<div dir="ltr"><p><br><a href="http://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/74682-ha-majd-kikonyoklok-a-mennyorszag-ablakan-beszelgetes-bojte-csabaval" target="_blank">http://www.maszol.ro/index.php<wbr>/tarsadalom/74682-ha-majd-kiko<wbr>nyoklok-a-mennyorszag-ablakan-<wbr>beszelgetes-bojte-csabaval</a></p><p><b><i>Karácsony után, újév előtt azt hiszem, mindenki
megkérdezi Böjte atyától, hogy mire is kellene leginkább odafigyelnünk?
Mit csináljunk másképp? Miről ne feledkezzünk meg?</i></b></p>
<p><i>(Nevet.)</i> Persze, mindenki megkérdezi. És azt is tudom, hogy a <b>Maszol</b>
olvasói sem bocsájtanák meg önnek, ha nem ezt tette volna fel utolsó
kérdésként. Az <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>emberek szeretik a recepteket. </b></span>Mindenre van valamiféle
receptünk. Olyan, amit örököltünk nagyszüleinktől, dédszüleinktől,
olyan, amit frissen kinézünk az internetről, és olyan, amit Csaba
testvértől hallottunk. De nincsen ezzel semmi gond. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A Főnököm (!) ezért
küldött, többek között ez az én dolgom. Hogy aztán ki mihez kezd a
recepttel… </b></span>na, ez az, ami miatt újabb és újabb csodaszerekre van
szükség. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Mert elolvassuk, zsebre tesszük, megfeledkezünk róla, kimossuk a
nadrágot, és a nadrágzsebben a receptet</span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Na, de azért mindig el kell
mondani, hátha megmarad: </b></span>az első és legfontosabb az, hogy ne
feledkezzünk meg arról, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b> Isten bízik bennünk.</b></u></span> Főként a szülőktől
kérdezem, hogy kire mernék rábízni gyermeküket? Nem akárkire, ugye? <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Isten ránk bízta fiát. Elküldte hozzánk. Jézus megszületett,</b></span> és
rámosolygott Máriára meg Józsefre. Olyan érdekes, hogy amikor kétezer
évvel ezelőtt felmerült a kérdés, mire van szüksége a világnak, a
mennyei Atya egy gyermeket adott. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha megkérdeznék, hogy szerintem mi
lenne a gyógyszer, amit ma a családjainknak, a népünknek felírnék, akkor
azt mondanám: egy gyermek. Mert a gyermekek jelentik az egyetlen
esélyt, hogy jobbak legyünk, hogy felismerjük, milyen jó dolog jónak
lenni.</b></span></p>
<p>Jézus Krisztus azt mondta, legyünk kovászok. Gondolkodott-e valaki
már azon, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mi történik a kovásszal, ha bedagasztjuk a
kenyértésztába? Nem marad egyben, egy helyen. Amikor megkel a kenyér,
akkor eltűnik benne. Ez az életünknek is az értelme. </b></span>Én sem akarok
valami fennmaradó, örök dolgot csinálni. Egyszerűen<b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">azt szeretném
megértetni az emberekkel, hogy jó dolog jónak lenni. Tehát ott, ahol
vagy, nézz körül, bújj elő a csigaházadból, vedd észre, mennyi érdekes
és értékes ember van körülötted, és nyújtsd a kezed nekik. Biztosan
viszonozni fogják a kézfogásodat.</span></b> És ezekben a kézfogásokban az a szép,
hogy bármelyik a kezek közül lehet segítséget nyújtó és segítséget
elfogadó, a szerepek változhatnak, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az áramkörök oda-vissza működhetnek</b></span>.
Ha valaki azt mondaná nekem, hogy száz év múlva is állni fog a Dévai
Szent Ferenc Alapítvány, nem örvendenék. Paradox módon, azt szeretném,
ha - az elkövetkező száz év alatt - eltűnnék minden, amit építettem.
Úgy is találtam ki ezeknek a házaknak is a működését. Az a nevelő, aki
15-20-25 évig dolgozik az alapítványnál, munkája fejében megkaphatja
majd azt a házat, amelyben az általa felnevelt gyerekekkel lakott. Mert
azt szeretném, ha a felnevelt gyerekek visszajárhatnának hozzá, és
elhoznák oda saját gyerekeiket is a vakációkban, és a kotlómama akkor
már boldog nagyanyóként foglalkozhatna unokáival. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Én pedig, ha az
Úristen megengedné nekem, hogy kikönyököljek a mennyek országának egyik
ablakán, azt szeretném látni, hogy az emberek a jóság gyakorlatában
eljutottak odáig, hogy nem kell nagy árvaházakat működtetni, mert a
szomszéd oda tud figyelni a másik házban lakó gyerekre is, és megkínálja
egy szelet kenyérrel, ha látja, hogy éhes, vagy meghívja kirándulni, ha
látja, hogy magányos.Van-e szebb, nemesebb feladat egy élet
megmentésénél, támogatásánál?</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus Krisztus</b> </span> azonban nem kőkemény
Caritas szervezeteket akart létrehozni,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> nem </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>alapítványokban <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>gondolkodott, hanem azt szerette volna, hogy mindnyájan szeretettel
legyünk egymás iránt. Ha én majd kikönyökölök a mennyeknek ablakán, és
azt látom, hogy a gyermekeimnek a gyermekei és azoknak a gyermekei nem
árvaházakban nőnek fel, akkor azt fogom mondani, hogy jó kovász voltam,
és nincs már szükség a Szent Ferenc Alapítványra , mert a szeretet
egy-egy cseppjét sikerült úgy szétszórnom ebben a kicsi erdélyi
világban, hogy az egyre tovább és tovább osztódik, az idők végezetéig</b></span>.</p></div>