<div dir="ltr"><h1 class="gmail-cim">Reformáció 500 – Az Ágoston-rend elöljárója Lutherről, az Ágoston-rendi szerzetesről </h1>
<div class="gmail-datum">2017. október 31. kedd 17:15</div><div class="gmail-datum"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/reformacio-500-az-agoston-rend-eloljaroja-lutherrol-az-agoston-rendi-szerzetesrol">https://www.magyarkurir.hu/hirek/reformacio-500-az-agoston-rend-eloljaroja-lutherrol-az-agoston-rendi-szerzetesrol</a><br></div>
<h3 class="gmail-lead">Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Alejandro
Moral Antónnak, az Ágoston-rend elöljárójának írását, mely a
L’Osservatore Romano október 26-i számában jelent meg.</h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82236&img=o_1.jpg" rel="lightbox['g82236']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82236&p=1&img=c_1.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Jóllehet nem túl szerencsés, mégis <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">1517. október 31-</span></b>ét tartjuk a
reformáció kezdetének, azt a napot, amelyen <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Luther Márton a búcsúkról
írott 95 pontját Wittenbergben nyilvánosságra hozta.</b></span> Akárhogy is, nem
kétséges, hogy ezzel <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>olyan vallási krízist teremtett, amely <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a nyugati
kereszténység</span> töréséhez vezetett, és ezzel nem a szekularizmusnak, hanem
a szekularizáció folyamatának és egy új Európa születésének alapjait
tette le</b></span>. Ezek a tézisek magukban foglalják önértelmezésünk átalakulását
is. Luther saját vezetéknevét is megváltoztatta az eredeti Lunderről:
eleinte Eleutheriosként (szabad), majd végül Lutherként írt alá.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Erőteljes egyénisége, amely ellentétekben gazdag és igencsak
szuggesztív,</b></span> az általa kifejlesztett új teológia, a forradalmak
sorozata, melyeket elindított, az egész világ és a kereszténység
történelmének egyik meghatározó alakjává avatják. Kijelenthetjük, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
létezik Luther előtti és utáni időszak.</b></span></p>
<p>Nem felejthetjük el azonban, hogy Luther Márton (1483–1546) <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ágoston-rendi szerzetes volt. 1505-ben lépett be a rendbe, a
szászországi provincia tagja volt</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. </b></span>Előbb az erfurti közösséghez, később a
wittenbergihez tartozott. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Különböző vezető tisztségeket töltött be</b></span>:
alperjel, tanulmányi felelős (1512–1515), majd Türingia és Meissen
tartományfőnöke (1515–1518). <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ezeket a feladatait</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> felelősségteljesen és
bölcsen oldotta meg, akkor hozott döntéseket, amikor az szükséges volt,
anélkül, hogy az adódó nehézségeket szándékosan figyelmen kívül hagyta
volna, és mindig a közösség javát kereste.</b></span> Neves professzor (számára
legkedvesebb a teológiai doktori címe volt) és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>elismert prédikátor volt;
szolgálatkésznek mutatkozott, amikor elöljárói a szolgálatait kérték,
</b></span>mint ahogy ez történt akkor is, amikor egy renden belüli kérdés miatt (a
remeték és a kanonokok közötti konfliktus) Rómába vezetett az útja.
