<div dir="ltr">
<div id="gmail-head2">
<div id="gmail-headerBanner" style="background:rgba(0,0,0,0) none repeat scroll 0% 0%">
<div id="gmail-article_header" class="gmail-nbanner">
</div> </div>
</div>
<div id="gmail-main">
<div id="gmail-contents">
<div class="gmail-leftcolumn gmail-col-md-8">
<div id="gmail-article">
<div class="gmail-top">
<div class="gmail-img"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0261/260891_legutko1.jpg" alt="" title="" class="gmail-imgw" style="margin: 0px 0px 0px auto;" width="393" height="196"><div class="gmail-subtitle">Kelet-Nyugat</div></div> <div class="gmail-articletext">
<h1><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180615_ryszard_legutko_interju">Felejtsük el a közép-európai komplexusainkat! – Ryszard Legutko a Mandinernek</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2018. június 15. 08:54</div><div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px"><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180615_ryszard_legutko_interju">http://mandiner.hu/cikk/20180615_ryszard_legutko_interju</a></div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0254/253383_img_0861_ld.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);" align="left"><br><b>Írta: <a href="http://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely">Szilvay Gergely</a></b></div><div class="gmail-clearer"></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
<div class="gmail-clearer"></div>
</div>
<p class="gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A nyugat-európaiak lenéznek minket, de már rájöttek, hogy
nem tudnak minket olyan könnyen irányítani, mint korábban gondolták – </b></span>
mondja Ryszard Legutko lengyel filozófus, a Jog és Igazságosság
EP-képviselője a Mandinernek. Legutkónak a napokban mutatták be A
közönséges ember diadala című kötetét a budapesti Lengyel Intézetben.
Ennek kapcsán beszélgettünk vele.
</p>
<div class="gmail-clr"></div>
<div class="gmail-clr"></div>
<div class="gmail-text">
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Miért <em>The Demon in Democracy</em> a kötete amerikai kiadásának címe, míg az eredeti cím <em>A közönséges ember diadala</em>?</strong><img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga1" class="gmail-ga_img"></span></p>
<p>Nincs emögött semmiféle titok. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az amerikai kiadás rövidített,
kihúztam azokat a részeket, amelyek kifejezetten a lengyel
történelemmel, a lengyel helyzettel kapcsolatosak.</b></span> A lengyel címet, A
közönséges ember diadalát úgy látták, hogy az nem szolgálná megfelelően
az amerikai kiadás érdekeit, ezért javasolták a Demon in Democracy-t.
Először inkább elutasító voltam ezzel szemben, és még más címjavaslataik
is voltak, de végül inkább emellett döntöttem. <img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga2" class="gmail-ga_img"></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Nem azért féltek az eredeti címtől, mert Tocqeville-nak igaza volt, és Amerika tényleg a közönséges emberek demokráciája?</strong></span></p>
<p>Ez az én agyamon is átfutott, de ők nem ezzel indokolták a
változtatást. Kizárólag kereskedelmi indokokkal álltak elő. Egyébként
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>elsőre elfogadták a könyv kiadásának ötletét, és nem avatkoztak bele a
politikailag <span style="background-color:rgb(255,242,204)">inkorrekt </span>nyelvezetembe sem. </b></span></p>
<p><strong>Miért húzta ki az amerikai kiadásból a lengyel történelemre vonatkozó részeket?</strong></p>
<p>Mert <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az amerikaiak nagyrésze nem sokat tud a történelemről, főleg nem
az európai történelemről. Számukra a történelem az amerikai
függetlenségi háborúval kezdődik.</b></span> </p>
<p><strong>Érdekes, hogy az amerikai vagy nyugat-európai történelemre
utaló részeket sosem kell kihúzni egy Közép-Európában kiadott kötetből,
mert az globális történelem, de egy Nyugat-Európában vagy Amerikában
kiadandó kötetnél felmerül a Közép-Európára utaló részek kihúzásának
ötlete, mert ez provinciális. </strong></p>
<p>Nem ők kényszerítették ezt rám, még nem is ők álltak elő az ötlettel.
