<div dir="ltr"><h1 class="m_3591285028895682649gmail-cim">A Gondviselés, az Úristen irányította a sorsomat – Köszöntjük a 85 éves Jelenits Istvánt </h1>
<div class="m_3591285028895682649gmail-datum">2017. december 16. szombat 19:58</div><div class="m_3591285028895682649gmail-datum"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-gondviseles-az-uristen-iranyitotta-sorsomat-koszontjuk-85-eves-jelenits-istvant" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/<wbr>hirek/a-gondviseles-az-<wbr>uristen-iranyitotta-sorsomat-<wbr>koszontjuk-85-eves-jelenits-<wbr>istvant</a><br></div>
<h3 class="m_3591285028895682649gmail-lead">Jelenits István piarista szerzetes, pap, teológus,
irodalomtörténész, középiskolai és egyetemi tanár, a mai katolikus
közélet kimagasló képviselője. Ma ünnepli nyolcvanötödik születésnapját.
Ebből az alkalomból beszélgettünk vele. </h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&img=o_IMG_1731.jpg" rel="lightbox['g83018']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&p=1&img=c_IMG_1731.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Tanár úr, hogyan emlékszik vissza a gyermek- és ifjúkorára?</b></p>
<p>– Berettyóújfaluban születtem, ott telt a gyermekkorom. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Édesapám
megyei tisztviselőként dolgozott, édesanyámmal itt kezdték el ifjú
életüket. Ez protestáns vidék volt akkoriban, de voltak katolikusok is. A
katolikus elemiben sok cigány gyerekkel találkoztam. Amikor
Észak-Erdély rövid időre visszakerült Magyarországhoz, Nagyváradra
költöztünk. Édesapám nagyon szeretett kirándulni, a hathetes nyári
szabadságából hármat a bihari hegyekben töltöttünk, tőle tanultam a
kirándulás szeretetét, ami egész későbbi életemre hatással volt. A
gimnázium első osztályába jártam, amikor a háború végigdübörgött
fölöttünk. Közeledett a front, el kellett hagynunk Nagyváradot. A
tisztviselőket teherutón szállították Budapestre. Édesapámat behívták
katonának, mi pedig édesanyámmal Budapesten maradtunk, ott vészeltük át
az ostromot. Itt lettem piarista diák, édesapám is az volt.</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A formálódó kommunista diktatúra 1948-ban államosította</span> az
egyházi iskolákat. </span>Ez mennyire befolyásolta az ön gimnáziumi
tanulmányait?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Két olyan év volt az életünkben, amikor az iskola diáksága
többé-kevésbé sértetlenül együtt maradt, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">olyan tanárok jöttek, akik
át akartak nevelni minket marxistává. Feszült időszak volt ez. Az
áldatlan helyzetnek az vetett véget, hogy 1950-ben megszületett a
megegyezés az állam</span> és az Egyház között: a több száz egyházi iskolából
nyolcat visszaadott az állam, köztük a mi gimnáziumunkat is. Az utolsó
évet már ismét piarista diákként végeztem, 1951-ben érettségiztem. Ezek
fontos esztendők voltak számomra, a felnövekedés évei, majd a
gyökértelenség, végül a megkapaszkodás ideje. Kiváló barátokra leltem.
