<div dir="ltr"><div>
<div>Kedves Baják Laci!</div><div><br></div>
Kedves Tegnapi jelenlevők és <br></div><div>kedves Listások!</div><div><br></div><br><div>Köszönet a tegnapi előadásért.</div><div>
<div>Emlékeztetőül a tegnap is emlegetett film: Mennyei Királyság.</div><div><a href="https://port.hu/adatlap/film/tv/mennyei-kiralysag-kingdom-of-heaven/movie-68394">https://port.hu/adatlap/film/tv/mennyei-kiralysag-kingdom-of-heaven/movie-68394</a></div><div>Jeruzsálemmel kapcsolatos zene <br></div><div>/Jordi Savall:
Jerusalem, City Of The Two Peaces - Heavenly Peace and Earthly Peace
/:</div><div><a href="https://www.youtube.com/watch?v=teuk2DxFfzY">https://www.youtube.com/watch?v=teuk2DxFfzY</a><br></div><div><br></div>
De ennyivel nem úszod meg, kedves Ünnepelt Laci...</div><div>Lásd az alábbi czikket, melyre várnám kritikai észrevételeidet.</div><div><br></div><div>ÜdvözletteL.</div><div><br></div><div>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><b><span style="font-size:18pt"><a href="http://mandiner.blog.hu/2011/06/21/a_keresztes_hadjaratok_vedelmeben">A
keresztes hadjáratok védelmében</a><span></span></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><b><span style="font-size:13.5pt">Írta: <a href="http://blog.hu/user/151139/tab/data">dobray</a> <span></span></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> A nyugati imperializmus és gyarmatosítás, a
vallási bigottság és az intolerancia megnyilvánulásaként tartják ma sokan
számon a <a href="http://listverse.com/2007/08/07/the-8-crusades-explained/">keresztes
hadjáratokat</a>, amelyet az <a href="http://mandiner.blog.hu/2011/06/10/a_spanyol_es_a_romai_inkvizicio">inkvizíció</a>
mellett szoktak emlegetni, mint a kereszténység morális megsemmisülésének
bizonyítékat. Tévesen: a keresztes hadjáratok ugyanis alapvetően védekező célt
szolgáltak.<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> Az <i>Intercollegiate
Review</i> 2011. tavaszi számában Paul F. Crawford <a href="http://www.firstprinciplesjournal.com/articles.aspx?article=1483">négy
mítoszt cáfol meg</a> a keresztes hadjáratokkal kapcsolatban. Az első az, hogy
a keresztes hadjáratok előzmények nélküli támadások voltak a muszlim világ
felé. Valójában az első hadjárat idejére már 450 éve harcban állt a terjedő
iszlám a kereszténységgel. 632-ben, az iszlámot megalapító Mohamed halálakor
Egyiptom, Palesztina, Szíria, Kis-Ázsia, Észak-Afrika mind keresztény területek
voltak. Gondoljunk csak bele, a Római Birodalom a mediterráneum területét
ölelte fel. A kereszténység Palesztinában született meg, első nagy központjai
is azon a környéken voltak. Ezeken a területeken a kereszténység volt a
túlnyomó többség vallása, de még Perzsiában is voltak olyan keresztény
kisebbségek, mint a nesztoriánusok, és Arábiában is sok keresztény közösség
működött.<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><a name="more2986421"></a><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> Nem sokkal Mohamed
halála után, 638-ban a muzulmánok már elfoglalták Jeruzsálemet, 717-18-ban
pedig szerencsére sikertelenül próbálták meg bevenni Konstantinápolyt. 732-re
