<div dir="ltr"><div class="gmail-cim">A történelem vége nyomában<br><br><a href="http://gondola.hu/cikkek/103952-A_tortenelem_vege_nyomaban.html">http://gondola.hu/cikkek/103952-A_tortenelem_vege_nyomaban.html</a><br></div>
<div class="gmail-lead"><span class="gmail-text">Valóban sikerült 2016-ban óriási
rést, sőt réseket ütni a globalizmus várfalán, de ne legyenek
kételyeink: a globális erők erre válaszolni fognak.</span></div>
<div class="gmail-utolsomod">
</div>
<div class="gmail-megjelenes">
2017. január 17. 10:22
</div>
<div class="gmail-ikonok">
<div class="gmail-addthis_toolbox gmail-addthis_default_style">
<a class="gmail-addthis_button_email gmail-at300b" title="E-mail" target="_blank" href="http://gondola.hu/cikkek/103952-A_tortenelem_vege_nyomaban.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(132,132,132);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_print gmail-at300b" title="Nyomtat" href="http://gondola.hu/cikkek/103952-A_tortenelem_vege_nyomaban.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(115,138,141);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_twitter gmail-at300b" title="Twitter" href="http://gondola.hu/cikkek/103952-A_tortenelem_vege_nyomaban.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(29,161,242);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_gmail gmail-at300b" title="Gmail" target="_blank" href="http://gondola.hu/cikkek/103952-A_tortenelem_vege_nyomaban.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(219,68,55);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_google_plusone gmail-at300b" title="Google+">
<div class="gmail-google_plusone_iframe_widget" style="width:90px;height:25px"><span></span></div></a><a class="gmail-addthis_button_pinterest_share gmail-at300b" title="Pinterest" target="_blank" href="http://gondola.hu/cikkek/103952-A_tortenelem_vege_nyomaban.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(203,32,39);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_myspace gmail-at300b" title="MySpace" target="_blank" href="http://gondola.hu/cikkek/103952-A_tortenelem_vege_nyomaban.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(40,40,40);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_favorites gmail-at300b" title="Kedvencek/Könyvjelzők" href="http://gondola.hu/cikkek/103952-A_tortenelem_vege_nyomaban.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(245,202,89);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_expanded gmail-at300m" title="Még több..." href="http://gondola.hu/cikkek/103952-A_tortenelem_vege_nyomaban.html#" target="_blank"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(255,101,80);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
</div>
<div class="gmail-fb-share-button gmail-fb_iframe_widget" style="float:right"><span style="vertical-align:bottom;width:60px;height:20px"></span></div>
</div><p>A globalizmus oldalán elképesztő pénzügyi, gazdasági, média- és
sajtóbeli, kulturális és szellemi erő halmozódott fel. Egy olyan
transznacionális, nemzetek feletti hálózat jött létre az elmúlt mondjuk
két évtizedben, amelynek az erejét egy pillanatra sem szabad
alá-becsülni, mert ezzel magunkat csapnánk be.</p>
<p>
Az elmúlt évben olyan események történtek a világpolitikában – először a
Brexit, utána Donald Trump elnökké választása, majd az osztrák
szabadságpárti Norbert Hofer kiváló szereplése az osztrák
elnökválasztáson –, amelyek miatt sokan már arról írtak-beszéltek, hogy a
globalizmus, a neoliberalizmus és a politikailag korrekt beszédmód és
ideológia korszaka befejeződött.</p>
<p>
Mások viszont, akik szintén a globalizmusellenes táborba tartoznak, azt
hangoztatják, hogy ne higgyünk a látszatnak: a világot uraló globális
erők csak játszanak velünk, a Brexit, Trump megválasztása arra jó, hogy a
gőzt leeresszék, elhitessék a kiszolgáltatott és alávetett tömegekkel,
hogy valódi változások következhetnek be politikában, gazdaságban, hogy
csökkenhet a távolság a világelit és az emberek léte, gondolkodásmódja
között.</p><div id="gmail-billboardbanner"><span class="gmail-banner">
<ins></ins>
</span>
</div>
<p>
Kétfajta szemlélet, kétfajta reakció azok körében, akik – teljesen
indokoltan – abban hisznek, hogy a globális uralommal és a
kozmopolitizmussal szemben a hagyományos intézményekre, a
kereszténységre és a szuverén nemzetállamokra épülő létmód az egyetlen,
amely élhető, és amely megőrzi az egyének és közösségek szabadságát.</p>
<p>
Mind a kétféle megközelítés némileg finalista. De mi is a finalizmus?
