<div dir="ltr">
<p>
</p><div class="gmail-t-center">
                        <header>
                                                                        
                                                                        
                                                    
            <h1 class="gmail-title entry-title">Út a szabadság felé – egy keresztény tanúságtevő vallomása</h1>
            
            <div class="gmail-post-meta-title gmail-post-meta gmail-meta">
                                                <span class="gmail-post-author">
                                    <span> </span> <a href="https://s4c.news/author/puskasbalazs/" title="Puskás Balázs bejegyzése" rel="author">Puskás Balázs</a><br></span></div><div class="gmail-post-meta-title gmail-post-meta gmail-meta"><a href="https://s4c.news/2018/06/04/ut-a-szabadsag-fele-egy-kereszteny-tanusagtevo-vallomasa/">https://s4c.news/2018/06/04/ut-a-szabadsag-fele-egy-kereszteny-tanusagtevo-vallomasa/</a><br><span class="gmail-post-author">                                </span>
                                            </div>
        </header>
                    </div>
                        <div id="gmail-content" class="gmail-content-area gmail-single-content-area" style="overflow:visible;box-sizing:border-box;min-height:1px">
                                                
                        <div class="gmail-theiaStickySidebar" style="padding-top:0px;padding-bottom:1px"><div class="gmail-content gmail-content-single">
                                        <article id="gmail-post-766" class="gmail-post-766 gmail-post gmail-type-post gmail-status-publish gmail-format-standard gmail-has-post-thumbnail gmail-hentry gmail-category-interju gmail-tag-azsia gmail-tag-interju gmail-tag-irak">
        <div class="gmail-post-box">
                                            <div class="gmail-featured-single gmail-margin-20 gmail-clearfix"><img src="https://s4c.news/wp-content/uploads/2018/05/ima-kéz.jpg" class="gmail-attachment-fashionize-featured gmail-size-fashionize-featured gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="291" height="218"></div>
                            <div class="gmail-post-inner">
    <div class="gmail-post-content entry-content gmail-single-post-content">
        
