<div dir="ltr"><h1 class="m_5846777959181252615m_-6973756124431140410m_-5004264126191636261gmail-cim">Az élet kerekebb, több, mint az iskola –
Beszélgetés Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatóval </h1>
<div class="m_5846777959181252615m_-6973756124431140410m_-5004264126191636261gmail-datum">2017. augusztus 31. csütörtök 19:58</div><div class="m_5846777959181252615m_-6973756124431140410m_-5004264126191636261gmail-datum"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-elet-kerekebb-tobb-mint-az-iskola-beszelgetes-uzsalyne-pecsi-rita-neveleskutatoval-tanevkez" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hir<wbr>ek/az-elet-kerekebb-tobb-mint-<wbr>az-iskola-beszelgetes-uzsalyne<wbr>-pecsi-rita-neveleskutatoval-t<wbr>anevkez</a><br></div>
<h3 class="m_5846777959181252615m_-6973756124431140410m_-5004264126191636261gmail-lead"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Nem könnyű visszarázódni a nyár után a korán kelős,
tanulós hétköznapokba</span>. Sosem volt könnyű – a gyerekeknek sem, a
szülőknek sem. Az Új Emberben néhány hónapja „Életre nevelő” címmel
rovatot indító Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató ennek ellenére azt
mondja: nem kell feltétlenül borúsan látnunk a szeptemberi újrakezdést.</h3><p></p>
<p><i>– </i>Amennyire lehet, próbáljunk meg <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a tanév kezdetéig egy
lassú átvezetési időszakot biztosítani a gyerekek számára!</b></span> Ne a
nyaralásból érkezzenek meg az iskolapadba. Jó volna szépen, fokozatosan
felvenni a kapcsolatot az iskolai barátokkal, akikkel majd szívesen
találkoznak az első szeptemberi napokban. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Várjuk együtt a tanévkezdést! </b></span>
Ne csak a gyerekek, hanem mi, szülők is. Nem mindegy, hogyan állunk
ehhez a kérdéshez. Tudnunk kell, hogy a kisgyerekek rajtunk keresztül
várják, vagy nem várják az iskolát. Ha előre sajnáljuk őket és az egész
családot, akkor biztosan nehéz is lesz. Inkább kezdjünk el beszélgetni
velük az osztálytársakról, a kedves tanáraikról, erről-arról, ami
számukra érdekes lehet, vonjuk be őket a készülődésbe, vásároljunk
együtt színes ceruzákat, kössük be a füzeteket, készítsük elő az
ünneplős ruhát, ilyenekre gondolok.</p>
<p><b>– Vezessünk be rövid kis tanulóidőket, napi tíz perc matek?</b></p>
<p><i>– </i>Na, ezt én semmiképpen sem tenném, hacsak nem kedvence a
gyereknek a matek! Ezzel ugyanis azt sugalljuk, hogy valami nagy-nagy
nehézség előtt áll... Nézzünk magunkba! Mi is így edzünk a
szabadságunkról visszatérve? Minden nap tíz perc számlabefizetés? Úgy
gondolom,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> történhetnek jó dolgok az iskolában, próbáljuk meg ezekre
rávezetni a gyerekeket. Részben rajtunk, szülőkön múlik, hogy milyen
lesz a hozzáállásuk a tanévkezdéshez.</b></span></p>
<p></p>
<p><b>– Olyan, amilyen a mi hozzáállásunk…</b></p>
<p><i>– </i>Egy bölcs gondolat: amit teszel, az olyan hangosan beszél,
hogy nem hallom tőle azt, amit mondasz. <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Nekünk, szülőknek is rá kell
hangolódnunk az új napi rutinra,</span> az új feladatkörre, ami szeptemberben
elkezdődik. S ez bizony önneveléssel jár. Persze rengeteg a munka, de
nekünk is fontos lenne átélnünk, hogy van mit várni, jó újra készülődni.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A várakozás az ember kitörölhetetlen ösztöne, segítsük megőrizni
gyermekeinkben! Varázsa van az újrakezdésnek.</b></span> Ne feledjük, az élet
kerekebb, több mint az iskola.</p>
<p>Tudom, hogy a felnőtteknek is nehéz a tanévkezdés, sok aggódással,
rohangálással, kapkodással, türelmetlenkedéssel jár, de azt is tudom,
hogy manapság számos iskola segíti a szülőket az elindulásban. Több
olyan intézményt láttam, ahol jól működik a lassú visszavezetés, és a
tanárok nem ismétlődolgozatokkal indítanak, hanem közös kirándulással,
bevezető órákkal, élménymeséléssel.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)">A korán kelést azonban nem lehet megúszni…</span></b></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><i>– </i>Ez esetben is a fokozatosság a lényeg. </b></span>Augusztus vége felé
érdemes szép lassan visszaállítani a korai felkelést. Családi feladat
ez, és jó lenne, ha ez sem fenyegető előjellel történne: „Ne félj, jön
még kutyára dér! Kezdődik az iskola, nincs több alvás, már nem
döfönyézhetünk reggelente!" <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Próbáljuk inkább valami jó dologgal indítani
a reggelt! </b></span>Persze<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> divat manapság negatívnak lenni,</b></span> de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ne engedjük meg</b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ezt </b></span>magunknak! Kelhetünk korán azért is, mert úszni megyünk, sütit
készítünk, még elmegyünk ide vagy oda.</p>
<p></p>
<p><b>– Hamar túl leszünk ezen az időszakon, és néhány nap múlva
már szakkörök, különórák közül kell választanunk, nő a tanulnivaló
