<div dir="ltr"><div class="m_-1478348703906417866m_9220294678642183821m_-7154381156683315972m_5319871696774224916m_-5659956357871858970m_8805341812456417151gmail-meta"><span class="m_-1478348703906417866m_9220294678642183821m_-7154381156683315972m_5319871696774224916m_-5659956357871858970m_8805341812456417151gmail-date"></span><a class="m_-1478348703906417866m_9220294678642183821m_-7154381156683315972m_5319871696774224916m_-5659956357871858970m_8805341812456417151gmail-btn_blhlike" id="m_-1478348703906417866m_9220294678642183821m_-7154381156683315972m_5319871696774224916m_-5659956357871858970m_8805341812456417151gmail-post-12797184"><span></span></a><span></span>
<div class="m_-1478348703906417866m_9220294678642183821m_-7154381156683315972m_5319871696774224916m_-5659956357871858970m_8805341812456417151gmail-share"><div class="m_-1478348703906417866m_9220294678642183821m_-7154381156683315972m_5319871696774224916m_-5659956357871858970m_8805341812456417151gmail-blh_share_cont"><div class="m_-1478348703906417866m_9220294678642183821m_-7154381156683315972m_5319871696774224916m_-5659956357871858970m_8805341812456417151gmail-blh_share_inner"><div class="m_-1478348703906417866m_9220294678642183821m_-7154381156683315972m_5319871696774224916m_-5659956357871858970m_8805341812456417151gmail-blh_share_others">
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<h1 class="m_-1478348703906417866m_9220294678642183821m_-7154381156683315972m_5319871696774224916m_-5659956357871858970m_8805341812456417151gmail-title"></h1>
<p style="text-align:justify"><b><a href="http://szemlelek.blog.hu/2017/09/01/beer_miklos_a_lombikprogramrol" target="_blank">http://szemlelek.blog.hu/2017/<wbr>09/01/beer_miklos_a_lombikprog<wbr>ramrol</a><br></b></p><p style="text-align:justify"><b></b></p>
<p><a id="m_-1478348703906417866m_9220294678642183821m_-7154381156683315972m_5319871696774224916m_-5659956357871858970m_8805341812456417151gmail-more12797184" name="m_-1478348703906417866_m_9220294678642183821_m_-7154381156683315972_m_5319871696774224916_m_-5659956357871858970_m_8805341812456417151_more12797184"></a></p>
<p style="text-align:justify"><img src="http://m.blog.hu/sz/szemlelek/image/beermiklos_thaler.jpg" alt="beermiklos_thaler.jpg" class="m_-1478348703906417866m_9220294678642183821m_-7154381156683315972m_5319871696774224916m_-5659956357871858970m_8805341812456417151gmail-imgnotext" style="margin-right:0px" width="154" height="90"></p>".....<p style="text-align:center"><b>LOMBIKBÉBIK</b></p>
<p style="text-align:justify"><i>– A bizalommal, az Istenre való
ráhagyatkozással és a gyerekekkel kapcsolatban adódik egy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>kényes és
aktuális kérdés.</b></span> Sok katolikusnak sem tetszett, amit az egyik
püspöktársa mondott a lombikbébiprogramról.</i></p>
<p style="text-align:justify">– A beszéd után napokon keresztül tévék,
rádiók, újságok kerestek, hogy mondjam el a véleményem. És nagyon sokat
gondolkoztam. Végül mindig arra kértem az újságírókat, nézzék el, de
nem szeretnék nyilatkozni, mert nem tudnék olyat mondani, amivel előrébb
vinném az ügyet, megbántani pedig senkit nem szeretnék. De azóta is
töprengek,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> mit mondjak<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> katolikus papként</span> azoknak, akik útmutatást
várnak.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Leginkább
azért nehéz jól beszélni erről a témáról, mert nem hagyhatjuk figyelmen
kívül, hogy a módszert egy ideje már alkalmazzák. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Számtalan ember él
köztünk, aki mesterségesen fogant. És <span style="background-color:rgb(234,209,220)">minden rosszul megválasztott
szóval megbánthatjuk</span> őket – és persze a szüleiket is –, amit senki nem
akar.</b></span> Nyilvánvaló az is, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> egy mesterségesen megfogant gyermek is
Isten gyermeke. Az élete épp olyan értékes, mint bárki másé. Ez nem is
lehet vita tárgya.</b></span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Mégis </span></b>– számomra mindenképpen – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tudathasadásos a
helyzet.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Az egyház tanításával, az élet tiszteletével ugyanis keresztény
hitünk szerint</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nincs összhangban az eljárás. </b></span>Még akkor sem, ha éppen az
életadás iránti vágy a mozgatórugó. Mégpedig elsősorban – kimondani is
