<html><head><meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=utf-8"></head><body dir="auto"><div></div><div>Kedves Mőci!</div><div>Tényleg igazad van, nem érdekel a kampány és még egy csomó más bizonyság se, bár jó hogy összegyűjtöttétek!</div><div>Ez most a tét, amit Bayer és Pilhal idéznek! Nóra<br><br><br>Továbbított levél kezdete:<br><br></div><blockquote type="cite"><div><b>Feladó:</b> Bajan Peter <<a href="mailto:bajanp@t-online.hu">bajanp@t-online.hu</a>><br><b>Dátum:</b> 2018. április 7. 8:17:50 CEST<br><b>Címzett:</b> Bajánné Babics Nóra <<a href="mailto:bajannora@gmail.com">bajannora@gmail.com</a>>, Baján Domonkos <<a href="mailto:doma_bajan@yahoo.com">doma_bajan@yahoo.com</a>>, Gergely Baján <<a href="mailto:gergely.bajan@gmail.com">gergely.bajan@gmail.com</a>>, Baján András <<a href="mailto:bajan.andras@gmail.com">bajan.andras@gmail.com</a>>, Baján Kristóf <<a href="mailto:kbkrisa3@gmail.com">kbkrisa3@gmail.com</a>>, Baján Zsuzsi <<a href="mailto:zsuzsi.bajan@gmail.com">zsuzsi.bajan@gmail.com</a>>, Babics Zsófia <<a href="mailto:babics.zsofi@t-online.hu">babics.zsofi@t-online.hu</a>>, Babics Miklósné <<a href="mailto:nagyanya89@gmail.com">nagyanya89@gmail.com</a>><br><b>Tárgy:</b> <b>Bayer Zsolt: Ludas Matyi lázadása</b><br><br></div></blockquote><div><span></span></div><blockquote type="cite"><div><meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><div class=""><a href="https://magyaridok.hu/ahelyzet/ludas-matyi-lazadasa-2971669/" class="">https://magyaridok.hu/ahelyzet/ludas-matyi-lazadasa-2971669/</a></div><div class=""><br class=""></div><div class="">Bayer Zsolt: Ludas Matyi lázadása</div><div class=""><br class=""></div><div class=""><p class="">„Talán jogot tanuljak? Nem, (…) nem akarom a jogot tanulmányozni, nem
 akarom az ész ingadozó, bizonytalan, kétértelmű jogait tanulmányozni, 
hanem a szívem jogaihoz akarom tartani magam, és ezeket akarom 
gyakorolni, bármi kifogása legyen is ellene a filozófusok valahány 
rendszerének.” Ezt írta Kleist, mintha csak hősének, Kohlhaas Mihálynak 
bőrébe bújt volna. Ám hiába a jog, a törvény megvetése, Kohlhaas Mihály 
élete és tragédiája akkor is a jog és a törvény körül forog. Mert ez 
(volt) a nyugati út.</p><p class="">S amikor a brandenburgi lócsiszárt méltánytalanság, jogtalanság éri, a
 legutolsó pillanatig jogi úton akar elégtételt venni. Miután jogtalanul
 elveszik két lovát, előbb a szászországi választófejedelemtől vár jogi 
elégtételt, majd a várkapitány segítségét kéri, ezután a brandenburgi 
választófejedelemnél akarja érvényesíteni igazát – és a jogot. A 
törvényt. S amikor mindenhol kudarcot vall, ámokfutó lesz, gyilkos és 
gyújtogató, így válik a „legderekabb emberből” a „legnagyobb 
szörnyeteggé”.</p><p class="">Amikor a mi Ludas Matyinkat jogtalanság, sérelem éri, meg sem próbál 
jogi úton igazságot keresni. A mi Ludas Matyink nem bízik jogban és 
törvényben. Ő mindjárt a legelején kijelenti, hogy maga kezébe veszi 
sorsát, a bosszút, és háromszor veri vissza Döbrögin a jogtalanságot. 
Igen, ez a keleti út. És Matyi a szavát tartva háromszor is elveri 
Döbrögit. Bosszút áll – de nem öl. Nem lesz gyújtogató, gyilkos 
szörnyeteg, csak amolyan kópé, betyárféle legény, törvényen kívüli ott, 
ahol nincs is törvény.</p><p class="">Két út, két habitus, kétféle lázadás, kétféle néplélek.</p><p class="">Talán nem lepek meg senkit, hogy én a miénket jobban szeretem. Jobban
 szeretem ezt az örök magyar rebellis világot, amely mindig lázad, de 
csak nagyon ritkán öl. Mi vagyunk az örök rebellisek, a zabolátlanok – 
ám csak ritkán gyilkosok. Szeretünk háromszor visszaütni, s csak ritkán 
szeretünk háromszor bizalmat szavazni bárkinek is.</p><p class="">Mert lázadni jó.</p><p class="">Éppen ezért kell most tisztában lennünk azzal, hogy mi az igazi 
lázadás. Ma nincs nagyobb lázadás, nincs nagyobb rebellió, nincs nagyobb
 és elkötelezettebb reformáció annál, mint körömszakadtáig ragaszkodni a
 hagyományokhoz, jottányit sem engedni a tradíciókból. Ez ma a lázadás 
maga. Ma nem Petőfi a forradalom, ma Babits a forradalom.</p><p class="">Mert eljött az „új, barbár század”, s immár a poeta doctus intelme a 
legnagyobb lázadás: „Te csak maradj a tavaly őre! s ha a jövevény / 
lenézve így szól: »Én vagyok az Új!« – feleld: / »A Régi jobb volt«. 
»Tradition!«” – Reb Tevje, a tejesember örök kiáltása a forradalom. 
Ugyanis ma az európai, fehér, keresztény civilizációt és kultúrát űzik 
el éppen szülőföldjéről, éspedig a legbrutálisabb pogrommal. Igen, 
pogrommal. És nincs hova menekülni, legfeljebb Anatevkába. Pogrom idején
 pedig nincs nagyobb lázadás, mint ragaszkodni a hagyományokhoz, és 
maradni.</p><p class="">Ludas Matyi, a rebellis, betyár magyar ma is lázad. S éppen 
harmadszor veri vissza a jogtalanságot Döbrögin. Döbrögin, aki ma 
nyugatra költözött, és úgy döntött, elveszi az európai életet, az 
európai civilizációt, az európai életteret az európaiaktól. S úgy 
döntött, aki ellent mer állni, azt megbünteti.</p><p class="">Ludas Matyi ellenáll. Mert ő mindig előbb magyarként, s csak azután 
gondolt magára európaiként. Ludas Matyi nem tűri az új Döbrögi 
jogsértését sem. Úgyhogy fellázad: harmadszor is megszavazza a kormányt,
 amely kormánynak tiszta és világos a harc lényege. A harc – vagyis a 
hagyomány, a mindenáron magyarság, s a parancs: „Mi egy vérből valók 
vagyunk!”</p><p class="">S ha továbbra is ebben az országban akarunk élni, akkor most minden 
Ludas Matyinak el kell menni szavazni. Ugyanis el fog menni Döbrögi 
minden háza népe.</p></div></div></blockquote></body></html>