<div dir="ltr"><div class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-title"><a href="http://mandiner.hu/cikk/20161214_szalai_zoltan_miert_nem_erti_egymast_budapest_es_berlin" target="_blank">Miért nem érti egymást Budapest és Berlin?</a></div>
<div class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-taglist"><br><a href="http://mandiner.hu/cikk/20161214_szalai_zoltan_miert_nem_erti_egymast_budapest_es_berlin" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/201612<wbr>14_szalai_zoltan_miert_nem_ert<wbr>i_egymast_budapest_es_berlin</a><br><a href="http://mandiner.hu/tag/angela_merkel/" target="_blank"></a></div>
<div class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-info">
<div>2016. december 14. 11:58 </div>
<div>
<div class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-fb-like m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-fb_iframe_widget"><span style="vertical-align:bottom;width:400px;height:20px"></span></div>
</div>
<div style="margin-top:3px">
</div>
</div>
<p class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Angela Merkel teljesen másképpen látja az aktuális európai
folyamatokat, mint a negyven év kommunizmus után a két évtizedes
posztkommunista dominanciájú liberális demokráciát éppen átalakító
magyar jobboldali elit</b>.
</span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)">
</span><div class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-clr m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-article_billboard_banner_position" id="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-articleBillboard">
</div><span style="background-color:rgb(217,234,211)">
</span><div class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-text"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">
</span><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><i>Szalai Zoltán</i></b><i>, a Mathias Corvinus Collegium igazgatójának írása</i><img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-ga1" class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-ga_img"></span></p><p>A
migránskrízissel összefüggésben éleződött ki Berlin és Budapest
vezetése között az az erőteljes véleménykülönbség, amely már az új
magyar alaptörvény vagy médiatörvény kapcsán konfliktusokat generált.
Véleményem szerint <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a különböző álláspontok a két ország második
világháború utáni gyökeresen eltérő történeti és szellemi fejlődésének
áttekintésével érthetőek meg igazán</b></span>. Cikkemben a magyar és német
politika között feszülő különbség egyik okának bemutatására teszek
kísérletet.</p><p>Rüdiger Altmann, Ludwig Erhard gazdasági miniszter,
későbbi szövetségi kancellár tanácsadója 1960-ban egy, a német
konzervativizmus fejlődése szempontjából fontos problémára
figyelmeztetett, amikor <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a megszilárdult, konszolidálódó adenaueri
szövetségi köztársaságot „szellemi árnyék nélküli állam</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">nak” nevezte.</span></span></p><p>Altmann
kritikája<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> arra vonatkozott, hogy noha Adenauer nagyon stabil politikai
hatalmat alakított ki,</b></span> amely sikeresen szövetkezett a
(nemzetiszocializmussal korábban erősen kollaboráló) német üzleti
világgal; azonban <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a konzervatív, jobboldali értelmiségi holdudvar nem −
vagy csak marginálisan − jött létre.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A kereszténydemokraták
kudarcot vallottak a fiatal, egyetemista értelmiség maguk mellé
állításában. Ez a hiányosság különösen azért volt veszélyes, mert neves
baloldali értelmiségiek, mint Theodor W. Adorno, Max Horkheimer vagy
Jürgen Habermas ebben az időszakban a Szovjetunióval ugyan kritikus, de
szélsőségesen neomarxista szellemi műhelyt hoztak létre és működtettek
Frankfurti Iskola néven.</b><b> Ez az iskola az 1968-as diáklázadások szellemi
előfutárának tekinthető, és az 1970-es évekre Németország legfontosabb
kulturális, újságírói, akadémiai pozícióinak jelentős részét már
magáénak mondhatta, illetve ekkoriban szóhasználatával, témáival uralta a
német közbeszédet. </b></span></p><p>Az értelmiségi hátországon végigsöprő
baloldali fordulatra <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>csak nagyon nehezen talált megfelelő választ a
kereszténydemokrata konzervatív elit. Hosszú évtizedeknek kellett
eltelnie ahhoz</b><b>, hogy </b></span>az Altmann által hiányolt a Frankfurti Iskolával
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>versenyképes „konzervatív” szellemi holdudvar létrejöjjön, és
„szemmagaságban”, valós eséllyel tudjon <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a baloldali ikonokkal</span> a
tudományos és közéleti terepen is megmérkőzni.</b></span></p><p>E lassú folyamat
