<div dir="ltr"><h1 class="gmail-cim">Életéből kiragyog Krisztus – Beszélgetés a Szent Erzsébet rózsája díj idei kitüntetettjével </h1>
<div class="gmail-datum">2017. november 19. vasárnap 19:56</div>
<h3 class="gmail-lead">A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idén<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a
kilencvenhárom éves Kisfalusi Ilona M. Klavéria nővért, a
Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának tagját
tüntette ki a Szent Erzsébet rózsája díjjal. </span>Vele beszélgetünk. </h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82645&img=o_IMG_8282.jpg" rel="lightbox['g82645']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82645&p=1&img=c_IMG_8282.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– Ön<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> igen fiatalon, tizenhat éves korában fejezte ki
szándékát, hogy csatlakozik a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai
Iskolanővérek Társulatához, de a feloszlatás állandó veszélye miatt csak
1949-ben tette első fogadalmát. </span>Soha nem is akart más lenni, csak
Krisztus menyasszonya?</strong></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Az egészségem gyenge volt, egymás után értek a legkülönbözőbb
betegségek, nem is mertem arra gondolni, hogy majd valamikor családom
legyen. A bátyám, János mindig papnak készült, de csak harmincnyolc éves
korában szentelték fel, mert hat évig katonáskodott a háborúban. Sokat
fohászkodott azért, hogy apáca legyek, mert akkor lesz neki megbízható
gazdasszonya.</b></span> Bár görögkatolikus pap volt, soha nem gondolt a nősülésre.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
Volt egy unokatestvérünk, aki Amerikában élt, ő szerzetesnővér lett, és
küldözgette haza a fényképeket. Kislánykoromban János bátyám mindig
mutogatta nekem, nézd csak, milyen szép apáca lenne belőled. Én még a
seprűvel is megkergettem, hagyj engem békén, hogy lennék én apáca!
</b></span>Mindig azt gondoltam, hogy szerzetesnővérnek csak a jámbor lányok
jelentkeznek, én viszont nagyon szeleburdi gyerek voltam. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az Úristennek
azonban az volt a terve velem, hogy apáca legyek, s ennek nem tudtam és
nem is akartam ellenállni. Hozzáteszem, hogy tizenkét gyermekes
görögkatolikus család tagjaként születtem. Az anyai nagyszüleim
különösen vallásosak voltak. Nagymama a Rózsafüzér Társulat vezetőségi
tagja volt, nagyapa pedig állandóan olvasta a Bibliát. Ilyen légkörben
nőttem fel. </b></span>Mindvégig éreztem az Úristen különleges kegyelmét. Amikor
jelentkeztem a rendbe, a rendfőnöknő azt mondta nagymamának:
természetes, hogy magának apáca unokája legyen.</p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Amikor 1950-ben a kommunista hatalom feloszlatta a
szerzetesendeket, Ön hazament a magyar–szlovák határon lévő Viszlóra, a
szülőfalujába.</span> Hogyan emlékszik vissza azokra az időkre?</strong></p>
<p>– A <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>bátyám akkor járt a papi szemináriumba. A Viszló melletti
településen, Rakacán egy idős pap szolgált, Bobák János parókus úr, aki
nagyon jól ismerte a családunkat. Jámbor lelkületű volt, meglátta a
bátyámban a hivatástudatot, és biztatta őt, hogy menjen papnak, ő állja
majd a taníttatása költségeit. Amikor hazamentem, üzent értem, hogy
menjek el hozzá gazdasszonynak, mert özvegyember volt, a felesége halála
után egyedül nevelte az öt, félárván maradt fiát. Sokat foglalkoztam
velük, kölcsönösen megszerettük egymást. Mind az öt fiúból pap lett. </b></span>
Amikor hármat már fölszenteltek közülük, szinte könyörögtek az
öccseiknek, hogy ne menjenek papnak, legyen a családban orvos, mérnök
vagy tanár is. Ám a két kisebb testvér hajthatatlan volt, olyan erősen
érezték az Úr hívását. Végül Amerikában szentelték pappá őket.</p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82645&img=o_IMG_8315.jpg" rel="lightbox['g82645']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82645&p=1&img=c_IMG_8315.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">1953-ban, titokban tett örökfogadalmat. Miután bátyja,
Kisfalusi János Rakacára került parókusnak, mellette szolgált
gazdasszonyként és karitatív tevékenységet végzett. </span>Miből állt ez?</strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Rakaca híres görögkatolikus búcsújáróhely, Miskolc közelében. A
környékről rengetegen jártak a búcsúba. Negyvenkét évig szolgáltam itt.