Édesapáma<span style="background-color:rgb(234,209,220)">t B listára tették, nem folytathatta tovább <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a jogászi pályáját,</span>
a nagyon szerény nyugdíjából éltünk.</span> Édesanyám kereskedelmi iskolát
végzett, így el tudott helyezkedni bérelszámolóként.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Én pedig a gimnáziumban az osztályfőnököm jóvoltából egy tanítványra
tettem szert, házitanítóként segítettem őt a tanulásban. Egész jó pénzt
kaptam érte, és ekkor szerettem meg a tanítást. Tehetséges, de szétszórt
gyerek volt, én viszont rá tudtam venni, hogy ne csak a legszükségesebb
dolgokat tanulja meg, hanem tanuljon meg tanulni. Fölkeltettem benne az
érdeklődést olyan tantárgyak iránt is, melyek egyáltalán nem
érdekelték. Közben fölfedeztem: a tanítás nemcsak arról szól, hogy a
tanár elhadarja a tudományát, hanem hogy személyesen is közel kerül a
diákhoz, és ha gond adódik, akkor azon töri a fejét, miért olyan nehéz
neki elsajátítania mindazt, amit ő annyira szeret. S ha a tanár
megtalálja erre a módszert, akkor képes lesz megtanítani és
megszerettetni a diákkal azt, ami egyébként olyan nehezen megy neki.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&img=o_IMG_1734.jpg" rel="lightbox['g83018']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&p=1&img=c_IMG_1734.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Ezek szerint az érettségi idején már pontosan tudta, hogy tanár és piarista szerzetes szeretne lenni?</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Igen, de az érettségi után nem vettek fel rögtön a rendbe. Mivel
tíz iskolája közül nyolc elveszett, a rend csak leszűkített
létszámkerettel működhetett tovább, az pedig megtelt. Ha engem fölvettek
volna az érettségi után, akkor valakit el kellett volna bocsátani.
Ezért a bölcsészkarra jelentkeztem, és be is kerültem friss piarista
érettségivel. Akkoriban ez még lehetséges volt, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">később azonban már alig
vettek fel</span> valakit, ha egy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span></span></span>házi gimnáziumba járt. Civilben végeztem el a
tanulmányaimat, magyar szakon. Közben titokban a teológiára is
beiratkoztam. A rendbe 1955-ben léptem be, az egyetem elvégzése után.</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Következett az 1956-os forradalom és szabadságharc.</span></b></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Ez megint csak nagyon emlékezetes forduló volt az életemben. A
rendházunkat kitelepítették a Mikszáth Kálmán térre. Ott éltük át a
rádiónál zajló tüntetéseket, megismerkedtünk a börtönből kiszabadult
papokkal, szerzetesekkel. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Amikor újra elsötétült a világ</span>, és a
forradalom <span style="background-color:rgb(234,209,220)">leverése után megszilárdult a marxista rendszer,</span> sokunkban
fölvetődött a kérdés: mi keresnivalója van <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy ilyen ellenséges világban</span>
az egyházi iskolának, hogyan lehetséges megőriznünk az identitásunkat?
Képesek vagyunk-e úgy nevelni a ránk bízott diákokat, hogy valahogy
mégiscsak boldoguljanak az életben, és ne veszítsék el a keresztény
hitüket. Izgalmas történelmi helyzetben indult el a tanári pályám.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&img=o_IMG_1754.jpg" rel="lightbox['g83018']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&p=1&img=c_IMG_1754.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Kecskemétre 1959-ben került, az ottani piarista gimnáziumba.</span></b></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Öt évet töltöttem ott. Érdekes volt a diákság összetétele,
többségükben parasztgyerekek voltak, köztük olyanok is, akik papnak
készültek, és az Egyház támogatta a taníttatásukat. Nehéz körülmények
között működtünk, állami támogatást nem kaptunk. A célunk az volt, hogy
fönntartsuk a közösségünket, hogy a diákok jól érezzék magukat.
Rengeteget túráztam a fiatalokkal, ami nagy élményt jelentett
mindnyájunk számára. Öt évet töltöttem Kecskeméten, ezután a pesti
piarista gimnáziumba kerültem, magyart és hittant tanítottam. Emellett
az akkori rendfőnök, Albert István megbízott azzal, hogy legyek a
biblikus tárgyak tanára a rend hittudományi főiskoláján. Közben
megjelentek az első írásaim a <i>Vigiliá</i>ban, az <i>Új Ember</i>ben, a nyelvészeti folyóiratokban.</b></span></p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Első könyve, a <i>Betű és lélek</i> 1978-ban jelent meg, több kiadást is megélt, sokakat vitt közel az evangéliumok üzenetéhez.</span></b></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– A kötetben olvasható rövid elmélkedéseket azokból a reggeli
imádságokból állítottam össze, amelyeket a diákság számára
szerkesztettem a napi evangéliumokhoz. Felhasználtam bennük a modern
biblikus tudományok módszereit, de nem tudóskodtam, igyekeztem az
egyszerű emberek számára is követhetően fogalmazni. Az életutam pedig
haladt tovább. Sokat kirándultam a pesti diákokkal is, vízi- és
kerékpártúrákat szerveztünk, bejártuk az egykori Magyarország elszakadt
területeit. Kedves, játékos emlékeim vannak erről az időszakról. Egyik
alkalommal a Felvidéken jártunk, s megálltunk Árva váránál. Mondtam a
gyerekeknek, hogy majd én őrzöm a kerékpárokat, ők meg menjenek fel
gyalog, nézzék meg a várat. Közben egy magyar kirándulócsoport tagjai
már lefelé jöttek, beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy csepeli
vasmunkások voltak, autóbusszal érkeztek. A kerékpárjaink jórészt a
csepeli vasműben készültek, és ők nagyon büszkék voltak erre.
