<html><head><meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=utf-8"></head><body dir="auto"><div></div><div><br><br><br>Továbbított levél kezdete:<br><br></div><blockquote type="cite"><div><b>Feladó:</b> Bajan Peter <<a href="mailto:bajanp@t-online.hu">bajanp@t-online.hu</a>><br><b>Dátum:</b> 2018. április 7. 8:20:03 CEST<br><b>Címzett:</b> Bajánné Babics Nóra <<a href="mailto:bajannora@gmail.com">bajannora@gmail.com</a>>, Baján Domonkos <<a href="mailto:doma_bajan@yahoo.com">doma_bajan@yahoo.com</a>>, Gergely Baján <<a href="mailto:gergely.bajan@gmail.com">gergely.bajan@gmail.com</a>>, Baján András <<a href="mailto:bajan.andras@gmail.com">bajan.andras@gmail.com</a>>, Baján Kristóf <<a href="mailto:kbkrisa3@gmail.com">kbkrisa3@gmail.com</a>>, Baján Zsuzsi <<a href="mailto:zsuzsi.bajan@gmail.com">zsuzsi.bajan@gmail.com</a>>, Babics Zsófia <<a href="mailto:babics.zsofi@t-online.hu">babics.zsofi@t-online.hu</a>>, Babics Miklósné <<a href="mailto:nagyanya89@gmail.com">nagyanya89@gmail.com</a>><br><b>Tárgy:</b> <b>Pilhál György: Istent szólította</b><br><br></div></blockquote><div><span></span></div><blockquote type="cite"><div><div class=""><a href="https://magyaridok.hu/paca/istent-szolitotta-2971795/" class="">https://magyaridok.hu/paca/istent-szolitotta-2971795/</a></div><div class=""><br class=""></div><div class=""><br class=""></div>Pilhál György: Istent szólította<div class=""><div class=""><br class=""></div><div class=""><p class="">Mára nem terveztem jegyzetírást. Karnyújtásnyira egy sorsdöntő
naptól, ugyan mi bölcset is mondhatnék az olvasónak. Annak a felelős
választónak, aki – biztos vagyok benne – már eltökélten, letisztult
fejjel várja a vasárnapi voksolást. A máskor írásra szánt időt ezúttal
olvasással töltöttem. Hazudnék, ha azt mondanám, véletlenül vettem elő
éppen az Egri csillagokat.</p><p class="">Vannak élethelyzetek, amikor az ember Dobó István szívszorító
szavaiban keresi – és találja meg – a kapaszkodót. (Hosszabb idézet
következik – az író, Gárdonyi Géza segítségével – az egri
várkapitánytól. Nem is tudom, miért éppen ez a passzus…)</p><div class=""> <br class="webkit-block-placeholder"></div><p class="">„– Istenem! (…) Te látod a mi kis romladozó várunkat s benne ezt a
maroknyi, elszánt népet… A te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a
földi világ. Ó, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk,
vedd el uram, tőlünk! Hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt!
Csak ez az ország maradjon meg… ez a kis Magyarország… (…) Mária, Jézus
anyja. Magyarország védő asszonya! A te képedet hordozzuk a zászlóinkon!
A te nevedet milliók ajka énekli magyarul! Könyörögj érettünk!”</p><p class="">(Szeptemberi „holdatlan”, felhős égről tudósít a krónikás. A vár
alatti sötétségben halk morajlással alszik a török tábor. Százezer ember
lélegzetétől remeg a levegő. Messze még a hajnal.)</p><p class="">„– Szent István király! Nézz alá az égből! Nézd pusztuló országodat,
veszendő nemzetedet! Nézd Egert, ahol még állnak a te templomod falai,
és ahol még a te nyelveden, a te vallásodon dicséri a nép a Mindenhatót.
Mozdulj meg mennyei sátorodban, Szent István király; ó, borulj az Isten
lába elé! Isten, Isten! Legyen a szíved a miénk!”</p><p class="">Dobó szeméből kicsordult a könny – írja Gárdonyi. – Istent szólította, mert volt Istene…</p></div></div></div></blockquote></body></html>