Minden forrás megerősíti, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> jámbor, szívélyes és buzgó testvér volt.</b></span>
1521-ig aláírásként mindig a „Luther Márton ágostonos szerzetes” nevet
használta, 1524-ig viselte a rendi ruhát, és <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>haláláig sok mindent
megőrzött szerzetesi mivoltából, kiváltképpen ami a vallásosságot és a
stílust illeti.</b></span></p>
<p>Egyben az is igaz, hogy Luther <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nemcsak, hogy elhagyta <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a rend</span>et, hanem
teljes erejével utálta is a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szerzetesi életet</span>, visszautasította annak
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">minden aszketikus és vallásgyakorlatát, a zsolozsma imádkozását és más
kötelezettségeket; </span>gyökeresen átalakította <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a szentségtant</span>, elítélte<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a
fogadalmakat és a megszentelt életűek</span> tömeges kilépését idézte elő. </b></span>A
rendet és a szerzetesi életformát illető <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>veszteség Németországban
hatalmas méreteket öltött. </b></span>Luther életének egy bizonyos szakaszában a
rendtársunk volt, osztozott a karizmánkban, és saját döntése,
kezdeményezése és választása eredményeképpen lépett ki végül a rendből.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Ágoston rendjének, amelyhez Luther tartozott, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nincs oka</span>
ünnepeln</b></span>i a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>sokkal inkább
van okunk megemlékezni róla</b></span>. És <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ezt </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szeretnénk komolyan tenni,
rávilágítva azokra a pozitív szempontokra, melyek <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a reformáció</span>val
kerültek napvilágra: az egyén újraértékelése, Istenbe vetett nagyobb
bizalom, a Szentírás központi szerepe, a liturgia közelebb vitele a
néphez, a közösségi öntudat erősödése, az egészséges laikátus, egy olyan
reform szükségessége, amely a lényeghez való visszatérést jelenti. </b></span>Mit
tanulhatna a Katolikus Egyház a lutheránus hagyománytól? Ferenc pápa így
válaszol: „Két szó jut eszembe: a reform és a Szentírás.” Egy olyan
Egyház, amely <em>semper reformanda</em>, megújulása akkor következhet be, ha a Szót valóban az emberek kezébe adjuk.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Meg kellene tanulnunk <span style="background-color:rgb(234,209,220)">annak</span> elkerülését</b></span>, hogy az, aminek az Egyház
reformját és revitalizációját eredményező folyamatnak kellene lennie,
végül a törés és szeparáció állapotává fajuljon, illetve<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> hogy a
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szentíráshoz való közeledés</span> a szubjektivizmusban végződjön.</b></span> Éppen ezért
egyet kell értenünk <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a evangélikus teológussal, Wolfhart Pannenberggel,
aki így ír: „Az Egyház 16. században bekövetkezett megosztottságát nem
értelmezhetjük a reformáció sikereként, csakis annak ideiglenes
csődjeként;</b></span> a reform tudniillik az egész Egyház megreformálását célozta
meg, annak biblikus gyökereire való hivatkozással.” <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Továbbá
kijelenthetjük, hogy az egyházszakadás minden keresztény számára a
kudarc egy kifejeződése.</b></span></p>
<p>Ma, amikor <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Luther Márton alakjá</b></span>ra emlékezünk, emlékezünk a mélységes
hitbéli megérzések emberére,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a<b>z isteni szó prédikátorára és hírnökére,
találékonyságára és kreativitására, rendkívüli munkabírására, arra,
ahogy a nyomtatott sajtót és korának újdonságait a kommunikáció
szolgálatába állította, emlékezünk mély vallásosságára. </b></span>„Mindannyian
koldusok vagyunk, <em>hoc est verum</em>” – írta 1546. február 16-án,
két nappal halála előtt.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Őszinte keresztény volt, az imádság embere, jó
férj és családapa, vendégszerető és egyszerű barát, szorgalmas