Megígérték, hogy írnak a vállalat lapjában rólunk. Kérdezték, melyik
iskolából jöttünk, mondtam, hogy a piaristáktól. Erre azonnal
visszakoztak, rólunk nem lehetett a csepeli vasművek újságjában cikket
írni. Érdekes időszak volt ez. Éreztük az akkori helyzet visszásságait
és nehézségeit, de ez nem volt akadálya annak, hogy megnyíljon előttünk
egy gazdag világ. Ezek között a gyűrődések között éltünk. Vártunk,
amikor nehéz volt, és újrakezdtük, amikor lehetett.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&img=o_IMG_1610.jpg" rel="lightbox['g83018']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&p=1&img=c_IMG_1610.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Ön 1985 és 1995 között piarista tartományfőnök volt.
Kezdeményezésére Gödön szakmunkásképző iskolát indítottak a piaristák.
<span style="background-color:rgb(208,224,227)">Azóta is visszajár Gödre, hetente egyszer szentmisét mutat be ott.</span></b></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– A gödi szakmunkásképzőt már a rendszerváltozás után hoztuk létre,
amikor lehetőség nyílt arra, hogy visszakapjuk iskoláinkat, amelyekben
ismét piarista szellemben taníthatunk, nevelhetünk. Én azonban úgy
éreztem, lépnünk kellene azok felé is, akik a fiatalok között <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
legelhagyatottabbak</span> az országban, ők pedig az ipari tanulók. A piarista
hagyományban ez kezdettől fogva benne volt. Kalazanci Szent József a
rend megalapításával párhuzamosan hozott létre ingyenes népiskolákat a
legszegényebb gyerekek számára. Később aztán mégis úgy alakult, hogy
olyan iskolákat is működtettünk, ahová nem feltétlenül csak a szegény
diákok jártak. Ezért a rendszerváltozás idején tartományfőnökként úgy
gondoltam, hogy létre kellene hoznunk egy olyan iskolát, ahol olyan
gyerekek tanulhatnának, akik nem járhattak gimnáziumba, akár a tehetség
hiánya miatt, akár amiatt, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> nem kapták meg otthon </span>az ehhez szükséges
szellemi alapokat. A rendtagok és a volt diákjaink is örömmel álltak a
kezdeményezés mellé. Szerény körülmények között, egy maroknyi gyerekkel,
első osztálytól kezdve kezdtük az építkezést, a műhelyt is csak
lassanként tudtuk berendezni. Nyolc évig tanítottam a gödi
szakmunkásképzőben, hogy személyesen is segítsek az ottani munka
kibontakozásában. Ma már nem tanítok, de örömmel figyelem az iskola
működését. A Gödhöz való kötődésem is akkoriban erősödött meg. Leégett a
templom, a plébános megbetegedett, és akkor, mivel úgyis tanítottam az
iskolában, elkezdtem rendszeresen misézni. Később aztán újjáépült a
templom, és most már plébános is van, de nem Alsó-Gödön, ahol az iskola
működik, hanem Felső-Gődön. Heti egy misét azonban én is bemutatok, s
nagy örömöm telik ebben.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&img=o_IMG_1706.jpg" rel="lightbox['g83018']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&p=1&img=c_IMG_1706.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Tanár úr nyolcvanöt évesen is járja az országot,
előadásokat tart irodalomról, családról, hitről. Sok emberrel
találkozik, beszélget. Milyen tapasztalatokat szerez ezeken az
előadásokon?</span></b></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>–<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> A diktatúrában el sem tudtuk képzelni, milyen lenne az élet, ha
ennek a rendszernek a nehezékei </span>nem telepednének ránk. A <span style="background-color:rgb(234,209,220)">diktatúra</span> régen
megszűnt, de azóta <span style="background-color:rgb(234,209,220)">újszerű nehézségek</span>kel kell szembenéznünk. Ezeket nem
egy elnyomó hatalom koncepciója diktálja, hanem az élet sokszínű
gazdagsága, mindaz, ami körülöttünk zajlik, és amelyek között meg kell
találnunk a tennivalóinkat.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Ez a kor, amelyben élünk, éppen a rendkívüli
technikai fejlődése miatt</span> sok váratlan szituációt teremt. Egy családnak
például ma már nemcsak rádiója vagy tévéje van, hanem mindenféle,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">interneten száguldozó információ</span>i. Ennek következtében megváltozik az