viszont a keresztények elvesztették Kis-Ázsiát, Észak-Afrikát Egyiptommal,
Palesztinát, Szíriát, de még a leendő Spanyolország és Franciaország déli
részét is. Arábiából kipaterolták a keresztényeket és a zsidókat, a perzsiai
keresztényekre is nehéz idők köszöntöttek. Az egykori Római Birodalom
kétharmada muzulmán kézre került. Később aztán Észak-Afrikából indítottak
támadásokat a Földközi-tenger szigetei ellen, és a muszlim kalózok a
szárazföldre is bemerészkedtek, Rómát is veszélyeztették. 850 és 950 közt
muszlim kalózfészkek létesültek az észak-olasz és dél-francia partok mentén,
rengeteg bencés szerzetes kénytelen volt elhagyni kolostorát, és a Pápai
Államba is behatoltak a kalózok. <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> A keresztény
zarándokok mindezen huzavonák ellenére, egészen a 10. századig viszonylagos
szabadságot élveztek a Szentföldön. Harun al-Rasíd kalifa 801-ben átruházta a
jeruzsálemi keresztény szent helyek tulajdonjogát Nagy Károlyra, és elküldte
neki a Szent Sír-bazilika kulcsainak másolatát a béke iránti
elkötelezettségének jeléül. A Bizánci Birodalom rengeteg területet
vesztett, de 940 és 970 közt Szíria és Palesztina egy részét sikerült
visszahódítani Názárettel együtt. Jeruzsálemig nem jutottak el, Aleppó és
Antiochia pedig hamarost újra muszlim kézre került. A Szíriát 966-ban újra elfoglaló
dzsihádisták Jeruzsálemen töltötték ki haragjukat, felgyújtották a Szent
Sír-bazilika tetejét. 979-ben pedig Ibn Moy kalifa a templom kapuját boríttatta
lángba. Beomlott a kupola, a pátriárka a lángok közt lelte halálát. A templomot
csak 984-ben tudták helyreállítani. <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> Egy hibbant kalifa, a
fátimida al-Hakim (996-1021), miután vereséget szenvedett Bizánctól, birodalma
keresztényein élte ki csalódottságát: megtiltotta a körmeneteket, kiszorította
a köztisztségekből a keresztényeket, tíz év alatt 30 ezer templomot fosztott és
sajátított ki. Elkezdte zaklatni, kivégeztetni a zarándokokat és a zsidókat
is. 1009-ben pedig leromboltatta a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikát,
amelyet teljesen el akart tüntetni a föld színéről, még a születés barlangját
is szét akarta vésetni. Halála után Bizánc tárgyalásokat kezdett a bazilika
újjáépítéséről az utóddal, Ali az-Zahirral, de a dolgok nem tértek vissza
eredeti medrükbe, a zarándokokat tovább zaklatták. 1056-ban például háromszáz
keresztényt utasítottak ki Jeruzsálemből. A zarándokok egyre inkább
csoportosan és felfegyverkezve indultak útnak.<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align:center;margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman"" align="center"><span style="font-size:12pt"><img width="591" height="350" border="0"><span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> Ráadásul megérkeztek a
szeldzsuk törökök, akik 1071-ben Manzikertnél megverték a bizánciakat, 1076-ban
elfoglalták Szíriát, '77-ben pedig Jeruzsálemet. Nem voltak tekintettel a
kialakult keresztény-muszlim modus vivendire, ami a térség arab vezetői és
keresztény lakosai közt alakult ki, hanem vezetőcserékbe kezdtek. A Nyugat-
és Közép-Mediterráneum térségében ekkoriban kisebb keresztény sikerek
