<div dir="ltr"><div class="gmail-title"><a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20161026_europa_a_kamaszkorat_eli_holvenyi_gyorgy_a_mandinernek">Európa a kamaszkorát éli – Hölvényi György a Mandinernek</a></div>
<div class="gmail-taglist"> <br><a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20161026_europa_a_kamaszkorat_eli_holvenyi_gyorgy_a_mandinernek">http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20161026_europa_a_kamaszkorat_eli_holvenyi_gyorgy_a_mandinernek</a><br><a href="http://kereszteny.mandiner.hu/tag/holvenyi_gyorgy/"></a></div>
<div class="gmail-info">
2016. október 26. 16:08
</div>
<p class="gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Európa nem képes arra, hogy ilyen mértékben bevándorlókat
fogadjon; a magyar kormány politikájában pedig a keresztény és más
üldözött kisebbségek védelmének van kiemelt szerepe –</b></span> mondja Hölvényi
György kereszténydemokrata európai parlamenti képviselő. Hölvényi
szerint a keresztény embereknek ma is hatást kell gyakorolniuk a
világra. Heltai Péter interjúja.
</p>
<div class="gmail-clr gmail-article_billboard_banner_position" id="gmail-articleBillboard">
</div>
<div class="gmail-text">
<p><em>Interjú: </em><strong><em>Heltai Péter</em></strong></p><p> </p><p><strong>Néhány
napja Ytzhak Yosef, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Izrael szefárd főrabbija úgy fogalmazott egy
konferencián, hogy Szíriában jelenleg egy „kisebb fajta holokauszt”
zajlik,</span> és félő, hogy a világ ugyanúgy csendben végignézi az egészet,
mint tette 70 évvel ezelőtt. Az Európai Néppárt vallásközi párbeszéd
témában rendezett éves konferenciáján vagyunk, egy békés helyen, Európa
szívében. Elhallatszik innen ez a hang Aleppóig?</strong></p><p>El kell,
hogy hallatszódjon, hiszen <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a konferencián két meghívottunk is van
Aleppóból: Ziad Hilal jezsuita atya, a Jezsuita Menekültszolgálat
munkatársa és Haroutune Selimian, az aleppói örmény protestáns közösség
vezetője.</b></span> Mindketten helyben dolgozó egyházi emberek, régi barátaink.
Szíria kapcsán pedig, ha maga a szefárd főrabbi beszél holokausztról, a
kifejezés valóban még hitelesebb. Mi, akik segíteni próbálunk, nem
választhatjuk a némaságot. Nagyon nem szeretném se magyarként, se
európaiként, hogy egyszer az európai politikusokra ilyen összefüggésben
gondoljon a világ. </p><p><strong>Az EU-csúcs most kiadott
zárónyilatkozatában Európa vezetői sürgetik a migrációs hullám
megfékezését. Ez a nyilatkozat, elődeivel ellentétben, már hozhat
konkrét lépéseket? </strong></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egészen a legutóbbi időkig Európa
irreális képet dédelgetett magában a menekültválsággal kapcsolatban, úgy
gondolta, mindenki a helyén fog maradni. Amikor azután látták, hogy
mégsem, akkor úgy döntöttek, hadd jöjjön mindenki. Ez álhumánus, a helyi
társadalmakat semmibe vevő, a valódi problémákra csak a „tűzoltás”
szintjén feleletet adó politika</b></span>. Mindennek a kárvallottjai pedig éppen a
menekültek. Bennük ugyanis könnyű reményt kelteni anélkül, hogy
világosan beszélnénk és cselekednénk. </p><p><strong>Mi ebben a helyzetben a világos beszéd?</strong></p><p>A
világos beszéd ez esetben a következő:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Európa nem képes arra, hogy
ilyen mértékben bevándorlókat, menekülteket fogadjon. Hangsúlyozom: a
nemzetközi jog alapján a ma Európába érkezőknek csak a töredéke valóban
menekült. Kizárólag a legmobilisabb, legjobb anyagi helyzetben lévők
tudják vállalni ezt az utat. </b></span>Amikor az ember közel-keleti
menekülttáborokban jár, pontosan tudja, hogy ezek azok a milliók,
akiknek sosem lesz lehetőségük arra, hogy eljussanak Európába. Ezt az
ellentmondást csak a kérdés egészen új megközelítésével lehetséges
feloldani. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az idáig uralkodó gyarmatosító szemlélet </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>helyett</b></span>, amely nem
volt képes hosszú távon működképes társadalmakat létrehozni,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a partneri
viszony kialakítására kell törekednünk. </b></span></p><p><strong>Visszatérve még
egy pillanatra <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a konferenciához, ebben a két napban főként a
közel-keleti keresztény közösségek jövője volt a fókuszban…</span></strong></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nem
csak ez. Legalább annyira szólt a konferencia arról is, hogy milyen
közös jövőt tudunk építeni az ott élő vallási közösségek bevonásával.