szörnyű! – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a számfeletti</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> embriók </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sorsa miatt</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Akik</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a legjobb esetben is a
fagyasztóban „várakoznak”. </b></span>Akikre sokan csak legyintenek. Majd esetleg
(!) adunk nekik egy esélyt – szoktam hallani. Különben is, természetes
vetélés is létezik. Ami már inkább önigazolás, mint jogos érvelés.</p>
<p style="text-align:justify">Az alapkérdés ez: mikortól tekintjük
emberi életnek az emberi életet? Ami természetesen kapcsolódik az
abortusz kérdésköréhez is. A fogantatás pillanatától, vagy pedig egy
emberek által meghatározott időponttól? Néhány órás, napos vagy éppen
hetes állapottól? Kijelenthető-e, hogy egy bizonyos pontig csupán egy
sejthalmaz az embrió, és csak aztán tekintjük majd embernek? Mindebből
pedig adódik a következő kérdés is: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>milyen alapon merünk mi
lefagyasztani </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egy emberi életet</b></span>? A kísérleti célú felhasználásról vagy a
megtermékenyített petesejtek elpusztításáról már ne is beszéljünk!</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyház nem </span>vonja kétségbe azoknak a
házaspároknak a jó szándékát, amelyek <span style="background-color:rgb(255,242,204)">gyermeket </span>szeretnének. </b></span>Hogyan is
tehetné? Egyáltalán, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az egész kérdést csakis az Úristen irgalmas
szeretetén keresztül szabad megközelíteni. Szeretettel, megértéssel,
odafigyeléssel.</b></span> Senki fölött nem törhetünk pálcát. Inkább <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>csendben oda
kell ülni az érintettek mellé, és meghallgatni őket.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Nyilvánvaló, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mekkora a fájdalom</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egy
olyan asszonynak a lelkében, aki</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nem tud életet adni.</b></span> Kétségek között
szenved, gyötrődik. Még a Szentírásban is ott vannak a példák: Ábrahám
felesége, Sára, vagy akár Erzsébet. Akiket egyébként idős korukban ért a
csoda. Mert <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Istennél semmi sem lehetetlen. Mégis, papként, püspökként
nem mondhatok mást: az egyház tanítása szerint egyedül Isten élet és
halál ura</b></span>. Ami azt is jelenti, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> hívő lélekkel egyszerűen nem lehet
</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szemet hunyni </b><b>a megfogant</b>, <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">de meg nem születő<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> életek,</span> </span>a „járulékos
veszteség” felett.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Ismétlem, senkit nem szeretnék
megbántani, mert értem és érzem az érintettek gondját. Inkább csak a
gondolataimat megosztani. Egy kicsit távolról közelíteni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Leginkább
azoknak segíteni, akik még <span style="background-color:rgb(217,234,211)">vívódnak</span>.</b></span> És nem ítélkezni.</p>
<p style="text-align:justify">Az én kiindulási pontom, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az életünk
elsősorban ajándék. Ajándék, amelyet az Úristentől kaptunk</b></span>. Később,
amikor elérünk egy bizonyos életkort, és felnőtté válunk a
gondolkodásunkban, az élet már feladatot is jelent a számunkra, amihez a
felelősségünk is hozzátartozik.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ha azonban az életet ajándéknak
tartjuk, következik belőle, hogy nem lehet megkövetelni. Nem lehet
igényelni. </b></span>Még kevésbé pénzért megvenni.</p>
<p style="text-align:justify">Sokszor mondom:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> nem mi választjuk meg a
szüleinket. Sem azt, hogy mikor és hol születünk. Ezek ugyanis – szó
szerint – velünk született adottságaink.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az egyház régóta, következetesen hívja
fel a figyelmet </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>egy döbbenetes <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellentmondásra</span>. Az emberiség<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a
legkülönfélébb fogamzásgátlási módszereket veti be</span>, a nők
