<div dir="ltr"><div dir="ltr"><h1>Min is vesztünk össze? Momó negyedik leckéje</h1>
                                <div id="gmail-m_491221105553724247gmail-single-date" class="gmail-m_491221105553724247gmail-date">2017/06/20</div>
                        
                        <div class="gmail-m_491221105553724247gmail-meta gmail-m_491221105553724247gmail-clear">
                                
                                <div class="gmail-m_491221105553724247gmail-author">
                                        <span class="gmail-m_491221105553724247gmail-by-author"><span class="gmail-m_491221105553724247gmail-sep">by</span> <span class="gmail-m_491221105553724247gmail-author gmail-m_491221105553724247gmail-vcard"><a class="gmail-m_491221105553724247gmail-url gmail-m_491221105553724247gmail-fn gmail-m_491221105553724247gmail-n" href="https://ulrichblog.wordpress.com/author/kissulrich/" title="kissulrich összes bejegyzése" rel="author" target="_blank">kissulrich</a></span> </span>                         </div>
                        </div>
                        <div class="gmail-m_491221105553724247entry gmail-m_491221105553724247gmail-clear"><a href="https://ulrichblog.wordpress.com/2017/06/20/mr-114-min-is-vesztunk-ossze-momo-negyedik-leckeje/#more-7060" target="_blank">https://ulrichblog.wordpress.<wbr>com/2017/06/20/mr-114-min-is-<wbr>vesztunk-ossze-momo-negyedik-<wbr>leckeje/#more-7060</a><br><p><img class="gmail-m_491221105553724247gmail-alignleft gmail-m_491221105553724247gmail-size-full gmail-m_491221105553724247gmail-wp-image-7062 gmail-CToWUd" src="https://ulrichblog.files.wordpress.com/2017/06/mr-114-sc3a9rtegetc3a9s.jpg?w=600" alt="">Emlékeztek?
 Momóról meséltem, a kislányról, aki csodálatosan meg tud hallgatni 
mindenkit.  Ezért is lesz mindenki a barátja. Két barátot már 
bemutattam, Beppót, az utcaseprőt és az ifjú álmodozót, Gigit. Minden 
barátját nem tudom bemutatni, már csak azért sem, mert minden olvasó 
Momo barátja lesz. Fogadni mernék, hogy a kedves hallgató is rég szívébe
 zárta őt. Ha igen, megtapasztalhatták, hogy Momo akár rég ellenségeket 
is kibékít. Például két barátját, a vendéglőst, Ninót és a kőműves 
Nicolát. Halálosan összevesztek. Nino jó ember volt, és feleségével 
együtt minden jóval ellátták Momót. Étterme nem volt éppen túl 
sikeresnek mondható, idős vendégei egy pohár bor ellett elüldögéltek 
naphosszat, és ebből, ugye nehéz megélni. El is fogja majd őket 
kergetni, amikor az időtakarék szürke tisztviselői ráveszik, csak azzal 
foglalkozzon, ami pénzt hoz. Minden más időpazarlás. Erről amúgy más 
komoly emberek könyveket írnak, és az időgazdálkodás hangzatos nevet 
adják tanácsadó írásaiknak. No, Nino nem várt a szürke idő tolvajokra, 
hogy összevesszen barátjával. Erre az időt sem sajnálta, szinte sportot 
űztek a torzsalkodásból. Egymás makacsnak mondták, és végül ebben 
mindkettőjüknek igaza volt. Szitkozódtak, sőt időnként össze is 
verekedtek.</p>
<div id="gmail-m_491221105553724247gmail-attachment_7063" style="width:255px" class="gmail-m_491221105553724247gmail-wp-caption gmail-m_491221105553724247gmail-alignleft"><img class="gmail-m_491221105553724247gmail-size-full gmail-m_491221105553724247gmail-wp-image-7063 gmail-CToWUd" src="https://ulrichblog.files.wordpress.com/2017/06/tilos-sc3a9rtegetni-mr-114.jpg?w=600" alt=""><p class="gmail-m_491221105553724247gmail-wp-caption-text"><strong>Sértegetni tilos!</strong></p></div>