Ez az én ötletem és döntésem volt, hogy kompaktabbá, feszesebbé tegyem a
könyvet. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Senki nem tudja például az Egyesült Államokban, ki volt
Jaruzelski tábornok. </b></span></p>
<p><strong>Miért nem provinciális az ő történelmük és miért provinciális
a miénk? Nem érdekes, hogy a nyugati filozófusokat teljes
természetességgel olvassuk itt is, mivel mi is a nyugat részének
tekintjük magunkat civilizációsan, de közép-európai filozófusokat nem
olvasnak nyugaton?</strong></p>
<p>Ez igaz. De a világ nem egyszerűen csak nem méltányos és nem
igazságos. Ez mindig így volt. Volt pár gondolkodó, aki látványos
karriert csinált az egész nyugati civilizációban. Ott van például a cseh
író, Kundera. De <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az igaz, hogy a nyugati felfogás Közép-Európáról az, hogy instabil, elmaradott és komplexusos.</b></span></p>
<p>Ez <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a politikában is megmutatkozik, hogy lenéznek minket,</b></span> még akkor
is, ha egyébként nem mondják ki nyíltan. És persze nagylelkűen,
paternalisztikusan segíteni akarnak nekünk. Ez lassan változik
egyébként, többek között az olyan országoknak köszönhetően, mint
Magyarország. De ez sok indulatot is kivált. </p>
<p><strong>Rájöttek, hogy reménytelenek vagyunk?</strong></p>
<p>Nem,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> de rájöttek, hogy nem vagyunk annyira könnyű esetek és nem olyan
egyszerű minket kontrollálni. </b></span>Korábban biztosra vették, hogy elfogadunk
mindent, amit mondanak, most már elbizonytalanodtak. </p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Hogyan fogadták a könyvet kollégái az Európai Parlamentben?</strong></span></p>
<p>Tartottunk a könyvről egy kis konferenciát az Európai Parlamentben,
de tudnia kell, hogy a<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> politikusok egyszerűen nem olvasnak könyveket.
Twittert és Facebookot olvasnak, a repülőn meg újságot. De könyveket
nem. </b></span>Csak nagyon kevesen. Egy kollégám elkezdte olvasni a könyvemet: azt
mondta, hogy nagyon érdekes a könyv, de nagyon provokáló. Szóval
valószínűleg azt hiszi, hogy nem gondolom komolyan, amit a könyvben
írtam. Csak tudatosan megírtam egy karikatúrát és átvágom az olvasókat. </p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Ön egyszerre filozófus a krakkói Jagelló Egyetemen és lengyel
kormánypárti politikus az EP-ben. Magyarországon az egyetemi, független
értelmiségi létet a politizálással összeegyeztetni próbáló politikusok
többnyire baloldaliak voltak, mint Jászi Oszkár, és nem nagyon sikerült
nekik az összeegyeztetés. Önnek hogy megy?</strong></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A kettő segíti egymást, ugyanakkor folyamatosan tanulom a politikát.</b></span> Ez nem úgy megy, hogy ha sok könyvet olvastunk és eltájékozódunk a filozófiában, akkor kapásból jó politikusok leszünk.</p>
<p>Ezt is meg kell tanulni. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A politika művészet, a politika gyakorlat.
Nem lehet úgy politizálni, hogy megtanuljuk az elméletet, aztán
hajrá! Viszont egy rendkívül átpolitizált és rendkívül pártos világban
élünk. Főleg az értelmiségiek! Ők aztán leteszik a voksot kedvenc
pártjuk mellett, és nagyon ellenségesek a többivel szemben! </b></span>Az amerikai
választásokon is láttuk ezt: az értelmiségiek mindenképp szükségét
érezték, hogy megszólaljanak, és szinte mindig Hillary Clinton mellett.
