<div dir="ltr">
<header>
<h1>Miért támogassa  az állam a keresztény közösségeket?</h1>
<h2><a href="http://magyarhirlap.hu/cikk/116646/Miert_tamogassa__az_allam_a_kereszteny_kozossegeket" target="_blank">http://magyarhirlap.hu/cikk/11<wbr>6646/Miert_tamogassa__az_allam<wbr>_a_kereszteny_kozossegeket</a><br></h2><h2>Fontos, hogy kiálljunk az egyházak által lényegesnek tartott olyan 
erkölcsi értékek, elvek mellett, mint a házasság férfi és nő között, a 
szülői szerepek „hagyományos” értelmezése</h2>
<p class="m_1843579952219264967m_-2030749733567482269m_-5982519969212315354gmail-meta">
<a href="http://magyarhirlap.hu/tart/kereses?HNDTYPE=SEARCH&name=doc&page=1&fld_in_content=1&fld_title=&fld_sort=score&fld_keyword=&fld_author=691" target="_blank">Horváth Péter</a> – 2018.04.26. 03:42 <a class="m_1843579952219264967m_-2030749733567482269m_-5982519969212315354gmail-printit"></a></p>
<div class="m_1843579952219264967m_-2030749733567482269m_-5982519969212315354gmail-lead">Régebben olvastam egy cikket, amely a hit és az 
egészség kapcsolatáról megrendezett konferenciáról számolt be. Azóta, 
másfél évtizede éve érlelődik bennem a gondolat, hogy továbbgondolva az 
ott elhangzottakat, megvizsgáljam annak közvetett közgazdasági hatásait 
is.</div>
</header><p><a class="m_1843579952219264967m_-2030749733567482269m_-5982519969212315354gmail-zoomable" href="http://magyarhirlap.hu/mh/webimage/7/5/4/3/4/wimage/hatter.jpg" target="_blank"><img class="m_1843579952219264967m_-2030749733567482269m_-5982519969212315354gmail-zoomable" src="http://magyarhirlap.hu/mh/webimage/7/5/4/3/4/wimage/hatter.jpg" alt="hatter" style="margin-right:0px" width="297" border="0" height="183"></a><span class="m_1843579952219264967m_-2030749733567482269m_-5982519969212315354gmail-picsub"><br></span></p><p><span class="m_1843579952219264967m_-2030749733567482269m_-5982519969212315354gmail-picsub">Ég és föld között. Az emberiség jövőjének legfontosabb szereplői a  gyerekek (Fotó: MH)</span><br><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
 300–400 magyar orvos és több külföldi neves előadó részvételével 
megrendeze<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span></span></span>tt szakmai fórumon olyan tudományos kutatási eredményeket 
</b></span>ismertettek, amelyek arra világítottak rá, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a hitnek jóval 
szerteágazóbb (kedvező) élettani hatásai vannak, mint azt gondolnánk. </b></span><br><br><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Vallás és egészség</b></span><br><br>A
 teljesség igénye nélkül felsorolva, arról számoltak be a kutatók, hogy 
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>azoknál a személyeknél, akik hetente legaláb<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span></span></span>b egyszer eljárnak 
valamilyen vallási közösségbe, és naponta egyszer imádkoznak, mérhetően 
fiatalabb az immunrendszerük, a vérnyomásuk statisztikailag alacsonyabb,
 kevesebb az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">agyvérzés és a szívinfarktus.</span><br></b></span><br>A nyitott szívműtétek 
után tizennégyszer magasabb a mortalitása azoknak, akik nem hisznek 
Istenben. Megfigyelték, hogy a bevezetőben említett adat szerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a 
mélyen hívő emberek átlagosan hét évvel élnek tovább,</b></span> mint nem hívő 
társaik. Ugyanezeket az adatokat támasztja alá a Berkley Egyetem ötezer 
fős kutatása, amely arra világít rá, hogy azok az emberek, akik a ’60-as
 években templomba jártak, nagyságrendekkel többen voltak életben, mint a
 nem hívők, holott a ’60-as években jellemzően azok jártak inkább 
templomba, akik valamilyen betegségben szenvedtek. Ezeket az adatokat 
elemzi és egészíti ki újabb kutatási eredményekkel kiváló doktori 
értekezésében Forgács Anna. Az általa hivatkozott tizenhét felmérés 
újabb bizonysággal szolgál a hit és az egészség kapcsolatára. Eszerint a
 Yale Egyetemen folytatott kutatások alapján megállapították, hogy a 
kevésbé vallásos idős emberek mortalitási rátája kétszerese a 
vallásosabbakénak. <br><br>A Duke University által készített vizsgálat 
megállapította, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a hetente egyszer templomba járóknak fele akkora 
eséllyel lesz – a bizonyos<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> daganatos megbetegedésekért felelős – 
megemelkedett </span>interleukin-6-szintjük a vérben, mint</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a vallásukat ilyen 
rendszerességgel nem gyakorlóké</b></span>. Tovább folytatva a sort, a University 
of Texas kutatói arra jutottak, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a gyakran templomba járók csoportja
 egészségesebb, mint</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a ritkán járóké</b></span>, sőt még azt a hipotézist is 