születtek, Szicíliától Észak-Afrikáig. Keleten viszont Kilidzs Arszlán az első,
325-ös zsinat helyszínén, Niceában talált új székhelyre, Konstantinápolytól egy
köpésre, kb. száz kilométerre.<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> I. Komnénosz Alexiosz
császár végső elkeseredésében, félretéve az 1054-es egyházszakadás és kölcsönös
kiátkozás miatti ellenérzéseit, a pápához, VII. Gergelyhez fordult segítségért,
aki azonban ekkoriban az invesztitúraharccal volt elfoglalva, így végül utódja,
II. Orbán hirdette meg az első keresztes hadjáratot 1089-ben. Ekkoriban a
keresztény világ öt pátriárkai székhelyéből három volt muszlim kézen
(Jeruzsálem, Antiochia, Alexandria), és a másik kettőt, Rómát, valamint
Konstantinápolyt is érték már támadások.<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> Tovább tekintve az
időben, utóbbi 1453-ban kerül muszlim kézre, mi magyarok pedig jól ismerjük a
törökök Európa elleni támadásainak történetét. Ebből a szempontból nézve a
keresztes hadjáratok a keresztény világ védekező akcióinak sorába illenek. És
feltehetjük azt a kérdést is: a keresztények hányszor próbálták megtámadni
Mekkát vagy Medinát? A válasz természetesen az, hogy egyszer sem. Sohasem volt
szó imperializmusról, vagy a mohamedánok erőszakos megtérítéséről, hanem a
közel-keleti keresztények és a zarándokok védelméről. A pápaság, ismerve az
iszlám tanítását az aposztáziáról, miszerint halál jár a hitehagyónak, nem is
próbálkozott a muzulmánok térítésével, hiszen nem látta értelmét a hullahegyek
gyártásának. Később pedig kifejezetten jó kapcsolatokra törekedett az iszlám
világgal.<span></span></span></p>
<span style="font-size:12pt;font-family:"Times New Roman""><br style="page-break-before:always" clear="all">
</span>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><b><span style="font-size:12pt"> Jeruzsálem ostroma,
muzulmán alattvalók a keresztes államokban</span></b><span style="font-size:12pt"><span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> 1099. július 15-én a
keresztes seregek elfoglalták Jeruzsálemet. A győzelemittas sereg a beszámolók
szerint vérfürdőt rendezett, a katonák a költői túlzás szerint <i>térdig
gázoltak a vérben</i>. A katonák viselkedése rettenetes volt, de a korban
sajnos nem kirívó. A szörnyűségeket az apokaliptikus jelleg hangsúlyozása
végett nagyíthatták fel a krónikások. Az arab források például 70-100 ezer halottról
beszélnek, holott ekkor a városnak tízezer lakosa volt maximum. A roham előtt
pedig az ostromlók engedélyezték a város elhagyását, amit sokezer keresztény,
zsidó és muszlim meg is tett. 88 év múlva azonban a keresztények elvesztették
Jeruzsálemet, 1291-ben pedig Akkon keresztes vára is elesett.<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> Az idők folyamán
létrejött keresztes államokban a mindig és minden időben előforduló
atrocitásokkal együtt a muzulmánok szabadon gyakorolhatták vallásukat,
birtokolhattak földet, építhettek mecseteket és iskolákat, elzarándokolhattak
Mekkába, hívja fel a figyelmet Michael Hesemann a katolikus egyházról szóló
hazugságokat taglaló <a href="http://www.libri.hu/konyv/sotet-alakok.html">könyvében</a>.