Világosan kell látnunk a muszlimok és a keresztények kényszerű
együttélését, amelynek természetesen megvan az évszázados kultúrája</b></span>. Ezt
tagadni ugyanaz a szint, mint amikor egyesek azt tagadják, hogy
Európában létezik menekültügy. </p><p><strong>Nyitott erre a párbeszédre a muszlim fél is?</strong></p><p>Ezen
a konferencián a mérsékelt iszlám képviselőivel találkoztunk, akik
magukat a muszlim szélsőségesek legfőbb áldozatainak vallják. A
fundamentalisták pontosan azt a harmonikus együttélést rombolják le,
amelyre a legtöbb normális muszlim ember vágyik. Annyi a különbség, hogy
nekik van választási lehetőségük, a keresztényeknek nincs.</p><p><strong>Ennek
ellenére az iszlám világban meghatározó <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egyiptomi Al-Azhar Egyetem
rektorától azt hallhattuk, túlzás azt állítani, hogy teljes keresztény
közösségek tűnnének el a Közel-Keletről.</span></strong></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Rektor úr,
amikor ezt mondta, saját országából, Egyiptomból indult ki. Ott a koptok
máig meghatározóak, a társadalom 8-10%-át adjak, és jelentős szociális,
oktatási hálózatot tartanak fent. Hasonlóképp jelentős és létszámában
stabil melkita és maronita keresztény kisebbségről van szó Libanonban.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ezekben az országokban, mint tudjuk,
most nincs is közvetlenül háború.</b></span></p><p><strong>Amikor a sokat hangoztatott „üldözött közel-keleti keresztényekről” beszélünk, végül is kiket értünk ezen?</strong></p><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A
közel-keleti kereszténység</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ott tűnik el, ahol gyakorlatilag területek
semmisülnek meg: Irakban, Szíriában, ahol jelenleg is háború dúl.</b></span>
Világosan kell látnunk, mi történik:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> míg a térségben a XXI. század
elején a keresztények aránya 25-30% volt, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ma alig 2%. </b></span>Igenis, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>közösségek
eltűnéséről, folyamatos felszámolásról van szó</b></span>. Ne felejtsük el
mindemellett, hogy <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">az Arab-félszigeten máig több olyan ország van, ahol
tiltják <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a kereszténységet</span>,</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> ami emberi jogi szempontból is
elfogadhatatlan. </span></b></p><p style="text-align:center"></p><p style="text-align:center"><img src="http://kereszteny.mandiner.hu/gallery/image/heltai7.jpg" alt="" width="560" height="373"></p><p><strong>Yousif
Thomas Mirkis, iraki káld püspök – szinte segélykiáltásként –
határozottabb politikai munkát vár az EU-tól. Mit tehet, de talán
fontosabb, mit akar tenni az Unió a tartós béke megteremtése érdekében?</strong></p><p>A
mostani helyzetben egyértelműen látszik, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Iraknak és a hasonló
országoknak maguknak kell kimunkálniuk saját megoldásaikat. Pontosan
tudják, hogy demokráciát importálni nem lehet. </b></span></p><p><strong>Ezt ott már megpróbálták…</strong></p><p>Ezt
ott már próbálták, és mondjuk úgy, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Pax Americana nem sok jót
hozott </b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">az országnak</span><b>.</b></span> A püspök úr jövőépítésről beszélt, és ehhez
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egyfajta átmenet szükséges a diktatúrából a demokráciába. Eközben nem
szabad, hogy az ország különféle hatalmak játékszere legyen.</b></span> Nagy
reménnyel fordult ugyanakkor a közép-kelet-európai országok felé, ennek a
