<div dir="ltr">        

                    <div class="m_-1037461751131041144gmail-img"><img src="http://1956.mandiner.hu/attachment/0070/69745_sandra_kalniete.jpg" alt="" title="" style="margin-right:0px" width="248" height="124"><div class="m_-1037461751131041144gmail-subtitle">Sandra Kalniete</div></div>        <div class="m_-1037461751131041144gmail-title"><br><a href="http://1956.mandiner.hu/cikk/20161102_lett_politikus_a_szabadsag_nem_magatol_ertetodo_dolog" target="_blank">Lett politikus: A szabadság nem magától értetődő dolog</a></div><a href="http://1956.mandiner.hu/cikk/20161102_lett_politikus_a_szabadsag_nem_magatol_ertetodo_dolog" target="_blank">http://1956.mandiner.hu/cikk/<wbr>20161102_lett_politikus_a_<wbr>szabadsag_nem_magatol_<wbr>ertetodo_dolog</a><br><br><div class="m_-1037461751131041144gmail-info">

            2016. november 2. 13:02

                                | <b>Írta: <a href="http://mandiner.hu/szerzo/rajcsanyi_gellert" target="_blank">Rajcsányi Gellért</a></b>                                                                

                    </div>

        <p class="m_-1037461751131041144gmail-lead">

            <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Szibériába <span style="background-color:rgb(234,209,220)">deportált</span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span>családba született a világ végén, majd 

felnőttként kapcsolódott be a lettországi függetlenségi mozgalomba 

Sandra Kalniete. A korábbi lett külügyminiszter, antikommunista 

mozgalmár, a konzervatív-liberális Egység párt európai parlamenti 

politikusa méltatja <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Magyarország hozzájárulását az európai szabadsághoz.

 Arra is figyelmeztet: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>soha nem lehet magától értetődőnek venni a 

szabadságot, és nem szabad újra elkövetnünk a múlt hibáit. Interjúnk.

        </p>

                                                 <div class="m_-1037461751131041144gmail-clr m_-1037461751131041144gmail-article_billboard_banner_position" id="m_-1037461751131041144gmail-articleBillboard">

        </div>

        <div class="m_-1037461751131041144gmail-text">

         <p><b>Az ön élettörténete szorosan kapcsolódik a kommunista diktatúra történelméhez.</b></p><p>Szibériában

 születtem, miután a családomat oda deportálták. A családom persze nem 

követett el semmiféle bűnt. Ez csak a tipikus sztálini politika volt. 

Édesanyám családja a középosztályhoz tartozott, a családot 1941-ben 

deportálták. Anyám több mint 17 évet töltött Szibériában. Az édesapámat 

1949-ben deportálták, mivel az ő apja ellenállt a háború után a szovjet 

rezsimnek. Édesanyám „osztályellenség”, édesapám egy „bandita” rokona 

volt. Ennyi. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A szüleim Szibériában találkoztak és ott házasodtak össze. 

Én is Szibériában születtem, pár hónappal <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Sztálin </span>halála után.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Apámnak</b></span><b> 

<span style="background-color:rgb(234,209,220)">be kellette engem jelentenie a KGB-nél. Csak egy egyhónapos kisbaba 

voltam, de a KGB biztos akart lenni abban, hogy nem hagyom el a 

lakóhelyemet.</span></b></p><p><b>Meddig kellett a családjának Szibériában maradnia?</b></p><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>1956-ban,

 amikor a magyar forradalom kitört, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>még mindig Szibériában voltam</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> az 

egész családommal.</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>De ez egy emlékezetes év volt, amikor Sztálin halála 

után megpróbálták kitakarítani a rezsimet. Hruscsov már elmondta híres 

beszédét a sztálini uralom bűneiről</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>1956-ban engedték haza az első 

deportált személyeket is. Mi 1957-ben tértünk haza Lettországba</b></span>. Tavasz 

volt, május 31-e, emlékszem erre. A legerősebb emlékkép bennem az, 

amikor <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a vonat megállt a határ utáni első állomáson, anyám kiszállt,  

letérdelt és elsírta magát.</b></span></p><p><b>Hogyan képzelte el szülőföldjét a gyermekkorában?</b></p><p>Egy

 kicsit tündérmesének képzeltem. Édesanyám mesélt arról az országról, 

ahol sok lett él, ahol mindenki boldog, és így tovább. Nekem persze egy 

teljesen más ország volt Lettország, hiszen egy másik, sokkal keményebb 

élethez voltam szokva Szibériában. Az egyik legmeglepőbb dolog, ami 

velem történt, az az volt, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>teljesen töröltem az orosz nyelvet az 

elmémből. Szibériában megtanultam oroszul, kétnyelvű voltam, de ezt 

elfelejtettem a későbbiekben.</b></span></p><p style="text-align:center"><img src="http://1956.mandiner.hu/gallery/image/lett_deportalas.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="229" height="157"></p><p style="text-align:center"><b>Lettek deportálása Szibériába</b></p><p style="text-align:center"></p><p><b>Kisgyermek volt 1956-ban, de hallott később a kommunista rendszer elleni lázadásokról Európában?</b></p><p>Nem

 emlékszem az 1956-os forradalom híreire, de <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>kamasz voltam 1968-ban, 

amikor a prágai tavasz történt. Magyarországról is ekkor, a 

csehszlovákiai események idején hallottam.</b> </span>Deportálásból visszatért 

család voltunk, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a szüleim</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>annyira féltek attól, hogy visszavisznek 

minket Szibériába,</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>hogy nagyon óvatosan beszéltek hozzám.</b></span> Úgy tettek, 

mintha lojálisak lennének a rendszerhez. Még magánbeszélgetésekben is. 