emberek belső élete, az egymáshoz való viszonyuk is. Egyre kevesebb
idejük marad arra, hogy beszélgessenek egymással. Nincsenek csöndes,
együtt töltött estéik, idegesek, rohannak. Mindez készületlenül érte
őket. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Az élet magától felgyorsult, <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a gyerek élete már nem olyan,</span></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span>mint
amilyen a szüleié volt, és a szülő sem igazodik el a gyereke életében.
Ebben a helyzetben <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nagy je<span></span>lentősége van az egymásra figyelésnek, annak,
hogy legyen idő beszélgetnünk egymással</span>. Ma már nem ismereteket keresnek
elsősorban az emberek, hanem a személyes beszélgetések lehetőségeit.
Kiváló alkalom erre minden olyan esemény, amelyen közösen meghallgatnak
valamit, utána pedig együtt megbeszélik. Az iskolákban szülői
értekezleteken egymással is beszélgetnek a szülők, megosztják egymás
között nevelési tapasztalataikat. Korábban, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a diktatúra évtizedeiben a
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">plébániákon</span> nem alakulhatott ki </span>valódi közösségi élet, ma viszont már
nemcsak a prédikációt hallgatják a hívek, és a pap sem csak prédikál,
hanem igyekszik közösséget formálni a hívekből.</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Egyik előadásában arról beszélt, hogy napjainkban <span style="background-color:rgb(234,209,220)">már kivételes dolognak számít </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a hit. </span>A keresztény hitre gondolt?</span></b></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Általában van visszaszorulóban</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a mélyre ható gondolkodás.</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Kapkodva
élünk</span>, és emiatt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a hit is sok ember életében valamiféle tradíció maradt,
de nem </span>életet átalakító erő. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Az emberek többségének nincs ideje,
türelme arra, hogy</span> végiggondolja a hit kérdéseit, és szembesítse azokat a
máshonnan jött információkkal.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Mindez egymásra hányódik, és esetlegesen
alakul </span>az egymáshoz való viszonyuk az emberben. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Nem</span> egy egész életet
átfogó életértelmezés, bölcsesség ez<span style="background-color:rgb(234,209,220)">, hanem szedett-vedett emlékeknek a
tömege, amelyek sokszor az idegrendszer játékának megfelelően
befolyásolják</span> az illető személy döntéseit, magatartását. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ezért
kiszámíthatatlanná válik </span>a másik ember számára, hogyan viselkedik a
különböző helyzetekben. Többnyire riadtan. Pedig különösen a kiélezett
szituációkban szükség volna az érett értékrendre, ehhez azonban
elengedhetetlen, hogy legyen az embernek gyökérzete, amiből meríteni
tud, illetve legyen ott a feje fölött a távlatokat megnyitó égbolt.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&img=o_IMG_1744.jpg" rel="lightbox['g83018']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&p=1&img=c_IMG_1744.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Azt mondjuk, hogy <u>a hit kegyelem. De ezek szerint akarati tényező is</u>?</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– A hit nem azt jelenti, hogy a Jóisten este hattól hétig ránk
zúdítja a hit kegyelmét. Ez együtt születik velünk, de<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ha az életünk
riadt lesz meg kapkodó, akkor <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a kegyelemnek a hitbeli megnyilatkozása</span>i
is esetlegesebbek lesznek</span>. A különösen nehéz helyzetekben
megvilágosodást kaphat valaki, és akkor elszégyelli magát, vagy
elhatároz valami jót, de nem biztos, hogy kitart mellette, mert ahhoz az
kellene, hogy a megvilágosodás ne csak egy pillanatnyi szép gondolat