régiónak ugyanis, mint mondta, eleven tapasztalatai vannak egy hasonló
folyamatról.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> A béke megteremtésében az EU-nak koordinációs szerepet kell
betöltenie, a tagországoknak pedig meg kell találniuk mindebben a
helyüket.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><strong>Mondjuk egy helyettes államtitkárság formájában? </strong></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
helyettes államtitkárság üzenete az, hogy a magyar kormány
politikájában kiemelt szerepe van a keresztény és más üldözött
kisebbségek védelmének.</b></span> Mindez nem több, mint eszköz. A bizonytalan
kormányzati, gazdasági helyzetben lévő országoknak való
segítségnyújtásnál nagyon szigorúan kell bánni a pénzekkel. Ezért <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az a
megoldás, hogy a szervezett segítség a magyar államigazgatásból indul
ki, nagyobb kontrollt és átláthatóságot biztosít. Az, hogy mindez
létrejött, nagyon komoly üzenettel bír. </b></span></p><p><strong>A fundamentalizmustól ugyanúgy szenvedő muszlimoknak nem jár a segítség?</strong></p><p>Ez
a kezdeményezés nem zár ki senkit a segítségnyújtásból. Teljesen
természetes, hogy egy európai, magyar ember számára a keresztény
menekültek helyzete jobban körülhatárolható. Ismétlem, a régióban
leginkább kiszolgáltatott és üldözött csoportokról beszélünk. Ebbe a
kategóriába beletartozik minden más, a Közel-Keleten nehéz helyzetben
lévő vallási kisebbség is. A segítség tehát nem valakik ellen irányul,
hanem valakikért.</p><p><strong>Eddig beszéltünk az EU-ról, a
kormányzati politikákról, de <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mi a helyzet az egyházakkal? Ha az ember
végignézi az egyházi nyilatkozatokat, elég megosztott kép tárul elé.</span></strong></p><p>A
közelmúlt történései az egyházaknak is hatalmas kihívást jelentenek.
Nem mondanám, hogy megosztottak, inkább csak különböző válaszokat
találnak a kialakult helyzetre. Az viszont egyértelműen összeköti őket,
hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mindnyájan segíteni akarnak a rászorulóknak. Ettől függetlenül
természetesen vannak hangsúlyeltolódások.</b></span></p><p><strong>Az Európát
kiemelten érintő migráció kérdésében azért nem csekély az eltérés. Míg
jellemzően a közép-kelet-európai püspökök nagyobb kontrollt akarnak, és
sokkal sötétebben látják a kontinens jövőjét, nyugaton nem egy társuk
még szolidárisabb, még befogadóbb keresztény közösségeket látna
szívesen. </strong></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Teljesen világos, hogy más válasz születik egy
olyan országban, ahol már 6 millió muszlim él, mint olyan országokban,
amelyek akár több évszázadon át egy muszlim birodalom megszállása alatt
éltek. Az egyedüli, amit nem tehetünk meg, hogy kijelentjük: a
menekültügy nem létezik. A világ egyik legnagyobb problémájáról
beszélünk. Amikor Ferenc pápa befogadásra buzdít, mindenkit Isten
teremtményének nevezve, igaza van, és nem is mondhat mást. Emellett
<u><i>Szent Pálnak a Galatákhoz írt levél 10. fejezetének 3. verse világosan
láttatja,</i></u> hogy<i><u> az embernek a hozzá közelebb állón kell először
segítenie. Ezzel nem eltaszít másokat, hanem egyszerűen számba veszi a
saját erőforrásait. </u></i></b></span></p><p><strong>A konferencián úgy fogalmazott, hogy
az Európai Unió gyakorlatilag tagadja az egyházi közösségek és
szervezetek helyi szinten való jelentőségét. </strong></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A probléma
ott kezdődik, amikor az képezi a vita tárgyát, hogy mit jelent a vallás,
a vallások szerepe a társadalomban, a vallásszabadság, és még
sorolhatnám.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ezek olyan fogalmak, amelyek – botrányos, de – Európában
