<div dir="ltr">
<div class="gmail-articletext">
                
                <h1><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180524_gabor_laszlo_migransok_es_terroristak">Migránsok és terroristák</a></h1>
                <div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2018. május 24. 10:36</div>
                                <div style="margin:5px 5px 5px 0px"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0258/257503_gabor_laszlo.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);" align="left"><br><span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Gábor László</span> <br><span><a href="https://888.hu/article-migransok-es-terroristak?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201805" target="_blank" id="gmail-count124079" class="gmail-count">http://mandiner.hu/cikk/20180524_gabor_laszlo_migransok_es_terroristak</a></span></div><div class="gmail-clearer"></div>
                                
        
        <div class="gmail-info">
            <div>
                        </div>
            <div>
               
            </div>
            
            <div class="gmail-clearer"></div>
        </div>
       

                
        <p class="gmail-lead">
            Párizsban vagyok és félek.
        </p>
                
        

                                            <div class="gmail-clr"></div>
                            
                <div class="gmail-clr"></div>
        
        <div class="gmail-text">
            <p>„Nehéz megfogalmazni, hogy hol van az a határ, ami előtt 
az ember még nem fél; és hol található az, ami után már igen. Nálam most
 jött el ez a pillanat. Párizsban vagyok és félek.<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga1" class="gmail-ga_img"></p>

<p>Párizs, Bataclan, Stade de France, Nizza, aztán a gyönyörű kisváros, 
ahol a 86 éves pap torkát vágták el, egy kevésbé szép város, ahol a 
túszok mellett egy csendőrtiszt torkát vágta el egy migráns, aztán 
kétszer is a Champs-Elysées, és így tovább. Valahogy mindig sikeresen 
tudtam manipulálni magam minden franciaországi terrorhír után. 
Lehetetlen, hogy éppen azon a teraszon fogok ülni, amit megtámadnak, 
lehetetlen, hogy majd éppen azon a meccsen fognak robbantani, ahol én is
 kint vagyok, meg hát évente három-négy francia focimeccsnél többre 
úgysem megyek ki. És legfőképpen: lehetetlen, hogy a francia kormány 
továbbra sem csinál semmit. Nem bíztam különösebben Francois 
Hollande-ban, még kevésbé Macronban, de hát akármennyire is az 
értelmetlen ideológia foglyai, csak csinálnak valamit. Így nem lehet 
élni, ezt ők is tudják – gondoltam.<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga2" class="gmail-ga_img"></p>

<p>Amikor múlt szombaton egy újabb migráns gyilkolt Párizsban – elvágta 
egy járókelő torkát, négyet megsebesített –, már nem tudtam magam tovább
 meggyőzni, hogy rend lesz Franciaországban. Hogy eljön a normalitás 
ideje. Akármennyire is naivnak, esetleg önzőnek tűnik, furcsán, 
személyesen érintett a terrortámadással kapcsolatba hozható két 
helyszín. Az egyik, ahol a migráns gyilkolt, a másik, ahol lakott.</p>

<p>A régi Operaháznál gyilkolt, régebben nagyon sokszor laktam ott. Ha a
 francia ismerősöm konyhaablakából kinézek, látom az utcát, ahol Khamzat
 Azimov elvágta a francia fiatalember torkát, látom az úttestet, ahol az
 ártatlan ember holtteste feküdt. A terrorista Párizs egyik 
leggyönyörűbb negyedében gyilkolt. És egyik legborzalmasabb részén 
lakott. A La Goutte d’Or negyedben. Ahhoz közel, ahol az utóbbi tíz 
évben szoktam lakni, ha Párizsban vagyok. Ha metróval jövök vagy megyek,
 pontosan ott szállok le, annál a metrómegállónál, ahol a rendőrségi 
hírek szerint a terrorista most felszállt a metróra, hogy gyilkolni 
induljon. A metrómegálló borzalmas környéken van. Igaz, ha három percig 
gyalogolok és hazaérek, az már a Sacré-Coeur. Párizs egyik legszebb 
része.</p>

<p>Mert Párizsban ilyen hihetetlen közelségben van a szépség és a 
borzalom. A Chateau Rouge metrómegálló, ahol egy átlagember sötétedés 
után nem mer leszállni (télen tehát már este hatkor sem). Viszont másik 
irányban ott az Abbesses metrómegálló, és látom Picasso, Monet, Puccini,
 Céline, Aznavour és giccs vagy nem giccs, de Amélie Poulain terét. Két 
metrómegálló – ahol lakom, az szinte a kettő között van. Ha lusta 
vagyok, a kicsit közelebbi felé megyek, a szörnyű rész felé. Ha 
sötétedik, a messzibb felé. Európa egyik legborzalmasabb része itt, az 
európai kultúra egyik legszebb arca ott.</p>

<p>2015 óta azt hitettem el magammal, hogy Franciaország azért nem 
annyira a Chateau Rouge, hanem inkább az Abbesses. Eddig sikerült. 
Mostanáig.”</p>
        </div>
                                    <div id="gmail-article_billboard2" class="gmail-nbanner">


<ins class="gmail-adsbygoogle" style="display:inline-block;width:640px;height:360px"><ins id="gmail-aswift_2_expand" style="display:inline-table;border:medium none;height:360px;margin:0px;padding:0px;width:640px;background-color:transparent"><ins id="gmail-aswift_2_anchor" style="display:block;border:medium none;height:360px;margin:0px;padding:0px;width:640px;background-color:transparent"></ins></ins></ins>

</div><div class="gmail-clr"></div>
                                    </div>
        



    


<div class="gmail-forrasok">    <div class="gmail-sources">
                <b>Az eredeti, teljes írást <a href="https://888.hu/article-migransok-es-terroristak?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201805" target="_blank" id="gmail-count124079" class="gmail-count">itt olvashatja el</a>.</b>
            </div>
     

     <table style="margin:0px 0px 10px">
          <tbody><tr>
       <td style="text-align:right"><span class="gmail-forrascim"></span></td>
       <td><a href="https://888.hu/article-migransok-es-terroristak" target="_blank"><span class="gmail-cim"></span></a></td>
              </tr>
         </tbody></table>

</div><div class="gmail-taglist"><a href="http://mandiner.hu/tag/velemeny/"></a></div>

<br></div>