<div dir="ltr">
<h1 class="m_4781314959999254987m_5031311685589895273gmail-cim">„Fát vágni, csillagokat nézni” – Húsvéti interjú Lackfi Jánossal </h1>
<div class="m_4781314959999254987m_5031311685589895273gmail-datum">2018. április 1. vasárnap 19:03<br><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/-fat-vagni-csillagokat-nezni-husveti-interju-lackfi-janossal" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hir<wbr>ek/-fat-vagni-csillagokat-nezn<wbr>i-husveti-interju-lackfi-janos<wbr>sal</a><br></div>
<h3 class="m_4781314959999254987m_5031311685589895273gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Lackfi János költőt, írót, műfordítót a húsvét
megéléséről, feltámadásról és örömről </span>kérdeztük. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A hatgyermekes édesapa,
akinek már három unokája is van,</span> arról is beszél, hogyan zajlik az
ünnep a családjukban.</h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86206&img=o_lackfi1.jpg" rel="lightbox['g86206']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86206&p=1&img=c_lackfi1.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– <i>Ünnepi örökmozgó</i> című versében a Mikulás jellegű
csokoládékészítmény fóliájában egy csokinyúl lapul. A nyerészkedő
kereskedelmi körforgás mélyén azonban a költő meglátja az örök ünnepet:
„Így aztán minden későbbi ünnep / tartalmaz valamit az azt megelőző /
ünnepi percek édességéből, / és minden ünnep a rákövetkezőt /
elővételezi idejekorán, / a felszínen képződő fehér réteg pedig / a
termék élvezeti értékét / egyáltalán nem befolyásolja.” Hogyan lehet a
csokinyusziból előcsalogatni a valódi húsvétot nem a versben, hanem a
mindennapokban? </b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Felnőtt <span style="background-color:rgb(255,242,204)">megtérő</span> vagyok,</b><b> így aztán <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a gyerekkori kötelező
templomjárások</span> kimaradtak az életembő</b></span>l, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>saját döntésből vállaltam, hogy
katolikusként élek. </b></span>Sok-sok nagyböjti időszak élesen megmaradt bennem.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Feleségemmel kezdetben kenyéren és vízen csináltuk végig a negyven
napot, és zenét sem hallgattunk olyankor. Mostanában épp a zene,
Buxtehude <i>Membra Jesu nostri</i>ja vagy a Bach-kantáták segítenek
az áhítatban.</b><b> Rengeteg telített keresztútélményt őrzök </b></span>magamban. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Amikor a
brüsszeli Magyar Házban éltem ösztöndíjasként,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egészen természetes
része volt a heti rendnek, hogy az épület kápolnájába megyünk
péntekenként.</b><b> Mintha Istennél lakna az ember. </b></span>Persze a bennfentességnek
is megvannak a kísértései: a sekrestyéssel könnyen megesik, hogy egy idő
után már nem látja az átváltoztatást, csak a kormoló gyertyát, a
leszakadt albagombot, az oltár lekókadt virágát. Mindenesetre sok mély
élményt hozott ez az időszak.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A Rezső téri templomban vagy éppen
Zsámbékon, ahol tizenhét éve élünk, szintén nagyon intenzív hangulatú
élmény sokadszorra is végigjárni a stációkat.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A legemlékezetesebbek egyike volt, amikor már kamaszodó, vallással
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">vívódó</span> gyerekeinkkel feleségem javaslatára felmentünk a közeli
Nyakas-hegyre, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az egyes állomások rövid, biblikus bevezetője </span>után<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
mindenki a saját szavaival beszélt arról, mit jelent neki ez a jelenet.
</b><b>Elképesztő világokat nyitottak</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a „valláskárosodott”</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span>fiatalok, akiket az
egyházi iskola, a plébániai közeg és az ificsoportok</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>akolmelege <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>gyanakvóvá tett</b></span> minden „<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>szenteskedéssel</b></span>” <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szemben</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Húsvét csodája
különben ez is, reménykedve, imával várni, <span style="background-color:rgb(208,224,227)">megtalálják-e és hogyan
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">felnőtt hitük</span>et </span>azok, akiket a legjobban szeretünk. </b></span>Az egyik atya
mondta, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Istennek nincsenek unokái, csak gyerekei.</b></span> Azt meg
gyóntatónktól hallottuk, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> az ember hatékony akar lenni, Isten
viszont türelmes.</b></span> Ez életünk egyik húsvéti várakozása: lessük a lelki
tavaszt.</p>
<p><b>– Húsvétkor Jézus értünk való halálát és feltámadását
ünnepeljük. A művészetekben a kereszténységen kívül is fontos téma a
feltámadás, elég, ha a hamvaiból újjászülető főnixmadárra gondolunk.