útmutatója mindazoknak, akik a tanácsait kérték. Temperamentumát
tekintve kedélyes, nyíltszívű,</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> aggodalmaskodása és betegségei ellenére </span><b>a
családi erények példaképe volt.</b></span> Emlékezetünkbe kell idéznünk továbbá
szorongásai és kísértései elleni belső harcait, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>kifejezésmódjának
közvetlenségét, lelkének nyitottságát és azt a bizalmat, amely által
intimitását meg tudta osztani a hozzá közel állókkal; felidézhetjük
lelki érzékenységét.</b></span></p>
<p>Mindezek ellenére nem kerülhetjük el <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egy kevésbé hízelgő nézőpont
említését: azt, amely intoleranciáját illeti. Makacs és rugalmatlan,
szenvedélyes és vehemens. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Luther </span>gyakran használt csípős kifejezéseket
azokat illetően, akikkel szembehelyezkedett, míg egészen sértővé és
durvává nem vált.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Gyakran bizonyult bántónak, míg rágalmakba nem
torkollott.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Isten </span>választottja, „az idők prófétája”, önmagát nemegyszer
az igazság ismerőjének tartotta, és agresszív kifejezésekkel válaszolt
bármilyen egyet nem értésre. Számára lehetetlen volt a visszavonulás,
mert nem fogadta el a hibázás, a tévedés lehetőségét.</b></span></p>
<p>Sokatmondó a pápával kapcsolatos kényszerképzete, mely a
tiszteletteljes engedelmességből ellenszenvvé és iszonyattá alakult át,
mígnem utolsó éveiben utálkozásba torkollott. Valóban <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>keserűek és
túlzóak<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a római Egyház </span>felé irányított támadásai („pápista”, az ő
sajátos szóhasználata szerint)</b></span>. E szövegek olvasása fájdalommal tölt el
minket<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Ma, hála Istennek, változnak az idők: nemcsak szívélyesebbé vált
a viszony katolikusok és evangélikusok között, de az ökumenizmus útján
is elérkeztünk a találkozásnak egy olyan pontjára, mint a <em>Közös nyilatkozat a megigazulásról szóló közös tanításról</em> 1999-ben, amelyhez nemrég csatlakozott a Református Egyházak Világszövetsége is.</b></span></p>
<p>Ami Luther eszmevilágát illeti, lehetetlen itt egészében bemutatni,
még csak összefoglalni sem szándékozuk. Csupán néhány utalás: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
kifejezésre juttatta <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az értelembe</span> vetett bizalmatlanságát,</b></span> a filozófia
elutasítását a skolasztika, az arisztotelizmus, a túlságosan strukturált
teológiai rendszerek, az értelem játékai, az osztályozás, a szofisztika
és az egyes iskolák kifinomultsága iránti zsigeri irtózása miatt.
L<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>uther úgy vélte, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mindez</span> eltávolít minket a Krisztussal való
találkozástól, és az igaz hit <span style="background-color:rgb(234,209,220)">útjában áll</span>,</b></span> amely a Szentíráson, a Szón
alapszik. Isten nem egy filozófiai hipotézis, Ő Krisztusban hozzánk szól
és nyilatkoztatja ki magát nekünk. Ezért egy nagyobb egyszerűségre, a
mesterkedés mellőzésére van szükség, hogy a forráshoz érkezzünk, és
képessé váljunk a találkozásra. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Követeli egyben Isten Szavának közelebb
vitelét a néphez, így könnyítve meg az azzal való kapcsolatba kerülés és
a hozzá való hasonulás lehetőségét.</b></span> Ezek ismeretében érthetjük meg,
hogy Luther miért<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> s</b><b>zentelt oly sok időt és figyelmet a Szentírás
fordítására és exegézisére, valamint a prédikációra. Anyanyelvének
kiemelkedő ismeretéről tett tanúságot. Bibliafordítása alapvető
jelentőséggel bír mind pasztorális téren, mind a filológia területén.
Luther döntő szerepet játszott a szókincs és a stílus kiválasztásában,
melyben az élő nyelv elevensége és spontaneitása tükröződik. Nyelvújító,
nagy precizitás és realizmus birtokosa, sokak szerint meghatározó
szerepe van az egységes német nyelv és a modern német nyelv
rögzítésében. Elismert prédikátor, beszédei mindig óriási hatást
váltottak ki. Stílusa egyszerű, konkrét, didaktikus; igazán praktikus.