Donald Trumpot utálták. De az értelmiség Lengyelországban is hasonló:
rendkívül pártos és többnyire baloldali. Ugyanakkor a legtöbb professzor
mégiscsak a PiS-ben párttag, nem tudom miért van ez, de talán azért,
mert vannak határozott elképzeléseink és elveink, nem pusztán cinikus
hatalomkergetőkről van szó. De az akadémiai élet általánosságban véve
ellenséges velünk szemben. </p>
<p><strong><span style="background-color:rgb(208,224,227)">A könyve a demokrácia korlátai mellett érvel arisztoteliánus
alapokon, és elutasítja az abszolút demokráciát </span>– azonban az EU-val
szemben is felhozható, hogy technokrata módon korlátozza a demokráciát,
az ön pártja pedig a több demokráciát követelő populistákhoz sorolódik. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">
Mit gondol az úg<span style=""></span>ynevezett populizmusról?</span></strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A populizmussal mint kifejezéssel teljesen <span style="background-color:rgb(234,209,220)">visszaélnek. Kiforgatták</span> a
jelentéséből.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Akit lepopulistáznak, azt nem tekintik </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>komoly
tárgyalópartnernek</b></span>, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>mert szerintük túlságosan érzelmi alapon közelít a
dolgokhoz, primitív és manipulált. Természetesen elutasítom ezt a
megközelítést. Szerintem a lepopulistázott mozgalom általánosságban véve
nagyon egészséges jelenség.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az emberek jó részének ugyanis elege lett</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az európai elit felülről lefelé irányuló megközelítéséből.</b></span></div>
<p>Szóval ez egy egészséges reakció a föderalizmusra és centralizációra.
Láthatjuk ezt az Egyesült Államokban is, meg itt, Európában is,
legújabban pedig Olaszországban. Talán mindez a politikát alakító
eszmékben való lényeges változást mutat. </p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><strong>Mit tehetünk mi, hétköznapi emberek?</strong></span></p>
<p>Mindenekelőtt<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a közép-európaiaknak túl kell lépniük és el kell
felejteniük </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kisebbségi komplexusukat</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Meg kell próbálnunk függetlenül
gondolkodni: nem lehetünk <span style="background-color:rgb(234,209,220)">olyan nyáj, amit az EU-s pásztorok, az EU-s
elit, Juncker, Merkel és Macron vezet.</span> </b></span>Nem vagyunk az ő nyájuk, az ő
bárányaik. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Saját identitásunk és saját történelmi tapasztalataink
vannak. Mindezt meg kell védenünk, és a többiekkel egyenlőként kell
fellépnünk</b></span> az európai színtéren. Ne hagyjuk, hogy megfélemlítsenek
minket!</p>
<p style="text-align:center">***</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Ryszard Legutko (1949): lengyel filozófus, a krakkói
Jagelló Egyetem professzora. A kommunizmus idejében az Arka című
szamizdat szerkesztője volt. A rendszerváltás után megalapította az
Ośrodek Myśli Politycznej nevű agytrösztöt. 2005-től a Jog és
Igazságosság párt színeiben képviselő a lengyel szejmben. 2007-ben
oktatásügyi miniszter, 2007-2009 között Lech Kaczyński elnök
kancelláriájának államtitkára. Jelenleg az Európai Parlament tagja, a
Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójának társelnöke. Számos
kötet szerzője, legutolsó munkája, a The Demon in Democracy 2016-ban
jelent meg Amerikában és A közönséges ember diadala címmel 2018-ban
Magyarországon.</strong></span></p>
<p>2017 nyarán is készítettünk vele <a target="_blank" href="http://mandiner.hu/cikk/20170807_ryszard_legutko_orban_nelkul_rosszabb_volna_az_europai_politika?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201806?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201806">interjút</a>: akkor arról beszélt, hogy <a target="_blank" href="http://mandiner.hu/cikk/20170807_ryszard_legutko_orban_nelkul_rosszabb_volna_az_europai_politika?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201806?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201806">Orbán nélkül rosszabb volna az európai politika</a>.</p></div></div></div></div></div></div></div>
<br></div>