nincsenek tisztázva</b></span>. Egyébként nem a tagadásukról, hanem
semmibevevésükről, közömbösségről van szó, egyszerűen nem foglalkoznak
kellő súllyal a témával. </p><p><strong>Ha egyszer az egyházak
jelentősek Európában, nem kéne, hogy legyen mögöttük egy olyan „kritikus
tömeg” és ehhez megfelelő mértékű befolyás, amely nem engedi, hogy
semmibe vegyék őket?</strong></p><p>Nem dobálóznék olyan arányokkal,
hogy mihez képest mennyire jelentősek. Tény, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>van jelentőségük, és
ahhoz képest viszont kevésbé jelennek meg. </b></span></p><p><strong>Markáns eleme <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
hazai kormányzati kommunikációnak is a „keresztény Európa” víziója,
amelyet meg kell védeni a beáramló idegenektől. Nem </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">anakronisztikus ez
kissé egy teljesen elvilágiasodott kontinensen</span>?</strong></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Európa
történelmében, az emberek gondolkodásában máig tagadhatatlanul
meghatározó a kereszténység. Az a kérdés, hogy mit jelent ez a XXI.
században? Ahogy az előző évszázadokban, úgy most is meg kell találnunk a
kihívásokra korunk válaszait. Egy olyan globális kihívás, mint a
menekültügy, remek lehetőség arra, hogy szembesüljünk saját
identitásunkkal</b></span>, és meghatározzuk, kik vagyunk, kik akarunk lenni.</p><p><strong>Optimista a kérdésben?</strong></p><p>Szerintem
politikusként, közélettel foglalkozva csak optimista lehet az ember. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Én
úgy látom, Európa saját, kissé hosszúra nyúlt kamaszkorát éli, és nem
veszi észre, micsoda értékeket örökölt. A '68-as mozgalmakhoz köthető,
következményeiben máig érezhető lázadás egyszer úgyis véget ér.</b></span>
Természetesen ezzel nem arra gondolok, hogy azután minden ugyanolyan
lesz, mint előtte, hiszen annak, ami akkor történt, ugyanúgy megvoltak
az okai.</p><p style="text-align:center"><img src="http://kereszteny.mandiner.hu/gallery/image/heltai2.jpg" alt="" width="560" height="315"></p><p style="text-align:center"></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><strong>És
mi van akkor, ha ez a kamaszgyerek ilyen értelemben elárvult és
nincsenek többé fogódzói? A hit szerepe helyi szinten is folyamatosan
csökken, ahogy a templomba járók aránya is sosem látott mélyponton van.</strong></span></p><p>Azért
ehhez<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> hasonlót, ha nem is pontosan ilyen helyzetet, már túléltek az
egyházak, például a reformáció idején. Az egyházi struktúrák léteznek,
az emberek személyes hite, még ha mostanság nem is annyira közösségekhez
kötve, de mégiscsak létezik.</b></span> Politikusként tőlem nem lelki gondozást
várnak, és nem is szeretem, amikor politikusok ebbe a hibába esnek. A
jelenben kell élnünk, és mindennap megtenni hitünk alapján a következő
lépést – ez az, ami igazán számít.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Nagyon fontos továbbá, hogy a hívő
emberek vonzóvá, hitelessé tudják tenni a hitet azok számára is, akiknél
tényleg megszakadt már egyfajta folytonosság, és nincs már ott a nagyi
se, aki segíthetne. De hál’ Istennek, legtöbbször a nagyik azért
segítenek…</b></span></p><p><strong>Ön szerint <span style="background-color:rgb(217,234,211)">összességében megfordíthatók-e az európai tendenciák?</span></strong></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mindenképpen,
mert az emberi értelemről, egzisztenciáról van szó</b></span>. A kérdés csak az,
hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mekkora katasztrófa árán.</b></span> Minél hamarabb kezdünk kiutakat keresni,
annál hamarabb tudunk kikerülni ebből a válságból. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ez a világmodell