Mindig mélységes meggyőződéssel szónokolt, arra összpontosítva, amiről
beszélt,</b></span> anélkül, hogy elveszett volna a gesztusok túlzott használatában
vagy a színpadiasságban, mindeközben népszerű kifejezésmódokat és
szófordulatokat használt. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ő volt a „wittenbergi prédikátor”, Isten
Szavának <em>par excellence</em> szónoka és közvetítője.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Gondolatvilágának egy másik lényegi pontja, az ágostoni vonal mentén
haladva, a kegyelem valóságának főleg a megigazulás körül sűrűsödő
értelmezése volt</b></span>. Ebben a világban, ahol gyakran győzedelmeskedik a
közöny, ahol gyakran úgy él az ember, mintha Isten nem is lenne, vagy
ahol Isten csak egy fogalommá vagy szabállyá zsugorodik,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Luther ahhoz az
Istenhez vezet vissza minket, aki Krisztusban nyilatkoztatta ki magát,
aki a Szeretet, és aki a Szeretetben konkretizálódik. Életének és
gondolkodásának középpontjában kétség kívül Isten kérdése állt. Az
üdvösség kérdése miatt ifjúkora óta gyötrődött, és végül is nyugalomra
lelt a hit általi megigazulás tanában</b></span> (vö. Róm 1,17). Mindazonáltal
Isten igazságossága nem aktív és bosszúálló értelemben értendő (Isten,
aki megbünteti a bűnösöket), hanem passzív és megigazító értelemben
(Isten, aki igazzá tesz és a megszentelődést adományozza). Nem a
cselekedetek, melyek adott esetben lehetnek akár jók is, amik az
üdvösségre vezetnek, hanem<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a Krisztusba, az egyetlen Megváltóba vetett
bizalom, aki a hit által közli magát velünk. <em>Solus Christus, soli Deo gloria</em>.
</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A szörnyűséges Isten így átváltozik irgalmas Atyává, és az ítélő
Krisztus a kereszten függő egyetlen Megváltóvá.</span><b> Luther érzékeli a
kegyelem nélküli emberi erőfeszítés tehetetlenségét, ugyanakkor <span style="background-color:rgb(234,209,220)">azt a
végsőkig radikalizálja.</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span>Lehetetlennek tűnik számára, hogy az ember
aktívan együttműködjön saját üdvösségéért, mert a bűn továbbra is
fennmarad; csupán Krisztus érdemei miatt nem róják fel őket többé
vádként.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><em>Sola Scriptura, sola gratia, sola fide</em>.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A lutheri felfogás
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">következményei</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a szabad akarat </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tagadásához,</b></span> a <b>szentségtan dogmatikus
megújulásához</b>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a szentmise áldozati olvasatának</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elutasításához</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
szolgálati papság </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elvetéséhez,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a tanítóhivatal és az egyházi hierarchia </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
lerombolásához</b></span> és <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a pápaság </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">démonizálásához vezettek.</span></b> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Luther a
protestáns főurakkal szemben mégis szolgalelkűnek mutatkozott, és a
legitim társadalmi és politikai rend szenvedélyes védelmezőjének
bizonyult, még ha ezért magas árat is kellett fizetnie. Erre jó példával
szolgál a polgárháborúban (1524–1525) betöltött szerepe, amely a
reformátor jellemzésének egyik legvitatottabb pontja. Hasonlóképpen
másik két aspektus kerül itt elő, melyek a legutóbbi századok
történelmére sötét árnyékot vetettek: a nacionalizmus és az
antiszemitizmus.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Luther alakja</b></span> nem könnyen értelmezhető, de kétség kívül magával