        <p style="text-align:center"><strong>Omar 2015-ben érkezett 
Magyarországra. Két évet töltött itt, aztán továbbment: az az álma, hogy
 eljusson az Egyesült Államokba. Az S4C-nek adott nyilatkozatában 
beszélt egyebek között megtéréséről, törökországi kihívásokról, európai 
vándorlásáról és magyarországi tapasztalatairól. Interjúnk.</strong><span id="gmail-more-766"></span></p>
<p><em>(Az S4C az interjúalany nevét és egyéb adatait személyes biztonsága érdekében megváltoztatta.)</em></p>
<p> </p>
<p><strong>Megtennéd, hogy röviden bemutatkozol? </strong></p>
<p style="text-align:justify">Iraki vagyok, Kurdisztánból származom. A
 családom a szüleimből és a nővéreimből áll, ők most is Irakban élnek. 
35 éves vagyok, mérnöknek tanultam. Muszlim családba születtem, tudod, a
 kurdok mind muszlimok, szunniták. Több mint hét évvel ezelőtt tértem 
meg, keresztény lettem, ez még Irakban történt. Szerettem volna 
gyakorolni az újonnan megtalált vallásomat, de ott, ahol éltem, 
esélytelen keresztény templomot találni. Irak egyébként általában elég 
veszélyes hely a keresztények számára – mi ott másodrangú állampolgárok 
vagyunk. A muszlim világban borzasztó véleménnyel vannak a 
keresztényekről, nem fogadnak el bennünket hívő embereknek. A 
keresztényekre használt szó arabul „hitetlen”. A keresztényekről azt 
tartják, hogy rossz az Istenről alkotott felfogásuk, következésképpen 
egy kereszténynek nincs igazi istenhite.</p>
<p><strong>Egy ilyen környezetben hogyan volt egyáltalán lehetséges megismerkedni a keresztény hittel? Hogyan tértél meg?  </strong></p>
<p style="text-align:justify">Semmit nem tudtam a kereszténységről 
korábban. Arrafelé nincsen templom, nincsenek papok sem. Az egyetlen 
forrásom a televízió volt: libanoni, egyiptomi, amerikai keresztény 
csatornákat néztem, mint például az EWTN, így ismertem meg a keresztény 
tanítást.</p>
<p><strong>Mikor döntöttél úgy, hogy elhagyod Irakot és Európába jössz? </strong></p>
<p style="text-align:justify">Nem akartam Európába jönni, Amerikába 
akartam menni. 2012-ben döntöttem úgy, hogy elindulok. Először Iránba 
mentem, ahol vízumot kérelmeztem Afganisztánba. Tíz nap alatt meg is 
kaptam, továbbmentem Kabulba, ahol benyújtottam a vízumkérelmemet az 
amerikai követségen. Be is hívtak meghallgatásra, de elutasították a 
kérelmemet, és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságához (ENSZ MFB) 
irányítottak. Öt hónapig voltam Kabulban; beadtam a menekültjogi 
státuszra a kérelmemet azzal, hogy az Egyesült Államokba szeretnék 
menni. Az ENSZ MFB semmilyen választ nem adott a kérelmemre, egyáltalán 
semmilyen reakció nem volt a részükről, úgyhogy végül vissza kellett 
mennem Irakba.</p>
<p><strong>Mi történt ezután? Mikor indultál útnak megint? </strong></p>
<p style="text-align:justify">2013-ban Törökországba mentem, majdnem 
két évet töltöttem Isztambulban. Regisztráltam az ENSZ MFB-nél, két 
meghallgatáson vettem részt. Megkérdezték, hová szeretnék menni. Abban 
az időben három opciót ajánlottak: Kanada, USA, Ausztrália. Mondtam, 
hogy az USA-ba szeretnék menni. A két interjút követően soha többet nem 
kaptam választ az ismételt kérdéseimre és kérelmeimre. Többször 
megkérdeztem, hogy miért késlekednek ennyit a válaszadással, de erre a 
kérdésemre sem válaszoltak.</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">Sok idő eltelt válaszok nélkül.</p>
</blockquote>
<p><strong>Ebben az időszakban tudtad gyakorolni a vallásodat? </strong></p>
<p>Igen, tudtam. Isztambulban rendszeresen tudtam templomba járni.</p>
<p><strong>Törökországban milyen a keresztények helyzete? </strong></p>
<p style="text-align:justify">Szerintem illegális egy muszlim számára a
 kereszténységre való áttérés. Legalábbis nekem ez volt a benyomásom. Az
 biztos, hogy nem szeretik, ha egy muzulmán áttér.</p>
<p><strong>Mikor és hogyan döntöttél úgy, hogy Európába jössz? </strong></p>
<p style="text-align:justify">Rengeteg emberrel találkoztam sok 
országból, akik Európába mentek, szóval végül én is úgy döntöttem, hogy 
nekiindulok. A szándékom mindig is az volt, hogy legálisan eljussak az 
Egyesült Államokba, és ez tűnt akkor a legjárhatóbb útnak.</p>
<p style="text-align:justify">Sokan voltak, akik azért indultak el 
Európába, mert az könnyebbnek tűnt, mint vég nélkül várakozni. Ahogy azt
 már mondtam, az ENSZ MFB nem adott választ a kérdéseinkre, fogalmunk 
