják az érintettek.</b></span></p>
<p>Második megjegyzésem: az egészségügy nagyszerű terep a
gondolatszegény ellenzéki populizmus számára, hiszen egészségügyi
mutatóink valóban rosszak, több esetben sokkal rosszabbak, mint akár a
velünk lényegében azonos fejlettségű országoké. Erre általában az a
felelet, hogy igen, de <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a helyzetért csak kis részben felelős az
egészségügyi ellátórendszer, nagyobbrészt életmódtól, táplálkozástól,
környezeti ártalmaktól függünk. Ez igaz, és az MNB-javaslatok néhány
pontja erről is szól.</b></span></p>
<p>Mindazonáltal azt is <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>tudatosítanunk kell, hogy a sokat szidott
mutatók 1990 óta mondhatni folyamatosan javulnak. Ez az egészségpolitika
hullámveréseitől független folyamat pedig az egészségügyben dolgozó
kollégák szakmai felkészültségének és áldozatos munkájának a
következménye. Az egészségügyön nem a vészharang kongatásával lehet
segíteni, hanem olyan értelmes javaslatokkal, mint amilyenek ebben az
anyagban is találhatók.</b></span></p>
<p><i>A szerző az Antall-kormány népjóléti minisztere volt</i></p></div>
<br></div>