<div dir="ltr">
<h1 class="m_-8217665127961579329m_-2910396228111125543gmail-cim">Engedd el a nyakát! – „Megbocsátani? Ezek után? Amikor még bocsánatot sem kér?” </h1>
<div class="m_-8217665127961579329m_-2910396228111125543gmail-datum">2018. április 6. péntek 19:26<br><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/engedd-el-nyakat-megbocsatani-ezek-utan-amikor-meg-bocsanatot-sem-ker" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hir<wbr>ek/engedd-el-nyakat-megbocsata<wbr>ni-ezek-utan-amikor-meg-<wbr>bocsanatot-sem-ker</a><br></div>
<h3 class="m_-8217665127961579329m_-2910396228111125543gmail-lead">Uzsalyné Pécsi Rita írását olvashatják.</h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86354&img=o_398A8366.jpg" rel="lightbox['g86354']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86354&p=1&img=c_398A8366.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Elképzelhető, hogy valakivel olyan konfliktusom keletkezik, amelynek
feloldhatatlan következményei vannak. A másik ember igazságtalansága
jogos neheztelést vált ki belőlem. Ahányszor eszembe jut, vagy meglátom
őt, mindig fájdalmat érzek. Nem tudok szabadulni ettől a maró érzéstől, </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
és valahányszor átgondolom a dolgot, jogosnak érzem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> az indulataimat</span>. </b></span>
Várom, hátha majd közeledik felém, de a bocsánatkérés föl sem merül
benne, talán már szóba sem áll velem. Én pedig<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> úgy érzem, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a vétség </span>
elismerése nélkül nincs mit <span style="background-color:rgb(255,242,204)">megbocsátani</span>…</b></span></p>
<p>Sajnos nem ritka az ilyen helyzet. S jól tudjuk, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a fölgyülemlett
harag idővel számos testi tünet okozója is lehet: vesebajok, keringési
zavarok, allergia, miegymás. Végül pedig akár gyűlöletté is sűrűsödhet
bennünk a harag.</b></span></p>
<p>Jó hír, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> <u>a megbocsátá<span style="background-color:rgb(255,242,204)">s</span></u><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> nem</span> érzelem,</span> hanem<u> döntés kérdése,</u> <u>amit a
másik fél közreműködése nélkül is meghozhatunk</u>.</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> (Szemben a
kiengesztelődéssel, ami mindig kétszemélyes tett.)</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Sajnos azonban <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
megbocsátás</span> nem törli el <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a következményeket</span>, és arra sem számíthatunk,
hogy elmúlik tőle <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a fájdalom</span>.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86354&img=o_398A8420.jpg" rel="lightbox['g86354']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86354&p=1&img=c_398A8420.jpg" alt="" border="0"></a></b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Miben áll ez a döntés? A lényege, hogy elfogadom a másik embert,
annak ellenére, és azzal együtt, amit tett<span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span></b><b> Elengedem az ítéletet, az
igazságtételt.</b></span> Ahogy a Szentírás ajánlja, négyszemközt szembesítem őt a
problémával. Ha nem sikerül, akkor a közösség előtt igyekszem jobb
belátásra bírni, és ha így sem hajlik a békülésre, akkor jön a „tekintsd
pogánynak!”. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mit jelent ez? Csupán annyit, hogy nem lesz feltétlenül a
barátom. Nem kell úgy tennünk, mintha a konfliktus nem állt volna
közénk.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Nyugodtan el lehet ismerni a köztünk lévő <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nézeteltérést.</span></b></span>Nem
járunk majd sörözni vagy kávézni, de köszönök neki, ha szembejön velem,
és nem ítélem meg, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem keresem</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a lehetőséget, hogyan fizethetek meg
neki, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem kívánok</span> rosszat neki </b></span>― vagyis, ahogyan jó mesterem
fogalmazott: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>elengedem a nyakát.</b></span></p>
<p>Hogyan juthatunk el erre a szabadságra? Ez életbevágó kérdés és
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>komoly munka. Mindenkinek az életében adódik olyan kapcsolat, amelyben
meg kell küzdenie ezzel a problémával. Ilyen esetben két, egymás számára
nagyon idegen személyiség szinte kibékíthetetlen felfogása ütközik,
vagy legalábbis <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kölcsönösen irritálja </span>egymást.</b></span> Mit tehetünk ekkor?</p>
<p>A könnyebb megértés kedvéért képzeljük most el ezt a két embert egy
tanmese szereplőiként. Az egyik legyen nyúl, a másik meg sas.</p>
<p><i>Így szól a nyúl a sashoz:</i></p>
<p><i>― Ide figyelj, sas! Te nem vagy ép! Itt ez a káposztaföld, de te
naphosszat ott körözöl a nagy semmiben! Ott fönt játszod magad, mikor
idelenn minden kényelem adott: friss, ropogós eledel, barátságos
domboldal, kellemes üregek… Egyszerűen érthetetlen az, ahogyan élsz!</i></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86354&img=o_398A8374.jpg" rel="lightbox['g86354']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86354&p=1&img=c_398A8374.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Fordítsuk le, mit is jelentenek a nyúl iménti szavai: „Én rendben
vagyok, de te! Képtelenség megérteni, ahogyan gondolkodsz, ahogyan élsz,
ezért természetesen elítélem azt, amilyen vagy.”</p>
<p><i>A sas eközben így morfondírozik magában:</i></p>
<p><i>― Ez a nyúl nem komplett! Itt az arany élet lehetősége! Fölülről
láthatná a dolgokat, mint én, ám ő inkább bebújik egy sáros lyukba, és
ízetlen káposztát rágcsál. Azt hiszi, így megérthet bármit is a tágas
világ csodálatos szabadságából?</i></p>
<p>A sas tehát így gondolkodik ugyanerről a helyzetről: „Én rendben
vagyok, ez világos. A te álláspontod viszont egyszerűen primitív!”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nagyon fontos, hogy nyúl és a sas is, mindketten elfogadják magukat, a
saját énjüket. Ez így van jól. Nem kell letagadnunk az álláspontunkat.
