<div dir="ltr"><div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-stcpDiv"><div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-bread"><div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-breadcrumbs">Itt vagyok: <a href="http://www.digitalhungary.hu/" title="Címlap" target="_blank">Címlap</a> / <a href="http://www.digitalhungary.hu/interjuk/" title="Interjúk" target="_blank">Interjúk</a></div>
<h2 class="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-article-title">Pál Feri atya: így lesznek személyesek a kérdések</h2><p><a href="http://www.digitalhungary.hu/interjuk/Pal-Feri-atya-igy-lesznek-szemelyesek-a-kerdesek/3485" target="_blank">http://www.digitalhungary.hu/i<wbr>nterjuk/Pal-Feri-atya-igy-lesz<wbr>nek-szemelyesek-a-kerdesek/348<wbr>5</a><br></p>
</div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-center">
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-left"><div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-article">
<div class="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-static-wrapper" style="padding-bottom:0px"><div class="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-pic"><img src="http://www.digitalhungary.hu/uploads/articles/35/3485/lead_800x450.jpg" alt="Pál Feri atya: így lesznek személyesek a kérdések" style="margin-right:0px" width="531" height="298"></div><div class="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-article_info"><span class="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-startdate"><span></span>2016. <b>november 02.</b> 09:05</span><span class="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-article_category"><span></span><a href="http://www.digitalhungary.hu/interjuk" target="_blank">Interjúk</a></span><span class="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-article_auth"><span></span>Csermely Ákos</span></div><div class="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-article_shortlead m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-withpic">Pál
Ferenc atya és mentálhigiénés szakember<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> <b>törekszik az együttérzésre és
elfogadásra, és ″megpróbálom meg is érteni a nekem feltett és ki nem
mondott kérdéseket is. Felteszem őket magamnak is,</b></span> így a kérdések,
melyeket másoktól hallok személyessé válnak” - mondja.</div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-article_text" class="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-htmltext"><p><i>(Ez az interjúnk a 2016 őszi Internet Hungary konferencia előtt készült.)</i></p>
<h3 id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><i> Kicsoda Pál Ferenc?</i><br><br><b>–
Kicsoda Pál Ferenc? Lelkipásztor, atya, mentálhigiénés szakember és
showman. Válogatott atléta voltál, <span style="background-color:rgb(255,229,153)">magas ugró bajnok; siker, hírnév és
jó lehetőség arra, hogy az emberek közt a középpontban légy. Mindenki
rád figyelt. Mégis csendes, befelé forduló ember voltál, és a papi
hivatást választottad.</span> Mi történt, amitől végül ebbe az irányba
fordultál? Volt egy konkrét fordulópont, vagy fokozatosan jöttél rá,
hogy mi a te utad?</b></h3>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">–<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Volt egy fordulópont:</b></span> egy magasugró verseny után <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a
dobogón álltam</b></span>, nyakamba akasztották az érmet, gratuláltak, a közönség
is tapsolt, de úgy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> éreztem, hogy ez nekem kevés.</b></span> Eszembe jutott, hogy
talán, ha egy olimpián a dobogó tetején állnék, az minőségileg több
lenne, de rájöttem, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> valami olyasmit keresek, amit sikerrel nem
lehet betölteni.</b></span> Vagy úgy is mondhatom, hogy a személyiségemnek van egy
mélyebb rétege, amit a siker, a győzelem egyszerűen nem érint meg,
mindeközben viszont nekem alapvetően fontos.<br><br></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Ezek szerint sikerorientált ember vagy, csak nem volt mindegy az út hozzá, ami oda vezet?</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">–<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Eredményorientált vagyok, nem sikerorientált.<br></b></span><br></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Miért érezted úgy, hogy az ember és a lelke megismerése és ápolása lesz – ha mondhatom így – a te utad?</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">– <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Már az első papi évemben is sokan fordultak hozzám