Ezerfős a falu, a többség cigány származású. Nagyon megszerettek, és én
is őket. Gyakran kértek kölcsönt tőlem, hol visszafizették, hol nem. A
lelki gondjaikkal sokszor fordultak hozzám, meghallgattam őket,
megtanítottam a gyerekeiket keresztet vetni és különböző imádságokra. </b></span>
Azt azonban nem tudtam elérni, hogy rendszeresen templomba járjanak.
Ezenkívül <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>én voltam a felelős a vendégek ellátásáért a parókián.
Búcsújáróhely lévén rengetegen érkeztek hozzánk, nemritkán nyolcvan-száz
személy is egyszerre. Ilyenkor le kellett vágni egy hízót, tíz tyúkot,
hogy senki ne maradjon éhen. Évközben felneveltem a disznót, a tyúkokat.
A vendégek ilyenkor is jártak a parókiára, őket is el kellett látnom.
Mindez teljes embert igényelt, </b></span>egy papné, akinek gyerekei vannak,
biztosan nem vállalta volna ezt, lehetetlen is lett volna az anyai
teendők ellátása mellett. Sokszor előfordult, hogy csak úgy, teljesen
váratlanul toppantak be hozzánk a vendégek. Ilonka, ezek az emberek
messziről érkeztek, ebéd kell nekik, gyorsan főzz valamit, mondta
ilyenkor a bátyám. Én pedig igyekeztem teljesíteni a kérését.
Nekiláttam, és míg a parókus testvérem süteménnyel meg itallal kínálta
őket, megfőtt az ebéd. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Voltak olyan feladataim is, amelyekre nem
számítottam. Rakacán száz hold földje volt az Egyháznak. A II.
világháború után ezeket az ingatlanokat elvették és téeszesítették.
Nekünk nem maradt semmi. Szerettem volna, hogy legalább egy kis darabka
földet adjanak nekem, ahol tudnék kukoricát, krumplit termelni. Addig
harcoltam, amíg végül a téeszelnök azt mondta az illetékeseknek: adjanak
neki egy kis földdarabot, de úgy, hogy én ne tudjak róla. Gondoltam
magamban, bánom is én, hogy tudsz róla vagy sem, csak legyen. Így aztán a
nagy háztartás mellett a mezőn is dolgoztam. Kezdetben csak kapáltam.
Rakacán többen haltak meg úgy, hogy nem voltak utódaik, és a haláluk
előtt a földjeiket felajánlották a misealapítvány javára. Ott hevertek a
területek parlagon. Mondogatták nekem a faluban, nézze csak, itt is egy
földdarab, ott is, szántsa meg. Mindezt az én törékeny alkatommal.</b></span> Soha
nem voltam erős egészségű, de gyermekkoromtól kezdve hozzászoktam a
munkához. Otthon, Viszlón, egészen kicsikorunktól kezdve dolgoztunk a
földeken, és ebbe beletartozott a tehenek vezetgetése is. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Rakacán
elkértem az otthoniaktól a teheneket, és megszántottam a földet. Minden
helyzetben föltaláltam magam, volt bennem vállalkozó szellem. </b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82645&img=o_IMG_8410.jpg" rel="lightbox['g82645']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82645&p=1&img=c_IMG_8410.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Milyen volt a hitélet Rakacán?</span></strong></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Akkoriban még nagyon mély, buzgó hitélet volt ott. Az ezerlelkes
faluból tizennyolcan lettek papok. Ebben nagy szerepet játszott az, hogy
a már említett idős papnak mind az öt fia papnak ment. Ott volt előttük
a példa, és a bátyám mindennapokban megélt, sugárzó hite is.</b></span></p>
<p><strong>– A szerzetesi nevét, Klavéria, milyen megfontolásból választotta?</strong></p>
<p>– Kláver Szent Péter (1580–1654) jezsuita szerzetes pap a missziósok
védőszentje volt, én pedig sokáig készültem arra, hogy misszióba megyek.
