<div dir="ltr"><h1 class="gmail-title"><a href="http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/12/07/czako_gabor_hazikutya-isten">Czakó Gábor: Házikutya-isten</a></h1>

                            

                            
                                <p style="text-align:justify"><strong>Az alábbiakban <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Czak%C3%B3_G%C3%A1bor_(%C3%ADr%C3%B3)" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Czakó Gábor</a> írását ajánljuk olvasóink figyelmébe, amelynek eredetije a Kossuth-díjas katolikus író <a href="http://www.czakogabor.hu/index.php?page=olvas&bovebben=true&id=9&cikkid=210" target="_blank" rel="noopener noreferrer">saját honlapján olvasható</a>.</strong></p><p style="text-align:justify"><strong><a href="http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/12/07/czako_gabor_hazikutya-isten">http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/12/07/czako_gabor_hazikutya-isten</a><br></strong></p>
<p style="text-align:justify">Az idősebbek még emlékeznek arra az ügyes mutatványra, mellyel <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a marxizmus </b></span>megfordította a Teremtés könyvének híres mondatát: <em>„Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá,”</em>
 (1.26) és vallásellenes hadjárata egyik alapmondatává tette.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Azt 
igyekezett a tudatokba vésni, hogy az ember teremtette az isteneket a 
saját képmására és hasonlóságára. Természetesen hazudott, mint mindig, 
mindenben, ámde ügyesen megcsípte a gazdaságkori embert a hiúságánál. </b><b>
Őkelme szemrevételezte a csudálatos hellén istenszobrokat, majd 
elégedetten megnyalta a szája szélét: „Ni, csak, Rózsi, ezek tényleg 
énrám hasonlítanak!” Innentől kezdve megy minden, mint a karikacsapás, </b></span>
mert ki mennyire hiú, annyi esze hiányzik.</p>
<p style="text-align:justify">*</p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az őskori ember a transzcendensre, a 
természetfölöttire figyelt. Nem volt</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>oly buta, mint Sztalin vagy 
Ceusescu, hogy önmagát vetítse <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az égre,</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> hanem a nagy világfolyamatok 
mennyei jelkép-alakjait kereste.</b></span> A görögök a Khaosz utáni első korszakot
 Uránoszhoz kapcsolták, a következőt Kronoszhoz, akit Zeusz érája 
követett.</p>
<p style="text-align:justify">Weöres Sándor Theomachia című drámája ez utóbbi váltásról szól. Benne Kronosz mindenhatónak gondolja magát: <em>„Hol van korlát énellenem? S ha van, mit ér?/ (…) Mindétig egy uralkodik, s az én vagyok.”</em> A bölcs Okeánosz így felel neki: <em>„Te csillagpikkelyes testű, ezerkezű/ ki minden mozdulásnak összessége vagy,/ a mozdulatlan Moirák ellen nincs kezed.”</em> A Moirák egy fokkal föntebbi sors-istennők, bennük a van és a nincs egy. Erosz hozzájuk tartozik: <em>„A
 kéz, mellyel a mozdulatlan Három-egy,/ a Moira e világba nyúl: ez én 
vagyok./A sóvár vonzalom s a bontó gyűlölet,/ a változás, a létnek 
kulcsa én vagyok./ Magadból lépj ki, ha szembeszállsz velem.”</em> <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Nem csak az emberek, a halhatatlan églakók fölött is áll és uralkodik a Három-Egy.</span></p>
<p style="text-align:justify">*</p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ha megnézzük a mai vallásossági 
fölméréseket, akkor azt látjuk, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a hajdan</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresztény Európa </span>lakóinak
 aránylag kis százaléka<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> vallja ősei hitét –</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">különösen a „fejlett 
Nyugaton” – ám a többség a „maga módján” hisz </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Istenben</span>.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Miféle Istenben?</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Egy kedves nézőnk írja: </b></span><em><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Hiszek 
Istenben (nem félem), hiszem.</b><b> Viszont a megfoghatatlan, az emberi észnek
 elérhetetlen Istenről alkotott istenképeket nem tudom elfogadni. Ezért 
nem igénylek közvetítőt. A vallás, a hit szükségességét nem vitatom. 
Kell, hogy legyen, aki emberi normákat betartasson, lelki békességet 
adjon – elfogadni a jót, a rosszat. A bajban lehessen valahova fordulni.