bizalommal</b></span>, mely egyrészt meglepetést okozott hiszen fiatalember
voltam, 30 éves. Elsősorban életvezetési, társkapcsolati, családi
kapcsolatrendszerre vonatkozó kérdéseket tettek föl… <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Inspirált a
bizalmuk. Azt éreztem, hogy szeretnék megbízható választ adni, de ahhoz
értenem kellene ahhoz, amit ők kérdeznek.</b></span><br><br></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Mit gondolsz, a plébánián tartott kis
létszámú, közösségi hittanóráidról hogyan vezethetett az út az többezres
tömeghez, akik egy sportcsarnokban hallgattak téged? Mások is tartanak
hittanórákat, mégsem jutnak el egy sportcsarnokba nagy tömegek elé…</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">– Talán az, hogy valódi érdeklődés van bennem;
törekszem az együttérzésre és elfogadásra és <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>megpróbálom meg is érteni a
nekem feltett és ki nem mondott kérdéseket is.</b></span> Felteszem őket magamnak
is, így a kérdések, melyeket másoktól hallok személyessé válnak. Úgy
tekintem magamat, mint aki érintett minden egyes kérdésben, és nem
nyugszom, míg a személyes válaszaimat meg nem találom.<br><b><br></b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Sikeres ember vagy, aminek biztosan vannak pozitív és negatív, szeretett és nem szeretett részei. Hogyan éled meg mindezt?</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">–<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Richard Rohr szokott eszembe jutni, aki erre azt
mondta, hogy „amiért rajonganak értem, az nem én vagyok, és amiért
gyűlölnek, az sem”. Találónak érzem ezt.</b></span><br><br></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Váltsunk témát. Szép, új,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> digitális világ.</span>
Azt mondják, a digitális világ megosztó. Én mégis állítom, hogy a
digitális világ a közösségi oldalakon keresztül összehoz bennünket. Ha
nem is személyesen, de gyakrabban van lehetőségünk barátainkkal,
szeretteinkkel, és a világgal kapcsolatot ápolni és/vagy kiépíteni.
Mégis nagyon sokan félnek tőle, mert azt gondolják, eltávolítja az
embereket egymástól. Te mit gondolsz erről?</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">–<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Egyrészt sokunk számára nagy lehetőség arra, hogy
képesek legyünk kapcsolatban maradni. Az egészséges személy számára
alapvetően fontos, hogy fölfedezzék, értékeljék, hogy törődjenek vele,
érdeklődjenek a személye és az általa felvetett témák, kérdések iránt.</b></span> A
kapcsolattartáson keresztül fontos mentálhigiénés funkciók
valósulhatnak meg. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Másrészt nem ugyanaz, ha megfoghatom valaki kezét
vagy átölelhetem és érezhetem az illatát, mint ha ezt nem teszem.
Szükségünk van a fizikai kontaktusra, és valószínűleg ez továbbra is így
lesz.</b></span><br><br></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Mit gondolsz, miért szeretünk valahova – egy közösséghez, nem egy helyhez – tartozni?</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">–<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> A közösségekhez vagy a csoportokhoz tartozásunk az
önazonosságunk része.</b></span> Társas lény voltunk miatt, ha olyan csoportokhoz,
közösségekhez, intézményekhez tudunk tartozni, melyek számunkra
értékesek, akkor az beépül az önmagunkról alkotott képbe. Azután beépül
az identitásunkba és másképpen érezzük magunkat a bőrünkben.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Még az
érzelmi világomat is meghatározza, ha például azt mondhatom, hogy ennek
és ennek a fociklubnak a szurkolója vagyok.</b></span> Ha nagyra tartom azt a
klubot, akkor már attól jobban vagyok, hogy nekik szurkolok. Ezért is
lehet , hogy valaki személyes fájdalomként élheti meg, ha az a klub,
amelyiknek ő szurkol, veszít. Ebből az is adódik, hogy a legtöbben
késztetést éreznek arra, hogy olyan csoportokhoz és közösségekhez
tartozzanak…<br><br></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– …amelyek győztesek.</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">– Igen.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Mi emberek szeretünk a győztesekhez
tartozni. Ez mélyen benne van a természetünkben.</b></span> Egy afrikai
misszionáriustól hallottam, hogy ahol működött a legtöbb kereszténnyé
váló őslakos katolikus lett. Megkérdeztük tőle, hogy miért épp
katolikus? Mi alapján döntenek? Akár lehetnének protestánsok is; miért