<p>És mindig úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött. És egymás 
szakmabeli tudását kétségbe vonták- Nicola például a kocsma ajtajára 
kiírta, hogy „aki belép ide, káros, mert becsapja a csapláros.” Hát ez 
durva. Persze Nino sem maradt adósa. Szerinte Nicola éjjel-nappal 
részeg, és már a dédapja is ilyen volt, ő építette ilyen ferdére a pisai
 tornyot. Ami, ha jól belegondolunk, hármas sértés: hisz Nino az 
alkoholizmus vádja mellett Nicola szakmáját és őseit egyetlen mondatban 
sértegette. És mit csinált a mi kis tündéri Momónk? Hallgatásával és 
pártatlan odafigyelésével ráveszi őket, hogy a régi vitát kibogozzák és 
rájöjjenek, hogy egykor egy semmiségen vesztek össze, és az egész egy 
félreérés. Az is kiderül persze, hogy egyikük sem volt ártatlan, úgy 
szépen mindenki a maga hasznát igyekezett biztosítani, mint az igazi 
gazdaságban. És sehol egy láthatatlan kéz, mely a közgazdász Smith 
szerint mindent rendbe tenne, és győz a közjó. Momó volt a békítő és 
kiegyenlítő kéz, de éppenséggel nem láthatatlan. És a végén a két vitázó
 fél nagyot nevetett. Egymáson és önmagukon, mint ahogy remélem az 
olvasók és immár hallgatóim is.</p>
<p><span id="gmail-m_491221105553724247gmail-more-7060"></span>És ne hidd kedves hallgató, hogy mindez 
csak a mesében fordul elő. Amikor a belgiumi Leuvenben filozófiát 
tanultam, volt egy fiatal holland rendtársam, akinek a fogadalomtételére
 az egész közösség kirándult Amsterdamba. Az ünnepség folytatódott a 
vacsorával, és a fejedelmi lakomát a holland atyák megkoronázták egy 
kubai szivarral.</p>
<div id="gmail-m_491221105553724247gmail-attachment_7064" style="width:310px" class="gmail-m_491221105553724247gmail-wp-caption gmail-m_491221105553724247gmail-alignleft"><img class="gmail-m_491221105553724247gmail-size-medium gmail-m_491221105553724247gmail-wp-image-7064 gmail-CToWUd gmail-a6T" src="https://ulrichblog.files.wordpress.com/2017/06/kibc3a9kc3bclc3a9s-mr-114.jpg?w=300&h=225" alt="" tabindex="0" width="300" height="225"><p class="gmail-m_491221105553724247gmail-wp-caption-text"><strong><span style="color:rgb(255,153,0)">Kibékülés</span></strong></p></div>
<p>De még nem meséltem el, hogy az úton Belgiumból Hollandiába, Hans, a 
fogadalomtevő jezsuita ifjú elmesélte, hogy az amsterdami közösségben 
van két idős atya, akik már évek óta nem állnak szóba egymással. Senki 
sem tudta, eredetileg min vesztek össze, mert a holland toleráns fajta, 
és erre büszke is. Követezésképpen senkinek nem jutott eszébe, hogy 
rákérdezzen, mi is a vita lényege. Kivéve nekem. Óvatosan kezdtem a 
beszélgetést, mondván, hallottam a legendás vitájukról, és engem 
érdekelne, hogyan is alakul ki egy ilyen tartós viszály, különösen, hogy
 megtudtam, hogy ráadásul unokatestvérek. Lassú volt a kibogozás, de 
végül is beismerték, hogy bizony ők sem tudják már! No, mondám, akkor 
itt az ideje, hogy mintegy ajándékba Hans fogadalomtétele alkalmából, 
kibéküljenek. Meg is történt, és erre az elöljáró kinyitott egy üveg 
konyakot, amely legalább olyan régi volt, mint a két rendtestvér vitája.</p>
<p>Nos, itt az ideje, kedves hallgatóm, hogy te is kibékülj. Elsőnek a legrégebbi ellenfeleddel.</p>
<p>MOMO 04 – Mária Rádió – JEGYZETEK 114 (2017.06.22.)</p>
<p><br></p></div></div></div>