 A létet átvigye, és belenyugvást adjon az elmúlásba.”</b></span></em></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A „maguk módján</b></span>”<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> vallásos felebarátaink közül igen sok írhatta volna ezeket a sorokat.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">*</p>
<p style="text-align:justify">Vegyük szemügyre alaposabban ezt az eléggé általánosnak mondható elképzelést. Az első mondatból – <em>nem félem, hiszem</em>
 – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kiderül, hogy a levélben említett isten kitalálójának a háziállata, 
olyasféle, mint egy farkasölő kuvasz, amely mindenkit megugathat, de 
gazdájának kezét nyalogatja. </b></span>Bolond is volna, aki Szent Bonaventura 
szavaival így imádkozna hozzá: <em>„Uram, vezess engem utadon, hogy beléphessek igazságodba, és szívem örvendezve félje nevedet!”</em> Miért féli Isten nevét Bonaventura, a tudós, a püspök, a bíboros, sőt, mi több, a misztikus? Azért, amiért Mózes <em>„eltakarta arcát”</em> az égő csipkebokor előtt, amiért Keresztes Szent János <em>„a lélek sötét éjszakáján”</em> keresztül jutott el a Mindenható megtapasztalásához, amiért ugyanerről szólván az evangélikus Rudolf Ottó az Úr közelében <em>„tremendumról, a szív gyökeréig ható megrendülésről”</em>
 beszél. Isten nem egyszerűen fölfoghatatlan és végtelen, 
kifejezhetetlenül több, ugyanakkor igazságos és szeret, ezért örvendező a
 félelmünk.</p>
<p style="text-align:justify">*</p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A második mondat saját színvonalán szabványosítja istenét. Előírja számára, hogy <em>„megfogható”</em> és <em>„emberi ésszel elérhető”</em> legyen, különben ő <em>„nem tudja elfogadni.”</em>
 Jellemző vásárlói alapállás: kérek egy kézbe vehető, és nálam 
semmiképpen sem okosabb istent! Van? Olyasfélére gondoltam, mint például
 egy közepes árfekvésű maroktelefon ébresztőórával. Világos, egyszerű 
használati utasítással, hogy <em>„ne legyen szükségem közvetítőre.”</em></b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Jut eszembe még, fontos, hogy jó házőrzőként – másokkal – az <em>„emberi normákat betartasson, lelki békességet adjon”</em> – szóval ne engedje be a tolvajt a házba, s ha valahogy mégis besurrant <em>„a bajban lehessen valahova fordulni.”</em>
 Intézkedjék, kérem. Aztán amikor lejár az élet lemeze, akkor ne nekem 
kelljen vesződnöm az elrontott életemmel, a bűneimmel, a 
lelkiismeret-furdalásaimmal, mert az ő dolga, kutya kötelessége, azért 
tartom, hogy <em>„a létet átvigye, és belenyugvást adjon az elmúlásba.”</em></b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha ilyen istent pillanatnyilag nem tartanak a boltban, akkor volt szerencsém, majd utána nézek a szomszéd áruházban.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ma, a kereskedelmi szekták korában az isten-kínálat beláthatatlan.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">*</p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A tökéletes, mindenható, örökkévaló, 
megfoghatatlan, láthatatlan, mégis jelenvaló Isten mibenlétéről szentek 
és bölcsek évezredek óta töprengenek.</b></span> <em>„Ha Istent meg lehetne látni, egy volna a dolgok közül.”</em> – állítja Buji Ferenc. Így folytatja: <em>„A
 világ összes létező és lehetséges dimenziójával, végeláthatatlan tér- 
és időbeli kiterjedésével, lényeinek milliárdjaival a dimenziótlan, tér-
 és időbeli kiterjedés nélküli, oszthatatlan Istenben van. (…) Mint 
ahogy az évmilliárdok óta folyamatosan táguló világegyetem is egyetlen, 
kiterjedés nélküli isteni Pillanatban van. Istenen kívül nincs semmi.”</em><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ő bennünk van: <em>„Egyetlen Isten van mindenkiben.”</em> </b></span>Mégsem állíthatjuk, hogy most, velünk együtt a <em>„Mackó utca 23-ban tartózkodik.”</em></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A gazdaságkori ember másként él és 
gondolkodik. Páratlan műszaki-tudományos teljesítményeit példátlanul 
alacsony szellemi színvonallal párosította.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">*</p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A házikutya isten lényege, hogy 
semmiképpen se legyen <span style="background-color:rgb(255,242,204)">azonos az Igazival</span>! No, ez a különbség <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egy őszinte
 istentagadó,</span> és egy, a „maga módján vallásos” között.</b></span></p></div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
        <tr>
      <td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
                <td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a>                </td>
        </tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>