Hogyan lehet megragadni művészileg és hívő emberként a főnixmadár életre
kelése és Jézus Krisztus feltámadása közötti különbséget?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Alighanem lehetetlen jó irodalmat írni, amelyben ne volna benne
legalább a feltámadás izzó hiánya, az arra való emberi sóvárgás.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Szent
Ferenc az úton járva összeszedett minden hulladék papírt, amit elé
sodort a szél, és már egész kupac állt ezekből a cellája sarkában. Meg
is kérdezték a rendtársai, minek tartogatja ezt a sok vackot, mire azt
felelte: minden egyes mégoly profán szövegben is legalább egyszer
szerepel <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten neve</span>, vagy a betűk, amelyekből <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az</span> összeáll.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Vagyis, ha
valóban </span>erős egy mű, akkor nyomokban mindenképpen tartalmaz Istent is. </b></span></p>
<p>Más kérdés, hogyan lehet hitelesen tematizálni akár a feltámadást,
akár más hittartalmat akkor, ha nem hitbuzgalmi vagy tanító művészetet
művel valaki. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Caravaggio csodásan világító bőrű, hajléktalan kinézetű
szentfigurái annak idején sokaknál kiverték a biztosítékot, és Grünewald
szederjes, szétszaggatott testű corpusával sem mindenki néz szívesen
farkasszemet. Nekem életem egyik legnagyobb élménye volt, mikor
Colmarban egy éjszakai tárlatvezetésen megtekinthettük ezt a
végtelenségig<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> elkínzott</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Megváltó</span>-ábrázolást, miközben a múzeumként
szolgáló kolostorépület kerengőjét odakinn belepte a hó. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Tisztaság</span> és
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">tisztátalanság</span> hátborzongató vegyüléke. Ugyanez a brutális erejű festő
elképesztő szuggesztivitással tudta ábrázolni <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a feltámadást</span> is,
szivárványló napkoronggal, a fényességben szinte felolvadó,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> áttetsző
arcú Krisztus</span>sal.</b></span> Bizonyos, hogy nagyon fontos az ábrázolás mikéntje, ne
pingáljuk át megszépített, giccses, langyos idillé a véres és tüzes
valóságot.</p>
<p><b>– Az is a valóság része sajnos, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az életöröm</span>, ami pedig a
húsvétnak is a sajátja, nem feltétlenül jellemző a keresztényekre.
Pedig például Ferenc pápa kifejezetten az evangéliumi öröm megélésére
buzdítja a híveket. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ön mennyire keresi tudatosan az örömet az életében?
Vagy életvidámsága a személyiségéből fakad?</span></b></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Erősen hiszek a humorban: a röhögés gyógyít, akár a köhögés, segít
felszínre hozni <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a letapadt váladékoka</span>t.</b></span> Amúgy azt hiszem, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szerencsés
alkat is vagyok, jó kedélyű valaki. Szeretek bőszen nekiugrani a
munkának, életvidáman felfogni a nehézségeket</b></span>. Két és fél éves Julcsi
lányom múltkor engem utánzott, és amikor az édesanyja rákérdezett, mit
is művel egész nap, mint apa, ezt felelte: fát vágok, csillagokat nézek,
és táblákat keresek a laptopban. (A közúti táblák mostanában a mániái.)
Nem rossz munkaköri leírás. Tényleg <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szeretem idehaza és másutt is
megfogni a munka boldogabbik végét, és öröm, ha szemlélődésre is jut
időm. Mondjuk, ha felhőket bámulhatok a függőágyban, a teraszunkon. Vagy
autóvezetés közben.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86206&img=o_lackfi2.jpg" rel="lightbox['g86206']" target="_blank"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=86206&p=1&img=c_lackfi2.jpg" alt="" width="586" border="0" height="390"></a></p>
<p>Persze derű ide vagy oda, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ha barkácsolok</b><b>, és valami <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem</span> működik, vagy
ha <span style="background-color:rgb(234,209,220)">késés</span>ben vagyok, időnként felrobbanok. Vezetés közben is lehetnék
jóval <span style="background-color:rgb(255,242,204)">türelmesebb.</span> </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Amúgy meg nem győzök hálát adni, rengeteg áldás
záporozott rám egész életemben. Negyvenhat éves koromra ismertség,
elismertség, hat gyermek, három unoka, egy asszony, akibe csaknem
harminc éve szerelmes vagyok, izgalmas és változatos munka</b></span>. El vagyok
