<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">„Leborulok a legkisebbek előtt” – Böjte Csaba volt Tóni atya vendége </h1>
<div class="gmail-datum">2018. április 20. péntek 19:58<br><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/-leborulok-legkisebbek-elott-bojte-csaba-volt-toni-atya-vendege">https://www.magyarkurir.hu/hirek/-leborulok-legkisebbek-elott-bojte-csaba-volt-toni-atya-vendege</a><br></div>
<h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Michels Antal józsefvárosi plébános – havonta
megrendezett kávéházi estéinek keretében – Böjte Csaba ferences
szerzetest, a dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítóját kérdezte
életéről, hivatásáról </span>április 19-én a józsefvárosi Nem Adom Fel Cafe
& Barban. </h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86731&img=o_IMG_6332.jpg" rel="lightbox['g86731']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86731&p=1&img=c_IMG_6332.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>KÉPGALÉRIA – klikk a képre!</em></p>
<p>A kávézó alagsora, mint a hasonló rendezvényeken általában, ezúttal
is teljesen megtelt. Tóni atya első kérdésére, milyen gyermek volt,
milyen vágyai voltak,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Böjte Csaba elmondta, papi jelmondata egy
kívánság: az emberiség egy nagy családot alkosson, és egymásnak
testvérei legyünk<span style="background-color:rgb(249,203,156)">. Gyermekként arról ábrándozott, hogy a barátaival
sátorvárost alapít, mert nagyszerű érzés lehet közösségben megélni az
együvé tartozás örömét. Sokat kirándultak, bejárták az erdélyi hegyeket,
letáboroztak a Szent Anna-tónál.</span></b></span></p>
<p>Csaba testvér itt föltette a kérdést:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Az, hogy a tizenkét éves Jézus
eltűnt, azt jelenti-e, hogy Mária és József felelőtlen szülők voltak,
vagy pedig azt, hogy Jézus már korábban is elment „bandázni a
haverokkal”? Az utóbbi a valószínűbb, vagyis hogy a gyermek Jézus is
szeretett a barátokkal lenni, nem ült egész nap Mária szoknyájánál, meg
József lábai körül. Ezért először fel sem tűnt számukra, hogy Jézus
eltűnt.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86731&img=o_IMG_6438.jpg" rel="lightbox['g86731']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86731&p=1&img=c_IMG_6438.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">A ferences szerzetes nem tagadta, hogy a falra mászna, ha az ő
gyerekei olyanokat tennének, amiket ő csinált kamaszként.</span> Nyolcadikos
korában például az egyik barátjával úgy érezték, be kellene járniuk a
világot. Ezért a szüleiktől – Csaba testvér esetében csak az
édesanyjától, hiszen édesapja akkor már nem élt – kölcsönösen elkérették
egymást a távol élő nagyanyjukhoz, majd kimentek az állomásra,
felszálltak egy tehervonatra, amely elvitte őket Bukarestbe. Egy hétig
tartózkodtak ott, miközben a szülők nyugodtak voltak, abban a tudatban,
hogy a nagyszülőknél vannak. Ellenőrzésre nem volt módjuk, hiszen a
telefon ritka kincs volt akkoriban.</b></span></p>
<p>Nem feltétlenül ezzel összefüggésben, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Csaba testvér mégis arra
biztatja a gyerekeket, hogy legyenek önállóak – a létért küzdeni kell,
mindenkor bízva az isteni gondviselésben.</b></span></p>k voltak a példaképei, Böjte Csa<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86731&img=o_IMG_6348.jpg" rel="lightbox['g86731']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86731&p=1&img=c_IMG_6348.jpg" alt="" border="0"></a></p>
Michels Antal kérdésére, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>kik voltak a példaképei, Böjte Csaba Márton
Áron gyulafehérvári püspököt </b></span>említette elsőként, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>aki bérmálta és a
teológiára fölvette őt. </b><b>„Székelyföldön Áron püspök megkerülhetetlen
példakép </b></span>– fogalmazott Csaba testvér. – Mindnyájunknak meg kellene
tanulnunk <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az ő mentalitását, azt, hogy »soha nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ment át kutyába«</span>,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">üldözhették, börtönbe zárhatták, megfigyelhették,</span> mindenkivel
tisztelettel beszélt. </b></span>Leírta azt is, hogy népének sorsa soha nem lehet
közömbös számára. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Márton Áron útja <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a damaszkuszi út, a párbeszéd útja</span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> –
Jézus sem kiabált Saullal, hogy hogy tudott erre vetemedni, még ott
piroslik rajta István diakónus vére! Ehelyett föltette a kérdést: »Saul,
Saul, miért üldözöl engem?«, és megmondta neki, mit kell tennie: az Úr
kiválasztott edényeként sokat kell szenvednie.”