Sőt, Ibn Jubayr spanyol muszlim 1180 körül azt írta, amikor a Szentföldön át
Mekkába utazott, hogy a keresztények uralma alatt jobb dolguk van a
muzulmánoknak, mint saját országaikban. Nyilván azokban az időkben más fogalma
volt a népeknek a toleranciáról és pluralizmusról, de a maga módján a középkori
világ kifejezetten pluralista és toleráns volt. <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><b><span style="font-size:12pt"> Anyagi szándékok
vallási köntösben?</span></b><span style="font-size:12pt"><span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> Visszatérve
Crawfordhoz: az általa tárgyalt második mítosz az, hogy a keresztesek csak meg
akartak gazdagodni, a harmadik ezzel kapcsolatos, hogy a vallási indíttatás
csak máz volt, igazából anyagiak vezérelték a hadjáratokat. Ez a vélemény azért
problematikus, mert a keresztes hadjáratok igen drága vállalkozások voltak,
sokan éppen hogy eladták sok mindenüket, hogy útra kelhessenek. A negyedik
keresztes hadjárat Konstantinápoly felé való eltérítésének egyik oka például az
volt, hogy elfogyott a pénz, IX. Lajos francia király hetedik keresztes
hadjárata pedig a korona hatévi bevételét emésztette fel. A keresztes
hadjáratok végső sikertelenségének éppen a folyamatos pénzhiány volt az egyik
oka. A legtöbb keresztes vitéz és hadvezér tisztában volt azzal, hogy nem a
keresztes hadjáratokban fog meggazdagodni. <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align:center;margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman"" align="center"><span style="font-size:12pt"><img width="379" height="236" border="0"><span></span></span></p>
<span style="font-size:12pt;font-family:"Times New Roman""><br style="page-break-before:always" clear="all">
</span>
<p class="MsoNormal" style="text-align:center;margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman"" align="center"><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> Michael Hessemann arra
is felhívja a figyelmet, hogy az első hadjárat vezetői (Bouillon Gottfried,
Normandiai Róbert, Tarentói Boemund, IV. Toulous-i Rajmund, Boulogne-i Balduin
és Flandriai Róbert) közül Balduint kivéve mindenki jelentős grófságok,
hercegségek elsőszülött örökösei voltak, ketten közülük mégis elzálogosították
minden vagyonukat, hogy finanszírozzák a hadjáratot. <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> A keresztes hadjáratok
halálozási rátája is igen magas volt, egy hadtörténész szerint az első hadjárat
résztvevőinek 75 százaléka veszett oda. A keresztes seregekhez önkéntes alapon
lehetett csatlakozni, nem volt behívó, nem volt kötelező. A hadjáratok idején
mindenki tisztában volt vele, sőt a toborzó beszédekben is figyelmeztettek,
hogy a keresztes vitézeknek nélkülözés, szenvedés, sőt akár halál lehet az
osztályrésze. Így aztán a vallási indíttatás igen erős szerepet játszott,
nevezetesen a bűnök bocsánatának ígérete. Egyébként meglátásom szerint minket
minősít, a mi korunkat, hogy minden korábbi esemény mögött is anyagi
érdekeltségű hátsó szándékot látunk. Ez a mi gondolkodásunkról állít ki
bizonyítványt, nem a múlt embereiről. Természetesen voltak, akik meggazdagodtak
a hadjáratokból, de nem ez volt a jellemző. <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"><span> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><b><span style="font-size:12pt"> A gyermekek
keresztes hadjárata</span></b><span style="font-size:12pt"><span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> A vallási
elvakultságot illusztrálandó sokat emlegetett esemény a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyermekek_keresztes_hadj%C3%A1rata">gyermekek
1212-es keresztes hadjárata</a>, amit azért hirdettek volna meg, mert úgy
gondolták, már csak az ártatlan gyermekek segíthetnek a Szentföld megmentésében.