mennyisége, egy nap pedig továbbra is huszonnégy órából áll, s ebbe a
pihenésnek is bele kell férnie – az edzés meg a szolfézs mellett. Ön
minden előadásán és írásában <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az életre tanítás mellett érvel. Hogyan
szakítsunk időt erre?</span></b></p>
<p><i>– </i>Azt gondolom,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a mostani hajszoló trendet</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem szabad </b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>bebetonozott adottságnak tekinteni</b></span>. Felelős szülőként rajtunk áll, hogy
gyerekünk hány különórára fog járni, és nem úgy, hogy „majd meglátjuk
bírja-e”.</p>
<p>A neveléstudományi kutatások azt mutatják, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">az</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az ismeret, amit </span>
nem kísérnek<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> élmények</span>,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> ami</span> nem kapcsolódik<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az énemhez, érzelmi hálómat </span>
nem érinti meg (<span style="background-color:rgb(255,242,204)">érdekes számomra, rám figyeltek közben stb.</span>), az nem
épül be<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a hosszú távú memóriába.</span></b></span> Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az
igazán jó szülői mesterséghez az is hozzátartozik, hogy mérlegeljük, mit
is akarunk igazán. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha nap nap után – akár a legjobb – különórákra
zavarom a gyerekemet, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az ismeretek</span> nem tudnak <span style="background-color:rgb(255,242,204)">leülepedni,</span> és hamar
beköszönt a fáradtság, a szétesés érzése, majd a csömör.</b></span></p>
<p>Talán éppen most, az előkészület idején kellene leszögeznünk: egy
héten hány délutánba engedünk be szakköröket vagy különórákat. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
kevesebb sokszor több</b></span>. Válogassunk bölcsen a kínálatból, mert<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ahogy a
Schönstatt mozgalom alapítója, a nagy nevelő,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> <i>Kentenich</i> atya mondja: nem kell minden nyúl után futni.</span></b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=80429&img=o_398A8349.jpg" rel="lightbox['g80429']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=80429&p=1&img=c_398A8349.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Szülői önmérsékletre van szükség, és segítsünk a gyerekünknek
választani. A sok ember, a sok – mégoly jó – program, a sok tanóra, a
sok feldolgozatlan információ nem engedi életté válni a tudást. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Úgy
gazdálkodjunk a programokkal, hogy legyen időnk beszélgetni is a
gyerekkel.</b></span> A legfontosabb szülői feladat, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> kiválasszuk azokat a
tevékenységeket, amelyekben elmélyülhet a gyermekünk</b></span>, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megtaláljuk
azt, ami illik az érdeklődéséhez, ami motiválja őt, </b></span>amihez kedvet érez.
Fontos, hogy amivel foglalkozik, az örömös tevékenység legyen, meg tudja
mutatni, hogy jó benne, mert ebből fog erőt nyerni.</p>
<p><b>– Mégis mit tehetünk konkrétan ennek érdekében?</b></p>
<p><i>– </i>Elsősorban magunkat kell visszafognunk.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">akarjuk
megmászatni</span> gyermekünkkel <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a hegyet, amikor </span>még a dombokon kell
megtanulnia járni. </b></span>Ha teljesen tele van egy nap, ha percről percre be
van osztva, akkor nem tanulja meg alkalmazni a megszerzett tudást, és az
ismeret fölöslegessé válik, nem tapad meg, ráadásul a hajszában
mindenki tönkremegy.</p>
<p>A hétköznapokon nem tudjuk biztosítani a kisiskoláskorban szükséges
napi két-három óra szabad mozgást (nem az edzésről van szó!), de
legalább a hétvégén törekedjünk erre!</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jó lenne funkcióba helyeznünk a gyerek tudását, hogy az
érintkezhessen a valósággal. Például a biológiai ismereteket. Erdő,
kiskert, állatok – szánjunk időt erre. Vagy a pénzkezelést. Küldjük a
gyereket boltba, kérdezzük meg, hogy sikerült a vásárlás, tanítsuk meg
beosztani a zsebpénzét, felkészülni egy születésnapra. És legyen alkalom
együtt lenni a barátainkkal vagy ajándékot készíteni egy ünnepre,
megfigyelni egy-egy természeti jelenséget, hangversenyre menni, élőzenét
hallgatni.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=80429&img=o_398A8366.jpg" rel="lightbox['g80429']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=80429&p=1&img=c_398A8366.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Gondolom <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a hitéletre is igaz ez.</span> Nem elég a heti két hittanóra.</b></p>