ragadó. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ellentétekkel teli</b></span>, melyek megnehezítik az objektív és egykedvű
szemlélő dolgát, de egyben rengeteg innovatív vonással rendelkezik,
melyek kétség kívül nagyon is aktuálisak. Öt évszázad elteltével sem
szűnik végletes reakciókat kelteni: a csatlakozást vagy a zsigeri
elutasítást. Ágoston-rendi körökben, sajnos, továbbra is sokszor
ismeretlen marad.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Szükségünk van a renden belül Luther-specialistákra,
úgy a történelem, mint a teológia területén. Reménykedem abban, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
lutheri reformáció</span> ezen emlékbeszéde felhívás és ösztönzés lehet ezen az
úton</b></span>. Hálás vagyok a mutatkozó érdeklődésért és a rend különböző
területein születő kezdeményezésekért. Mindenekelőtt örülök az akadémiai
közegben történteknek, a kiváló kongresszusok, tanulmányi napok
megszervezésének és a publikációknak. Az általános tanács e folyamatba
egy konferencia megszervezésére való bátorítással szeretne
bekapcsolódni, <em>Luther és a reformáció: Szent Ágoston és az Ágoston-rend</em> címmel, amelyet november 9. és 11. között tartunk Rómában. Bízom benne, hogy egy jó kiindulópont lehet.</p>
<p>Írásomat <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>XVI. Benedek pápa éleslátó gondolataival szeretném
befejezni, melyeket az erfurti Ágoston-rendi kolostorban intézett
hozzánk németországi útja során: „Luther számára a teológia nem
akadémiai probléma volt, hanem egy benső harc saját magával, ami később
Istennel és Istenért vívott harccá vált. »Hogyan találok irgalmas
Istent?</b></span>« Újra és újra szíven üt, hogy Luther számára ez a kérdés adta a
mozgató erőt egész útja során. Csakugyan, ki törődik ezzel ma egyáltalán
a keresztények között? Milyen jelentőséggel bír Isten kérdése a mi
életünkben, az igehirdetésünkben? <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>Az emberek, ugyanígy a keresztények
többsége ma biztosra veszi, hogy Isten végeredményben nem törődik a
bűneinkkel, sem az erényeinkkel. Tudja, hogy mindannyian csak emberek
vagyunk. Ha még hiszünk a másvilágban, és a végső ítéletben, majdnem
mindnyájan feltételezzük, hogy Isten majd nagylelkű lesz, és végül
irgalmasságában figyelmen kívül hagyja kicsiny hiányosságainkat. A
kérdés <span style="background-color:rgb(234,209,220)">többé már nem</span> aggaszt minket.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> De valóban olyan kicsinyek a
hiányosságaink? Nem tesszük tönkre a világot a nagyok, de ugyanúgy a
kicsik korrupciója által, akik mindannyian csak a saját nyereségükre
gondolnak? Nem pusztítjuk a világot a drogok hatalma révén, ami egyrészt
az élet habzsolásában, valamint a pénz utáni vágyakozás, másrészt a
magukat ezen élvezeteknek szentelő személyek sóvárgásában él? Nem
fenyegeti a világot az erőszakra való egyre növekvő fogékonyság, amely
nem ritkán a vallásosság álarca mögé rejtőzik? Fenyegetné-e ily
mértékben az éhínség és a szegénység a világ oly nagy részeit, </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ha Isten
szeretete, és ebből kiindulva a legközelebbi, a teremtmények, az emberek
szeretete bennünk elevenebb lenne? </b></span>És folytathatnánk tovább. Nem, a
rossz nem jelentéktelen csekélység. Nem lehetne olyan hatalmas, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ha
Istent valóban az életünk középpontjába helyeznénk. </b></span>A kérdés tehát:
milyen szerepben van Isten velem szemben, és én milyennek találom magam
előtte? – Luther ezen sürgető kérdésének újra, minden bizonnyal új
formában, a mi kérdésünkké is kell válnia, nem akadémiai, hanem konkrét
kérdéssé. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azt hiszem, ez lehetne az első felhívás, amit a Luther
Mártonnal való találkozásban meg kellene hallanunk.”</b></span></p>
<p>Fordította: Koszoru Péter</p></div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>