Ezt egy István nevű vendome-i pásztorfiú a Megváltótól kapott levélre s
csodákra hivatkozva hirdette meg a történelemkönyvek szerint. Harmincezres
sereget toborzott, két kereskedő vállalta szállításukat, a hajók azonban
Szicíliánál elsüllyedtek, sokan rabszolgaként végezték. Ugyanekkor a kölni
Miklós is toborzott kb. 20 ezer különböző korú fiút és leányt. Ezek nagy része
az Alpokig sem ért el, mások lombardiai rablók martaléka lettek a történet
szerint.<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> Bozsóky Pál Gerő <a href="http://bookline.hu/product/home%21execute.action?id=2100919078&tabname=antikvarium&type=10&_v=Bozsoky_Pal_Gero_Keresztes_hadjaratok">könyve</a>
szerint a párizsi papság tiltakozott István kezdeményezése ellen, Fülöp Ágost
király azt kérte a sokaságtól, hogy Saint-Denis-i katedrálisban elvégezve
imáit, menjen haza. A német csapat egy része, amelyhez egyébként rengeteg
felnőtt, szolga, paraszt, mindenféle foglalkozású ember csatlakozott, Genovánál
visszafordult, mivel csalódtak, hogy nem nyílt meg nekik a tenger. Egy részük
Rómába ment, ahol a pápa jóindulatúan fogadta, majd hazaküldte őket. Harmadik
részük Brindisibe igyekezett, ahol a helyi püspök megtiltotta a hajóra
szállásukat.<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> Érdekes, hogy a
francia had átvonulásáról nem jegyeztek fel semmit a korabeli krónikák, pedig
ha az megtörténik, biztos nem marad észrevétlen. A tengerhez tartó, visszaforduló
gyermekekről, akiknek egy részét eladták Afrikában rabszolgának, Bozsóky
szerint egy nemzedékkel későbbi krónikások elbeszélésében jelenik meg, a
korabeli dél-francia krónikák sem tudnak róluk semmit. A fő forrásnak tekintett
Albericus Monachus 1250 körüli kéziratai sem állítják, hogy az 1212-es
keresztes gyülekezetek tagjai gyermekek lettek volna. Kifejezései pontos
fordítása: zarándokok, szegények, férfiak és nők. A későbbi vidéki francia
krónikák vidéki, falusi emberekből beszélnek, akik otthagyják jószágaikat.<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> A félreértés a minden
krónika által használt pueri kifejezés miatt született meg, amit az újkorban
egyszerűen gyermeknek fordítottak a tudósok, holott a szövegtől függően
jelenthet fiatal alkalmazottat, szerény beosztású dolgozót, munkást is, házi
alkalmazottat, bérest, szolgát, annak a patriarchiális kornak megfelelően. Az
Ebersheim-krónika a pueri szót a háziszolgákra alkalmazza. A 13-14. századi
számadási könyvek következetesen a puer, pueri szóval jelölik az ideiglenes
mezőgazdasági, ház körüli munkákra elszegődött munkásokat, azaz a béreseket,
napszámosokat. Az akkori gazdasági válságban ezeket az embereket kötötte
legkevésbé bármi is a földhöz, ők voltak a legmobilabbak, és ők valóban képesek
lehettek eljutni<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><b><span style="font-size:12pt"> Muzulmán rekontra?</span></b><span style="font-size:12pt"><span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> A Crawford-féle
negyedik mítosz az, hogy az iszlám világ a keresztes hadjáratok miatt nem
szereti a keresztényeket. Azonban jó, ha tudjuk, hogy a muzulmán világban a 19.
századig nem volt téma a keresztes hadjáratok ideje. Amikor az első világháború
után Stéphen Pichon a későbbi I. Fajszál iraki királlyal tárgyalt, és a francia
diplomata rámutatott, hogy hazája a keresztes hadjáratok ideje óta érdekelt
Szíriában, Fajszál kedélyesen visszakérdezett: Pardon, melyikünk is nyerte meg
a keresztes hadjáratokat? A muzulmánok eddig a keresztes hadjáratokat
egyszerűen a sok keresztény-muzulmán konfliktus egyik fejezeteként tartották
számon.<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align:center;margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman"" align="center"><span style="font-size:12pt"> <img width="560" height="376" border="0"><span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> Az iszlám világ 1899
után fedezte fel újra magának a keresztes hadjáratokat – a nyugatnak