<p><i>– </i>Segítenünk kell a gyerekeket abban, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> kisközösségekbe
kerüljenek, cserkészetcsapatba vagy kórusba, hogy tartozzanak egy jó
szellemű „bandához”. A gyerek ezekben a csoportokban tudja kipróbálni
magát, a szolgálatkészségét, az együttműködést, az érdekérvényesítő
készségét, a ráhangolódást a másik emberre.</b></span> A hittanóra ezt nem oldja
meg, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a természetfölötti bizony a természetesre épül</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ha nem tanulok
meg figyelni a másik emberre, a testvéremre, a játszótársamra, a
szüleimre, akkor a Jóistenre is kevésbé fogok tudni odafigyelni.</b></span></p>
<p><b>– A gyerekeink érdekében gondolkodunk. Talán ezért lenne
fontos, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kötelességérzetet is kialakítsuk</span> bennük, ez
nélkülözhetetlen a leendő felnőtt élethez. Hogyan tegyük ezt?</b></p>
<p><i>– </i>Jó, ha a gyereknek átlátható feladatai vannak. Nem kell
sok, és bontsuk le napokra. Lehet <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>önellenőrző füzete </b></span>is (semmiképpen nem
családi dicsőségtábla!), elsősorban a visszajelzés miatt. Banálisan
egyszerű dolgokról van szó. Például a kisgyereknél:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a vonalzót, a
ceruzát és a radírt is betette-e a tolltartóba? Ki lehet pipálni a
füzetben, ha igen. Nem kell percről percre a sarkában lenni, s amikor
tíz-tizenegy éves, akkor már elég hetente egyszer átnézni a dolgait.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ha
valamit <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem tesz meg</span>, akkor viselnie kell a következményeket, </b></span>és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ha jól
sikerül valami, azt ünnepeljük meg</b></span>. De ügyeljünk arra, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">csak </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
sulival kapcsolatosan</span> legyenek feladatai.</b></span></p>
<p>Le is ülhetünk <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megbeszélni vele, mi fér majd bele a napjaiba a
tanulás mellett.</b></span> Nagyon lényeges, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ezeket a kis felelősségeket
hagyjuk is a kezében, viselhesse a jó és a rossz következményeit
egyaránt.</b></span> (Erről is szólunk majd az Új Ember <i>Életre nevelő</i> rovatának további cikkeiben.)</p>
<p><b>– Például rakjon rendet a szobájában?</b></p>
<p><i>– </i>Vagy legalábbis <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hetente egyszer porszívózzon, vagy például
keddenként segítsen a mosogatásban, a terítésben. Nagyon fontos, hogy a
feladatait tervszerűen bontsa le kisebbekre, így kézben tudja tartani
őket. </b></span>Ebben segíthetünk neki. Vezetői tréningeken is ajánlják: írjuk le <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
teendőinket, és rangsoroljuk, mi az, ami semmiképpen sem maradhat el.</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=80429&img=o_398A8513.jpg" rel="lightbox['g80429']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=80429&p=1&img=c_398A8513.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>„<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Te csak tanulj!” – ezzel a hozzáállással minden kötelességtudatot
elfojthatunk </b></span>a gyerekben. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az egyoldalú terhelés</b></span> miatt este hatkor a
tanulástól teljesen kimerülve joggal mondja a szülőnek, hogy most már ne
jöjjön semmilyen kötelező tennivalóval, mert nincs hozzá ereje.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jó lenne tehát, ha az iskolai feladatok mellett az otthoni
feladatoknak is lenne helyük, idejük. Mert a kötelességérzetet
iskoláskorban kell kialakítani. </b></span>Persze <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>legyen alkalom a lazításra is,
például hétvégén, amikor aludhat, mondjuk akár tízig is. Így átélheti,
hogy van, amikor belehúzunk, és van, amikor kiengedünk</b></span>. S ez a szülőkre
is igaz. Lehet és<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> kell is egy kicsit lazítani, beszélgetni, meghívni a
barátokat, meglátogatni a nagyszülőket, színházba menni, közösen
kirándulni vagy sétálni,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b><b>hancúrozni</b></span>. Érezzük át az élet ritmusát, és így
mindennek egészen érdekes színfoltja lehet az iskola és a
kötelességteljesítés is! Lehet, hogy alig várjuk már?</p>
<p>Fotó: Merényi Zita</p>
<p>Körössy László</p>
<p><i>Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2017. augusztus 27-i számában jelent meg. <br></i></p><div id="m_5846777959181252615m_-6973756124431140410m_-5004264126191636261DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_5846777959181252615_m_-6973756124431140410_m_-5004264126191636261_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>