Kínában szerettem volna szolgálni, két rendtársammal együtt, már az
útlevelünk is megvolt, de a kommunista hatalomátvétel miatt már nem
engedtek ki bennünket. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Amikor megtudtam, hogy Kláver Szent Péter a
missziósok védőszentje, a Klavéria név felvételét kértem a szerzetesi
beöltözésemkor.</b></span></p>
<p><strong>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Mit jelent Önnek a <a href="https://www.magyarkurir.hu/hazai/kisfalusi-m-klaveria-kapta-szent-erzsebet-rozsaja-dijat" target="_blank">Szent Erzsébet rózsája díj</a>?</span></strong></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Azt, hogy nem éltem hiába. Ez gyönyörű kitüntetés, csak nem tudom,
hogy miért kapom. Talán azért a sok tevékenységért, meg azért, hogy még
tehénnel is szántottam és vetettem? Olyan munkákat is végeztem, amik nem
asszonynak valók.</b></span> Visszahallottam, hogy az országban sok helyen
beszélték az emberek: képzeljétek, van olyan falu is, ahol a papnak
tehene van, a gazdasszonya meg azokkal szánt, vet. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Meghatározta az
életemet az is, hogy édesapám hatvankét éves korában meghalt. Nagy
szegénységben éltünk. A parókus bátyámmal együtt mi fogadtuk magunkhoz a
négy kisebb testvérünket és édesanyánkat. Népes család voltunk, és
gondoskodnunk kellett a mieinkről. Taníttattuk is a testvéreinket,
katolikus iskolába jártak, ahová jelentős összeget kellett befizetni
akkoriban. Neki kellett gyürkőznünk a munkának, de az Isten által elénk
gördített feladatoktól soha nem ijedtünk meg, sem a bátyám, sem én. Aki
családot alapít, annak gondoskodnia is kell a családjáról.</b></span> Nekem a
testvéremről, kettőnknek pedig a többi testvérünkről és az
édesanyánkról.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Úgy érzem, megtettem minden tőlem telhetőt. A testvéreim
és az ő leszármazottaik pedig nagyon szeretnek, ezt mindig érzem.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82645&img=o_IMG_8387.jpg" rel="lightbox['g82645']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82645&p=1&img=c_IMG_8387.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Kilencvenhárom évesen hogyan telnek a mindennapjai?</span></strong></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Ó, én soha nem unatkozom</b></span>. Ezt a fogalmat nem ismertem hosszú életem
során. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Sokat olvasok, szeretek beszélgetni, főleg a gyengébb egészségű
társaimmal, és igyekszem lelket önteni beléjük</b></span>. A Jóisten kegyelme egész
életemben segített, a legnehezebb időkben is ott volt mellettem. A
Szent Erzsébet rózsája díjat is az ő kegyelmének tudom be. Csak<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> sejtem,
hogy Orosz Atanáz püspök atya javasolt erre a díjra. Néhány évvel
ezelőtt Rakacán járt a búcsúban, és akkor egy cigány asszony odajött
hozzám,</b></span> é<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>s azt mondta: énekeljünk már el ketten egy éneket. Elénekeltünk
egy szép Mária-éneket.</b></span> Gyönyörűen hangzott. Köztudott, hogy a
cigányoknak jó hangjuk van. Egy cigány nagymama pedig ugyanezen a búcsún
megkereszteltette a három pici unokáját a püspök atya jelenlétében. A
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>cigány asszonyok mind odahívtak, hogy legyek ott mellettük, mint máskor
is, amikor keresztelnek. Püspök atyának nagyon tetszett, hogy ilyen jó
barátságban vagyok a cigányokkal, és ennyire ragaszkodnak hozzám.</b></span></p>
<p>Fotó: Lambert Attila</p>
<p><span>Bodnár Dániel</span></p></div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>