alatt a politikai pozíciókban erős konzervatív erők <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>csak egy módon
tudtak szembeszállni</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az 1968-as, sokszor a terrortól sem visszariadó
„lázadókkal”</b></span>: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a végletekig ragaszkodtak az államszervezés kereteinek
betartásához és a(z amerikai „reeducation”-ből átvett és testre szabott)
liberális demokráciát alapnak tekintő állami folyamatokhoz,
eljárásrendekhez.</b></span></p><p style="text-align:center">*</p><p>A mára
létrejött konzervatív szellemi elit egyik ikonikus vezéralakja Hermann
Lübbe, a liberálkonzervatív Münsteri Iskola tagja. Lübbe 1995-ben a
következőképpen vallott az 1968-as erők Németországban betöltött
szerepéről: <i>„Egyébként pedig mára bebizonyosodott, nem utolsósorban
német politikai tradíciókat követve, hogy egyesek még mindig nem
értették meg, hogy a civil és akadémiai élet normalitásában a jogok és
szabadságok nem a politikai hovatartozás, ha<b>n</b>em sokkal inkább az
érvényben lévő eljárásrendek tiszteletében tartásában és mások ezáltal
védett jogaiban biztosíthatók. A valóságtól és a polgári világtól távol
álló német akadémiai miliőben kereshető az oka annak, hogy ebben a
közegben változatlanul megférnek azok az értelmiség szélére szorult
csoportok (a volt '68-as baloldali értelmiség), akiknek az ideológiai
túlfűtöttségét a történelmi és politikai életidegenségük egészíti ki”.</i></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1968
neomarxista szélsőbaloldali előretörésével</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> szemben tehát a konzervatív
értelmiség a liberális demokrácia maximális, bizonyos kritikus
helyzetekben a végletekig kiélezett tiszteletben tartásával küzdött. Ez
volt <span style="background-color:rgb(255,229,153)">az a sikeres „fegyver</span>”, </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>amellyel </b></span>a hatalmukat az elmúlt hetven
évben leginkább veszélyeztető erőt, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a '68-as neomarxista értelmiséget</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>sikerült legyőzni, ily módon tudták hatalmuk konszolidációját
végrehajtani.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ebben a konszolidációban a CDU erős szövetséget
kötött a teljes német politikai elittel, így a szociáldemokrata SPD-vel
is<span style="background-color:rgb(217,234,211)">,</span></b><b> amelyre </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szintén végzetes veszélyt jelentett – noha más szempontból –
a radikalizálódó szélsőbal térnyerése és népszerűsége</b></span>, később pedig
terrorizmusba vezető (Rote Armee Fraktion, Vörös Hadsereg Frakció)
politikai aktivitása. Egyszerűen fogalmazva 1968 „forradalmi
generációját” az 1925 és 1942 között született (Helmut Schelsky 1957-ben
megalkotott fogalmával) „szkeptikus generáció”, a politikában
végletesen csalódott, a nácizmusba életkoránál fogva sem involválódott,
ám annak minden következményét viselő, a pragmatizmusban végletekig
hívő, az adenaueri Németországot – politikai hovatartozástól függetlenül
– sikerre vivő korosztály győzte le.</p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Számukra</b></span> – már csak
történelmi tapasztalataik miatt is – <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>fontosabb volt egy sikeres alku és
megegyezés,</b></span> vagyis a hatalommegosztás, mint a politikai abszolútum,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> még
ha ennek az is az ára, hogy a legjobb megoldás helyett csak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a második
legjobb, ám konszenzusos megoldást kell választaniuk.</span></b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>Ennek a
következménye a német politika belső konfliktuskerülése és a mainstream
állandó kiegyezésre való törekvése. </b></u></span>Frank-Walter Steinmeier
szociáldemokrata politikus CDU-támogatással történő államelnökké
jelölése is ezen a szemüvegen keresztül érthető meg igazán. </p><p style="text-align:center"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>*</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
teljesen más történelmi tapasztalattal rendelkező kelet-közép-európai
politikai vezetők</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a posztkommunista ideológiai és politikai hatalommal
</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>szemben éppen ellenkező eszközöket vetettek be.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az ő céljuk </b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
megdöntött kommunista, ám az 1990-es években a liberális demokrácia
alapjain gyorsan újrakonszolidálódott posztkommunista politikai hatalom</b></span><b>
megtörése volt (Lengyelország, Magyarország és Csehország esetében is).