katolikusok lesznek? Azt mondja, „óó hát az afrikai lélek”„Megkérdezik
tőlem, hogy ki a legnagyobb nálunk.” Amikor elmondom, hogy a katolikus
egyház, akkor azt választják. Ez az archaikus lelki megnyilatkozás ránk
is igaz, talán kevésbé látványosan. A vallási identitásnak része az
egyházhoz tartozás. Ezért,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ha valaki föl tud nézni az egyházra, akkor
jól van.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ha valaki nem tud felnézni arra az egyházra, melynek valamilyen
módon tagja, akkor az identitásában zavarok keletkezhetnek.</b></span><br><b><br></b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Kik a született vezetők szerinted?</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">– <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Született vezetők például azok, akik élvezik a
döntési helyzeteket és a döntéshozatalt. </b></span>Az emberek többsége ezzel nem
így van. A többség számára a sok döntés fokozott szorongással,
bizonytalansággal és megterhelő felelősségérzettel jár. Aki igazán jó
vezető, annak általában van valamiféle „ihletettsége”. Lélektani
szempontból megfogalmazva: érez magában valamiféle nagyra-törést. Mindez
talán egészen a csecsemőkorra vezethető vissza. Éli a baba az életét,
vannak vágyai és kívánságai, és jön valaki – az anya – és teljesíti
azokat. Ezért az a benyomása keletkezhet, hogy ő olyan hatalmas , hogy
elég vágyakoznia, hogy a dolgok úgy legyenek, ahogy akarja. Ebből a
csecsemőkori élményvilágból, a vágyakból pedig teremteni lehet valamit.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
Kisgyerekkorban pedig a nagyratörő fantáziáink erősödhetnek föl. Aki ezt
felnőttként – gyermeki világának örökségét – képes lépésről lépésre
reális teljesítménybe fordítani, belőle jó vezető lehet.</b></span><br><br></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Mások a vezetők és mások a véleményvezérek, ugye? Kik a véleményvezérek szerinted?</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">– Zavarba hoz engem ez a kifejezés, idegenkedem
tőle. Bizonyára, hogy van ilyen, és lefed egy aktuális jelenséget, de
zavarba hoz… Pár évvel ezelőtt úgy fogalmaztam ezt meg magamnak, hogy –
sarkos lesz, ahogy fogalmazok – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">„az emberek véleménye nem kelti föl az
érdeklődésemet”.</span> Azért, mert a vélemény szónak a tartalma: „ez a
véleményem”, „így vélekedek”, nem túl gazdag. Lehet, hogy se tudás, se
elmélyültség, se igazság nincs benne…</b></span><br><b><br></b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Mégis domináns jelenség, része a hétköznapjainknak.</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Igen, manapság mindenkinek megvan a maga
véleménye. Sőt, nagyon sokan szeretik kinyilvánítani, megosztani,
mindenféle formában közzétenni a véleményüket. Úgy tapasztalom , hogy
ezzel növekszik a felszínesség és a hangzavar. </b><b>A véleményt nem érzem
nagyon értékes dolognak. </b></span>Ha valaki azt mondja például, hogy „nekem a
boldogságról az a véleményem, hogy…”, ez kevésbé érdekel. Viszont hogy
mikor és mitől volt boldog, az már érdekel. Az is érdekel, hogy mit tesz
azért, hogy boldog legyen, és hogy a boldogságkeresés során
elszenvedett kudarcait hogyan dolgozza fel. Ez mind érdekel. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
vélemények világát felszínesnek látom, a felszínes dolgok pedig alig
érdekelnek, gyakran pedig untatnak is.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ezért is törekszem arra,</b></span> hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
vélemények </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mögött az emberrel tudjak kapcsolatba kerülni.<br></b></span><br></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Értem. Van véleményvezér. Van-e érzelemvezér?</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">– Olyan, aki erőteljes érzéseket és érzelmeket vált ki egy másik emberből vagy akár csoportból?<br><b><br></b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Igen. Kell az embernek érzelemvezér?</b></div>
<h3 id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">– <span style="font-weight:normal"><font size="2">Ha jól értem az érzelemvezérek azok akik érzelmileg
hatást gyakorolnak ránk, kihoznak belőlünk valamit, ami megpezsdít
minket. Fölszítják szenvedélyünket, a mélyebb vágyainkat, és azt
mondjuk, hogy „na, ez igen”. Alapvetően fontos számunkra, hogy meg
tudjuk-e válaszolni azt a kérdést, hogy tudunk-e élni és élünk-e igazán.