Olyan gondolkodásmód, amely a természet és a társadalom, a történelem
mozgásában egyfajta céltudatosságot, irányultságot feltételez. Azt
feltételezi, hogy a politikai, gazdasági, társadalmi folyamatok nem
véletlenszerűek, nem esetlegesek és nem is áttekinthetetlenek, hanem egy
meghatározott cél, végső beteljesedés, egyfajta finálé irányába
mozognak, még akkor is, ha nagyon sok esemény ennek ellentmondani
látszik.</p>
<p>
A kétkedők és a bizakodók finalizmusa természetesen alapjaiban eltér
egymástól. Előbbiek abból indulnak ki, hogy az évszázadok óta működő
globális uralom minden egyes történést képes ellenőrizni, irányítani, s
igazából nincs olyan politikai-történelmi esemény, amelyet ne ők
szabnának meg valamilyen mértékben.</p>
<p>
Ezért nem szabad bedőlni olyan pozitívnak látszó fejleményeknek, mint
például a Brexit az Egyesült Királyságban vagy Donald Trump váratlan
megválasztása az Amerikai Egyesült Államok elnökévé. Mindezek mögött
tudatos számítás és megfontolás áll a globális elit részéről, semmi sem
véletlen; mindez porhintés nekünk, akik reménykedni szeretnénk a
globális uralom megrendülésében. Ezzel altatják el a figyelmünket, ezzel
nyugtatnak meg bennünket, miközben a világ egyenesen rohan előre az új
világrend felé, a finálé felé, amelyben megvalósul az emberek totális
kizsákmányolása.</p>
<p>
A bizakodók ezzel szemben a globális erőket ért 2016-os pofonokat úgy
értékelik, hogy egy korszak végéhez érkeztünk. Tavaly Trump és a Brexit,
s 2017-ben mindez folytatódik: Hollandiában győz a Geert Wilders
vezette Szabadságpárt, Franciaországban Marine Le Pen megnyeri az
elnökválasztásokat, s mindennek betetőzéseképpen a német állampolgárok
végre észhez térnek, s leváltják a kancellári hatalomból az egyik
legnagyobb globalistát és kozmopolitát, az európai migránsválság
legnagyobb felelősét, egyben a felelőtlenség bajnokát, Angela Merkelt.
