<div dir="ltr">
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180613_nagy_ervin_ami_lovas_istvanrol_eszembe_jutott">Ami Lovas Istvánról eszembe jutott</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2018. június 13. 07:41</div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0041/40594_nagy_ervin.jpg" style="margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);" align="left"><br><span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Nagy Ervin</span> <br><span><a href="http://polgarportal.hu/nagy-ervin-ami-lovas-istvanrol-eszembe-jutott/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201806" target="_blank" id="gmail-count124474" class="gmail-count">Polgár Portál</a><br></span></div><div style="margin:5px 5px 5px 0px"><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180613_nagy_ervin_ami_lovas_istvanrol_eszembe_jutott">http://mandiner.hu/cikk/20180613_nagy_ervin_ami_lovas_istvanrol_eszembe_jutott</a><br><span></span></div><div class="gmail-clearer"></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
<div class="gmail-clearer"></div>
</div>
<p class="gmail-lead">
<b>Példakép voltál egy egész nemzeti érzelmű generáció szemében.</b></p><div class="gmail-text"><p><b>„Emlékszem, mikor először találkoztunk személyesen. Én
22, te 54 voltál. Én egyetemre jártam, te pedig már legendás
újságíróként dolgoztál itthon. Olvastalak, ittam szavaidat. Hallgattalak
téged, mikor csak tehettem, mert ugye voltak nehéz idők a mi politikai
közösségünkre nézve… Pironkodva megvallom, kicsit próbáltalak utánozni
is, mikor először írogattam, de talán ez így volt természetes. Példakép
voltál egy egész nemzeti érzelmű generáció szemében. És ami igazán
meglepett akkor, hogy először te kérdeztél. A kérdésed pedig az volt,
hogy milyenek a húszévesek, mi van az egyetemeken. Mert aggódó és persze
kíváncsi voltál, mert érdekelt az utánad jövő generáció gondolkodása.<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga1" class="gmail-ga_img"></b></p>
<p><b>Pista, ugye hallasz most minket valahol a végtelenben, valahol az
angyalok közt, Isten mellett, kezedben ceruzával és klaviatúrával?<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga2" class="gmail-ga_img"></b></p>
<p><b>Aztán emlékszem, mikor néhány hónap múlva a súlyzóidat mutattad meg.
Nehéz volt… mint a szakma és a küldetés, amit választottál. Engem a
könyveid ugyan jobban érdekeltek, de láttam, hogy te mindig és mindenben
erős akartál lenni – testileg és lelkileg egyaránt.</b></p>
<p><b>Harcban edződtél és harcban éltél – a szavak és gondolatok
fegyverével, a hazádért, a magyarságért. Ugye, emlékszel még rá, hogy
mit mondtál a testi és a lelki erőről a húszéveseknek? Én igen, és adom
is tovább.</b></p>
<p><b>Később többször voltunk együtt fórumon, előadáson, könyvbemutatón. Én
szerényen mögötted a színpadon. Kérdeztelek Németországról, Amerikáról
és a számomra akkor még igencsak titokzatos nemzetközi sajtó
természetéről. És nem volt sosem olyan, hogy ne segítettél volna
megérteni egy-egy fura folyamatot.</b></p>
<p><b>Mint egy iránytű nyelve a homályos üveg alatt – mutattad a helyes
irányt nekünk! Köszönöm, köszönjük, hogy velünk voltál! Hallod, ugye?
Próbálom egyre csak hangosabban mondani… Nehéz. Most nagyon nehéz.”</b></p>
</div><b>
</b><div id="gmail-article_billboard2" class="gmail-nbanner"><b>
<ins class="gmail-adsbygoogle" style="display:inline-block;width:640px;height:360px"><ins id="gmail-aswift_2_expand" style="display:inline-table;border:medium none;height:360px;margin:0px;padding:0px;width:640px;background-color:transparent"><ins id="gmail-aswift_2_anchor" style="display:block;border:medium none;height:360px;margin:0px;padding:0px;width:640px;background-color:transparent"></ins></ins></ins></b>
</div><div class="gmail-clr"></div>
</div>
<div class="gmail-forrasok"> <div class="gmail-sources">
<b>Az eredeti, </b></div></div>
<br></div>