kényeztetve,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> nincs valós okom <span style="background-color:rgb(234,209,220)">arra, hogy rosszul érezzem </span>magam.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Persze a
kétségbeesés nem is kívülről támad, hanem belülről,</b></span> s <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>olykor elég egy
pillanat, hogy mindent veszett ügynek lásson <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az ember</span>...</b></span> Az efféle
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>kedély<span style="background-color:rgb(234,209,220)">ingadozások</span>at, azt hiszem, senki sem spórolhatja meg magának</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ezek
</span> afféle halvány árnyai a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Getszemáni-kerti vérverejtékes éjszaká</span>nak</b></span>.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézusnál senki sem láthatta jobban, hogy mi az értelme az életének, a
halálának, mégis át kellett kelnie a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">lelki szenvedés legmélyebb poklán</span>. </b></span></p>
<p><b>– Ön szerint, aki <i>Milyenek a magyarok?</i> címmel
„útikalauzt” is írt kül- és belföldieknek, milyenek a honfitársaink ma,
ha a húsvétról vagy más keresztény ünnepekről van szó? Hisznek például a
feltámadásban?</b></p>
<p> – Meglehetősen vegyesen kavarognak az ünnepi tartalmak, a
lerészegedős locsolás rituáléja, a nagyáruházi leárazások körüli
dulakodás, a nyuszikázós-kiscsibés gyermetegségek, a tisztító
léböjtkúrák, a családi ünnepségek kötelező poénjai és feszültségei, a
rosszullétig evés, és valahol a háttérben a feltámadás elég kevéssé
hihető üzenete.<b> <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Szlovén ismerősöm mesélte, hogy egy felmérés szerint az
ottani templomjáróknak kevesebb mint a fele hiszi a test </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">feltámadását.<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span></span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Valószínűleg nálunk sem lenne nagyon más ez az eredmény. Az egyik
barátom még a szószékről is hallotta hirdetni, hogy ezt a feltámadósdit
nem kell ám szó szerint venni, ez afféle képes beszéd, aki egyszer
halott, az halott, kedves testvérek... </span>A hívek nagyon szerették az
atyát, nem akadtak fenn a szavain.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>És bizony tényleg az abszurdumban, a képtelenben kell hinni. </b></span>Ott
voltam, mielőtt édesapám holttestét az izzó kemencébe tették. Nagyon
megdöbbentő és megrendítő ott, akkor erősen vágyni arra, hogy a
szétesett hús újra összeálljon, és még csak nem is az idelenti
elképzelések szerint.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ugyanakkor, ha hagyom, hogy Isten elragadjon a
maga emberi ésszel képtelennek látszó birodalmába, akkor ennél
hajmeresztőbb tapasztalatok is érnek. Az a Teremtő, aki <span style="background-color:rgb(217,234,211)">puszta anyag</span>ból
életet hív létre, hogy ne tudná feltámasztani <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a szétesett anyagból
elillant</span> életet?</b></span> Elméletileg ez ilyen tiszta, csak a gyakorlatban nehéz
megélni. </p>
<p><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Egy ízben külföldről jöttem haza, és a pesti utcák, amelyeken
autóztam, hirtelen erősen felidézték bennem apai nagyapámék sashalmi
házának környékét. Megnéztem a GPS-ben, vajon milyen messze lehetek az
egykori nagyszülői portától. Éppen imádkoztam, és nagyon erős vágyat
éreztem, hogy megnézzem az azóta eladott épületet. Gondoltam, ha nem
több mint negyed óra kitérő, akkor odagurulok. Húsz perc volt, de így is
nekivágtam. A kocsiból kiszállva aztán sétálgattam a ház előtt, ahol
gyerekkoromban többször is nyaraltunk, és könnyek között imádkoztam
azért, hogy nagyapám, édesapám és én találkozzunk majd odafenn, Isten
színe előtt, ahol szégyenlősség nélkül összeölelkezhetünk és
táncolhatunk, olyan testben, amely akkor adatik majd nekünk. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Részegítő
akácillat terjengett akkor, ott, amit megszentelő jelnek</span> vettem.</span> </b>Persze,
aki nem hisz, elintézi ennyivel: akác, na és?</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Édesapám nem volt az érz<span style="background-color:rgb(255,242,204)">elmek embere, és bár biztos voltam a
szeretetében, úgy éreztem, nem különösebben büszke rám és az életemre,
inkább helyteleníti, hogy szakmai, elvi dolgokban másképp gondolkodom,
mint ő. Fájt ez nagyon, de nem tudtam mit kezdeni a kínnal. Míg élt,
sosem mertem rákérdezni erre, mintha lebénult volna a nyelvem olyankor.