(Sokan reménykedünk ebben – teszem hozzá gyorsan.)</p>
<p>
Az egyébként számomra szimpatikus bizakodók abban vetik el a sulykot,
hogy már eleve feltételezik: a neoliberalizmusnak, a PC-nek, az ostoba
migránspolitikának, a kozmopolitizmusnak stb. egyszer s mindenkorra
befellegzett, csak idő kérdése, hogy mikor zárul le ez a folyamat. Bár
így lenne! – mondhatnánk, de muszáj felhívni a figyelmet egy nem
elhanyagolható mozzanatra.</p>
<p>
Arra mégpedig, hogy a másik oldalon – a globalizmus oldalán –
elképesztő pénzügyi, gazdasági, média- és sajtóbeli, kulturális és
szellemi erő halmozódott fel. Egy olyan transznacionális, nemzetek
feletti hálózat jött létre az elmúlt mondjuk két évtizedben, amelynek az
erejét nem szabad egy pillanatra sem alábecsülni, mert ezzel magunkat
csapnánk be. Valóban sikerült 2016-ban óriási rést, sőt réseket ütni a
globalizmus várfalán, de ne legyenek kételyeink: a globális erők erre
válaszolni fognak, érzékelik a veszélyt, tehát még hatványozottabban
próbálják megtépázott hatalmukat visszaszerezni, sőt, még a bosszú is
vezetni fogja immáron őket.</p>
<p>
Ezzel éppen nem azt akarom mondani, hogy a kétkedőknek van igazuk –
„ezek, bármit is tehetünk, mindig győzni fognak” –, hanem arra hívom fel
a figyelmet, hogy sem a túlzottan gyors örömünnep, a görögtüzek
gyújtása, sem a kissé túlzottan cinikus legyintés nem a megfelelő mód a
világ jelenlegi állapotának jellemzésére, ugyanis, bármilyen meglepő,
mindkettő egyfajta passzivitásra késztet-kényszerít bennünket.</p>
<p>
A kétkedés azért, mert úgysem tehetünk semmit, tehát törődjünk bele és
várjuk a szomorú végünket, a túlzott bizakodás pedig azért, mert azt
sugallja, hogy most már minden megy magától, tehát túl sok teendőnk
sincs már.</p>
<p>
Ezzel a két szemléletmóddal szemben szeretném hangsúlyozni a realista
megközelítés fontosságát. Miből indul ki a realizmus a finalizmussal
szemben? Abból, hogy a történelem valójában nem finalista: nincsenek
benne determinizmusok, egyirányú folyamatok, de annál inkább jelen
vannak alternatívák, opciók, forgatókönyvek, elszalasztott és
megvalósított esélyek, esetlegességek, véletlenek, kiszámíthatatlan
emberi reakciók és kalkulálhatatlan külső hatások.</p>
<p>
A történelem nem tudatos, nem céltételezett, hanem egy olyan hömpölygő
folyamat, amelyet az embercsoportok, erőközpontok, hatalmak stb. közötti
konfliktusok formálnak és alakítanak, soha nem előre meghatározottan,
hiszen az emberi, társadalmi, politikai – egyben etnikai, vallási,
nemzeti, globális stb. – ellentétek és ütközetek kimenetele mindig
kiszámíthatatlan és soha nem egyértelmű. (Ha másban nem, a sportban, az
emberek nagy kollektív játékában mindez tökéletesen leképeződik.)</p>
<p>
A konfliktusok újabb konfliktusokat szülnek, az egyik nagy törésvonal
maga alá temeti a többit, s egyik sem oldódik fel igazán a
történelemben, hanem alárendelődik, elporlad vagy új alakot ölt, s új
konfliktusszerkezetek jönnek létre – ismét és ismét.</p>
<p>
S mindez korántsem jelenti azt, hogy jelentéktelen lenne a mi
korszakunk konfliktusának megoldása! A mi korszakunk kihívása a globális
uralom és a nemzeti lét közötti – immáron időnként véressé is váló –
harc, küzdelem, s ezt a küzdelmet meg kell vívni, győzelemre kell vinni.
Csak az a lényeg, hogy lássuk a konfliktus nyitottságát,
opcionalitását, valódiságát, s ebbe helyezzük bele magunkat
százszázalékosan.</p>
<p>
Azt hiszem, elég figyelmeztető példa Francis Fukuyama elhíresült
mondása 1989-ben a liberális demokrácia győzelméről és a történelem
végéről. Most se beszéljünk se a globalizmus végső győzelméről, se
végleges bukásáról. Egyszerűen csak álljunk bele a dologba, és
reménykedjünk.</p>
<p>
Egyedül az ember erkölcsi megjavulásába vetett hit lehet az, ami végleges.</p>
<p>
A most élő generációk ezért azzal tehetnek hozzá a történelem hömpölygő
haladásához, ha a globális uralmi rend ellen és a kiszolgáltatott
embertömegek érdekében lépnek fel.</p>
<p>
<em>Fricz Tamás</em></p>
<p>
<em>A szerző politológus</em></p>
<div class="gmail-szerzo"><a href="http://magyaridok.hu">magyaridok.hu</a></div></div>