felállították, hogy a lanyha vallásgyakorlás a különböző megbetegedések,
 illetve halálozások kockázati tényezője lehet. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Több kutatás igazolja </b></span>
azt,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> hogy a vallásos betegek gyorsabban gyógyulnak. </b></span>Az American Journal 
of Psychiatry vizsgálatai alapján kimutatták, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a vallásosan 
elkötelezett emberek kevésbé voltak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">depresszívek,</span> rövidebb ideig 
tartózkodtak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kórházban</span>, és hosszabb sétát tudtak tenni, mint </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>kevésbé 
vallásos társaik.</b></span><br><br><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mindezeket megerősíti egy magyar kutatás is</b></span>: a 
SOTE Magatartás-kutató Intézetének egykori professzor asszonya, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kopp 
Mária férjével, Skrabski Árpáddal közösen végzett vizsgálatai meglepően 
összecsengenek az amerikai adatokkal. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">A 12 500 személy bevonásával 
készült vizsgálat szerint</span> akik rendszeresen járnak templomba, negyvenkét
 százalékkal kevesebb <span style="background-color:rgb(234,209,220)">cigarettát</span> szívnak el naponta, mint a nem hívők. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A
 töményital-fogyasztásban</span> csaknem kétszeres a különbség a két csoport 
között.</b></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A munkából lényegesen kevesebbet hiányoznak azok, akik 
rendszeres vallásgyakorlók.</b></span> Érdekes módon <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a maguk módján vallásos 
emberek vannak táppénzen a legtöbbet. </b></span>Nem meglepő, hogy a hívők sokkal 
kevésbé depressziósak, mint a társadalom többi része, és saját 
megítélésük szerint az általános egészségi állapotuk is jobb. Négyszer 
annyi maga módján vallásos ember szed a nehéz élethelyzetekben 
nyugtatót, mint ahány templomba járó, és még ennél is nagyobb a 
különbség aszerint, hogy bánatukban evésnek-ivásnak adják-e a fejüket. 
Természetesen ebben a kategóriában is azok vezetnek, akik nem tartoznak 
egyházi közösségekhez. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Aki napi szinten tartja a kapcsolatot Istennel, 
kooperatívabb, kevésbé</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ellenséges</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> nehéz helyzetben számíthat a szüleire
 és a munkatársaira</b></span>. Ez utóbbi kategóriákban nagyságrendekkel rosszabb a
 nem hívők eredménye, noha az ellenségesség és a munkatársi rivalizálás 
sokat csökkent az utóbbi évtizedekben.<br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><br><b>A kulcs a gyerek</b></span><br><br>Mindezeket
 kiegészítve, egyházi tapasztalatok alapján kimuta<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span></span></span>tható, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az 
elkötelezett keresztény közösségekben nagyobb a gyermekvállalási 
hajlandóság, több a gyermek.</b></span> Egy mikro adatfelvétel adatait idehozva: 
egyik egyházi közösségünkben az átlag gyermekszám 3,6, a másik kis 
közösségünkben kerek 4, míg a gyermekeim közösségében 4,2 a 
családonkénti gyermekátlag. Azt hiszem, hogy egyetérthetünk abban, hogy 
ha ez a tendencia érvényesülne ma Magyarországon és a határon túli 
magyar közösségekben, akkor a népességfogyás kérdésével vajmi keveset 
kellene foglalkozni.<br><br>Fontos megemlíteni, hogy ezek az eredmények 
főként keresztény közegben születtek, azaz a kutatások rávilágítanak 
arra, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a keresztény tanítás nemcsak spirituális téren értelmezhető, 
hanem a mindennapi életben is kifejti jótékony hatását gyakorlati 
alkalmazhatóságával, mely nemcsak a földöntúli üdvösséget hirdeti, hanem
 a földi jólétre és boldogulásra is van válasza. </b></span><br><br><b>Így kifizetődőbb</b><br><br>Mindezen
 kedvező hatások mögé nézve sorba vehetjük, hogy az egyes folyamatoknak 
milyen közgazdasági kihatásai vannak. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azzal, hogy az állam polgárainak 
egy csoportja ritkábban <span style="background-color:rgb(234,209,220)">betegszik meg</span>, vagy ha <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megbetegszik is</span>, 
gyorsabban felgyógyul, egészségesebb mind mentálisan, mind fizikálisan, 
kisebb a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mortalitása,</span> azzal kevesebb költséget jelent a 
társadalombiztosításnak, beleértve a gyógyszerkasszát is. A keresztény 
