<div dir="ltr"><p><a href="https://blog.palferi.hu/meghittsegben-egymast-kolcsonosen-szabadsaggal-ajandekozzuk-meg/?utm_source=P%C3%A1lferi%20eredeti%20feliratkoz%C3%B3k&utm_campaign=20170625&utm_medium=email&utm_content=" target="_blank">https://blog.palferi.hu/meghit<wbr>tsegben-egymast-kolcsonosen-<wbr>szabadsaggal-ajandekozzuk-meg/<wbr>?utm_source=P%C3%A1lferi%<wbr>20eredeti%20feliratkoz%C3%B3k&<wbr>utm_campaign=20170625&utm_<wbr>medium=email&utm_content=</a><br></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A meghitt kapcsolatban ismerjük magunkat és a másikat</b></span>, és a másik is
ismer engem, és magát. Ahol ez megvalósul, ott egyszer csak megnyílik a
szabadság tere. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egymást kölcsönösen szabadsággal ajándékozzuk meg.</b></span>
Amikor minden energiámat arra kell fordítani, hogy te meg ne tudd
rólam, hogy én ki is vagyok valójában, a szabad cselekvésnek nem sok
tere nyílik, nem tudjuk a szabadság élményét egymásnak ajándékozni.</p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egy kapcsolatban, ahogy egyre mélyebbre megyünk, az a szép, hogy
átlépem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a saját határaimat, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a félelemét, szorongásét, szégyenét, annak a
rettegését, hogy mit fogsz majd mondani, </span>ha én elmondok magamról
valamit</span></b></span>. Mikor ezeket sikerül átlépni, lehetőség nyílik az intimitásra.
Nem kell mindig a legmélyére menni, hanem <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">ahogy a folyamatban mélyül a
kapcsolat, mindig egy-egy lépés meg tud bennünket ezzel ajándékozni. </span></b>Nem
kell rögtön tökéletesnek lenni, ebben ez a jó.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Vannak olyanok, akik <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ismerkedés-, szerelem-, romantika</span>függők.</b></span> Ott
viszonylag rövid időn belül nagyon sok ilyen lépést lehet megtenni, és
ez elbűvöli őket. Hogy iszonyú jó, hogy ma este még nem ismerlek, és az
éjszaka alatt 25 kis lépést teszünk. De mikor már a huszonötödiknél
vagyok, ott már egy kicsit nehezebb lesz tovább menni. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ezért gyorsan
feküdjünk le. Ezzel tudjátok, mi a baj? A másnap reggel. Ott sok
mindenre fény derül.</b></span> Rosszabb esetben: “Na, akkor ez most ki is, itt
mellettem? Végül is hogy kerültem ide?”</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ebben a folyamatban az is benne van, hogy végig tudatában vagyok
annak, hogy nem ismerem magam. És annak is, hogy nem ismerlek téged.</b></span> Ez
folyamatosan része a kapcsolatunknak.</p>
<blockquote><p>Annak az alázata, hogy beismerem, nem ismerlek teljesen
téged, ez sohasem fog megtörténni. Ezért mindig nyitott vagyok arra,
hogy valamit megmutass magadból. Nem az előítéleteimmel és az
elvárásaimmal fedlek be.</p></blockquote>
<p>Ez érvényes önmagamra vonatkozóan is.</p>
<p>Néhány napja egy csoportban azt a kérdést tettem fel, hogy az elmúlt
hónapban mi volt a csoport tagjainak a legfontosabb. <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Egy asszony a
következőt mondta: „Eddigi életem során két dolgot gondoltam magamról:
hogy nagyvonalú vagyok és jófej. Az elmúlt hónapban kiderült, hogy egyik
se.” Ilyen emberrel érdemes dolgozni. Rajta látszik, hogy kész a
munkára. </span>Mert ha helyette valamilyen sikeredet elmondod, felmerül a
kérdés, hogy akkor mi van utána?</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Ez a</span><b> hölgy elmondott egy történetet. Egyszer egy olyan szorult
helyzetbe került, amiről sose gondolta volna, és rögtön úgy reagált rá,
hogy maga is csodálkozott rajta.</b></span> Nem éppen a meghitt kapcsolatokban
szoktunk lebukni magunk előtt? <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Olyan orcánkat tudjuk mutatni, amiről nem
is gondoltuk, hogy bennünk lakik.</b></span> Például sose gondoltad volna, hogy
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tudsz féltékeny lenni. Elég egy rosszul elsült veszekedés, és olyan
bosszúvágy támad benned…</b></span></p>
<p>Emellett<u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a meghitt kapcsolatban képes vagyok a nyílt kommunikációra.</b></span></u>
Virginia Satirnak, aki a családterápia egyik amerikai úttörője, van egy
zseniális elmélete az <u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>öt kommunikációs formá</b></span></u>ról. Van egy jó, ezt
nevezzük <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>nyílt kommunikációs stílus</b></u></span>nak.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> És van <u>a négy tévedés</u>: <u>Amikor
érzelmileg nehéz helyzetbe kerülök</u>:<br>
1. <u>Támadó kommunikációs stílus</u>t veszek föl. Gyakori.<br>
2.<u> Védekező kommunikációs stílus</u>t veszek föl,<br>
3. <u>Okoskodó kommunikációs stílus</u>t veszek föl,<br>
4. <u>Elterelem a szót. Kilépek</u>.</b></span></p>
<p>Virginia Satir, aki egész életében az emberek kommunikációját, a
család rendszerét vizsgálta, azt mondta : “Tapasztalatom szerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az
emberek 95%-a nem képes <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nyíltan kommunikálni</span> akkor, ha nehéz helyzetbe
kerül</b></span>.” Erre a kollégái azt mondták, hogy ez a Virginia Satir egy
átkozott optimista. Milyen 5%? Egy! Ha pusztán csak abból indulunk ki,
hogy egy bennünket érzelmileg fölzaklató helyzetben 100 emberből maximum
2-3 tud továbbra is nyíltan, hitelesen kommunikálni, úgy, hogy nem
támad, nem védekezik, nem lép ki, és nem okoskodik…stb.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ha csak a kommunikáció felől beszélünk <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az intimitásról,</span> akkor azt