</b></span>Érthető tehát, hogy az előbbiekben leírt politikai alapokon
szocializálódott Angela Merkel, akinek hatalmát a liberális demokrácia
által létrehozott konszolidáció és a mainstreamen belüli kiegyezés,
valamint a liberális demokrácia folyamatainak konzekvens betartása és
betartatása jelentette, teljesen másképpen látja az aktuális európai
folyamatokat, mint a negyven év kommunizmus után a két évtizedes
posztkommunista dominanciájú liberális demokráciát éppen átalakító
magyar jobboldali elit. (Ide vezethető vissza a liberális vs.
illiberális demokrácia kapcsán kialakult, egymás mellett elbeszélő
magyar−német diskurzus.)</p><p>Tolyamatainak „radikális”
betartása adja. Ez a formátum konszolidálódott végletes precizitással
egy balolehát a mai német konzervatív politikai
gondolkodás alapját az amerikai „reeducation”, a világháború után
megismert liberális demokrácia és annak állami fdali forradalom által veszélyeztetett korszakban, ez hozta
létre és hordozza máig a konszenzusos, a liberális demokrácián nyugvó,
német „nemzeti minimumot”.</p><p>Ezzel szemben Kelet-Közép-Európában az
1990-es évekbeli posztkommunizmus – szintén a liberális demokrácia
alapjain nyugvó – konszolidációjának lebontása zajlik. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Vagyis amit a
kelet-közép-európai jobboldali politikai elit immáron európai szinten is
megkérdőjelez, az a német jobboldali elit történetének alapja és
hatalmának legfontosabb záloga.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ez az egyik oka annak, hogy </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">az
újabb kori eredettörténetét</span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> az 1968-as szellemi forradalom</span> – a liberális
demokrácia eszközeivel történő – leverésére visszavezető CDU és a<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
posztkommunizmust </span>az (il)liberális demokrácia nemzeti „személyre
szabásával” legyőző Fidesz</b><u><b> nehezen találja meg a hango<span style="background-color:rgb(217,234,211)">t</span></b></u><b> egymással.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><u>A
széttartás oka </u>tehát nem egyértelműen a konzervativizmus és a
jobboldaliság alapértékeinek különbözőségében keresendő, hanem az sokkal
inkább <u>az eltérő történeti fejlődésre és ebből adódóan az éppen
ellenkező irányba tartó belső politikai folyamatokra vezethető vissza</u>.</b></span></p><p> </p> </div>
<div id="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-shareandlikebox">
<div class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-li0"><div class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-fb-like m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-fb_iframe_widget"><span style="vertical-align:bottom;width:450px;height:20px"></span></div>
</div>
<div style="width:300px;float:left">
<ul class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-shareandlike"><li class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-li1 m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-left">
<br></li><li class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-li4 m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-left"><br></li></ul>
</div>
<div style="width:230px;float:left;margin-top:10px">
<ul class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-shareandlike"><li class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-li5 m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-right">
<div style="float:left;padding:0px 0px 0px 10px"><a id="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-like" class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-streetlike" title="Kattints ide, ha tetszett a cikk!"><span id="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-like_counter">38</span></a></div>
<div style="float:left;padding:0px 0px 0px 10px"><a id="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-dontlike" class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-streetlike" title="Kattints ide, ha nem tetszett a cikk!"><span id="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-dontlike_counter">11</span></a></div></li></ul></div>
</div>
<div class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-trackback">A bejegyzés trackback címe: <a href="http://mandiner.hu/trackback/107133" target="_blank">http://mandiner.hu/trackback/1<wbr>07133</a></div>
<hr>
<div id="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-articleBanner">
<a name="m_7529646488018840263_m_2425273822281944275_m_387402751483011693_mediaajanlat5"></a>
</div>
<hr>
<a name="m_7529646488018840263_m_2425273822281944275_m_387402751483011693_comments"></a>
<h4 class="m_7529646488018840263m_2425273822281944275m_387402751483011693gmail-comments_title">Összesen 116 komment </h4></div>