nem volt, hogy milyen lehetőségeink vannak. Elképzelni sem tudtuk, hogy 
ha végül válaszolnak, mit fognak mondani. Egyáltalán, van esély arra, 
hogy pozitív választ kapunk, hogy valamikor ki tudunk innen jutni? 
Szóval, ahogy sokan mások, végül én is úgy döntöttem, hogy Európába 
jövök.</p>
<p style="text-align:justify">Egy török határvárosba mentem, ahol 
három hetet töltöttem. Ott összehaverkodtam egy sráccal, ő ott dolgozott
 és szintén Európába akart menni, de nem tudta, hogyan. Én elmeséltem 
neki mindazt, amit az interneten találtam, hogy van egy relatíve 
biztonságos útvonal egy görög szigetre, onnan pedig komppal tovább lehet
 menni Athénba, aztán meg tovább, végül pedig Magyarországnál be lehet 
lépni az Európai Unióba. Vettünk közösen egy kis felfújható csónakot 400
 dollárért. A parton rengeteg család volt. Ez a partszakasz egy nemzeti 
parkon belül található, ami rendőri őrizet alatt áll. Szóval, aki le 
akart menni a partra, annak először a parkba kellett belépnie. Az őrök 
figyeltek, nem volt egyszerű lejutni a tengerhez a csónakkal. Végül 
sikerült őket átejteni, egy családdal együtt mentünk be, úgy tettünk, 
mintha egyszerű turisták lennénk, akik csak úszni meg csónakázni 
szeretnének. Aztán elszakadtunk a családtól és elrejtőztünk a fák között
 sötétedésig. Három órát vártunk az erdőben, amíg el tudtunk indulni. 
Három és fél órás volt az út a tengeren a szigetre. Partra szálltunk, 
aztán gyalog mentünk tovább. Rengeteg embert láttunk, mindenhonnan 
jöttek – Afganisztánból, Szíriából, Irakból… Ők mind fizettek az 
embercsempészeknek, mi nem. Egy rendőrőrsön regisztráltunk, onnan egy 
menekülttáborba vittek minket. Három éjszakát töltöttünk ott, levették 
az ujjlenyomatainkat is. Aztán egy nagy komppal átmentünk Athénba, a 
jegyár fejenként 50 euró volt.</p>
<p><strong>Mennyi pénzed volt? Egyáltalán, hogyan tudtál félretenni az utazásra? Törökországban jól kerestél? </strong></p>
<p style="text-align:justify">Az összes pénzem, amit félre tudtam 
tenni. körülbelül 400 dollár volt, amit az utolsó fillérig elköltöttem, 
mielőtt Belgrádba értem.</p>
<p style="text-align:justify">Szóval, megérkeztünk Athénba, ahol 
rögtön vonatra ültünk, amiről egy határhoz közeli városban szálltunk le.
 A vonatjegy csak 7 euróba került. Sajnos azonban onnan már nem volt 
jogosultságunk arra, hogy jegyet vegyünk bármilyen távolabbi 
célállomásra, mert a papírok, amiket adtak nekünk, nem tették lehetővé, 
hogy megvegyük a továbbutazáshoz szükséges buszjegyet. A rendőrség 
mondta nekünk, hogy ennél tovább nem utazhatunk. Úgyhogy nekiindultunk 
gyalog. Harminc kilométert mentünk, amikor egy csempész busz megállt 
mellettünk és hívtak, hogy szálljunk fel, fejenként 15 euróért elvisznek
 a határra. Elfogadtuk.</p>
<p style="text-align:justify">Onnan megint vonattal mentünk tovább, 
úgy ezer menekülttel együtt; mindenki állt a vonaton, egymás 
hegyén-hátán. Éjfélkor érkeztünk meg a szerb határhoz. Egy menekült 
GPS-ét használva illegálisan léptük át a határt. Közel voltunk 
Koszovóhoz. Hallottuk a müezzin énekét, onnan tudtam, hogy az nem lehet 
Szerbia, arra nem megyünk. Aztán volt ott egy kis kanális, azon 
átgázoltunk és megérkeztünk egy autóútra, amin folytattuk gyalog az 
utunkat. Egy ideig egy afrikai csoporttal mentünk, aztán ők fogtak egy 
taxit. Megérkeztünk egy kis faluba, ott álldogált egy kamasz fiú egy 
autóval, megkérdezte, hogy mit szeretnénk, hova tartunk. Azt mondta, ha 
fizetünk, elvisz minket az állomásra. Akkor már alig volt pénzünk. Nálam
 40 euró volt, a barátomnál meg 45. Fejenként harminc eurót fizettünk a 
fuvarért. Elvitt minket egy másik város buszállomására. Már csak 25 
eurónk maradt, de a buszjegy Belgrádba fejenként 20 euróba került. 
Szóval nem tudtuk megvenni. Volt ott egy tízéves forma fiú. Adott nekünk
 tizenöt eurót, így tudtuk megvenni a buszjegyet. Nem tudom pontosan, 
hogy miért segített nekünk, de a mai napig mély hálával gondolok arra, 
amit tett értünk. Megvan a száma, remélem, egy nap meg tudom majd neki 
köszönni. Belgrádban egy parkban aludtunk, két éjszakát töltöttünk ott, 
ez 2015 júliusában volt. Vettünk vonatjegyet a magyar határra. Úgy lett 
pénzünk, hogy eladtam az iPhone 5-öt, amit 400 dollárért vettem még 
Törökországban – 100 dollárt kaptam érte. Akkor még megvolt az 
útlevelem. Aztán a határon összetéptem, mert azt mondták nekünk, hogy 
nem jó dolog, ha van nálunk útlevél. Mindenki ezt mondta. Összetéptem, 