állíthatjuk, hogy az embereknek körülbelül <span style="background-color:rgb(234,209,220)">1%-a</span> alkalmas arra, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy
olyan kapcsolatban legyen, ahol ez megvalósul</span>.</b></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Ehhez képest </span>csoda, hogy a
házasságoknak Magyarországon csak a 60%-a végződik válással. Ez azt
jelenti, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">még egy csomó más erő </span>összetartja azt a két embert
</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>anélkül, hogy ott <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hosszú távú intimitás</span> lenne</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Csupán pillanatonként,
egy-egy szép helyzet van</b></span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ez</b></span> szerintem egy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>megrázó tény</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>viszont van egy jó oldala:</b></span> talán
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>kevésbé fogjátok szidni magatokat, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ha nem sikerül.</span> Mondhatjátok azt,
hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> ez a realitás.</span></b></span></p>
<blockquote><p>Lehet fejlődni! Tehát nem veled van a baj, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nem te vagy a
rossz, miközben másoknak <span style="background-color:rgb(255,242,204)">mennyire jól megy</span>.</b></span> Csak azért gondolod így,
mert nem élsz velük.</p></blockquote>
<p>Ide érdemes kapcsolni<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a veszekedés</b></span>t. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Veszekedésekkor, főleg, ha
ismétlődően, játszmaszerűen ugyanarról a témáról szól, biztosak lehetünk
abban, hogy a veszekedés<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> alatt rejlik az igazi téma</span></b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A veszekedés remek
mód arra, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az igazi témáról </span>ne beszéljünk. </b></span>Ezért<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ha valaki képes a
nyílt kommunikációra, akkor az az ember mer konfrontálódni, de
viszonylag keveset fog <span style="background-color:rgb(234,209,220)">veszekedni.</span> </b></span>Nagyon sok házaspár jut eszembe erről
a mondatról. Persze úgy szokott működni, hogy leülünk egy házaspárral,
és engedjük, hadd veszekedjenek, történjen az, ami szokott, és utána
segítjük őket, hogy ki tudják mondani, mi van a veszekedés mögött. S ők
maguk is meglepődnek. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A veszekedés mögött ugyanis mindig rengeteg félelem van, amit nem merünk átlépni.</b></span></p>
<p>Fizethettek rengeteg pénzt, hogy elmenjetek egy kommunikációs
gyakorlatra, javíthat is a helyzeten. Azonban nehogy azzal áltassuk
magunkat, hogy a kommunikációs technikák elsajátításával a lényeg
valóban meg fog születni. Ugyanis ez nem technika kérdése. Ezek nagyon
jól jöhetnek arra, hogy egyáltalán tudatosuljon bennünk, hogy mitől jó a
kommunikáció. A technikáknak körülbelül ennyi haszna van.</p>
<blockquote><p>Mert <span style="background-color:rgb(255,255,255)">a kommunikációban ott vagyok én. Tudhatok akármennyi
technikát, a saját korlátaim mindig meg fognak akadályozni abban, hogy
valóban eredményesen használjam őket.</span></p></blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Bizonyos dolgokat el lehet sajátítani. Bizonyos készségeket tudunk
formába önteni.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mondok egy példát. Gyerekmise. Egyik alkalommal
próbáltam érzékeltetni a gyerekekkel, hogy milyen hihetetlenül sok
előítélet van bennünk. Minden beszédnek van oktatói célja. Az én
beszédemnek az volt a célja, hogy a gyerekekben elmélyítsem annak a
tapasztalatát, hogy az előítéletek nem segítenek minket az emberi
kapcsolatokban. Beszélgettem velük, és egy csomó ember elkésett a
miséről.</span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)">
</span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Azt gondoltam, hogy ez egy remek példa arra, hogy megnézzük, mennyi
előítélet van bennünk arra vonatkozóan, hogy a másik ember miért késik.
Azt mondtam nekik: “Látjátok, itt nagyon sokan késtek, mit gondoltok,
miért?” Mondtak legalább 17 okot, hogy miért késnek, egyik csúnyább
volt, mint a másik. És a végén slusszpoénként azt mondtam, ugye érzelmi
nevelési célzattal: “Tegye föl a kezét az, aki tudja bárkiről is, hogy ő
miért késett!” Persze nem tették föl a kezüket. És én iszonyú
megelégedett voltam.</span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)">
</span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)">A fél tíz órai mise után jövök dagadó mellkassal. Tudjátok, vasárnap a
gyerekmise után van az ovis hittan. Fogad engem a hitoktató, és azt
mondja: „Te, Feri, mondanék én neked valamit, hogy milyen hatással volt a
beszéded! A Rozi nem akart hittanórára jönni, mert azt mondta, hogy ő
bizony késett, és az egész beszéd arról szólt, hogy milyen csúnya dolog
késni.” Látjátok, a meggondolatlan papi tevékenységemmel majdnem
elijesztettem Istennek egy báránykáját a gyülekezetből</span>.</p>
<p><u><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Fogalmunk sincs, a másikban mit kelt az, amit mondunk</span>.</b> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Csak tippelgetünk</b></span>.</u> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Úgyhogy <u>a nyílt kommunikáció nagyon fontos.</u></b></span></p></div>