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">hormonkészítményekkel bombázzák</span> a testüket, nehogy baj legyen. Azaz:
nehogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">élet fakadjon</span>. És ebben az összefüggésben különösen megrázó,
amikor egyszer csak fordul a kocka: nő és férfi, feleség és férj
gyermeket szeretne, de <span style="background-color:rgb(208,224,227)">nem fogan meg</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a magzat.</span></b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A legkülönfélébb okokból. Mert már késő
van. Vagy mert már volt egy terhesség-megszakítás. Esetleg a hosszú
évekig szedett fogamzásgátlónak nem várt mellékhatásai lettek. És persze
az is előfordul, hogy nincs látszólag semmi előzmény, mégis hiábavaló a
várakozás. És ilyenkor hangzik el: mi akkor is akarunk gyereket! A
technika lehetővé teszi, hát megcsináljuk. Kerül, amibe kerül. Jár,
amivel jár.</span> Isten nem veheti el tőlünk ezt a jogot!</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">Én azt gondolom, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a technikai fejlődést
Isten azért biztosítja számunkra, hogy azzal gyógyítsunk. Hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
szenvedést </span>enyhítsük.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nem pedig </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azért, hogy a helyébe lépjünk.</b></span></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hívőként
éreznünk kellene a különbséget.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Amikor valaki azt mondja, én akkor is
megmutatom, hogy nekem lesz gyerekem, voltaképpen<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a teremtő Isten
</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">helyett </span>akar dönteni. Mert nem fogadja el, hogy az <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Úristen mást szeretne
tőle. Más életet szán neki, </span>amiről <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem akar </span>tudomást venni.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Jézus tanításából számomra az
következik, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>akiket Isten megajándékoz gyermekkel, azoknak azt adja
feladatul, hogy neveljék, gondozzák őt. Akiknek pedig nem ad kisbabát,
azokat talán arra hívja, hogy másokra figyeljenek.</b></span> A
keresztgyermekeikre, a szüleikre, a barátaikra, a szomszédjaikra.
Egyáltalán, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>arra, hogy az idejüket, a lehetőségeiket másoknak
szenteljék</b></span>. Nem kell mindenkinek Brunszvik Terézzé válnia, aki
nevelőprogramot indított, árvaházat alapított, kórházi betegeket ápolt,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>elég lenne csak kinyitni a szemünket.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Nem tudom megkerülni: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az Úristen a
fogyatékkal élő gyerekeket is ajándéknak szánja.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Márpedig <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a szüleik
</span>ereje véges.</b></span> Hogyan fordulhat elő egyáltalán, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>magukra hagyjuk
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">azokat az édesanyákat és édesapákat, akik sokszor életük végéig hordják a
keresztjüket,</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> elfogadva az Úristen akaratát?</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Csak mert a magunk
szempontjait nézzük, semmi mást.</b></span></p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">Hívő életszemlélettel a jelenleginél
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>sokkal nagyobb hangsúlyt kellene kapnia annak a gondolatnak, hogy az
Úristen egymásra bíz bennünket.</b></u></span> Ami azt jelenti, hogy nem a magányos
életsorsok oldaláról kellene közelítenünk. Nem onnan, hogy ki mit akar,
vagy mihez érez jogot. Hanem az emberiség egésze, a felelősség felől.
Ami <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sajnos nem kap <span style="background-color:rgb(255,242,204)">kellő hangsúlyt</span> még <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a keresztények</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> gondolkodásában </span>
sem.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nem foglalkozunk</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az éhezőkkel</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sem.