de előtte készítettem egy fotót róla és a telefon kártyájára mentettem.</p>
<p style="text-align:justify">Egy kukoricamezőn keresztül léptem át a 
magyar határt 2015 nyarán. A határnál egy rendőrautó jött, akkor már 
egyedül voltam. Ez úgy volt, hogy egy buszmegállóban várakoztam, egy 
ember hívta a rendőrséget, ők jöttek és elvittek engem az őrsre. Én 
érkeztem először, utánam még jöttek sokan Szomáliából, Kongóból, 
Nigériából, Afganisztánból, Pakisztánból. A rendőrségen levették az 
ujjlenyomatainkat; regisztráltak bennünket. Aztán átszállítottak minket 
máshová. Volt tolmácsuk.</p>
<p><strong>Hogy bántak veletek a magyar rendfenntartók? Előfordult, hogy agresszíven vagy durván viselkedtek? </strong></p>
<p style="text-align:justify">Nem, egyáltalán nem.</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">A rendőrség nagyon kedvesen bánt velünk.</p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Mikor megtudták, hogy keresztény vagyok,
 azt mondták, el tudnak különíteni a muszlimoktól, ha megfenyegetnének, 
vagy veszélyben érezném magam. De nem kértem ezt, mert ők nem tudták, 
hogy keresztény vagyok, mindig sikerült elkerülni, hogy erről kelljen 
beszélni.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Mit gondolsz, miért hazudtak oly
 sokan az identitásukról, miért tagadták meg a regisztrációt vagy azt, 
hogy ujjlenyomatot vegyenek róluk?  </strong></p>
<p style="text-align:justify">Arról, hogy miért nem mondtak igazat 
magukról, csak találgatni tudok, de azt gondolom, hogy leginkább azért, 
mert olyan országokból jöttek, ahol nem voltak igazán veszélyben. 
Például</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">volt egy férfi, aki Tunéziából jött, de azt mondta magáról, hogy iraki, hogy így menekültstátuszhoz juthasson.</p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Voltak köztük bűnözők is. Rengeteg 
embert láttam drogokat árulni a táborokban. Nagyon sokan közülük csak 
azért jöttek, mert tetszik nekik az európai életvitel. A szegény emberek
 otthon maradtak. Akik az embercsempészekkel jöttek, azok nem szegények,
 azok legalább a középosztály, vagy néha gazdag emberek. A szegény 
otthon marad. </p>
<p><strong>Mit gondolsz arról, hogy Magyarország határán kerítést építettek? </strong></p>
<p style="text-align:justify">Én azt gondolom, hogy minél nagyobb a 
biztonság, annál jobb. A nyitott határ nem jó, az a jó, ha az emberek 
legálisan jönnek. Ésszerűbb így, mint csak válogatás nélkül mindenkit 
beengedni.</p>
<p><strong>Mi a helyzet a te régiódban lévő országokkal? Amennyire én tudom, ők nem fogadnak be menekülteket. Ez igaz? </strong></p>
<p style="text-align:justify">Az én régiómban Törökország az egyetlen,
 amelyik befogad menekülteket, meg még Jordániában is van egy zárt 
tábor, de ott nem lehet kijárni a városba. És Törökországban sem adnak 
tartózkodási engedélyt. Én legálisan, vízummal léptem be, de a 
legtöbben, akik ott dolgoznak, mindenféle papír nélkül vannak, napi több
 mint tizenkét órát töltenek munkával, sokszor nem kapják meg a 
fizetésüket. A főnök lelép a pénzükkel. Velem is előfordult; a rendőrség
 nem segít, nem érdekli őket. A kormány teszi lehetővé ezt a helyzetet, 
hogy illegálisan dolgozzon ennyi ember és kihasználják őket. Ők a 
növekvő török gazdaság motorja. És amit megkeresel, nagyrészt azt is 
ételre meg szállásra költöd. A menekültek ezért legtöbb esetben ott 
ragadnak Törökországban.</p>
<p><strong>Magyarországon ilyen volt az élet? </strong></p>
<p style="text-align:justify">Miután levették az ujjlenyomatainkat a 
határon, kaptunk egy vonatjegyet, elküldtek minket egy táborba. Ott 
regisztráltak engem, és három hónapig ott voltam. Ott volt az első 
meghallgatásom a bevándorlásiakkal. Fodrászként dolgoztam, 500 forintot 
kértem egy hajvágásért. Kialakult ott egy amolyan piacféle, mindenki 
próbált megélni, ahogy tudott. Később a tábort bezárták, áttettek egy 
másikba, ami egy mezőgazdasági terület mellett volt, konténerekben 
laktunk. Végigmentem a bevándorlási eljáráson – végül pedig úgy 
döntöttem, hogy továbbmegyek, és elhagyom Magyarországot.</p>
<p><strong>Mik a terveid? Maradsz Európában? Vagy még mindig az USA a cél? </strong></p></div></div></div></article></div></div></div>

<br><p></p><p>Még mindig az Egyesült Államokba szeretnék menni.</p>
<p> </p>
<p><strong>Puskás Balázs</strong></p>

<br></div>