<div dir="ltr"><h1 class="m_4776865043144606061m_-983377360409596740gmail-cim">Pécsi Rita: Az új „keret” megváltoztatja az események, emberek, érzelmek jelentését </h1>
<div class="m_4776865043144606061m_-983377360409596740gmail-datum">2017. július 31. hétfő 19:22<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-az-uj-keret-megvaltoztatja-az-esemenyek-emberek-erzelmek-jelenteset" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hire<wbr>k/pecsi-rita-az-uj-keret-megva<wbr>ltoztatja-az-esemenyek-emberek<wbr>-erzelmek-jelenteset</a><br></div>
<h3 class="m_4776865043144606061m_-983377360409596740gmail-lead">Az Új Ember katolikus hetilapban <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Uzsalyné Pécsi Rita
neveléskutató, pedagógiai szakértő Életre nevelő címmel havonta
jelentkező rovatot indított.</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A szüntelen, a légkört rontó panaszkodás</span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">helyett ma <u>az „átkeretezés” technikájá</u>t ajánlja figyelmünkbe a szerző</span>.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79866&img=o_jaaa.jpg" rel="lightbox['g79866']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=79866&p=1&img=c_jaaa.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A folytonos kesergés, az önsajnálat sajnos szinte „ízlik” az embernek</b></span>: <i>„Jaj, jaj, de nehéz volt ez, jaj,</i> <i>de ma mennyire… És ez mekkora bunkó…” – </i>még
akkor is, ha tudjuk, hogy ez egyszerűen infantilis magatartás. Egy ovis
természetesen panaszkodik, meg is hallgatjuk, hiszen nem képes hordozni
a nehézségeit. Még a kisiskolás sem tud egyedül megküzdeni a benne
felébredő negatív hangokkal. Ám amikor gyermekeink azt tapasztalják,
hogy ha valaki hazajön, vagy ha két felnőtt találkozik, perceken belül
csak ez hallatszik: <i>„Jaahjjj... így borzasztó… úgy szörnyű… nagyon durva… brutális!!!”</i>
Ez ma már szinte divattá vált. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Sokan úgy érzik, hogy csak akkor számít
komolynak a véleményük, ha abban van valami negatív is.</b></span> Abból látszik,
hogy ők azért értenek hozzá! <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ám ez a légkör észrevétlenül aláássa</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
bizalmat.</b></span> Itt aztán nem áll meg senki, jobb lesz innen menekülni!
Ráadásul akaratlanul is <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>átvesszük ezt a „károgó” hangulatot, és ezen a
szemüvegen keresztül látjuk saját dolgainkat is.</b></span></p>
<p>Egyik kedves mesterünk tréfásan jegyezte meg egy-egy ilyen helyzetben, hogy lám, megint <i>„szellemi orrturkálás”</i> folyik. Mit jelent ez? – kérdeztük tőle megrökönyödve.</p>
<p>– Az orrturkálás ugyan nem fertőz – magyarázta –, de roppant
gusztustalan, és azonnal undort, hányingert vált ki a jelenlévőkben.
Figyeljük meg közelebbről, hogy zajlik ez a folyamat!</p>
<p>Kissé befúrunk az orrunkba, találunk valamit, azt összemorzsoljuk,
majd elpöcköljük… A körülöttünk lévőket pedig elfogja a hányinger.
Ugyanígy a szellemi területen is! Az illető kissé vájkál az érzéseiben.
Mindig talál valamit, ami éppen nem tetszik neki. Ezt máris
megfogalmazza – ez az összemorzsolgatás fázisa –, és kis fanyalgó
színházi kísérettel megkínálja vele a körülötte lévőket – ez már az
elpöckölés: <i>„Te jó ég! Mi ez már megint?! Nincs itt klíma, tényleg?
Megőrülök! Azt mondják, holnap esni fog! Miért nem tud ma esni??? És a
szomszédasszony! És a férje! Uramisten! Láttad, milyen a haja? A másik
meg kopasz…!” </i>Mit lehet ilyenkor tenni? Meghallgatjuk, talán hümmögünk, rosszabb esetben teszünk rá egy lapáttal.</p>
<p>Tulajdonképpen nem történt semmi, nem fertőző betegségről, csak egy
nem túlzottan szép, de alapvetően ártalmatlan szokásról beszélünk. Igen
ám, de a légkört hatékonyan rontja. Erős taszítást, sőt egyfajta
megmagyarázhatatlan undort érzünk ebben a közegben.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A világról panaszkodni elpazarolt erő és idő. </b><b>Ezért a luxusért<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a
lelki egészségünk</span>kel fizetünk</b></span>. A panaszkodást még élvezni is lehet: <i>„A világ olyan rossz, bezzeg én olyan jó vagyok.” </i>Ha panaszkodunk, hogy mások milyen rosszak, szívünk megkeményedik, nem tudunk irgalmasok lenni.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha</b><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span>engedek annak, hogy rosszat gondolok erről a rossz világról, az
azt jelenti, hogy ez a rossz világ bennem van</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ha öröm van bennünk,
akkor egy kis új világot alkotunk. Itt kezdődik az új keresztény világ.