Legfeljebb sajnálkozunk.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Pedig tehetnénk értük</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Alig van</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>aki felkarolja
az árvákat is. Akik a természet rendje szerint megszülettek.</b></span> Mert ne
felejtsük el: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ha a lombikbébikre azt mondtuk, hogy épp olyan értékesek,
mint bárki más, ez az erőszakban megfogant gyerekekre ugyanúgy igaz.
</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Rájuk</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> azonban a legtöbben azt mondják: ők nem a mi vérünk. Nem a mi
gyerekeink. Mi közünk hozzájuk?</b></span><br>Az egész kérdéskört tehát egy picit
visszalépve, nagyobb távlatból lenne jó vizsgálnunk. Abból kiindulva,
hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az Úristen egymásra bízott bennünket. És arra kellene figyelnünk,
mit tudunk tenni másokért. Az Úristen szándékát keresve. Nem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a
magunkéhoz ragaszkodva</span>.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Elfogadom, ha más nem így látja. Én ezt gondolom.</p>
<p style="text-align:justify"><i>– Egy beültetéseket végző intézet
orvosa fogalmazott így: „nem játszunk Istent. Ellenben sokszor érezzük a
Teremtő leheletét az arcunkon, bátorító kezét a vállunkon.”</i></p>
<p style="text-align:justify">– Én pedig azt érzem, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az emberiség
észre sem veszi, milyen <span style="background-color:rgb(255,242,204)">határokat </span>feszeget</b></span>. Pontosabban<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> lép át.</b></span> T<span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>együnk
fel néhány egyszerű kérdést.</b></span> Ki és milyen alapon dönti el például, hogy
míg egy házaspárnak joga van a lombikgyermekhez, addig egy egyedülálló
nőnek már nem? És milyen alapon? <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>Ha következetesek vagyunk, és a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">„jogunk
van hozzá” elvhez</span> ragaszkodunk, miért akarjuk megszabni, ki vehet részt
az eljárásban, és ki nem?</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Ki dönti el például, hogy egy 35 éves nő
még „próbálkozhat”, egy 45 éves már nem? Emberi valószínűség-számítások
alapján hozunk egy konszenzusos döntést, hogy mekkora az az
egészségügyi kockázat, amit még vállalunk, és mekkora, amit már nem?</p>
<div style="text-align:left"><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><p>Tudom, az alapkérdés még nem ez, de
játsszunk el a gondolattal: <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>ha az <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Istentől</span> kapott tudomány egyszer majd
lehetővé teszi, hogy a szülők megválaszthatják születendő gyermekük haja
színét, nemét, képességeit, akkor is a Teremtő leheletét érezve fognak
az orvosok beavatkozni? Lesz, aki még ebben sem fog semmi kivetnivalót
látni, megint mások viszont ezen a ponton már megálljt parancsolnának?