ugyanis fenntarthatatlan. </span></b></p><p><strong>Nemrég még a családok jövőjéről
szervezett konferenciát Brüsszelben, Pelczné Gáll Ildikó
képviselőtársával. Sokan a családok válságát tartják az egész nyugati
demográfiai, társadalmi krízis alapjának. Osztja ezt az elgondolást?</strong></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
család szerintem meghatározó része az ember mély értelemben vett
boldogulásának.</b></span> A család válsága pedig olyan, mintha a tulipán virágzása
válságban lenne. Nem nagyon tudjuk értelmezni, csak azt látjuk, hogy
valamiért nem nyílik ki az a tulipán. Ha viszont ez megtörténik, akkor
tényleg nagy a baj. </p><p><strong>Azért csak elkezd gondolkodni az ember, mi baja lehet annak a tulipánnak…</strong></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
világnak ezen a részén – különböző mértékben – egocentrikussá váltunk.
Az énközpontúságban képtelen felismerni </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az európai ember azt a rengeteg
jót, amelyben él, azt a sok gyönyörűséget, amit akár a művészeteken
keresztül megkapott. A napi megélhetésével küzdő, egyszerű körülmények
között élő afrikai család sokszor boldogabb, mint<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> egy olyan, minden
jóval ellátott európai házaspár, amely sok év együttlétük után is –
gyerek helyett – egy kiskutyát visz fagylaltozni</span>. Ezeket az embereket
ugyanakkor tilos bántani. Saját környezetünkről, barátainkról, néha
saját magunkról van szó. Sokkal inkább reményt kell felmutatnunk.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><strong>Mi ennek a reménynek a forrása?</strong></span></p><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A
hívő ember számára természetesen a hit. Rendkívül fontos viszont, hogy
ez a hit reményt sugározzon a más hitet vallók vagy a nem hívők felé
egyaránt. Pontosan ez a hitelesség kulcsa!</b></span> Ha csak egymást erősítjük egy
zárt körben, fél munkát végzünk. A hitből fakadó plusz lehetőségek
automatikusan plusz felelősséget is jelentenek. Lehetősége szerint<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
építsen és segítsen az ember, hiszen felelőssége van. Korunkra
vonatkoztatva szerintem ez a jézusi tanítás egyik leglényegesebb eleme. </b></span></p><p><strong>Hogyan tudnak majd a keresztények úgy reményt adni a jövőben, ha számuk rohamosan csökken?</strong></p><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A keresztények száma nem csökken, hanem növekszik…</b></span></p><p><strong>Afrikában.</strong></p><p>Miért,
ha Európában csökken a keresztények száma, akkor meghalt a
kereszténység? Minden egyéb híresztelés ellenére <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>számuk igenis növekszik
Afrikában, Dél-Amerikában.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az pedig, hogy egy globális világban
gyengülni fog az európai tradíciók ereje, önmagában tény</b></span>. Ettől nem
szabad letargiába esni, hanem <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mindez cselekvésre, új utak keresésére
kell hogy ösztönözze az európai keresztényeket. </b></span></p><p><strong>Ön szerint akkor <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mire kell helyeznie a hangsúlyt a XXI. század keresztény emberének?</span></strong></p><p>Ma
a hívő embernek talán <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>többet kell keresnie a csendet, többször kell
tudnia kivonulni</b></span> a társadalom zajából, hogy jobban összpontosíthasson a
lényegre. Utána viszon<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>t sokkal mélyebben bele kell vetnie magát az élet
sűrűjébe, hogy tényleg hatást gyakorolhasson a világra.</b></span></p> </div></div>