Akinek a szívében öröm van, annak a világ nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">gonosz</span>, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">gyenge</span>,
amely segítségre szorul.</b></span> É<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>s mi segítünk, az örömünket adjuk a világnak.
(T. Beller)</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mit tehetünk a családban, a munkahelyen, ott, ahol vagyunk?</b></span></p>
<p>Van egy nagyszerű kis technika, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><i>az átkeretezés!</i> Hálásak
lesznek gyermekeink, ha ezt szokássá tesszük a családban. Mit jelent ez?
Tulajdonképpen a problémamegoldás nagy rugalmasságot igénylő, de igen
hatékony útja. <i>Új fényben látni, más értelmezést adni a helyzetnek.</i>
Az új „keret” megváltoztatja az események, emberek, érzelmek
jelentését, és ezáltal a viselkedést, a reakciót is. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Az érzelmeknek
ugyanis táplálék kell. </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Az él tovább, amelyiket tápláljuk! </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha a
„fújogást” éltetjük, számíthatunk a hatására.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ha ehelyett a hálát
próbáljuk éleszteni, annak hatásait élvezhetjük</b></span>! Lássuk, hogyan kezdjünk
neki!</p>
<p>Képzeljünk el egy képet, amelyen egy templom előtt egy középkorú nő
áll, arcát kezébe temetve. Rögtön felébred bennünk az együttérzés,
hiszen arra gondolunk, hogy talán meghalt a férje, és ezért sír. Amint
azonban kicsit nagyobb keretet adunk a képnek, meglátjuk, hogy a templom
mellett egy felvirágozott autóból egy menyasszony száll ki. <i>Aha, így mindjárt más az egész! Esküvő lesz, és a hölgy örömében sír!</i> Ez az átkeretezés. Az észlelés megváltozásával megváltozik az érzelem is. Ez nagy lehetőség!<i> Minden kár haszonnal jár! </i>–
tartja a közmondás is.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Meg kell keresni azt a pontot, amelynek
segítségével <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a negatív észlelés</span> kibillenthető. Ezáltal a tények <span style="background-color:rgb(217,234,211)">még nem
változnak meg, </span>de a hozzáállásunk más lesz, és ez a döntő.</b></span></p>
<p>Már a választás lehetősége is segíti a görcsök oldását. Sokszor nem
is a logikus keretek, hanem a jobb agyféltekéhez kapcsolható megoldások
segítenek a legjobban, mert valóságos kibillentésre van szüksége az
agyunknak, hogy a szokásos magyarázatokat végre elhagyja. Ezáltal a
szituációhoz való viszonyunk megváltozik, amiből új erőt gyűjtünk a
megküzdéshez.</p>
<p>Talán az oldottabb nyári időszak segíthet abban is, hogy játékosan
„leapacsoljuk” környezetünk szellemi orrturkálásait, és próbáljunk meg
egyre több helyzetet átkeretezni.</p>
<p>Érdemes rendszeresen figyelmeztetni magunkat arra, hogy akárhogyan is
ömlik a negatív kommentelés, cikkezés, véleményezés az elektronikus és
személyes környezetünkben, azt végső soron valóban<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> <i>mi döntjük el, hogy az erőnket, időnket aranyásásra vagy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ganajtúrásra</span> használjuk.</i> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Mindkettővel a földet kapargáljuk, mégis azt hiszem, nem szorul magyarázatra a különbség…</span></b></span></p>
<p>És végül még egy átkeretező történet.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Egy alkalommal a cipészmester két árust küld a sivatagba, hogy minél
több cipőt adjanak el. Érkezésük után mindkettő táviratot küld a
megbízójának. Az egyikük elkeseredetten írja:</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Főnök, a reggeli géppel visszafordulok. Képtelenség itt cipőt eladni, mindenki mezítláb jár!</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A másik árus ugyanakkor így lelkendezik:</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Főnök, ez fantasztikus! Küldj még árut, ez a vi lágon a legjobb hely, itt még mindenki mezítláb jár!</b></span></p>
<p><i>Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2017. július 30-i számában jelent meg.</i></p>
<p>Fotó: Pexels.com<br><br>Magyar Kurír</p>
<p><a href="http://www.facebook.com/magyarkurir" class="m_4776865043144606061m_-983377360409596740gmail-fblink" target="_blank">Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!</a></p></div>