És ki dönti el, kinek adjunk majd igazat? A kulcs ez: hol <span style="background-color:rgb(249,203,156)">a határ?</span></b></span></p></blockquote></div>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>Ha a tudomány lehetővé teszi, hogy egy
embrióról előre pontosan lehet tudni, milyen betegséget hordoz, esetleg
még azt is, hogy várhatóan hány évig fog élni, akkor majd a szülők azt
is eldönthetik, egyáltalán megszülessen-e? <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ez lesz a jövő?</span> És lesznek,
aki megmagyarázzák majd a döntésüket, és lesznek, akik szerint ez már
túlzás? Mert mondjuk „megelégszenek” a puszta lombikprogrammal? És kinek
lesz igaza? Megint csak hol <span style="background-color:rgb(249,203,156)">a határ</span>? Ki fogja eldönteni, mi<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> etikus
„</span>még”, és mi nem?</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Ráadásul <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ezek a kérdések már nagyon is
aktuálisak</b></span>. Nemrég hallottam valakitől: kiderült, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a gyerek
Down-kóros lesz</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nem lenne szabad megszületnie! A hideg kirázott. A
leselejtezés kultúrája,</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">ahogy Ferenc pápa fogalmazott, </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>borzasztó tükröt
tart az emberiségnek. Mert ezzel a logikával<u> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy idős, beteg ember</span></u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">re</span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span>
sincs szükség. És <u><span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy fogyatékos</span></u>ra sem. Mert csak egy tehetetlen
sejthalmaz. Csakhogy <u>ez már olyan, mint a fajelmélet. Hitleri
gondolkodás</u>.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">És innen <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>már csak egy lépcső a klónozás.</b></span>
<span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>Valaki egyszer majd megszólal: meghalt a gyermekem, csak tízéves volt! A
tudomány lehetővé teszi a klónozását, és nekem jogom van hozzá, hogy
„előállítsam őt”. Mert én ezt akarom! Neki mit mondunk majd? </b></span>Azt, hogy
az egyház hallgasson, ne legyen életellenes, te pedig, barátom, klónozz
bátran? Feltételezem, ezt ma még talán kevesen mernék kijelenteni. Ahogy
valószínűleg<span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b> száz évvel ezelőtt sem gondolt még senki a lombikprogramra
és a lefagyasztott embriókra.</b></span></p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">És elértünk a végső kérdésekhez:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> mi az
ember lét értelme? Az ember célja?</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Hogy kiküszöböljön az életéből
mindent, amit problémának tart? Hogy a tudást felhasználva biológiai és
kémiai eszközökkel győzze le a természetet? Kifejlessze a tökéletes
embert? Arra már nem is vagyunk kíváncsiak</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten mit szeretne?</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Meggyőződésem, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><u>az orvostudomány
célja nem lehet más, csakis a gyógyítás,</u> </b></span>és erről a világos irányról nem
szabadna letérni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Arra kellene minden erővel összpontosítani, mi az oka
az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egyre gyakoribb meddőségnek</span>. Hogy miként lehetne megelőzni.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Van itt ugyanakkor még egy nagyon fontos
szempont. Azt gondolom, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><u>egy hívő ember, aki elfogadja, hogy létezik egy
nála nagyobb erő, a teremtő Isten, akitől minden függ,</u> </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">nem</span><b>, </b></span>vagy csak
kétségek között mer elindulni ezen az úton. Mert úgy tanulta:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> <u>a cél <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem
szentesíti </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">az eszközt.</span> </u></b></span>A kérdés a nem hívők szempontjából válik még
izgalmasabbá. Ők ugyanis nem gondolják, hogy lenne felettük valaki.
Márpedig ebből következik, hogy úgy akarják alakítani a világot, ahogy
jónak látják. Az ő esetükben Isten nem szempont.</p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Én nem fogok ítélkezni senki felett</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
<u>Jézus tanításából adódóan, felelősségem tudatában azonban irányt
mindenképp szeretnék mutatni</u> azoknak, akik meghallgatnak.</b></span> <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>Ha pedig
valaki másként dönt,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>felé és a gyermeke felé is irgalommal és
szeretettel fordulok. Mert szeretem mindannyiukat. Az élet titkáról, az
Úristen szándékának elfogadásáról alkotott véleményünk viszont nem fog
egyezni.</b></span> És ha azt mondtam, hogy szeretettel tekintek rájuk, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mit is
mondhatnék azokról, akik kimondják, Uram, legyen meg a te akaratod?
Azokról, akik felajánlják az életüket másokért. A legnagyobb
tisztelettel, mélyen fejet hajtok előttük.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><i>(A nyitóképet <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Beer_Mikl%C3%B3s#/media/File:BeerMVFotoThalerTamas.JPG" rel="noopener noreferrer" target="_blank">Thaler Tamás</a> készítette.)</i></p><div id="m_-1478348703906417866m_9220294678642183821m_-7154381156683315972m_5319871696774224916m_-5659956357871858970m_8805341812456417151DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_-1478348703906417866_m_9220294678642183821_m_-7154381156683315972_m_5319871696774224916_m_-5659956357871858970_m_8805341812456417151_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>