</b></span><p><b><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86731&p=1&img=c_IMG_6421.jpg" alt="" border="0"></b></p>
<p>Az újabb kérdésre, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a tanárai közül voltak-e olyanok, akikre
szívesen emlékszik, Böjte Csaba megemlítette egykori fizikatanárát,
akinek a segítségével eljutott az országos diákolimpiára. „Azok a
tanárok maradnak meg az emlékezetünkben – mutatott rá a ferences
szerzetes –, akik kihozzák belőlünk a maximumot.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egy pedagógusnak, egy
edzőnek az a dolga, hogy a rábízott gyereket kivigye a léte peremére,
hogy ott megtapasztalhassa: van tovább.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Sokszor</b></span> nem a fizikai
adottságaink vagy a politikai környezet<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> korlátoz bennünket, hanem mi
magunk, amikor azt mondogatjuk, hogy csak ennyire vagyunk képesek. Ki se
nézzük </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>magunkból a többet. </b></span>A lét peremére való kivitel azt jelenti,
hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>többek vagyunk, mint amennyit gondolunk magunkról, mint amit a
tükörben látunk.”</b></span></p>
<p>Böjte Csaba kifejtette, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az ember folyamatosan döntéseket hoz élete
során; ha egy ajtó kinyílik, sok másik becsukódik. Legfontosabb, hogy az
ember kitartson. </b></span>Az biztos, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a Jóisten nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">játszik velünk, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem</span> visz
ki bennünket az erdőbe, hogy ott hagyjon minket egyedül egy fa mögött, ő
pedig elbújva nevessen rajtunk, hogy „ezt jól megszívtuk”.</span></b><b> Ha egy
fiatal férfinak azt sugallja, hogy ott van az a szép leány, vedd
feleségül, a lánynak pedig, hogy te pedig menj hozzá, az biztos, hogy
egy életre szól. Isten nem von vissza semmit.</b></span></p>
<p></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Engem elhívott a teológiára, rám bízta az elhagyott gyermekek
gondozását </span></b>– mondta Csaba testvér, és felelevenítette, hogy<span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b> amikor az
egyik tanárkollégája el akart menni Afrikába, missziós munkát végezni, ő
figyelmeztette: ezt a küldetést, az elhagyott gyermekek nevelését,
tanítását közösen vállalták, ez olyan, mintha félbehagyná a munkát. Azt
mondta neki: „<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Együtt kezdtük el, együtt is kell végigvinnünk. Ha
leraktál valahol egy téglát, építsd fel ott a házat. Még akkor is, ha ez
nem mindig könnyű. A lényeg, hogy mindig Istent szolgáljuk,
szeretetben.</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span>És akkor teljesen mindegy, hogy milyen munkát végzünk,
utcát söprünk, perselyezünk vagy prédikálunk a bazilikában. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ki kell
kapálnunk <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a gazt </span>a szívünkből, hogy ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a hiúság, a beképzeltség,</span> hanem a
tiszta szeretet vezessen bennünket az utunkon. </b><b>Oda kell adnunk magukat
teljesen a Jóistennek, akit nem tudunk felülmúlni az ajándékozó
szeretetben.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta
értünk, hogy aki hisz benne, örök élete legyen” –</b></span> idézte a dévai
szerzetes János evangéliumát.</p>
<p>Ezután arról is beszélt, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> hihetetlen élményt jelent számára,
amikor koldusoktól, a legszegényebbektől kap ajándékot. </b></span>Elmesélt két
történetet.</p>
<p></p><b>
</b><p><span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>Van Déván egy szemétdomb, afféle senki földje, ahol azonban mindig él
negyven-ötven szegény család. Csaba testvér gyakran ellátogat ide. Az
egyik alkalommal megszólította egy körülbelül tizenöt éves fiú, és arra
kérte, szentelje fel a házát. „Talán az apád házát” – jegyezte meg a
ferences. A fiú azonban öntudatosan mondta, hogy a saját házáról van
szó. Kiderült, hogy ez a „ház” a szemétből kiszedett gumicsizmákból,
üvegpalackokból, félredobott téglákból épült fel, sárból, földből
egybetapasztva. Mindezt a fiú egyedül végezte. A házikó falára pedig
kiírta: „Isten hozott, drága feleségem!” Arra készült, hogy a kórházból
hazavigye a feleségét, újszülött gyermekükkel együtt, s hogy méltóképpen
fogadhassa őket, ezért kérte meg Csaba testvért otthonuk megáldására.</b></span></p>
<p>Egy másik történet szerint <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>Böjte Csaba hazaengedte téli vakációra az
egyik serdülőkorú kislányt. Egy új, szép farmernadrágban ment el, és
szakadt ruhában jött vissza. Mi történt? – kérdezte Csaba testvér.
Tudta, hogy a gyermek édesapja alkoholista, durva természetű, terror
alatt tartja a családját. Pénzt akart szerezni – azt, hogy milyen
úton-módon, a ferences inkább nem részletezte –, de nem sikerült neki.
Ezért a kislány eladta a farmernadrágját, és így megvolt az étel
karácsonyra, még ajándékokra is futotta. A gyermek elmesélte, hogy bár
az apja szörnyű ember, de ő még emlékszik rá, hogy amikor négy-öt éves
korában leforrázta magát és kórházba vitték, az apja elkísérte, de nem
engedték be; ezért hazament, forró vizet öntött magára, őt is bevitték a
kórházba, és így ápolhatta, gondozhatta a gyermekét.</b></span></p>
<p><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86731&p=1&img=c_IMG_6500.jpg" alt="" border="0"></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az ilyen történeteket hallva leborulok a legkisebbek előtt, akikben
valóban megjelenik Krisztus. Soha ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a látszatokból ítéljünk</span>, mert nem
tudjuk, mi van egy-egy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">tragikus, szomorú </span>élet mögött –</b></span> mondta végül
Böjte Csaba testvér.</p>
<p>Fotó: Lambert Attila</p>
<p>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p>
<br></div>