Egyszer egy imádságban elhatároztam, hogy jelet kérek tőle onnan, ahol
most van, abból a másik életből. És mivel az akácvirágzás egyszer már
hozzákapcsolódott, gondoltam, ha büszke volt rám, küldjön valami akáccal
kapcsolatos jelet. Merészség ez a tél közepén, de legalább egyértelmű
lesz a dolog, ráadásul Istennél semmi sem lehetetlen. Pár napra rá
Szombathelyen jártunk a feleségemmel, a házasságunkról adtunk elő. Az
ott kapott ajándékcsomagból két üveg akácméz is előkerült, az egyik
ráadásul levendulás volt, ami talán a kedvenc illatom. És ha még mindig
kételkedtem volna, nem sokkal később egy nagyon régen látott ismerősöm,
akinek édesapám éppúgy az edzője volt, mint nekem, azt írta interneten,
hogy büszke rám, pedig ez nem is igazán illeszkedett a beszélgetésünk
irányához. Szóval nehéz a feltámadásban hinni, de ha ilyeneket tapasztal
az ember, akkor még nehezebb nem hinni benne.</span></b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span><div class="m_4781314959999254987m_5031311685589895273gmail-keretes">
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Lackfi János: HOSSZÚ AZ ÚRISTEN</b></span></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Hosszú az Úristen,<br>repülőgép csíkja<br>foszladó fohászainkat<br>menny-papírra írja.</b></span></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Síküveg az Isten,<br>úgy van itt, hogy nincsen,<br>hűst kizárva fényt beenged,<br>eltűnt, hogy segítsen.</b></span></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Széles az Úristen,<br>ássa égi munkás,<br>habarodik vattagombóc,<br>felhő-vakondtúrás.</b></span></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Azúr az Úristen,<br>ömlik ránk a kékség,<br>csurom víz mindünk ruhája,<br>szárítgatja kétség.</b></span></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Mély is az Úristen,<br>égbolt-tekenője,<br>felhő-tészta belévetve,<br>majszolunk belőle.</b></span></span></p>
</div><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– A családja miként készül a húsvétra és hogyan ünnepli?</b></span></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Húsvétkor is, karácsonykor is nagytakarítás előzi meg az ünnepet. A
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> tél maszatát</span> elsikálni, az ablakoknak új fényt adni felemelő vesződség
minden évben</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A főzés, a közös vacsora is fontos elem, s akinek még
nincs saját családja, de már nem itthon él, ilyenkor hazatér. <u>A
nagyhetet</u> minden évben igyekszem megszabadítani az irodalmi munkáktól,
és<u> az itthoni együttlétekre meg a szertartásokra koncentrálni. </u>Zsámbékon
a premontrei rend viszi a plébániát, a liturgiát is szép tisztán
vezetik. A nagyheti virrasztások rendje a legfontosabb vonalvezető, </b></span>
segít ráhangolódni az ünnepre.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Végighallgatni Jeremiás siralmait, látni
sorban kialudni a gyertyákat, sötétben hallgatni a gyermekek Kyriéjét
mind nagyon mély, megrázó tapasztalások. Nagyszombat éjszakája meg
valóban az év középpontja, tűzgyújtással, füstölővel, húsvéti
gyertyaállítással, vízszenteléssel, hömpölygő olvasmányokkal, harangok
visszajövetelével.</b></span> Ott érzem azt, amit alighanem a szörfösök: hogy elég
ráhagyatkoznom a hatalmas hullámokra. </p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A férfiember különösen hajlamos</span> versengve csak arra koncentrálni, mi
az, amiben tényleg ő a jobb, amiben lenyomja a másikat, amiben
pótolhatatlan.</b></span> Aztán elkapja egy vacak vírus, vagy nyugdíjba megy, és
kiderül, hogy valaki máris a helyére állt, s talán jobban is végzi
ugyanazt a munkát. A verkli megy tovább. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Igazán nem panaszkodhatom
sikertelenségre,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de két helyen érzem a maga teljes valójában, hogy
helyettesíthetetlen vagyok. Amikor éppen megszületett gyermekeimet a
kezembe kaptam, feleségem pedig kimerülten pihent a kórházi ágyon, akkor
tudtam jól, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">senki más, aki okosabb, szebb, kedvesebb,
szakképzettebb, rátermettebb</span>, nem tudná azt a gyereket úgy tartani, mint
én. Egyszerűen azért, mert nekem adatott, hogy eleven állványa legyek.
Én vagyok az apja. Ugyanígy a húsvéti szertartás évente ismétlődő
feltámadási rítusa alatt is azt érzem, hogy nem kell teljesítenem. Elég,
hogy létezem, hogy az vagyok, aki vagyok, mert Isten így akart engem,
így teremtett meg szerelmesen, önmagának, és így teremt újjá nap nap
után. </b></span></p>
<p>Fotó: Raffay Zsófia</p>
<p><span>Agonás Szonja/Magyar Kurír</span></p>
<p><i>Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2018. április 1–8-i számában jelent meg.</i></p>
<br><div id="m_4781314959999254987m_5031311685589895273DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_4781314959999254987_m_5031311685589895273_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>