Ez elég bizarr volt, hiszen minden barátunk korábban deportált személy 

volt. Amikor találkoztak egymással, akkor mertek beszélni a 

deportálásról, és én ezt a háttérből hallottam.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ilyen volt egy 

totalitárius rezsim pszichológiája.</b></span></p><p><b>Ahogy felnőtt, mindig érdekelte a politika?</b></p><p>Nehéz

 ezt megmondani. Amikor a Vasfüggöny mögött élsz és nem tudod, milyen a 

valódi élet és a valódi szabadság, nem érted meg, miről is maradsz le. 

Felnőttkoromban elgondolkodtam ezen, de kamaszkoromban nem 

foglalkoztatott a téma. Nem voltam politikailag lázadó, de <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nagyon 

érdekelt a történelem, ami kapcsolódik a politikához.</b></span> Sokkoló volt, 

amikor <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>rájöttem</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy a nekünk tanított történelem teljességgel hamis. 

</b></span>Senki nem segített nekem ennek felfedezésében. A balti országokban azért

 beszélgettek az emberek a szovjet megszállás előtti időkről. Édesanyám 

soha nem nevezte a rigai utcákat a szovjet nevükön, mindig a régi, lett 

utcaneveket használta. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Végül úgy döntöttem, művészettörténetet tanulok, 

mert úgy gondoltam, a művészet többé-kevésbé tiszta, és ezen a téren meg

 tudom őrizni a személyes integritásomat.</b></span> Persze <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>meg kellett tanulni <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a 

művészettörténet</span> hivatalos szlengjét, a marxista ideológiát,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>de ezt nem 

vettük komolyan</b></span>, csak külsőség volt. A művészet egy kreatív terület, és 

nem lehetsz kreatív személy belső integritás, a szabad önkifejezés belső

igénye nélkül.Ez egyfajta belső emigráció volt ön számára?Talán.

 Nagy függetlenséget adott ez nekem az ítéleteimben, elemzéseimben, 

mindenben. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Egy eléggé szabadelvű egyetemen tanultam, és ez közelebb 

hozott a politikához és a függetlenségi mozgalomhoz. 1980-ban 

diplomáztam, utána művészeti kritikus voltam és a művészeti 

szakszervezetben dolgoztam. 1988-ban egyfajta enyhülés volt a 

társadalomban, ami kapcsolódott Gorbacsov glasznosty-politikájához.</b></span> 

Írók, zeneszerzők, művészet, tudósok jöttek össze és <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>konferenciát 

szerveztek arról, hogy milyen állapotban van Lettország. </b></span>A találkozón 

elfogadtunk egy programszerű kiáltványt mindarról, amin változtatni 

szeretnénk. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Gazdasági ügyekről, átláthatóságról, demokráciáról 

beszéltünk</b></span>. Ez nem egy túl radikális demokratizálódási követelés volt. 

De <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a fő ügyünk mindezeken túl a nemzetünk sorsa volt.</b></span> Közel álltunk 

ahhoz, hogy kisebbséggé váljunk a saját hazánkban. Ez az aggodalom 

hajtotta előre mindazokat az eseményeket, amik a függetlenséghez 

vezettek minket. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Nemzeti mozgalmakat szerveztünk a balti országokban.</b></span></p><p><b>A

 kelet-közép-európai országok, mint Lengyelország, Magyarország és 

Csehszlovákia 1989-90-ben szerezték vissza függetlenségüket. A balti 

országok számára kicsit később jött el a szabadság. </b></p><p>Nem 

igazán: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az egyik első</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> szovjet uralom</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>elleni mozgalom a Balti Út volt, 

amikor is 1989 augusztusában 675 kilométer hosszú láncba szerveződtek 

emberek, békésen.</b></span> Ez fontos hozzájárulás volt a baltiak részéről a 

kelet-európai rendszerváltozásokhoz 1989-1990 folyamán. Voltak 

információink a magyarországi és máshol történő eseményekről, de majdnem

 minden szovjet uralom alatti országban ugyanaz történt. Ugyanakkor<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> 