Mi az, ami lelkesít bennünket? Mi az, ami miatt igazán érdemes reggel
felkelnünk? Ezért fontosabbak számunkra azok a kapcsolatok, amelyek
visszasegítenek bennünket ahhoz az élményhez, amit úgy tudok nagyon
egyszerűen összefoglalni, hogy „megint élek”. Engem azonban sokkal
inkább<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> az érdekel, hogy tudok úgy élni, hogy újból és újból az legyen az
élményem, hogy élek, hogy szeretek élni, anélkül, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy
kiszolgáltatottá, manipulálhatóvá, vagy függővé válnék valakitől</b></span>.</font></span><br><br>
<table class="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-article_pic_table" style="width:880px" cellspacing="0" cellpadding="0" border="0">
<tbody>
<tr>
<td><img src="http://www.digitalhungary.hu/uploads/articles/35/3485/lead_original.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="375" height="375"></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<br><br><i>Digitalizáció, digitális világ</i><br><br></h3>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Eljön, sőt bizonyos területeken már itt is
van a szép, új, digitális világ. Terjednek az automata gépek, amik
kiváltják az emberi munkaerőt. Pozitívan nézve a dolgot: kevesebbet kell
dolgozni, több idő marad a pihenésre, a szórakozásra. De az embernek
szüksége van a célokra és – ezeken keresztül – a stresszre is. Mi lesz,
ha nem lesz cél és nem lesz majd jó értelemben vett feszültség?</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">– A szakirodalom nagyon világosan fogalmaz ebben a
témában. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Szükségünk van az ösztönzésre, a motivációra, a flow élményre. A
flow pedig nem egy ellazult érzelmi állapot, hanem van benne stressz
is. Flow-ban olyan helyzetbe kerülök, aminek kockázata van. Amiben oda
kell tennem magam, hogy abból valami jó tudjon születni.</b></span><br><b><br></b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Tehát szükségünk van a stresszre?</span></b></div><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
</b></span><div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>– Hogyne. Fontos persze a megfelelő szintje,</b></span> illetve
az, hogyan vagyok képes a hatását szabályozni. A stressz is hozzájárul
ahhoz az élményhez, hogy képes vagyok valamire, alkalmas vagyok az
életre Mondok erre egy példát: egy majomnak adnak egy egyszerű lakatot,
amit három egymást követő mozdulattal lehet kinyitni. Ez a feladat egy
majomnak nem magától értetődő, számára ez egy kihívás. A majmok
addig-addig bajlódnak vele, amíg ki nem tudják nyitni, pedig a lakat
kinyitásáért nem kapnak jutalmat és ha nem nyitják ki, akkor sem kapnak
büntetést. A kutatók föltették a kérdést, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> miért fáradozik egy
főemlős ennyit egy lakat kinyitásával, ha se jutalom, se büntetés nem
jár érte? A válasz az, hogy azért, mert működik egy önjutalmazó rendszer
– az emberben is. Amikor átéljük, hogy képesek vagyunk valamit
megcsinálni, az jó érzéseket kelt bennünk.<br></b></span><br></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Szerinted<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> mi az oka annak, hogy ha éppen
minden rendben van körülöttünk, akkor keresünk egy új kihívást </span>– vagy