legyen, hanem képessé tegye az illetőt <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a hűséghez szükséges
erőfeszítésre és kitartásra is.</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A mai, kapkodó életben</span> az Úristen
esélyei<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> is nehezebbek. Az életünk összekuszálódott,</span> és biztos, hogy a
Jóisten megtalálja a módját a szálak kibogozásának, de nekünk meg kell
tanulnunk eligazodnunk ebben a szokatlan helyzetben, és egymásra is
jobban odafigyelni, a családban és mindenütt máshol.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Ha végigtekint az életén, milyen gondolatai, érzései vannak?</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Sokszor éreztem és érzem azt, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> emberi tervezés</span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> hanem a
Gondviselés, az Úristen vezette, irányította</span> a sorsomat. A dolgok
egymásból nyíltak, újra és újra váratlan lehetőségek és feladatok
kerültek elém, amelyek sokfajta felismerésre késztettek. Olyan korban
éltem, amelyik sorozatban szállította a meglepetéseket, s ezekből
különböző tanulságok következtek, míg végül minden kikerekedett. Az
életünk befejezését <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mi</span> szerkesztjük meg, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hanem az Úristen, aki ennek
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a gyorsan átalakuló világnak</span> is az egyedüli gazdája.</span> Mi csak a
szereplői vagyunk. Ha az ember visszanéz az életére, látja, hogy nemcsak
sodródott az eseményekkel, hanem cselekvő szereplője is volt azoknak,
ugyanakkor mégsem ő írta ennek a forgatókönyvét, hanem az Úristen.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&img=o_IMG_1666.jpg" rel="lightbox['g83018']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83018&p=1&img=c_IMG_1666.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Közeledik a karácsony, a Megváltó szeretet-Isten, Jézus
Krisztus születésének az ünnepe. A világosság <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a sötétségbe jött, de a
sötétség nem</span> fogadta be, írta János evangélista. Miért van ez így minden
korban,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> hogy a többség nem</span> fogadja be szívébe <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jézust</span>?</span></b></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Az Úristen</span> esendőnek teremtett bennünket, és<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> sok mindent rábízott a
saját belátásunkra. </span>Így aztán <span style="background-color:rgb(255,242,204)">annál értékesebbek a szabadon hozott
döntéseink</span>. Ezeknek a kockázatai között zajlik a történelem. Biztos,
hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az Úristen nem </span>vereséget szenved, amikor<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> megpróbáltatások szakadnak
</span>a világra, és a stabilnak látszó tervek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">összekuszálódnak.</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ettől is az ő
nagyságának, szeretetének, minden képzeletet meghaladó szépsége,
hatalma bontakozik ki, jut érvényre</span>. Ebben láthatjuk annak értelmezését,
amit átélünk. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mi hiszünk abban, hogy az Úristen nem csupán játékosa a
világnak, hanem a Teremtője, és azokat is Ő teremtette, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">akik
s<span></span>zembefordulnak </span>vele</span>. Nem kell aggodalmaskodnunk, hogy itt valami baj
van, rossz útra tévedt a lét. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Bíznunk kell a Jóistenben. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Látnunk kell
azonban, hogy</span> Isten a felelősségtudatot is belénk oltotta, hogy ami
tőlünk telik, azt tegyük meg</span> a felismert j<span style="background-color:rgb(255,242,204)">ó szolgálatáért</span>.</b></span></p>
<p>Fotó: Lambert Attila</p>
<p>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p></div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>