<div dir="ltr">
<div class="gmail-post-header"><h1 class="gmail-cim entry-title">Hogyan kell odafordítani a másik arcodat?</h1><p><a href="https://777blog.hu/2018/04/10/hogyan-kell-odaforditani-a-masik-arcodat/">https://777blog.hu/2018/04/10/hogyan-kell-odaforditani-a-masik-arcodat/</a><br></p>
</div>
<div class="gmail-post-entry">
<p style="text-align:center"><em>Vajon<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> hogyan tudjuk értelmezni Jézus
mondatát, miszerint</b></span> ha <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>“aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat
is”?</b></span> Ehhez nyújt segítséget az alábbi rövid írás!</em></p>
<p><span id="gmail-more-17675"></span></p><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A másik orcád odafordítása</b></span> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">soha sem
számított<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a népszerű cselekedetek</span> közé még <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a keresztények </span>között sem.
Gyenge, ostoba tettnek tartják a világiak</span></b>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ellenben Jézus mondja:
</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Szeressétek ellenségeiteket”, „tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek
titeket, imádkozzatok ellenségeitekért…”</b></span>(Lukács 6:28-29).<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ez </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nem megy
csak úgy magától</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A bántásra adott válasz gyors és ösztönszerű. Van úgy,
hogy fizikailag vagy szóban ütünk vissza; de majdnem mindig mentálisan
reagálunk, amikor keserűséget és haragot halmozunk fel</b></span> azok ellen,
akikkel nem vagyunk egy hullámhosszon.</p>
<p style="text-align:justify">Meglepő, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ez az ösztönös harag
mennyire kiélezi <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a keresztény vezetők</span> közötti ellenségeskedést,</b></span> amit
gyakran palástolnak, véka alá rejtenek, de az annál inkább valóságos.
Megszokott, mégis kiábrándító és fájdalmas úgy a kereszténység számára
mint a személyes életünkre nézve is.</p>
<p style="text-align:justify">Néhány nappal ezelőtt olvastam egy belső önvizsgálatra sarkalló írást. A könyv címe <em>Miért félek elmondani ki is vagyok igazán? –</em><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
egy amerikai jezsuita, John Powell vezet be általa a személyiség és a
tanácsadás fogalmaiba. Beszél egy emberről, aki naponként egy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">rosszkedvű
</span>árústól veszi az újságot. Az árús r<span style="background-color:rgb(234,209,220)">osszkedvé</span>től függetlenül, a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> napi
provokációk</span> ellenére, a vevő mindig kitartott <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az udvariasság</span> mellett.
Egyik barátja megkérdezte, miért<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> olyan kedves és nyugodt </span>abban a
helyzetben. Az ember azt válaszolta: miért engedné, hogy az árús
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">rosszkedve lehúzza</span> őt, miért kellene <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a másik gorombasága irányt szabjon
</span>az ő viselkedésének.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Úgy tűnik, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a másik orca
odafordítása nem csupán a megbocsátás vagy az erőszakmentesség kérdése, </b></span>
ami alapjában véve a szokásos értelmezés. Voltaképpen ezáltal azt döntöm
el, hogy mennyire engedem a másik embert uralni a személyiségemet és a
viselkedésemet. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha egy goromba embernek gorombán válaszolok ezáltal
átengedem neki az életem fölötti uralmat. A másik haragjára adott
válaszommal megengedem, hogy lehúzzon az ő szintjére.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha erőt veszek magamon és azt mondom:
nem…én nem fogok</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ilymódon reagálni</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>akkor jobban ellenőrzésem alá veszem
a helyzetet, és érettebb vagyok </b></span>mint azelőtt. Természetesen<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> <u>tovább kell
mennünk, mivel az ellenőrzés</u></b></span> nem a miénk, hanem <u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a bennünk levő
Szentléleké.</b></span></u></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Amint a Lélekkel együttműködünk<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ezen
ösztönös reakciók</span> ellenőrzésében, több helyet adunk a kiteljesedésének.</b></span>
Vigyázni kell arra, hogy az olyan reakciók ellenőrzésénél mint amilyen a
harag, fontos elismerni annak létét, nem pedig színlelni a harag
hiányát! Nem könnyű, azonban ha ÉN MAGAM szeretnék lenni, az az érett,
kiegyensúlyozott ember, akit Isten akar látni, ez az egyedüli út.</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify"><u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az az ÉN, aki mindig szeretettel és megértéssel válaszol, az ÉN akiben Jézus látható.</b></span></u></p>
</blockquote>
<p style="text-align:right">(Eddie Askew, 1993)</p>
<p style="text-align:left">Fordította: <strong>G. Deák Melinda</strong></p></div>
<br></div>