akár egy hülyeséget –, és persze újra stresszelünk?</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">– Ennek több oka is lehet. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az egyik, hogy tartósan
heverészve, henyélve egy idő után unatkozni kezdünk. A másik az, hogy
sok információban van részünk – ez pedig korproblémát szül.</b></span> A gyerekeken
lehet látni, hogy az idegrendszer egyrészt túlterhelődik, másrészt
hozzászokik a túlfeszült világhoz – főleg akkor, ha már kora gyermek-,
csecsemő-, vagy akár magzati kortól ki van téve neki. A túlzott
ingermennyiség számukra normálissá válik, így például az emberi
kapcsolatok lassabb tempója nehezebb lesz. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egyszerűen hozzászokunk és
szükségünk lesz a sok ingerre, információra, miközben feszültté,
ingerlékennyé, agresszívvá és szorongóvá tesz minket. A folyamatosan
túlzott stresszhelyzeteknek kitett gyerekek a poszttraumás stressz
szindróma tüneteit mutatják. Mintha háborúban nőttek volna föl.</b></span><br><br></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Te <span style="background-color:rgb(255,229,153)">hogyan kezeled, amikor stresszhelyzetbe kerülsz?</span></b></div><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
</b></span><div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>– Vannak rövid és hosszabb távú stratégiáim erre.
Rövid távon olyan stresszkezelő módszereket használok, mint például
légzőgyakorlatok, vagy az izomtónus változtatása. Hetente egyszer
jelképes módon kivonom magamat a világból. Eldöntöttem azt is, hogy
legalább hat órát alszom minden nap; és egyszer meleg ételt eszek.</b></span><br><br></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste"><b>– Annak az embernek, aki el szeretne érni
valamit, egyszerre kell bátornak és kezdeményezőnek lennie, ugyanakkor
korlátokat is kell állítani a maga számára, esetleg szabályrendszert
kialakítani. Hogyan tudjuk a céljainkat elérni anélkül, hogy börtönünkké
válna a korlát, vagy megfojtanának a szabályok? Vagy ne legyenek
határaink, és éljen a szabad alkotás, a totális individualizmus?</b></div>
<div id="m_-1516663586000844018m_-72348633954820573m_-4832304211194773903gmail-_mcePaste">–<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Az életben nemcsak alapigazságok, realitások
vannak,</b></span> mint, hogy például ennünk kell, hogy életben maradjunk, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hanem
alap dilemmák, feszültségek is. </b><b>Az alapdilemmák megoldhatatlanok, de
megtanulhatunk egyensúlyt találni bennük és együtt élni velük. Ilyen
alapkonfliktus az önkifejezés és az alkalmazkodás dilemmája. Jól akkor
lehetünk, ha megtanulunk szabadon alkalmazkodni és szabadon kifejeznünk
magunkat. Ez azt is jelenti, hogy képes vagyok alkalmazkodni anélkül,
hogy elárulnám magam, másrészt pedig önmagamat kifejezni, érvényesíteni
anélkül, hogy fenyegetném a kapcsolataimat. Egymást kiegészítő
igazságokra, értékekre és azok egyensúlyára van szükségünk.</b></span><br></div></div></div></div></div></div> - See more at: <a href="http://www.digitalhungary.hu/interjuk/Pal-Feri-atya-igy-lesznek-szemelyesek-a-kerdesek/3485#sthash.J1PWiJiM.dpuf" target="_blank">http://www.digitalhungary.hu/i<wbr>nterjuk/Pal-Feri-atya-igy-lesz<wbr>nek-szemelyesek-a-kerdesek/348<wbr>5#sthash.J1PWiJiM.dpuf</a></div></div>