Magyarországnak és szomszédainak fontos szerepe volt: támogatták a balti

 országok szabadságát és függetlenségét. A <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Vasfüggöny </span>magyarországi 

megnyitása is sokat segített nekünk.</b></span> De az átlag letteknek nem volt sok 

információjuk arról, mi is történik a Szovjetunión kívül.</p><p style="text-align:center"><img src="http://1956.mandiner.hu/gallery/image/balti_ut_1.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="365" height="233"></p><p style="text-align:center"><b>A Balti Út emberlánca</b></p><p style="text-align:center"></p><p><b>Ön

 hangos szószólója minden olyan kezdeményezésnek, amely a kommunizmus 

valóságára és rémtetteire emlékezteti az embereket. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Az európai 

mainstream megérti már, mi is történt a Vasfüggönytől keletre?</span></b></p><p>Nem

 gondolom ezt. Ezek nagyon kényelmetlen igazságok. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Még mindig van egy 

kettős mérce,</b></span> ezt állandóan érezzük <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az Európai Parlamentben.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Amíg a 

Szovjetunió létezett, mindig voltak támogatói és fizetett kollaborátorai

 a nyugati országokban, különösen az <span style="background-color:rgb(217,234,211)">értelmiségiek és a politikusok</span> 

között. Nem voltak naivak: mohók voltak.</b></span> És azt kell mondanom, az EU 

2004-es bővítése idején közelebb voltunk a megértéshez, mint manapság. 

Mostanában nem használhatunk olyan nyelvezetet a kommunizmus bűneinek 

leírása kapcsán, mint amit pár éve használtunk. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A mostani Európai 

Parlamentben teljességgel lehetetlen</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> olyan dokumentumok</b><b> elfogadása,</b><b> 

amely elítéli</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kommunizmust.</b></span> A radikális baloldal és jobboldal minden 

korábbinál erősebb, a szocialisták sem támogatnak ilyen dokumentumokat, 

és a Néppárt sem olyan aktív már ezen a téren, mint korábban.</p><p><b>Egyszer arról írt: </b><b>„A szabadság nem adott dolog, nem végtelen és nem lehet magától értetődőnek venni</b><b>”. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mit gondol, megvan még az a szabadságunk nekünk, európaiaknak, amit megszereztünk 1945-ben, illetve 1989-ben?</span></b></p><p>Megvan

 a szabadságunk, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sok ember tényleg nem érti meg,</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>hogy a szabadság nem

 magától értetődő dolog. </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Meg kell védenünk az értékeinket és társadalmi 

berendezkedéseinket. Különösen akkor,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amikor különböző irányból érik 

támadások őket, ahogy mostanában is. Hibrid háborúk, dezinformációs 

propaganda, kibertámadások Keletről, támadások a radikális iszlám 

részéről. </b></span>Vannak törekvések az európai határok újrarajzolására, ahogy az

 a Krímben történt. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Törékenyek vagyunk</b></span>. Társadalmaink a nemzetközi jog, a

 joguralom tiszteletére épülnek. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Nem működhetünk úgy</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mint a kihívóink.</b><b> 

Feszültséget és félelmeket </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>érzünk a társadalmainkban</b></span>. És <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nagy a kísértés

 a populizmusra,</b></span> Európában és Amerikában egyaránt.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Sorsdöntő keresztút 

előtt állunk.</b></span> A szabadságunkat csak az egységünk fenntartásával tudjuk 

megőrizni. Emlékeznünk kell a múlt leckéire, hogy ne kövessük el újra 

ugyanazokat a hibákat.<br> </p><p style="text-align:center">***</p><p><b><i>Sandra Kalniete</i></b><i>

 1952 decemberében született Szibériában, egy oda deportált lett család 

gyermekeként. Művészettörténészként végzett, majd bekapcsolódótt a lett 

függetlenségi mozgalomba. 2002 és 2004 között Lettország 

külügyminisztere volt, majd európai biztosként dolgozott. 2009 óta 

európai parlamenti képviselő az Egység nevű konzervatív-liberális párt 

színeiben.</i></p><p><i>Az interjú eredeti változata az 1956 Around Europe című, a magyar EPP-delegáció által kiadott &#39;56-os interjúkötetben jelent meg.<br></i></p><p><i>A kötetből eddig a Mandineren megjelent interjúk:</i></p><p><a href="http://mandiner.hu/cikk/20161020_tunne_kelam_56_remenyt_jelentett_szamomra?utm_source=mandiner&amp;utm_medium=link&amp;utm_campaign=mandiner_1956_201611" target="_blank"><i><b>Tunne Kelam észt politikus: &#39;56 reményt jelentett számomra</b></i></a></p><p><i><b><a href="http://mandiner.hu/cikk/20161021_szlovenia_elso_vezetoje_csodalom_a_szabadsagszereto_magyarokat?utm_source=mandiner&amp;utm_medium=link&amp;utm_campaign=mandiner_1956_201611" target="_blank">Alojz Peterle, Szlovénia első miniszterelnöke: Csodálom a szabadságszerető magyarokat</a></b></i></p><p><a href="http://1956.mandiner.hu/cikk/20161025_tokes_laszlo_a_magyar_utat_jelenti_1956?utm_source=mandiner&amp;utm_medium=link&amp;utm_campaign=mandiner_1956_201611" target="_blank"><i><b>Tőkés László: 1956 a magyar utat jelenti</b></i></a></p>        </div></div>