emberek azáltal, hogy stabilabb (férfi és nő között létrejött) 
házasságban élnek, kevesebb <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a válás</span> a körükben, így a gyermekeiket (és 
magukat) sem teszik ki azoknak a traumáknak, amelyeket egy válás okoz.</b></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
 stabilabb háttérnek és a hit személyiségformáló erejének köszönhetően 
ezek a gyermekek az oktatási rendszerbe és a társadalomba is könnyebben 
beilleszkednek, ott jobban megállják a helyüket. Mivel a keresztény 
egyházak hazánkban egyértelműen elutasítják <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az azonos neműek</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">házasságát 
és együttélését,</span> ezáltal egészségesebb és jobban teljesítő gyermekeket 
nevelnek (erről Mark Regnerus és Paul Sullins tett közzé bizonyító erejű
 kutatási eredményeket).  Így az oktatás is jobb színvonalon 
működtethető, és<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a pszichés és értelmi zavarok</span> kezelésére létrehozott 
állami és magánellátórendszerek<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> leterheltsége </span>– és ezzel együtt 
költségigénye – is kisebb. </b></span>Mindemellett azáltal, hogy a keresztény 
emberek kevesebbet hiányoznak a munkahelyükről, és lelkiismeretesebben 
végzik el a feladatukat, toleránsabbak és kooperatívabbak a 
munkatársaikkal szemben, ezáltal hatékonyabb, jobb munkaerőnek 
bizonyulnak, melynek forintosítható eredményei vannak. A kutatások 
mindemellett arra engednek következtetni, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> minél erősebb egy egyházi
 közösség, annál jobban érvényesülnek ezek a hatások. </b></span>Mi következik 
mindebből? Alapvetően az, hogy a balliberális és neomarxista csoportok 
követeléseivel szemben <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az államnak </b></span>nemhogy meg kell szüntetnie az 
egyházak támogatását, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egyenesen elemi érdeke a keresztény 
közösségek támogatása! </b></span>Érdeke azért is, mert a teljes társadalomnak, a 
támogatásban közvetlenül nem érintett állampolgároknak is közvetett 
haszna származik a keresztény közösségek támogatásából a cikkben 
felsorolt pozitívumok miatt! Terjedelmi okokból most nem hozom ide <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az 
egyházak társadalomra gyakorolt egyéb kedvező hatását, mint például a 
szociális, oktatási területen, szenvedélybeteg-ellátásban, 
idősgondozásban  folytatott tevékenységeket. </b></span><br><br><b>Értékek mértéke</b><br><br>A
 támogatást persze többféleképpen lehet érteni, de elmondható, hogy 
mindaz, ami az adott keresztény közösség gyarapodását, bővülését, 
tevékenységének szabadabb kifejtését elősegíti, azt ezek az elvek és 
logika alapján az államnak támogatnia kell. Ez a támogatás lehet anyagi,
 erkölcsi, és jogi is. Ez utóbbi két feltételhez egyáltalán nem 
mellékesen hozzáfűzném, fontos, hogy az állam kiálljon az egyházak által
 lényegesnek tartott olyan erkölcsi értékek, elvek mellett, mint a 
házasság férfi és nő között, a szülői szerepek „hagyományos” 
értelmezése, az abortusz visszaszorítása, az eutanázia elutasítása, a 
hagyományos családmodell melletti határozott kiállás és a nyugaton egyre
 nagyobb teret hódító genderdiktatúra elleni küzdelem.<br><br>Mindez 
természetesen nem jelenti azt, hogy mindenki, aki keresztény (vagy annak
 tartja magát!), az jó munkaerő, aki nem betegszik meg, és tovább él, és
 aki nem keresztény, az a „futottak még” kategóriába tartozik. Ezek a 
kutatások irányokat, tendenciákat rögzítettek, melyek egy értékrend, egy
 világkép és a transzcendens szerepének jelentőségét mutatták be.<br><br><b>Bibliai hétköznapok</b><br><br>Összegezve
 mindezt: a kutatási eredmények és az ebből levont következtetések 
alapján megállapítható, hogy keresztény állampolgáraira kevesebbet kell 
költenie az államnak, emellett a hívő emberek többletértéket állítanak 
elő, ezért közgazdasági értelemben a keresztény embereknek egyfajta 
„többlethasznosságuk” van a vallásukat nem gyakorlókkal, a maguk módján 
gyakorlókkal és az ateistákkal szemben. Igazolódik, hogy az Isten 
sugalmazására megalkotott Biblia nemcsak elvont elméleti tanítás, hanem a
 mindennapi boldogsághoz és boldoguláshoz is a legjobb receptet adja. <br><br>Manapság,
 amikor egy kimutatás alapján 4–5 percenként ölnek meg a világon egy 
keresztény embert a hitéért, tudatában kell lennünk a keresztény vallás 
értékeinek, ez azonban nem vezethet sem elbizakodottsághoz, sem 
felsőbbrendűségi tudathoz, ehelyett átérezve mindezek felelősségét, 
kellő alázattal, szerénységgel, de határozottan kell vállalni 
meggyőződésünket! <br><br><i>A szerző közgazdász, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese.</i></p>

<br></div>