Nem kell megtagadnunk sem a „nyúlságot”, sem a „saslétet”</b></span>. Folytassuk
most képzeletbeli párbeszédünket!</p>
<p><i>A nyúl tovább berzenkedik:</i></p>
<p><i>― Nem tudom megérteni! Tényleg nem tudom megérteni ezt a sast!</i></p>
<p>Nem hazudik magának, nem mondja azt, hogy „mindenkit szeretni kell,
én is úgy szeretem a sasokat”. Jól teszi, hogy őszintén kimondja: „A sas
szerintem nem tudja, mi a jó!” A sas is nyugodtan gondolhatja: „Jó,
hogy sas vagyok, sosem lennék nyúl!”</p>
<p><i>Majd így dünnyög magában a nyuszi:</i></p>
<p><i>― Istenem, megpróbálom őt a te szemeddel látni! Egy kicsit
legalább! Ne haragudj, de máris az jut az eszembe: hogyan tudtál ilyen
állatot kitalálni? És ráadásul még azt mondod rá, hogy jó?</i></p>
<p><i>Bár, ha jobban belegondolok, a sas élete is neked szentelt élet…
Tőled jön, és hozzád megy ő is. Márpedig ki teremtette a sast? Te,
Atyám! Akkor az az undok róka is? És az a rémes sakál is a te
teremtményed?…</i></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Igen, mindenki Isten teremtménye.</b></span> Az az „idióta” is, akivel nekem
ennyi bajom van, aki megbántott, aki otromba és modortalan volt, aki
lenéz, kigúnyol, elgáncsol…. Az ilyen emberek a sasok, rókák, férgek és
pókok az én nyúl-életemben! Tehát helyesen cselekszünk, ha azt mondjuk: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
„Istenem, őt is te alkottad! Nehéz megérteni és elfogadni, hogy
kedvesnek, jónak tudod látni őt.” Ha eljutunk idáig, ezzel kilépünk a
saját nézőpontunkból, és megpróbálunk más szemmel ― a teremtő Isten
szemével ― tekinteni a másik emberre. Ez mindig nagy
erőfeszítéstkövetel. Ám ha sikerül megtennünk, abban a pillanatban
megszakad <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a földhözragadt logika.</span></b></span></p>
<p><i>Ezután azt mondja a nyúl:</i></p>
<p><i>― Sas, te tényleg lehetetlen alak vagy. Semmi baj nem volna, ha
nem lennél, legalábbis nekem nem hiányoznál! De be kell látnom, bármit
is gondolok rólad, Atyám eredeti elképzelése valósul meg benned. Ő
szeret téged.</i></p>
<p><i>Tudod mit? Nem értelek, de engem ez már nem érdekel! Menj Isten hírével! Legyél sas!</i></p>
<p>Figyeljük csak meg! Nem azt mondja a nyúl:„Keblemre, sas! Te vagy a
legklasszabb teremtés, akivel találkoztam!”<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egyszerűen azt tudja mondani:
„Menj Isten hírével!”</span></b></p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span></b><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>És aki képes ezt mondani, az „elengedte a másik nyakát”.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezt a lépést csak úgy tudjuk megtenni, ha felülemelkedünk a saját
világunkon, és nem bosszankodunk tovább a különbségeinken. Az elégséges
távolságot az teremtheti meg, ha más szemmel próbáljuk látni azt, akivel<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
konfliktusunk</span> van. </b></span>Talán úgy is fogalmazhatunk, egy isteni láncszem
megszakítja az ördögi kört. A másikra a saját szempontunkból nézve ez
nem sikerülhetne, mert egyszerűen nem így látjuk őt. Ám <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a nézőpontváltás
segíthet. Természetesen ettől még idegen marad számunkra a másik
személyisége, de kiléphetünk korlátok által meghatározott énünkből, és
láthatjuk őt máshogyan, anélkül, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">leértékelnénk</span> magunkat. </b><b>Jó, ha nem
tagadjuk le, nem fojtjuk el, sőt kimondjuk <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a feszültséget, </span>így belül az
nem dolgozik tovább.</b></span> Természetesen azután is zavarni fog a köztünk lévő
nyilvánvaló ellentét, mégsem lesz belőle keserűség és gyűlölet.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A cél
pedig éppen ez: hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a neheztelésből</span> megbékélés legyen.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86354&img=o_398A8349.jpg" rel="lightbox['g86354']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86354&p=1&img=c_398A8349.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha belegondolunk abba, hogy a szeretet sem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">csupán egy édeskés érzés</span>,
<u>hanem döntés és elköteleződés, a másik ember javának akarása,</u> ugyanúgy,
mint a megbocsátás, akkor ezen a ponton nagyon közel jutunk ahhoz, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
haragunk </span>átfordulhasson az ellentétes irányba, és szeretetdöntéssé
alakulhasson.</b></span> Lehet, hogy erre utal<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a jézusi „szeressétek
ellenségeiteket” már-már lehetetlennek látszó parancsa is</b></span>? Ám <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ezt, azt
hiszem, csak akkor tudjuk megtenni, ha néha kipróbáljuk, milyen szívből
kimondani: „Menj békével, menj Isten hírével!”</b></span></p>
<p><i>Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2018. április 1–8-i húsvéti ünnepi számában jelent meg.</i></p>
<p>Fotó: Lambert Attila</p>
<p>Magyar Kurír</p><br></div>