köszönhetően. Ekkoriban kétféle iskola létezett Európában a keresztes hadakról:
a Voltaire-Gibbon-Sir Walter Scott-féle, amely a barbár és agresszív nyugatiak
támadását látta ezekben a békében élő muzulmánok ellen (az ő kései örökösük Sir
Steven Runciman, a keresztes hadjáratok nagy huszadik század közepi mesélője,
akinek alapvető <a href="http://www.libri.hu/konyv/a-keresztes-hadjaratok-tortenete-2.html">könyvét</a>
az Osiris is kiadta); valamint a talán Joseph-François Michaud francia író
nevével fémjelezhető romantikus nézet, amely a keresztes hadjáratokat hősies
küzdelemnek tekintette a muszlim hordák ellen. Továbbá a szekuláris
„imperialisták” is felfedezték maguknak a középkor ezen vállalkozásait, majd
megszületett az arab nacionalizmus, végül pedig a pániszlamizmus, az iszlám
„fundamentalizmus”. Ezek a mozgalmak pedig lecsaptak a keresztes hadjáratokat
barbár imperialisták támadásának tekintő nyugati elképzelésekre. Ironikus, nem?<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><b><span style="font-size:12pt"> Mérleg</span></b><span style="font-size:12pt"><span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> Természetesen nem
rajongunk a háborúkért, amiket rossz dolognak tartunk, az egyik legrosszabbnak,
ami történhet. Ám nem vagyunk pacifisták, sajnos néha szükség van a
háborúskodásra (lásd az igazságos önvédelmi háborúról szóló elméletet),
akármennyire is szomorú ez. Hogy a keresztes háborúkra mennyire volt szükség,
vitathatatlan módon lehetetlen megítélni. Mindenesetre a középkorban, a
lovageszmény virágzása idején a háború sokkal inkább az élet része volt, mint
ma, nálunk, és ugyan valószínűleg horrorisztikusabb és félelmetesebb látványt
nyújtott egy-egy csatatér, mint ma, de szemtől szemben harcoltak, tömegpusztító
fegyverek, robotrepülőgépek, távirányítású bombák nélkül.<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> Nyilván el lehet
vitatkozgatni azon, hogy a <a href="http://lexikon.katolikus.hu/K/keresztes%20hadj%C3%A1rat.html">keresztes
hadjáratok</a> védelmi háborúk voltak-e, mindenesetre a korabeli felfogás így
tekintett rájuk. Azt sem érdemes felhozni, hogy egy területért, ami mondjuk
párszáz éve más fennhatósága alatt áll, lehet-e védelmi háborút indítani. Ne
évtizedes léptékben gondolkozzunk, hiszen a középkori ember élete lehet, hogy
rövidebb volt a miénknél, ám az időt jóval lassabban mérték. Ha a keresztes
hadjáratokat támadó háborúnak tekintjük, akkor a mi török elleni háborúinkat is
annak kellene tekintenünk. Amint az látszik, a keresztény és a muzulmán világ
határán a harcok folyamatosak voltak, a keresztesek nem egy rég elfeledett
területet akartak újra a fennhatóságuk alá vonni. Ráadásul a nyolc keletre irányuló
keresztes hadjárat háromszáz év alatt zajlott le, más háborúk között. <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> A Hesemann által
hivatkozott Egon Flaig, a greifswaldi egyetem professzora 2006 szeptemberében,
a Frankfurter Allgemeine Zeitungban írt <a href="http://www.faz.net/artikel/C30703/essay-der-islam-will-die-welteroberung-30095693.html">esszéjében</a>
leszögezte: II. Orbán pápa jól látta a helyzetet. Ha Konstantinápoly 1100-ban
elesett volna, Európára négyszáz évvel korábban zúdul rá a török sereg, és
talán így létre sem jött volna az ekkoriban alakulni kezdő, virágzó
késő-középkori kultúra: a szabad városok, az alkotmányviták, a katedrálisok, a
reneszánsz és a tudomány fellendülésének világa. A túlkapások pedig, amelyek a
pápákat is elrettentették és tiltakoztak ellenük, ebből a szempontból
másodlagosnak tekinthetők.<span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> <span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin:0mm 0mm 0.0001pt;font-size:10pt;font-family:"Times New Roman""><span style="font-size:12pt"> A középkorban még úgy
gondolták az öntudatos európaiak, hogy meg kell védeni a
civilizációjukat. <span></span></span></p>
<br></div><br></div>